A pedagógusok jellemzően jövedelmük 36 százalékát lakhatásra költik, és vannak olyan tanárok, akik komfort nélküli lakásban kénytelenek élni – ez is kiderült egy online konferencián nemrég, ahol Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke beszélt a tanárokat is érintő lakhatási válságról. A Periféria Központ gondozásában, a Szolidáris Gazdaság Központ, a Pedagógusok Szakszervezete és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma segítségével készült kutatásban résztvevő Jelinek Csaba szociológus szerint akkor beszélünk lakásszegénységben élő emberről, ha ő a jövedelme legalább 30 százalékát a lakhatására költi.
Kiderült az is, hogy a lakhatási szegénység egyre szélesebb rétegeket érint, az alsó középosztályt is, különösen az alulfizetett kulcságazatokban, egészségügyben, oktatásban és szociális ellátásban dolgozókat, és a fiatalokat. A fentiek következménye pedig, hogy bizonyos kulcságazatokban maradnak betöltetlenül amiatt pozíciók, mert a munkaerők nem tudják megoldani a lakhatást. Ennek eredménye az is, hogy a fővárosban, illetve a nagyvárosokban van a legtöbb üres pozíció a pedagógusok számára. Ezeket vidéki tanárokkal már nem tudják feltölteni, mert már nem jönnek fel vidékről a fiatalok, mint 5-10 éve, ott tudják ugyanis megfizetni a lakásukat, házukat – idézte a 24.hu a Dvorácskó Balázst, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának szervezési titkárát.
Pedagógusok Szakszervezetének Győr-Moson-Sopron megyei elnöke szerint a lakhatási válság közvetlenül felelős a pedagógushiányért is, ám persze ennek nem ez az egyetlen oka. „Tudok olyanokról, akik azért hagyják el a pályát, mert a gyakornoki bérük körülbelül annyi, amennyi a lakbérük” – mondta a lapnak Neubauer Tamás. A 24.hu megemlíti, hogy 2020 elején egy átlagos lakás lakbáre 175 ezer forint volt Budapesten, ami egy pályakezdő pedagógus bérének 125 százaléka.
