Rendre a Fidesz rejtélyes peremszavazói döntik el a választásokat
2022. április 6. – 20:47
A héten túlzás nélkül minden napra jut legalább egy konferencia, ami a 2022-es országgyűlési választás nyilvánosságot, közvélemény-kutatókat, sőt, magát a győztest is meglepő eredményeit próbálja értelmezni és magyarázni. A Political Capital elemzőintézet szakértők bevonásával tartott szerdai beszélgetése az ellenzék pocsék – 2018-hoz képest összesen 889 ezer szavazat elvesztésével járó – szereplésének egyik kulcstényezőjét, a jobbikos szavazatok elszivárgását járta körül, de érdekes előadást lehetett hallani a Fidesz hagymaszerűen felépülő, mozdíthatatlan szavazói tömbjéről.
Ahogy arról a párt választási eredményeit ismertető cikkünkben részletesen is írtunk, 2018-ban még a Vona Gábor által vezetett, az országgyűlési választásoknak önállóan nekivágó Jobbik volt a legerősebb ellenzéki párt, ők szerezték a második legtöbb mandátumot a Fidesz után: 26 képviselőt küldhettek a hazai törvényhozásba. Négy évvel és néhány pártszakadással később a már Jakab Péter vezette formáció az ellenzéki összefogásba tagozódva 17 mandátummal kevesebbet szerezve készülhet a 2022-2026-os parlamenti ciklusra. A Jobbik 2018-cal ellentétben egyetlen egyéni mandátumot sem szerzett; az ellenzéki előválasztás, illetve jelöltállítási megállapodás után esélyesnek tartott jelöltjei egytől egyig elbuktak.
Hogy miért is feltételezhető az, hogy az ellenzéki szavazatveszteség nagyrészt a Jobbik szavazatveszteségére vezethető vissza? A konferencia házigazdája, László Róbert nyitóelőadásában bemutatta, hogy az ellenzéki összefogás által kapott szavazatok száma megyei bontásban nagyjából megfelelnek a 2018-as, akkor még LMP és Jobbik nélküli ellenzéki eredménynek. De a perdöntő adat az lehet, hogy
minél nagyobb volt egy megyében 2018-ban az összellenzéki eredményben a Jobbik-szavazatok aránya, annál nagyobb mértékű volt a 2022-es szavazatcsökkenés.
Azaz hamis volt az a feltételezés, mely szerint a 2018-as jobbikos szavazók fegyelmezetten át fognak szavazni egy ellenzéki listára.
Ezt a reményt egyébként László Róbert választási szakértő szerint részben az a tapasztalat táplálta, hogy már 2018-ban is voltak jelei annak, hogy a Fideszt elutasító választók taktikusan megosztották szavazataikat a szimpatikus párt listája és a kevésbé szimpatikus, de esélyesebb ellenzéki egyéni jelölt között. De ezt az illúziót táplálta több nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás is: ugyan a Závecz Research 2020 novemberi kutatása a jobbikosoknál mutatta ki a legkevesebb lelkesedést az átszavazásra, de még így is azt mérte, hogy 81 százalékuk követni fogja a párt stratégiai döntéseit. László Róbert elképzelhetőnek tartja, hogy Fidesz vezetői a belső kutatásokból látták azt, hogy a jobbikos szavazók nem követnék pártjukat egy közös ellenzéki lista esetén; és talán 2020 őszén ez a belátás is motiválhatta a választási törvény azon módosítását, mely lényegében kikényszerítette a közös ellenzéki listaállítást.
Akár 137-138-ra nőhet a fideszes mandátumok száma
László Róbert a szerdai konferencián úgy kalkulált, hogy a napokban beérkező külképviseleten, átjelentkezéssel vagy levélben szavazók voksainak teljes összeszámolása után 3,1-3,2 millió is lehet a Fidesz listás szavazatainak száma – beleszámítva azt a tényezőt is, hogy a külképviseleteken jellemzően az országosnál gyengébben szokott teljesíteni a kormánypárt. László Róbert szerint önmagában ebből a számból még nehéz kiszámolni, hogyan módosul majd a mandátumkiosztás, de biztosra veszi, hogy a jelenlegi 135-nél több képviselői helye lesz a Fidesz–KDNP-nek, a legvalószínűbbnek 137-138-at tartja.
Hová tűntek a Jobbik-szavazók?
László Róbert előzetesen figyelmeztetett arra, hogy a levélszavazók, átjelentkezők és külképviseleteken szavazók összesen több százezer szavazatát még mindig nem számolták össze; így a Political Capital kalkulációi sem a végeredmények alapján számolnak. Azonban azt fel lehet térképezni, hová tűnhetett a 2018-as, csaknem 1 100 000 jobbikos szavazó.
- kézenfekvő, hogy a Mi Hazánkra szavazó 350 ezer ember 2018-ban még a Jobbikra szavazott;
- a 2018-as baloldali eredményhez képest elért 360 ezernyi, az Egységben Magyarországért-ra érkezett többletszavazat lehet az, amit jelenleg jobbikos szavazatnak tarthatunk;
- valószínűsíthető, hogy a Fidesz 2018-as eredményéhez képest szerzett 200 ezer többletszavazat is a négy évvel ezelőtt még a Jobbikra szavazókat takarja;
- de még az MKKP is 100-ról 200-ra növelte, szóval elképzelhető, hogy oda is átszavaztak volt jobbikosok.
Jakab Péter Facebook-show-ja elfedte a Jobbik gyengeségét
László Róbert előadásán kívül az ezt követő panelbeszélgetés résztvevői is több lehetséges magyarázatot említettek a Jobbik-szavazók elmorzsolódására. Czeglédi Zoltán politikai elemző felhívta a figyelmet arra, hogy a 2019-es EP-választás (melyet nem a magyar kormánytöbbség, hanem az EU szabályai szerint, arányos rendszerben rendeztek) volt az utolsó nagy mintás közvélemény-kutatás, ezen a Jobbik kicsit több mint 6 százalékot ért el. Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztője szerint a Jobbik eróziója már a 2018-as választás másnapján megkezdődött; amikor is csalódtak Vona Gábor azon projektjében, miszerint egyedül is képesek lesznek megverni a Fideszt, és a szélsőjobboldali szavazók a pártból távozó radikálisokkal együtt fordultak el a Jobbiktól. Ezt a tényt elfedte Jakab Péter facebookos aktivitása és aktivitásának köszönhető – az előválasztásig tartó – népszerűsége.
Arról némi vita alakult ki a panelbeszélgetésen, hogy a Jobbik lemorzsolódó szavazóiból mennyire következik szükségszerűen a Mi Hazánk megerősödése. Miközben Unger Anna politológus, az ELTE TáTK oktatója szerint „mindig lesz 6-8 százaléknyi választó, aki szélsőjobboldalra szavaz”, Czeglédi Zoltán szerint az oltásellenesség és a végrehajtói kar korrupciós ügyeinek évek óta tartó, kampányszerű feltárása nagyban hozzájárult a sikerhez.
Az elemzők szerint a Jobbik sorsa tágabb kérdéseket is felvet, melyekre érdemes lesz megtalálni a válaszokat. Ezek között merült fel, hogy
- miért működött az ellenzéki koordináció 2019-ben, és miért nem működött 2022-ben?
- És miért nem tudták a baloldali pártok növelni a támogatottságukat?
A Fidesz-hagyma, aminek a héját nem látják a közvélemény-kutatók
Szabó Andrea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese prezentációjában a saját teljesítményüket kedden elemző közvélemény-kutatókkal ellentétben állítja, hogy a háború és a kampány eseményei valójában nem igazán indítottak be tektonikus mozgásokat; a kutató ugyanis bemutatta, hogy az Intézet nagy mintás felmérése alapján már 2020 decemberében megmutatkozott a Fideszre vasárnap le is szavazó nagyjából 2 millió 700 ezer ember. Ez a tábor Szabó szerint hagymaszerűen épül fel, középpontjában egy több mint egymillió emberből álló „mag”-gal. Ők erőteljesen szívják a közvetlen környezetükben élő, a Fideszben néha kételkedő „gyűrűszavazók”-at, akik a tábor 31 százalékát teszik ki; és végül jönnek a tábor 28 százalékát kitevő „peremszavazók”.
Ez utóbbiak azok, akik Szabó szerint a közvélemény-kutatók számára valószínűleg láthatatlanok. Ugyanis a kutató statisztikái szerint a közvélemény-kutatók elkötelezettségüktől vagy elnemkötelezettségüktől függetlenül már 2018-ban is alulmérték a Fideszt (11 bemutatott kutatásból 7 esetben), a baloldalt pedig tendenciózusan felülmérték. Ezt a torzítást 2022-re sem sikerült kiküszöbölni, sőt, a tévedések átlagos mértéke is ugyanolyan, mint négy évvel ezelőtt.
Egyik magyarázat lehet, hogy 2010 óta a Fidesz peremszavazói a ciklus közepe táján mindig távoznak a bizonytalanok vagy nem választók közé, de a választások előtt mindig visszatérnek. A Fidesz-szavazók gyarapodása és a bizonytalanok csökkenése ugyanis a 12 éves adatsoron mindig egybevág; a vasárnapi választásra kicsúcsosodó tendencia 2021 októberében, a „mindenki által sikerként elkönyvelt” előválasztás után indult be, amikor valósággal bezuhant a pártpreferenciájukról nem nyilatkozók száma, és ugyanilyen meredeken kezdett nőni a Fidesz támogatottsága.