Késhegyre menő vita egyelőre nincs a pártok között, de megindult a puhatolózás egymás irányába a közös lista kialakításáról. Neveket még nem tudunk, de cikkünkben végigvesszük, miért is okoz akkora fejtörést a listaállítás. Jó pár lényeges kérdésben dönteniük kell a pártoknak a következő hetekben, amelyek alapjaiban befolyásolhatják, hogy ki mekkora frakcióra számíthat jövő tavasztól. A listaállítás legfontosabb kérdései:
- Lehet-e saját, hetedik frakciója Márki-Zay Péternek?
- Milyen mutató alapján tükrözze a lista a pártok valós társadalmi támogatottságát?
- Kik szerepeljenek a lista első öt helyén, azaz kiknek a neve legyen rajta a szavazólapon?
- Hogyan biztosítsák minden pártnak az önálló frakciót?
- Legyen-e három roma jelölt a listán, és ki döntse el, hogy kik legyenek azok?
- Miként szűrjék ki a támadható neveket?
- És hányadik helyre kerül Gyurcsány Ferenc?
A kormánypártok tavaly az exjobbikos Volner János javaslatára átírták a választási törvényt, így közös listára kényszerítették az amúgy is egymáshoz közeledő hat ellenzéki pártot (DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd). Így tehát nemcsak az egyéni körzetekben, hanem a listás helyeken is osztozkodniuk kell.
Nyáron felmerült, hogy az előválasztáson az egyéni jelöltek mellett felmérjék valamilyen módon a pártok támogatottságát is, és annak fényében döntsenek aztán a listás helyekről, ebből azonban végül nem lett semmi. Mint egy forrásunk fogalmazott, egyszerűbbnek tűnhetett akkor elodázni a kérdést, hiszen a lista összeállítása okozhatja a legnagyobb fejtörést a pártoknak, és itt várható a legtöbb konfliktus.
De mi az a közös lista? A választásokon az egyéni jelölt mellett egy másik szavazólapon pártlistákról is szavazunk, innen 93 mandátumot osztanak ki (ha van nemzetiségi képviselő, akkor annyival csökken ez a szám). A pártok vagy pártszövetségek a szavazatszámmal arányosan kapnak mandátumokat (egy pártnak az 5 százalékot, két párt szövetségének 10, több párt szövetségének 15 százalékot kell elérnie), egy bizonyos d'Hondt-mátrix segítségével számolják ezt ki, így csak a szavazás után látjuk, hogy az egyes listákról pontosan hány jelölt kap mandátumot.
Érthető módon mindegyik párt szeretné a lehető legtöbb jelöltjét bejutó helyen látni a közös listán, hiszen már csak az állami támogatások miatt se mindegy, hány fős frakciót tudnak alakítani jövő tavasszal. A frakció méretétől függően ráadásul több bizottsági helyre és nagyobb apparátusra jogosultak, egy esetleges kormányváltás után pedig nyilvánvalóan az kerül jobb tárgyalási pozícióba, aki a legnagyobb frakcióval rendelkezik.
Várhatóan kevesebb mint ötven befutó listás helye lesz a hat pártnak, és ehhez jött még hozzá az előválasztás után Márki-Zay Péter, aki miniszterelnök-jelöltként szeretne egy saját, hetedik frakciót is alapítani. Nem véletlen, hogy az utóbbi napokban többen már arról beszéltek, hogy az idén már nem, csak jövő év elejére születhet meg a megállapodás.
A miniszterelnök-jelöltek szerepelhetnek a lista élén
Márki-Zay Péter a Telexnek azt mondta, ő szeretne kimaradni a listás tárgyalásokból. Szerinte a pártoknak kell megegyezniük a felosztásról, de természetesen az ő delegáltja is részt vesz a megbeszéléseken. A Fidesszel szemben itt nem a miniszterelnök-jelölt dönt tehát a listáról, ám a hódmezővásárhelyi polgármester több kérést is megfogalmazott a pártok irányába.
Az egyik az volt, hogy ne legyenek támadható nevek a listán. A pártok csak olyan jelölteket nevezzenek, akik nem rontják az ellenzék esélyeit.
Azt már az előválasztás éjszakáján közölte Márki-Zay, hogy győzelme után szeretne egy hetedik frakciót is, amit figyelembe kell venni a listás tárgyalásokon.
Továbbá azt is javasolta a pártoknak, hogy a lista első öt helyén az előválasztáson induló miniszterelnök-jelöltek szerepeljenek. Ebben eddig nem is volt vita a pártok között, nagy valószínűség szerint el is fogják majd fogadni. Márki-Zay Péter, Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Jakab Péter és Fekete-Győr András neve lehet így a szavazólapon 2022-ben.
Közülük egyedül Márki-Zay indul el egyéni körzetben is, Hódmezővásárhelyen és környékén (Csongrád-Csanád megye 4. választókerülete) minden bizonnyal Lázár János lesz az ellenfele. Ha ott nyer, a lista ugrik, a helyére rögtön Dobrev léphet előre a listán. Jakab és Fekete-Győr szinte biztosan felveszi a mandátumot, Karácsonynál és Dobrevnél már messze nem tűnik ilyen egyértelműnek. Karácsony környezetéből úgy fogalmaztak, 99,99 százalékig biztosak benne, hogy a Párbeszéd társelnöke kormányváltás esetén is marad főpolgármester, a DK politikusánál pedig leginkább az eredményen múlhat. Ellenzékben nem sok értelme lenne az EP-alelnök Dobrevnek lemondania az EP-képviselői helyéről. Ha viszont kormányra kerülne az ellenzék, nagy eséllyel pályázna egy miniszteri posztra, ami mellett pedig felveheti a képviselői mandátumot is. Így már mindenképp érdemes lenne megfontolnia, hogy otthagyja Brüsszelt.
Nem zárkóztak el a hetedik frakciótól
A pártok delegáltjai az elmúlt hetekben elkezdték összegyűjteni azokat a szempontokat, alapelveket és konfliktusos pontokat, amelyekről dönteniük kell a következő egy-két hónapban. Mindenki megosztotta a pártja kívánságait, de mint egy, a tárgyalásokon részt vevő forrásunk fogalmazott, még valójában nem kezdték el ütköztetni a vitás pontokat, és nincs késhegyre menő konfliktus az egyeztetéseken.
Az első és legfontosabb kérdés, amiről meg kell állapodnia a hat pártnak, hogy lehet-e hetedik frakció.
Márki-Zay Péter az előválasztás második fordulója után állt elő az ötlettel, hogy szeretne egy frakciót a civileknek és a jobboldali-konzervatív képviselőknek. A frakciót az elképzelés szerint Pálinkás József pártja, az Új Világ Néppárt adná, de még az sem világos, kik csatlakoznának hozzá.
Azért sem olyan egyszerű ez, mert az előválasztás előtt szó sem volt hetedik frakcióról, sőt, a jelentkezőknek alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, hogy győzelmük esetén a hat párt közül melyik frakcióhoz csatlakoznak a parlamenti munkában. Így tett Márki-Zay Péter (ő a Párbeszédet választotta, ha nincs Új Világ) és a Mindenki Magyarországa Mozgalom többi jelöltje is, akik nagy része a Jobbikot választotta. Ezt a megállapodást kellene most felülírnia a hat pártnak, hogy a 2022-ben győztes egyéni képviselők dönthessenek a hetedik frakció mellett is. Ezt eddig nem zárták ki teljesen a pártok, de nem is tűnik túl valószínűnek, hogy belemennének.
A másik opció az lenne, hogy listán biztosítanak legalább öt helyet a leendő hetedik frakciónak. Őszintén egyik párt sem örülne ennek, hiszen ugyanannyi listás helyet hat helyett már hét felé kellene így elosztani. A háttérinformációk alapján viszont úgy tűnik, inkább efelé hajlanak. Megkérdeztük Márki-Zay Pétert, hogy kiket szeretne listáról bejuttatni a hetedik frakcióba, de azt mondta, hogy addig nem szeretne konkrét neveket mondani, amíg nem lesz meg a teljes megállapodás a pártok között a listáról.
Az előválasztás eredményét kell konszenzussal értelmezni
A hetedik frakció után arról is dönteni kell, hogy mi alapján határozzák meg, melyik párt hány helyre jogosult a listán.
Nagyjából úgy számolnak a pártoknál, hogy az eredménytől függően 43-50 listás befutó hely lehet.
Az már biztos, hogy nem egyformán osztják szét egymás között a helyeket, hanem a pártok tényleges társadalmi támogatottsága döntene. Ez sem egyszerű kérdés, hiszen nagyon eltérő képet mutatnak a különböző közvélemény-kutatások a pártok népszerűségéről, és az is egy vitás pont lenne, hogy milyen időszak felméréseit vegyék figyelembe, és egyáltalán melyik céget tartják hitelesnek, megbízhatónak.
Azzal egyik párt sem vitatkozhat, hogy a lehető legnagyobb mintás kutatás az előválasztás volt. Egyik forrásunk szerint valójában az előválasztás eredményének értelmezéséről folyik most a vita. Többféle mutatót is ki lehet emelni, és nyilván mindenki a számára legkedvezőbbet támogatja.
Meg lehet határozni az arányokat a győztes körzetek alapján, de ugyanennyire valid lenne a felosztás az egyéni képviselőkre leadott összes szavazatok alapján.
Ez utóbbinál ugyanakkor bonyolítja a helyzetet, hogy a jelöltek nagy részét több párt is támogatta, rengeteg volt a visszalépés, és akkor még nem beszéltünk az MMM-es jelöltekről, akik egy-egy párt színeiben indultak. Kérdéses továbbá az is, hogy beleszámítson-e valamilyen módon a miniszterelnök-jelöltek eredménye, és mi legyen a helyzet az előválasztás második fordulójával.
Bármilyen módszert is választanak a pártok, az biztos, hogy a DK-nak lesz a legtöbb listás jelöltje, de a társadalmi támogatottság mellett kompenzációs szempontokat is érvényesíteni szeretnének.
Biztosítani kell az LMP frakcióját, kompenzálhatják a Jobbikot is
Az előválasztás előtt abban egyeztek meg a szervező pártok, hogy mind a hatan önálló frakciót alapíthatnak majd, azaz legalább öt-öt mandátumot mindenkinek biztosítani kell.
Ez a két kisebb pártnál, az LMP-nél és a Párbeszédnél lehetett érdekes. Utóbbi pártban azonban az előválasztás után megnyugodhattak, nagy eséllyel már az egyéni körzetek eredményeiből összejöhet a Párbeszéd-frakció (Szabó Tímea, Tordai Bence, Jámbor András, Mellár Tamás, Dorosz Dávid győzelmével) 2022-ben, és Karácsony Gergely helyét is párbeszédes politikus kaphatja meg, amennyiben a főpolgármester nem veszi fel a mandátumot.
Az LMP-nél már neccesebb a helyzet. Csárdi Antal minden bizonnyal ismét hozza Budapest 1. választókerületét, és Hohn Krisztinát is esélyesnek tartják Gödöllőn (Pest megye 6.), a többi LMP-s jelölt azonban az ellenzék számára nehezebben nyerhető körzetben indul.
Információink szerint legalább négy biztosan befutó helyre tart igényt az LMP, a párt decemberi kongresszusán döntenek majd a nevekről és a sorrendről.
Ugyancsak felmerülhet a tárgyalások során, hogy kompenzálják-e valamilyen módon azokat a pártokat, amelyek nehezen nyerhető egyéni körzetekben indulnak. Ez leginkább a Jobbikra igaz. A párt jelöltjei 29 választókerületben nyertek az előválasztáson, ám ezek nagy részében messze a Fidesz számít esélyesnek 2022-ben. Sokatmondó lesz majd, hogy a Jobbik melyik egyéni jelöltjeit szeretné bebiztosítani a listáról is. A párttól megkeresésünkre azt írták, még nem döntöttek a listaállításról.
Három roma jelöltet juttatna a parlamentbe Márki-Zay Péter
A hat párt közül eddig egyedül a Momentum közölt 15 nevet a listára, és a távozó elnök, Fekete-Győr András szerepel az első helyen. Első ránézésre jól látszik, hogy nincs köztük olyan, aki egyéni jelöltként is indul jövőre.
A Momentum ezzel maximalizálni szeretné az elnyerhető mandátumok számát.
Ha ugyanis valamelyik listán szereplő egyéni jelöltjük nyerne 2022-ben, nem egy másik momentumos politikus kerülne a helyére, hanem az utána következő jelölt lépne előrébb a listán, így pedig más párt örülhetne.
Szintén figyelembe kell venni a lista összeállítása során, hogy Márki-Zay Péter legalább három roma jelöltet szeretne bejuttatni a parlamentbe. A hódmezővásárhelyi polgármester a második miniszterelnök-jelölti vitán tett erre javaslatot, akkor Dobrev, Karácsony és Fekete-Győr is egyértelműen támogatta.
Ha az elvvel egyet is értenek, a gyakorlatban már messze nem ilyen egyszerű biztosítani. Ki és mi alapján nevez meg három roma jelöltet? A pártoknak kötelezően jelölniük kellene egy-egy roma politikust a listára, vagy a pártkvóták felett biztosítanának három befutó helyet a listán? A Momentum küldöttgyűlésén információnk szerint felmerült ez a kérdés, de az első 15 név közé nem került be végül Lőcsei Lajos, a párt roma stratégiájával foglalkozó politikusa, aki Heves megyében indult az előválasztáson.
A többi pártnál is könnyen lehet, hogy meghagyják a döntést az ötletgazdának. Márki-Zay múlt szerdán roma értelmiségiekkel állt ki közös videóban. Ott volt köztük például Lakatos Béla, Ács korábbi polgármestere is, aki roma szakpolitikai kérdésekben segíti a miniszterelnök-jelöltet.
A DK dönt Gyurcsányról, nagy nevek maradhatnak le a listáról
Bár az előválasztási kampányban Márki-Zay többször is arról beszélt, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc rontja az ellenzék esélyeit a Fidesszel szemben, eddig senki nem kérdőjelezte meg, hogy a DK elnöke rajta legyen-e a közös listán. A miniszterelnök-jelölt kívánságcsomagja sem tartalmazott ilyen pontot.
Az az alapelv, hogy minden pártnak felelősséget kell vállalnia a saját jelöltjeiért, és nem szólhatnak bele más párt kiválasztási folyamatába.
Így volt ez az előválasztás előtt is, aztán persze akadtak olyan „problémásabb” jelöltek, akik miatt magyarázkodniuk kellett a pártoknak. Információink szerint szinte biztosan kizárható, hogy Tóth Csaba (MSZP) felkerül az ellenzék listájára, és az sem tűnik túl valószínűnek, hogy az offshore-botrányba keveredett Ráczné Földi Judit (DK) vagy a karlendítő Farkas Péter Barnabás (Jobbik) listás indításához ragaszkodna a pártja.
Gyurcsány Ferenc minden bizonnyal rajta lesz a listán, erről a DK-ban döntenek majd. Meglepetés lenne, ha Dobrev után nem ő lenne a DK második jelöltje, az első 10-15 helyen minden bizonnyal ott lesz a volt miniszterelnök neve. „A Demokratikus Koalíció szerint most a közös programírásnak és a közös ellenzéki kampány elindításának van itt az ideje, a listaállítással később kívánunk foglalkozni” – válaszolták kérdésünkre a párttól.
Mivel még a legoptimistább számítások szerint sem lesz ötvennél több befutó hely az ellenzék jelöltjeinek a listán, lesznek olyan ismert nevek, akik nem jutnak mandátumhoz. Hogy csak két példát említsünk: nem valószínű, hogy túlságosan előkelő helyre tenné az MSZP Mesterházy Attilát, mint ahogy vélhetően Burány Sándort sem az elsők között fogja megnevezni a Párbeszéd.
Az egyéni körzetek eredménye bolondítja meg a listát
Az ötvenedik és hatvanadik hely között szereplő jelölteknek viszont még megmarad a remény, hogy előttük többen egyéni mandátumot szereznek, vagy valaki nem veszi fel a mandátumot.
A listáról megszerezhető mandátumok számát komolyan befolyásolja az egyéni körzetekben elért győzelmek vagy vereségek mértéke is.
A 2011-es választási törvény olasz mintára bevezette az ún. győzteskompenzációt (amit egyébként Olaszországban később alkotmányellenesnek minősítettek). A győzteskompenzáció azt jelenti, hogy nemcsak az egyéni választókerületükben vesztes jelöltekre adott voksok kerülnek fel töredékszavazatként a pártjuk országos listájára, hanem a győztesekre a mandátumszerzéshez szükségesen felül leadott szavazatok is (azaz ha egy jelölt 12 ezer szavazatot szerez, miközben az utána következő csak 10 ezret, akkor az 1999 szavazatot hozzácsapják az országos listára érkezett szavazatokhoz).
Ez a rendszer komoly segítséget jelentett a 2014-es és 2018-as Fidesz-kétharmadnál is, hét évvel ezelőtt 6, négy éve pedig 5 extramandátumhoz juttatta a kormánypártokat.
Csakhogy a győzteskompenzáció 2022-ben akár az ellenzéket is segítheti, amennyiben a 2018 óta a Fidesztől látványosan elpártoló körzetekben (például Budapesten) földcsuszamlásszerű győzelmet arat.
Így kényszerítette a Fidesz közös listára az ellenzéket
A 2011-ben elfogadott választójogi reform a magyar választási rendszer arányos elemeit visszaszorította, és a szabályok formálásával – például az egyfordulós választás bevezetésével, a külön listát állító pártok közös jelöltjei által gyűjtött töredékszavazatok figyelmen kívül hagyásával – a Fidesz politikai érdekeit kiszolgálva terelte az ellenzéki pártokat a tömbösödés irányába.
De így is két, mindkétszer kétharmaddal elbukott országgyűlési választás kellett ahhoz, hogy választási logika legyűrje az ideológiai-szervezeti-személyes ellentéteket, és – a Kutyapártot, a Szanyi Tibor-féle Iszommot és a gyanúsan NER-kompatibilis Mi Hazánk Mozgalmat leszámítva – az összes ellenzéki párt elfogadja azt a tényt, hogy csak egységben lehet legyőzni a Fideszt, és minden más különutas törekvést meg kell előznie Orbán Viktor bukásának.
Az ellenzéki összefogáson a pártok alapvetően az egyéni választókerületekben való koordinált indulást értették, és úgy vélték, emellett a pártlistára leadott szavazatokért folytatott versengésben kidomboríthatják majd saját karakterüket – és az ellenzék sokszínűségét.
Ezt a törekvést azonban keresztülhúzta a Fidesz stratégiájának azon axiómája, miszerint minél jobban egybe lehet gyúrni az ellenzéket, annál nagyobb találati felületet nyújt majd a kampányban, azaz annál nagyobbak a kormánypárt győzelmi esélyei. Az ellenzéki összefogás tömbösítése (és az összefogástól ellenzéki szavazatokat elszipkázó kisebb pártok országos indulásának ösztönzése) érdekében Varga Judit igazságügyminiszter 2020 végén – a kormány szokása szerint egy 38 oldalas salátatörvénybe elrejtve – beterjesztette a választási törvény listaállítási feltételein szigorító módosító javaslatát.
A 2014-es és 2018-as országgyűlési választások idején még csak a 106-ból 27 választókerületben kellett jelöltet állítania egy pártnak az országos listához, ez a szám emelkedett volna az előterjesztés értelmében 50-re (ami 9 megye és a főváros teljes lefedését követelte meg). De – ahogy arról a változtatás jelentőségéről szóló elemzésünkben is írtunk – még ezen kitétel mellett is fennállt legalább az elméleti lehetőség két, az egyéni választókerületekben egymással nem versengő ellenzéki pártlista indulására.
Így azután jött a kormánytöbbség megbízható törvényhozási strómanjának számító exjobbikos Volner János (az egy képviselős Volner Párt hérosz eponümosza), aki a Varga-féle változtatáshoz hozzácsapott egy, az eredeti szigorításon is szigorító módosító javaslatot, mely kimondta: „országos listát az a párt állíthat, amely legalább 14 megyében és a fővárosban, legalább 71 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított”. Ez a kormánytöbbség szavazataival lényegében egyetlen opciót hagyott nyitva az ellenzéki pártok előtt: a közös egyéni jelöltek után meg kellett állapodniuk a közös ellenzéki listában is.
Még a télen jöhet egy csavar
Könnyen elképzelhető azonban, hogy a közös lista végül csapda lesz az ellenzéknek. A DK volt képviselője, Székely Sándor október közepén nyújtott be egy határozati javaslatot, amely elfogadása esetén
a közös listán induló pártok nem alapíthatnak több frakciót a parlamentben.
A DK-ból kilépett Székely jelenleg papíron független országgyűlési képviselő, de tagja az Iszomm nevű pártnak, amit Szanyi Tibor volt MSZP-s politikus alapított. Szanyi és az Iszomm az elmúlt hónapokban többször is támadta az ellenzéki összefogást, amellyel szemben jövőre el is indulnak az országgyűlési választáson.
Nem tudni, hogy a javaslat csak ennek az újabb megnyilvánulása, vagy a Fidesz is partner lesz-e benne. Gulyás Gergely pár hete a kormányinfón határozottan cáfolta, hogy felmerült volna a házszabály módosítása. Magyarországon a miniszter szerint nagyvonalú és ellenzékbarát a frakcióalakítási törvény.
Ehhez képest a parlament igazságügyi bizottsága a kormánypárti képviselők szavazatával szerdán tárgysorozatba vette Székely javaslatát, így a parlament dönthet majd róla.
Az pedig ritkán fordult elő az elmúlt években, hogy egy olyan javaslatot nem fogadott el a kormánypárti többség, amit egyszer már az igazságügyi bizottságban megszavaztak.
Keserű pirula lehet az ellenzéknek, hogy miután az exjobbikos Volner javaslata miatt közös listán kell indulniuk, az ex-DK-s Székely indítványára még közös frakciót is kell alapítaniuk. Ebben az esetben már nem az lesz a kérdés, hogy melyik párt mekkora frakciót tudhat magáénak, hanem a frakción belüli pozíciókért indulhat meg a harc.