Fogyókúrás csodaszernek ismerjük, de valahogy egy csomó más betegséget is gyógyít

Orvosok egymás között azzal viccelődtek, hogy a fluoridhoz hasonlóan az ivóvízhez kellene adagolni a súlycsökkentő csodaszerként berobbanó úgynevezett GLP-1 receptor agonista vagy GLP-1 analóg szereket, és akkor egy csapásra megoldódnának a ma már egyértelműen népbetegségnek számító elhízásból származó egészségi problémák. Ez természetesen sci-fi, de nem véletlenül ragadtatják magukat szakemberek ilyen kijelentésre.

Cukorbetegség kezelésére kitalált gyógyszerként indultak, aztán fogyasztószerként váltak igazán ismertté és hatalmas üzleti sikerré, most pedig ott tartunk, hogy a GLP-1 analógokról bebizonyosodott, hogy számtalan betegség esetén jótékony hatásúak. Pozitív eredményekről számoltak be szív- és érrendszeri, vese- és májbetegségeknél is, és úgy tűnik, hogy sikeresen alkalmazhatók Alzheimer-kórnál és függőségek kezelésében is. A hatásmechanizmusaik és a mellékhatásaik még nincsenek teljesen feltérképezve, de az biztos, hogy felforgatták az orvoslást és a mindennapi életünket is.

A mostani gyógyászati forradalom kezdete az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor felfedezték a GLP-1-et, a glukagonszerű peptidet. A bélben termelődő hormon segít a vércukorszint csökkentésében, ezért a kutatók remélték, hogy ha létrehoznak egy gyógyszert, amely a GLP-1-et utánozza, azzal csökkenthetik cukorbetegek veszélyesen magas vércukorszintjét. A kutatásban a dán Novo Nordisk – ami most már Európa legértékesebb cége – járt az élen, amely első, liraglutid hatóanyagú gyógyszerét 2010-ben hagyatta jóvá az Egyesült Államokban. Ezt a gyógyszert még naponta kellett injekció formájában bejuttatni a szervezetbe.

Az igazi áttörést már 2017-ben, egy másik hatóanyaggal érte el a dán gyógyszeripari cég. A szemaglutidot a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére már csak heti egyszer kellett beadni, és felfigyeltek rá, hogy rendszeres használata a vércukorszint csökkentése mellett látványos testsúlycsökkentést is okozott. Négy évvel később egy újabb, nagyobb dózisú gyógyszer ugyanezzel a hatóanyaggal már direkt az elhízást célozta. Kutatási eredmények azt mutatták, hogy egy éven át tartó használatával átlagosan 15 százalékkal csökkent a páciensek testtömege. A szemaglutid hasonló utat járt be, mint a Viagra, amelyet eredendően vérnyomáscsökkentőként fejlesztettek, de aztán az erekciós diszfunkciókat kezelő mellékhatása miatt lett igazán piacképes.

De mitől is működnek a GLP-1 analóg szerek? A hormont a bél és az agy szabadítja fel étkezések után, amivel jeleznek a hasnyálmirigynek, hogy az szabadítson fel inzulint a vércukorszint csökkentésére. A GLP-1 analóg lelassítja az étel áthaladását a gyomron, így hosszabb ideig áll fenn a teltségérzet, miközben hat a jutalom feldolgozásáért felelős agyi területre, ami megint csak csökkenti az étvágyat. Vannak olyan kutatások, amelyek szerint a GLP-1 analóg módosíthatja a bélflórát is, elősegítve, hogy megfelelő arányban legyenek jelen az egészségesebb anyagcserét támogató baktériumok.

A szemaglutidról azóta bebizonyosodott, hogy egy csomó más területen is jótékony hatású, aminek egyik magyarázata Randy Seeley, az Ann Arbor-i Michigani Egyetem munkatársa szerint: „Nincs olyan szervünk, amely ne javulna némi fogyás hatására, ha magas a testtömegindexünk.”

Egy idei kutatás szerint a szemaglutid számos szív- és érrendszeri betegség kezelésében is szerepet kaphat. A University College London kutatói azt állítják, hogy húsz százalékkal csökkenti a szívroham, a szélütés vagy más szív- és érrendszeri megbetegedés halálos kimenetelének kockázatát. A tanulmány viszont ezt a hatást nem csak azzal magyarázza, hogy a megfigyelt páciensek lefogytak, a szemaglutid a kiinduló testtömegtől függetlenül jótékony hatású volt. Azt viszont a tanulmány vezető szerzője, John Deanfield sem tudta megmondani, hogy ezt a hatást milyen mechanizmussal éri el a GLP-1 analóg.

Ennek az egyik összetevője a gyulladáscsökkentés lehet. A szemaglutid megváltoztatja azt, hogy a sejtek hogyan jeleznek az immunrendszernek, kikapcsolja az immunválaszért felelős géneket, és csökkenti a citokineknek nevezett gyulladáskeltő kémiai hírvivőanyagok felszabadulását. A kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét az is javíthatja, hogy csökken a vércukor és a vérzsírok szintje, valamint a vérnyomás. A krónikus gyulladásokat, amelyek veszélyeztetik az immunrendszert és az artériákat, több más betegséggel is összefüggésbe hozták már, a GLP-1 analógok ezért lehetnek hatásosak több területen is.

A UNSW Sydney kutatói által vezetett egyik klinikai vizsgálat szerint a szemaglutid heti adagja 24 százalékkal csökkentette a veseelégtelenség és a halálozás kockázatát a 2-es típusú cukorbetegségben és krónikus vesebetegségben szenvedők körében. Egy, a Lancet Diabetes & Endocrinology nevű szaklapban közzétett tanulmány szerint azonban a GLP-1 receptor agonisták, mint a szemaglutid, a liraglutid és az amerikai Eli Lilly által kifejlesztett tirzepatid alkalmazása jelentősen csökkenti a vesekárosodást és a veseelégtelenséget a nem cukorbetegek esetében is.

Egy másik tanulmány, amely a JAMA Internal Medicine nevű szaklapban jelent meg, arra jutott, hogy a GLP-1 agonisták alkalmazása jelentősen mérsékelte súlyos májbetegségek esetén a májzsugor kockázatát. Más tanulmányok kimutatták a májsejtes karcinóma, a májátültetés és a májhoz kapcsolódó halálozás kockázatának csökkenését is.

Bár meggyőző tanulmányok még nem készültek erről, több, meddőséggel küzdő nő jelezte már, hogy a szemaglutidot tartalmazó diabéteszgyógyszer szedése mellett teherbe esett. Etikai okokból nem végeznek olyan kísérleteket, hogy hogyan hatnak a terhességre a GLP-1 analógok, de néhány korai tanulmány már elérhető véletlenszerű terhességekből fakadó adatokkal. Ezek nem tártak fel nagy aggodalomra okot adó mellékhatást, bár a kutatók azt is megjegyezték, hogy további vizsgálatokra van szükség a biztonságosság megállapítására. A tudósok egyik feltételezése szerint ezekben az esetekben is a fogyás lehet a kulcs. A túlsúly leadása ugyanis rendszeresebbé teheti az ovulációt. Aggályok azért vannak, az eddigi egér- és patkánykísérletek ugyanis azt mutatták, hogy a születendő utódok sokszor kisebbek, mint a kontrollcsoportéi, és lehetnek fejlődési rendellenességeik.

Egyelőre arról sincsenek minden kétséget kizáró tanulmányok, hogy a szemaglutid csillapítaná a vágyat az alkohol, a cigaretta vagy a drogok iránt, miközben állatkísérletek eredményei és anekdotikus beszámolók erre utalnak. Egy skandináv tanulmány ugyanakkor megállapította, hogy kisebb valószínűséggel kerültek kórházba azok az alkoholbetegek, akik GLP-1 analóg gyógyszereket szedtek. Egy másik kutatás viszont azt találta, hogy ezek a szerek nem csökkentették a dohányzás arányát.

Egy izraeli tanulmány ugyanakkor azt állítja, hogy GLP-1 alkalmazása mellett a függőséget okozó viselkedésformák, például az erős alkoholfogyasztás, a dohányzás, az opioidhasználat, a szerencsejáték és a vásárlás csökkent, az öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkossági kísérletek kockázata pedig alacsonyabb lett. „A funkcionális MRI-vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a GLP-1 gyógyszerek csökkentik az agy jutalomközpontjainak aktiválódását, ami csökkentheti a függőséget okozó viselkedést. Emellett a pszichológiai előnyök a testsúlycsökkenésből vagy más okokból eredhetnek” – írták izraeli tudósok a JAMA Pediatrics nevű szaklapban. Azt sejtik, hogy a GLP-1 agonisták a jutalmazással és az élelmiszer-függőséggel kapcsolatos idegpályákra hatnak.

Vannak olyan eredmények, amelyek azt mutatják, hogy az Alzheimer-kórban szenvedőknél lassabb a kognitív hanyatlás, ha liraglutidot szednek, míg egy másik tanulmányban azt írták, hogy a szemaglutid segíthet csökkenteni az Alzheimer-kór kockázatát a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, akiknél nagyobb a degeneratív betegség diagnózisának kockázata. A nagy, átfogó klinikai vizsgálatok viszont még ezen a területen is hiányoznak.

Ezen a véleményen van az Ausztrál Orvosi Szövetség egyik elnöke, Michael Page is: „Az előnyök némelyike kicsit spekulatív, egy kicsit több időre és megfelelően megtervezett klinikai vizsgálatokra van szükségünk ahhoz, hogy biztosak lehessünk bennük.”

A GLP-1 analógok egyik közös ismérve, hogy még a túlsúlyra sem jelentenek végérvényes megoldást. A tapasztalat az, hogy a gyógyszeres kezelésről leálló betegek hajlamosak gyorsan visszahízni, ha nem változtatnak megszokott étrendjükön és életmódjukon. Korábban a Telexen is írtunk a szemaglutid, illetve a GLP-1 analóg hatóanyagú szerek súlycsökkentési hatékonyságáról, de arra orvosok is felhívták a figyelmet, hogy ennek megvannak a veszélyei is. A szemaglutidot nem arra találták ki, hogy valaki ledobjon magáról néhány kilót, csak orvosilag indokolt esetben javasolt a használata. Az elterjedésének kulturális mellékhatásaként pedig elkezdte letörni az utóbbi években felfutott testpozivitás-mozgalmat.

Mindenesetre már a most forgalomban lévő GLP-1 analógok is nagy sikerekkel kecsegtetnek és egyben óriási üzletet is jelentenek (nem is beszélve Kínáról, ahol tavaly lejárt a szemaglutid szabadalma), de az újabb generációs gyógyszerek még hatékonyabbak is lehetnek.

„A következő három évben többet fogunk megtudni arról, hogyan jelez a bél a bélhormonokon keresztül az agynak, és több molekuláris célpontot fogunk látni, mint például a GLP-1, a GIP, a glükagon, az inzulin, az amilin, a leptin és így tovább, minden egyes receptort célzó peptidjeink lesznek. Ki fog nyerni? Egyelőre úgy tűnik, hogy a retatrutid vezet, de várjuk az adatokat arra vonatkozóan, hogy mi segíti a legjobb súlycsökkenést és a társbetegségek javulását” – mondta Andres Acosta, a Mayo Clinic egyetemi docense, elhízástudományi szakember.

(Felhasznált források: Telegraph | Medscape | The Nightly | New Scientist)