„Ha azt látod, hogy a sikeres, teltebb nők inkább a soványságot választják, akkor úgy vagy vele, hogy lehet mondani bármit, de a végén úgyis minden törekvés a soványság felé vezet. Lassan már csak az marad túlsúlyos, akinek nincs pénze vagy lehetősége lefogyni. Ha választani lehet, a legtöbben úgyis a soványságot választják, és ezért az is marad a norma”
– mondja Niki, aki azt a szemaglutid tartalmú diabéteszgyógyszert használta fogyásra, ami hosszú hónapok óta tartja lázban a fogyni vágyókat- és a celebeket.
Oprah, Ashley Graham, Lana del Rey, Lizzo vagy Amy Schumer – csak néhány név azon hírességek közül, akik régebben a testpozitivitás kimondott vagy kimondatlan szimbólumai voltak, majd egyszer csak önmaguk korábbi verziójához képest feleakkorára fogyva tűntek fel különböző eseményeken. Az Eufória színészéről, Barbie Ferreiráról pár hete jelentek meg azok a képek, amelyeken szinte felismerhetetlenül vékony, pedig a sorozatbeli karakterének fontos üzenete, hogy az ember túlsúllyal is lehet szexi és magabiztos. De nem csak a túlsúlyos celebek fogytak le, az eleve vékony alkatú hírességek közül is sokan még soványabbak lettek. Az említett hírességek közül néhányan tagadják, mások vállalják, hogy a világ egyik legnagyobb üzletévé vált szemaglutid tartalmú fogyasztószerek segítségével érték el a szembetűnő változásokat.
A 2010-es években (újra) fellendülő testpozitív mozgalom miatt sokáig úgy tűnhetett, hogy a kövérségfóbia kezd elhalványulni és a túlsúly kezd elfogadottabbá válni. A mozgalom egyik célja az volt, hogy a hurkák folyamatos rejtegetése helyett végre nyilvánosan láthatóak legyenek az addig tökéletlennek, „nem szépnek”, titulált testek, tévéműsorokban, reklámkampányokban, kifutón, filmekben, színpadon – minden negatív felhang nélkül.
A pár éve berobbanó, alapvetően a diabétesz kezelésére szolgáló, de a fogyást iselősegítő szemaglutid-alapú gyógyszerek azonban alapjaiban változtatták meg ezt a tendenciát: celebek, influenszerek, médiaszemélyiségek fogynak le sorra, ezáltal a képernyőről, a nyilvánosságból fokozatosan eltűnik a nem hagyományosan tökéletesnek gondolt test látványa is.
Sőt, nem csak a túlsúlyos hírességek fogynak le, az eleve vékonyak is még vékonyabbak lesznek – úgy tűnhet, hogy újra divatba jön a Kate Moss-féleheroin chic-testalkat, vagyis a már-már kóros soványság, amit sokan ezekkel a szerekkel érnek el. Már akinek van rá elég pénze.
A fogyasztó diabéteszgyógyszerek olyannyira elterjedtek, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban
több étteremtulajdonos arról számolt be, hogy csökkent a bevételük, mivel a vendégek a kisebb ételadagokat részesítik előnyben a fogyasztó csodaszerek okozta étvágytalanság és a fogyási láz miatt.
Az ilyen típusú szerek használata már Magyarországon is elterjedt, annak ellenére, hogy drága, sok a mellékhatás, veszélyes lehet a nem cukorbeteg használók számára, és nem is minden esetben garantálja a fogyást. Sőt, annyian iratnak fel ilyen készítményeket, hogy nemrég hiánycikké vált a rászoruló betegek körében. Bár hazánkban valóban jelentős probléma az elhízás, EU-s szinten a másodikak vagyunk, az ilyen típusú szerek használói sok esetben nem egészségügyi-, hanem esztétikai szempontból választják a diabéteszgyógyszerrel való fogyást.
A vékonyság örök?
Felmerülhet a kérdés, hogy miért hódít ismét a sovány testalkat, és miért tűnik úgy, hogy elhalványult a testpozitív szemléletmód? Azért, mert a teltebb celebek sorra lefogynak? A válasz egyszerű: a soványság úgy jött vissza divatba, hogy ki sem ment belőle igazán, csak a testpozitív mozgalmak nyitottabbá tették a testről való gondolkodásunkat.
Keszeg Anna kultúrakutató, egyetemi oktató, divatteoretikus elmondja, hogy a testpozitív mozgalmaknak három nagy hulláma volt, az 1960-as, az 1990-es, majd a 2010-es években, mindhárom hátterében valamilyen politikai-történelmi esemény állt. Ezek a mozgalmak mind a testhez való viszony demokratizálódását tűzték ki célul. A harmadik hullám azt hirdette, hogy fogadjuk el a testünket úgy, ahogy van, legyen szó testalkatról, bőrszínről, szőrzetről, bőrhibákról és más testi adottságokról vagy hiányosságokról. A testpozitivitás kritikusai szerint azonban a nagy elfogadás sok esetben a kóros elhízást segítette elő, ami már káros az egészségre.
A szakértő szerint a testkép szempontjából „jelenleg egy egészségfókuszú szemléletmód dominál.
Az ideális test az egészséges test”
„A testpozitivitás eredetileg olyasmit jelentene, hogy ameddig te jól érzed magad a testedben, és el tudod végezni gond nélkül a mindennapi teendőidet, addig egészséges vagy, és jogod van hozzá, hogy a társadalom is akként tekintsen rád – mondja Keszeg.
A nyugati kultúrákra jellemző ragaszkodás a vékony testideálhoz az elhízással szembeni megbélyegzést eredményezi, aminek szélesebb körű társadalmi hatásai is vannak. Kutatások kimutatják például, hogy a nők munkahelyi sikereit a testsúlyuk is befolyásolja. Testpozitivitás ide vagy oda, ugyanúgy jelen van a társadalomban a testszégyenítés: bár a testpozitív mozgalom révén elkezdett a társadalom a teltebb idomok felé fordulni, de a túlsúllyal szemben továbbra is nagy a megvetés, mivel nem illeszkednek bele a jelen kor egészségfókuszú testszemléletébe, ahol a kövérséget sokan az egészség legnagyobb ellenségeként értelmezik.
Itt fontos megjegyezni, hogy kövér és az elhízott két összetartozó, de mégis különböző fogalom: a kövér egy társadalmi leírás, míg az elhízott egy orvosi kategória. A két fogalom annyira összekapcsolódott a köztudatban, hogy a köztük lévő különbséget sokan nem is ismerik, és a testszégyenítés mindkét kategóriát sújtja. Az elhízásról írt cikkünk itt olvasható.
A közösségi média filterei erőteljesen beleszólnak a szépséghez való viszonyunkba
Bár a vékonyság talán sosem megy ki teljesen divatból, az ideális testről való elképzelésünk és az azt alakító trendek is korszakonként váltakoznak. A kultúrakutató szerint a „a divat trendjei követik az aktuális gazdasági-, politikai folyamatokat. Egymásba kapcsolódnak és egymásra reagálnak. Az embereknek ciklikus az érdeklődésük, ha valami nagyon divatos egy adott időszakban, akkor azt megszokjuk, megkedveljük, majd később egy újabb dolgot kezdünk el kedvelni. Minden trendet egy idő után levált egy újabb trend, ez a testideál esetében is így van.” Hozzáteszi, hogy bár van egy tudatosan manipulált része is a trendek alakulásának, az ember alapból hajlamos arra, hogy elfogadjon, megkedveljen valamit, ami sokszor szembejön vele. „Van egy tudati ráhangolás, hogy
ha egy formát nagyon gyakran látunk, megszokjuk és elkezd tetszeni.”
Míg a világháború után Christian Dior new lookja volt divatos, az 1960-as években az ifjúsági mozgalmak robbanása következtében a nagyon vékony, fiús testalkat hódított. Ezt követte az 1980-as évek izmos testképe. A ‘80-90-es években viszont jött egy váltás: divatba jöttek azok a testmódosítások, amelyekhez orvosi beavatkozás szükséges. A plasztikai sebészeti beavatkozás elfogadottá vált, és az emberek elkezdték radikálisan újraszabni a testüket. Innentől sokak számára az ideális test az volt, amelyiken látni lehetett a mesterséges beavatkozást. A 2010-es években divatba visszatérő Kardashian-féle telt idomok miatt szintén gyakoriak voltak a sebészeti beavatkozások.
Mára ez a radikális beavatkozás kevésbé elterjedt. A testet és annak jóllétét a kortárs társadalom mindennél előbbre valónak tekinti, így a beavatkozás inkább a filterhasználathoz hasonlítható. „A közösségi média filterezett lehetőségeket teremt arra, hogy a saját testünket egy jobb, tökéletesebb verzióban lássuk”. A fogyasztó gyógyszerek is ezt az érzést kelthetik: nem végleges, nem radikális, mint egy plasztikai műtét, mégis „kipróbálhatjuk” önmagunk tökéletesebb verzióját, beavatkozás vagy a sportba fektetett idő- és energia nélkül. „Ez a könnyű és gyors fogyás tükrözi a mai testeszményt.”
Fogyott, de megbánta, hogy így
„Tudom, hogy szarul hangzik, de én azért kezdtem el használni a készítményt, mert sosem voltam megelégedve a testemmel, sosem éreztem magam elég vékonynak, ezért elég szépnek sem. Többek között ide vezettem vissza azt is, hogy harminc fölött miért vagyok szingli” – mondja Kata, akinek sosem voltak súlyproblémái, „de mégis gyerekkorom óta megvan bennem a gondolat, hogy
mindig lehetnék még vékonyabb.
Aztán láttam, hogy a curvy sztárok is csontsoványak lettek ettől a gyógyszertől, és úgy voltam vele, hogy ki akarom én is próbálni, hátha végre úgy nézhetek ki, ahogy szeretnék.”
Kata azért is döntött a gyógyszer használata mellett, mert gyors és könnyű megoldásnak tűnt. „Az a baj, hogy nincs időm és nem is szeretek sportolni vagy edzeni, de azért szeretnék laposabb hasat, vékonyabb combokat. Tudom, hogy nem a fogyasztószerektől lesz kisportolt tested, de ha fogysz, mindenhonnan fogysz.”
Nehezen, de végül sikerült beszereznie a készítményt. Elmondása szerint épp csak kipróbálni akarta, nem tervezte hosszú távon használni, de amikor azzal szembesült, hogy rövid idő alatt jelentős mértékben csökkent a súlya, mégsem hagyta abba „Kicsit már kezdtem ráfüggeni.” Hiába volt folyamatosan hányingere, hónapokig használta.
„Fogytam, de megbántam, hogy így, mert az a pár hónap nagyon nem tett jót nekem lelkileg és testileg sem. Belehajszoltam magam abba, hogy még, még többet fogyjak, de közben gyakran rosszul voltam, egészségügyi problémáim is lettek, és sok pénzem is ráment. Egy olyan képet kergettem a saját testemről, ami nem valós. Azóta sokat olvastam a témában, és valószínűleg mindig is testképzavarom volt.”
A testképzavar és különböző étkezési zavarok esetében fokozottan veszélyes az ilyen szerek használata, nem csak a fizikai, de a mentális egészségre is. A testképzavarról szóló cikkünk itt olvasható.
A túlsúly stigmatizált, de a megvásárolt fogyás is
„Én bevallom, szégyellem, hogy csak így sikerült lefogynom. A munkahelyemen mindenki kérdezte, de nem mertem elmondani, azt mondtam, hogy sport és diéta” – mondja Niki. „Aztán egyszer az egyik férfi kollégám ebédszünetben, amikor már csak ketten maradtunk, megkérdezte, hogy ugye én is AZT használtam fogyásra. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, aztán mondta, hogy ő is ezzel fogyott le, de erről nem kell tudnia a többieknek” – folytatja.
Kata sem verte nagy dobra, hogyan sikerült lefogynia. „Nem nagyon mondtam, mert úgy éreztem, hogy ez egy kicsit gáz, hogy mások heti 5 napot sportolnak, én meg semmit, és mégis jobb formában vagyok. Alapból sokan megvetik azokat, akik így fogytak le, amikor egy sztárról is kiderül, hogy lefogyott, hogy jaj ez nem is igazi fogyás, meg hogy persze így könnyű, ennyi pénzzel egyszerű jól kinézni stb.”
A kultúrakutató is kitér arra, hogy az ilyen diabéteszgyógyszerek „körüli spekuláció része lett kultúrának”. A sztárvilágon belül, de a közösségi médiában is van egyfajta találgatás, hogy ki „vásárolta meg” a soványságot. Létezik olyan elterjedt, pejoratív, az egyik fogyasztószer márkanevéből képzett kifejezés is, amit azokra az emberekre használnak, akiknek a hirtelen fogyás következtében beesett az arcuk.
A megvásárolt fogyás megítélése a celebek esetében sem feltétlenül pozitív. A diabéteszgyógyszeres fogyáshoz kapcsolódó boszorkányüldözés egy valós jelenség lett, célpontjai a nemrég radikálisan lefogyó hírességek. Míg Lizzo, vagy a Kardashian-nővérek hevesen tagadják, hogy fogyásuknak bármi köze lett volna hozzá, sokan büszkén nyilatkoznak arról, hogy ilyen gyógyszerrel sikerült lefogyniuk, köztük Elon Musk, Oprah Winfrey vagy Kelly Clarkson.
A soványság a gazdagok kiváltsága?
Míg a telt test évszázadokon keresztül a gazdagság, a jólét egyik fokmérője és egyfajta státusszimbólum volt, mára ez megfordult. A soványság már-már presztízskérdés lett, míg az elhízáshoz hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokat asszociálni, mint igénytelenség, önmagunk elhanyagolása, nemtörődömség, lustaság. Több kutatás is kimutatja, hogy a szegénység és az elhízás szorosan összekapcsolódnak. Ennek a hátterében áll a nehezebb hozzáférés az egészséges és minőségi élelmiszerekhez, a mozgás hiánya, és az életmódbeli különbségek.
A fogyasztó gyógyszerek szintén ráerősítenek arra, hogy a vékony test nem csak presztízs-, de anyagi kérdés is, a gazdagabb réteg kiváltsága. A kultúrakutató szerint ezeknek a szereknek az osztályvonatkozása nagyon fontos, ugyanis egy átlagos keresettel rendelkező embernek anyagilag megterhelő vagy akár elérhetetlen lehet az ilyen jellegű készítményeknek beszerzése, a hosszú távú használatáról nem is beszélve.
Kata is arról mesél, hogy nem dicsekedett azzal, hogy milyen gyógyszerrel sikerült lefogynia, mert „ennek van egy anyagi oldala is, és hát én sem vagyok milliomos, de vannak nálam rosszabb pénzügyi helyzetben lévő barátaim is. Ezek a gyógyszerek és a felíratásuk azért elég sokba kerül, és azt éreztem, hogy nem mindenki tudná megengedni körülöttem” – mondja. „Aztán kiderült, hogy hosszú távon én sem nagyon tudom megengedni” – teszi hozzá.
