Formában maradni luxus, mégis újra a soványság a divat

Az egész azzal kezdődött, hogy Kim Kardashian belefogyott abba az ikonikus Marilyn Monroe-ruhába, amit a 2022-es Met-gálán viselt. Ennek pont két éve, de az extrém kerek fenék, és az elképzelhetetlen homokóraalkat nagykövete, realitysztár, influenszer azóta sem szedte vissza a leadott kilókat. Számos híresség is ebbe az irányba halad, Kate Moss például 50 évesen is ugyanolyan sovány, mint 20 évesen, a Victoria Beckham szülinapi buliján fotózkodó Spice Girls tagjai vékonyabbak, mint valaha, Eva Longoria, Salma Hayek, Miley Cyrus pedig szintén magukhoz képest is feltűnően vékonyak lettek az utóbbi időben. A szupervékony ismert emberek eddig csak jelezték a trendet, az utóbbi időben viszont szinte tombol a diétaláz a különböző közösségimédia-platformokon, és nem is csak a hírességek miatt.

Már 1,3 milliárdnál is több megtekintést hozott a TikTokon az egyik szemaglutid hatóanyagot tartalmazó fogyasztószerhez kapcsolódó keresőcímke, a trend pedig olyan robbanást okozott, hogy a platform közölte, májustól kíméletlenül lecsap az ezeket népszerűsítő influenszerekre. Az új közösségi irányelvek szerint tilos lesz „előtte-utána” fotókat posztolni, és változás az is, hogy kiskorúak nem nézhetik meg az olyan tartalmakat, amelyek „potenciálisan káros”, fogyással kapcsolatos viselkedést népszerűsítenek, beleértve a gyógyszerek használatát is, írta a New York Post. Az utóbbi időben több híresség is nyíltan beszélt arról, hogy szemaglutid hatóanyagú, elsősorban cukorbetegeknek felírt gyógyszerek segítségével fogyott le, a szerek pedig olyan népszerűek, hogy idén is hiány várható belőlük az Egyesült Államokban. A diabétesz és az elhízás kezelésére használt készítmények kulcsfontosságú eleme az GLP-1 nevű hormon, aminek több, a fogyást elősegítő hatása is van, részletesen itt írtunk ezekről.

Az 1990-es és 2000-es vékonyságmániája sokakban ébreszt rossz emlékeket, nemcsak azért, mert Britney Spears és Paris Hilton generációjának húszas éveiben a csapból is az folyt, hogy egy nő csak akkor lehet sikeres, ha lapos a hasa és képes megfelelni a szépségideálnak, hanem azért is, mert egyre csak nőtt azoknak a száma, akiket az amerikai 0-s, itthon XS-es méret hajszolása miatt valamilyen evészavarral, anorexiával vagy bulimiával diagnosztizáltak. A 2010-es években megjelenő testpozitív mozgalmak enyhítettek az irreális elvárásokon, és úgy tűnt, mindenki fellélegezhet végre, aki nem extrán kis méretet hord. Most az látszik, hogy ez csak rövid intermezzo volt, már csak azért is, mert a testpozitivitást sokan tévesen úgy értelmezték, hogy az elhízást reklámozza, de legalábbis felmenti azokat, akik nem tudnak lefogyni.

Hermann Veronika, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa, három kategóriába sorolta azokat a tényezőket, amelyek szerinte azt igazolják, hogy visszatért a 90-es évekből jól ismert soványságkultusz. Ezek

• a celebritások irányából induló trend;
• a szemaglutidot tartalmazó fogyasztószertrend; és
• az egészségeséletmód-trend.

„A soványságkultusz soha nem ment ki igazán a divatból, a telt idomokat promotáló testpozitív mozgalmak ugyanis nem tudtak igazán mélyen beágyazódni a kultúránkba. Persze kultúrafüggő, de a nyugati kultúrában sokkal mélyebben gyökerezik az a nézet, ami szerint a kövérség valamilyen módon az egészségtelenségnek vagy a lustaságnak a jele, az a sztereotípia él, hogy ha valaki testesebb, akkor vagy nem megfelelő diétát követ, vagy nem mozog eleget, vagy valami betegsége van” – mondja Hermann Veronika. Szerinte már hosszú évtizedek óta a fittség, a csinos alak egyben a jómód kifejezése is, és a „mit ettem ma” és a „hogyan fogytam x kilót” típusú tutorialok népszerűsége is kapcsolódik a mostani, soványságra törekvő trendhullámhoz.

„A mostani trendet nagyon meghatározza az egészségeséletmód-láz, amiben a fitneszinfluenszereknek, közösségeknek hatalmas a befolyásuk. Sokféle életmódtrend fut egyszerre a vegánságtól az alkohol elhagyásán át a low waste életformáig. Ezek együtt mind a vékony, sportos megjelenéssel kapcsolják össze a tudatosságot” – mondta Hermann Veronika, aki szerint éppen ez különbözteti meg a mostani trendet a kilencvenes évek heroin chicjétől, ami a különböző függőségekhez kapcsolódott erősen. A kutató kiemelte, hogy a most divatos sportos, tudatos, és nem utolsósorban karcsú megjelenés egy státuszt is mutat.

„Azokban a korszakokban, amikor a kövérség volt a menő, a jómódnak a nagyobb test volt a kifejezése, azt szimbolizálta, hogy az illető nem éhezik, nem végez fizikai munkát, nem a földeken dolgozik. Most pontosan a fordítottját látjuk: az osztályhelyzetet meghatározza a szabadidő mennyisége és a szabadidő minőségének az eltöltése, ugyanannyira, mint a 19. század végén.

Aki sovány, vékony, sportos, annak van ideje és pénze drágább, modern technológiával előállított, akár reformételeket venni, étterembe járni. Erre a középosztály, de inkább a felső középosztály képes

– mondta, hozzátéve, hogy több kutatás is kimutatta, hogy a fehér kenyér, a tészta, vagy az előre elkészített ételek okozzák az Egyesült Államokban vírusszerűen terjedő elhízást. – A táplálkozás és a szabadidő mennyisége és minősége rendkívül fontos, de a kapitalista rendszerek, amikben élünk, nem feltétlenül a társadalmi mobilitást támogatják, nemcsak mentális, szellemi értelemben, hanem például testi értelemben sem” – mondta.

Formában maradni luxus

Hermann Veronika szerint a testpozitivitásról szóló mozgalmak azért nem tudtak igazán mély hatást gyakorolni, mert a kövérséghez társított negatív sztereotípiák sokkal mélyebben vannak benne a társadalomban, nemcsak a 90-es évek, hanem a korábbi időszakok óta, mint hogy ezekkel a mozgalmakkal teljesen el lehessen tüntetni. Szerinte a másik ehhez kapcsolódó tényező az, hogy az elhízás nem csupán kényelmetlen, de nagyon sok egészségi kockázata is van.

Valahol ott kellene meghúzni a határt, hogy ne az legyen a norma, hogy mindenki sovány, de közben ne állítsa azt senki, hogy a nagyobb túlsúly nem jár kockázatokkal

– mondta a kutató.

Hermann Veronika szerint alapvetően az elhízási hullám szomorú trend, ami azt mutatja, hogy sokaknak luxus formában maradni, drágább ételeket enni, és az sem véletlen, hogy a nők körében emelkedik az elhízottak aránya. „Nagyobb rajtuk a nyomás a család, a láthatatlan munka és a gyerekszülés testi következményeiből adódóan is. A nem kiegyensúlyozott élet egyik első, látványos hatása az elhízás, aki pedig olyan társadalmi környezetben nő fel, ahol azt látja, hogy kevesebbet ér, mert elhízott, akkor az rá jó eséllyel negatív hatással lesz” – mondta a kutató. Szerinte a kövérséghez kapcsolódó előítéletek egy régi dologra, a holdudvarhatásra vezethetők vissza. „Egyszerűen azt tartjuk szimpatikusabbnak például egy állásinterjún, aki külsőre szimpatikusabbnak tűnik, de általában az, hogy kit tartunk vonzónak, vagy elfogadható külsejűnek, azt nem magunktól találjuk ki, hanem különböző társadalmi behatások irányítják” – mondja.

Most pont a média miatt más a soványságkultusz

Hermann Veronika szerint viszont a mostani soványságkultuszban van egy jelentős változás a 90-es évekhez képest, ami éppen a médiához kapcsolódik. „Annyira széttöredezett a médiatér és annyi információ zúdul mindenkire, hogy nehéz adatokat nézni arról, hogy mennyire népszerűek a soványságot hirdető tartalmak. Míg a 90-es években még a tévék és a női magazinok határozták meg a szépségideált, ott mutatkoztak meg a trendek, most a streamingplatformoktól kezdve a százféle közösségimédia-oldalig több irányból ömlik a tartalom. Biztos vagyok benne, hogy ha most csak a testpozitív tartalmakat keresnék a TikTokon vagy az Instagramon, akkor kialakulna egy buborék, ami miatt azt a trendet látnám meghatározónak” – magyarázta.

Ennek ellenére szerinte ha a nagyképet nézzük, akkor az látható, hogy most inkább a normál testalkatú vagy éppen sovány emberek uralkodnak, akár az életmódtartalmakban, akár a celebritások körében. „A testpozitivitás egyik fő képviselője Lizzo volt, akit lényegében canceleltek, bár azt nem tudni, mennyire volt köze a testalkatának az abuzív munkakörnyezetéről szóló sztorikhoz. Rajta kívül nehéz olyan igazi A listás híres embert mondani, aki teltebb testalkatú, sőt, ennek az ellentétét látjuk” – mondta, példaként pedig a mostanra szintén lefogyott Melissa McCarthyt említette, aki korábbi, túlsúlyos korszakáról azt mondta, csak a vicces, ordenáré szerepek találták meg, drámaibb alakításokhoz nem kérték fel.

A hízás bűne egészen régről ered

A fogyókúra évszázadok óta létezik, az ókori Görögországban a testi és mentális egészség holisztikus megközelítéseként jelent meg, de a test megváltoztatásának módjaként elsősorban a 19. században terjedt el. A patriarchális társadalomfelfogás a nőket érzelgősnek, önkontrollra képtelennek, emiatt fogyókúrára egyenesen alkalmatlannak tartotta. Igaz, az 1830-as években még a dús testalkat volt a szépségideál, ez kb. 60 évig tartott, majd az 1890-es években megjelentek a diétás tanácsok az amerikai női magazinokban, mígnem a 19. század végére a homokóraalkat szépen lassan kiment a divatból.

A századforduló után, az 1920-as évekre kialakult egy „testzsíralapú megkülönböztetés”, ami azt feltételezte, hogy a fekete nők nem képesek az önmegtartóztatásra, a fehér nők pedig őrülten fogyókúrázni kezdtek, hogy felsőbbrendűségüket bizonyítsák.

A diétázás és a testméret így faji és nemi alapú diszkriminációvá vált, miközben kialakult az ideális női test fogalma.

Az első világháború utáni években a rádió és a film terjedésével párhuzamosan a teltkarcsúak helyett a nádszálalkatú nők kerültek középpontba, lekerültek a mesterséges darázsderekat formáló fűzők, a 30-as években pedig már tombolt a diétaőrület. A vékony, lapos testalkat vált ideállá, a modern nő pedig a nemi szerepeket elutasítva – az akkori viszonyokhoz képest – megdöbbentően rövid, térdig érő szoknyában járt, nyilvánosan cigarettázott, dzsesszklubokba, úszni, teniszezni járt, és ha kellett, szanatóriumba vonult lefogyni.

A korabeli Budapesten még utcai mérlegek is voltak, amikre pár fillérért bárki ráállhatott egy gyors súlyellenőrzésre. Akkoriban a férfiaknál azért még mindig a nagy pocak jelentette a tekintélyt, ám a nőknél már a karcsúság volt az előkelő. Amerikában Lulu Hunt Peters amerikai orvos könyvet írt a kalóriaszámolásról, és nemcsak divatba hozta az adagolás stratégiáját, de egyenesen bűnösnek nevezte azokat, akiken felesleg van. „Háborús időkben bűn élelmiszert felhalmozni. Mégis több százezer olyan ember van szerte Amerikában, aki élelmiszert halmoz fel… a saját testében raktározza” – írta Peters, és ezzel a felfogással azonnal értékekhez, viselkedéshez kötötte a súlyt, amihez aztán faji, nemi és anyagi megbélyegzés is társult.

A második világháború után a modern élelmiszer és az új reklámok visszavonhatatlanul berobbantották a diétaipart: miközben az ideális amerikai nő boldogan férjhez ment, gyerekeket szült, vezette a háztartást a család külvárosi otthonában, kínosan dolgozott azon, hogy vékony maradjon. A reklámok nyomására sokszor folyamodtak gyógyszerekhez a kívánt célsúlyért, olyan szereket használtak, amiket eredetileg a háborúból hazatért katonáknak írtak fel poszttraumásstressz-szindróma kezelésére. Egy 1967-es tanulmány szerint a fogyasztóklinikák páciensei csak fogyókúrás tablettákra 120 millió dollárt költöttek.

Divatos volt a grépfrútdiéta és a káposztaleves-kúra is, de közben megjelentek a fogyasztógépek és -szalonok is, 1962-ben pedig az Egyesült Államok egyik leghíresebb fogyókúrás programja, a Weight Watchers (ma WW) is. Jean Nidetch nappalijából indult az „előtte-utána” fotók jelensége, és a fogyókúrát életmódváltó programmá változtatta. Közben a hatvanas években a vietnámi háború elleni tüntetések és a feminista mozgalmak mellett megszerveződött a kövérség felszabadításának mozgalma, a túlsúlyosakat érintő diszkrimináció ellen szólaltak fel a Fat-In című eseményen a New York-i Central Parkban, főleg fekete nők tüntettek.

A mozgalmak ellenére a 70–80-as években egyre csak nőtt a nyomás a karcsúsodni vágyókon, amit jól mutatott az, hogy Jane Fonda ikonikus fitneszvideóiból 3 év alatt 17 millió példányt adtak el, és eszeveszett tempóban fogytak az alacsony kalóriatartalmú élelmiszerek is. A vékonyság kultusza a 90-es évektől egészen a 2010-es évek közepéig kitartott, és mostanra ugyan New Yorkban már törvény tiltja, hogy valakit a testsúlya miatt érjen hátrányos megkülönböztetés, a számok mégis azt mutatják, hogy testpozitivitás ide, elfogadás oda, ha egy nő a ranglétra tetejére akar jutni a karrierjében, akkor még ma is jobban jár, ha nem hízik el, és a normál tartományban tartja a testsúlyát.

És bár világszerte egyre aggasztóbb probléma az elhízás, Magyarország pedig Európa legkövérebb nemzete, a szemaglutid hatóanyagú fogyasztószerek népszerűsége azt mutatja, hogy a mérleg nyelve még mindig inkább a soványságkultusz irányába billen.

(Vogue, The New York Times, Vice)