A nyár mindenkié – pocakosan, hurkásan, narancsbőrösen is jogod van élvezni!

A nyár közepén kampányt indított a spanyol esélyegyenlőségi minisztérium azoknak a nőknek a biztatására, akik azon aggódnak, hogy fognak kinézni a strandon. „A nyár a miénk is” – hirdeti a szlogen a plakáton, amin öt különböző alakú és ruhaméretű, jellemzően plus size, azaz az átlagosnál nagyobb ruhaméretű nő látható, köztük toplessben egy olyan is, akin masztektómiát (emlőeltávolító műtétet) hajtottak végre. És bár azóta kiderült, hogy a fotós nemcsak egyszerűen engedély nélkül használta fel a plakáton lévő alanyok képeit, de manipulálta is azokat, a kampány már jóval korábban vitákat gerjesztett.

A tengerparton önfeledten nevetgélő, narancsbőrös, pocakos, nagy fenekű nőket ábrázoló plakát ötlete a Nők Intézetétől származott, szerintük ugyanis minden testnek van létjogosultsága, pedig a fizikai elvárások már nemcsak a nők önbizalmát érintik, de a jogaikat is.

„Minden test strandtest”

– mondta Ione Belarra szociális ügyekért felelős miniszter, és a kampány is azt hirdeti, hogy mindenki úgy élvezze a nyarat, ahogyan szeretné, ott és azzal, akivel szeretné. „Koccintsunk mindenki nyarára, sztereotípiák és a testünkkel szembeni erőszak nélkül” – áll a hirdetésben. Cayo Lara, az Egyesült Baloldal politikusa szerint viszont a kampány az abszurditás csúcsa, mert „egy olyan problémát kreál, ami nem is létezik”. Megint mások úgy gondolják, a kampányt ki kellene terjeszteni a nem éppen szabványos testű férfiakra is. Ángela Rodríguez Pam egyenlőségért és a nemi erőszak elleni küzdelemért felelős miniszter pedig arról posztolt a Twitteren, hogy minden test rendben van, és nincs szükség miniszteri engedélyre a strandoláshoz.

A testpozitív mozgalom az elfogadásra és nem elhízásra ösztönöz

Ha miniszteri engedélyre nincs is szükség, az biztos, hogy a plakátkampány létező problémát feszeget, hiszen ha valakinek egy kicsit is eltér a teste az ideálistól, annak a nyár folyamán legalább egyszer biztosan megfordul a fejében, hogy „úristen, mi lesz, ha kibuggyan az a kis hurka vagy röcöge a strandon?!”. A gondolat a Telex csapatát is elérte, ezért a nyár elején kipróbáltuk, hogyan fogyhatunk, miközben jókat is eszünk. A spanyol kampány mögött azonban éppen az a gondolat áll, hogy ne aggódjunk azon, hogyan nézünk ki, egyszerűen csak élvezzük a nyarat, úgy, ahogy vagyunk.

A plakát jól illeszkedik az utóbbi években ismét a figyelem középpontjába kerülő testpozitív mozgalomba, ami eredetileg azt hirdeti, hogy fogadjuk el a testünket méretre, alakra, bőrtónusra, nemre és fizikai képességekre való tekintet nélkül. A mozgalom hívei így a test fizikai megjelenése helyett inkább a teljes emberi test egészségére koncentrálnak.

És bár maga a body positivity mozgalom már a 2010-es évek elején megjelent, egy évtizeddel később is még mindig félreértések lengik körül. 2018-ban például az Obesity tudományos lap közölt egy cikket, ami azt sugallta, hogy a testpozitív mozgalom hozzájárul az elhízáshoz. Pedig az amerikai egészségügyi minisztérium Női Egészség Hivatala szerint az egészséges testkép azt jelenti, hogy valaki jól érzi magát a saját bőrében/testében, és elégedett annak kinézetével. Megfordítva, szerintük a negatív testkép akár a mentális egészség rovására is mehet, és evészavarhoz is vezethet. A szintén egy amerikai egészségügyi szaklapban, a International Journal of Environmental Research and Public Health megjelent cikk szerint a testünk miatt érzett elégedetlenség gyakran jár együtt depresszióval, önbizalomhiánnyal, és megnövekszik a teljesítménynövelő-szerek használata is.

Stephanie Viada amerikai plus size modell és Veronica Sams amerikai modell, fotós, aki többek között Miranda Kerrt is fotózta már többször, a pozitív testkép független képviselőiként azért küzdenek, hogy a nők fogadják el önmagukat, és tanulják meg, mi az, ami egészséges a testüknek. Viada amellett, hogy modellkedett már számos nagy márkának, vállalkozó és tartalomgyártó is. Karrierje és közösségi médiás megjelenései során feltűnt neki, hogy a plus size vagy teltkarcsú modelleket beskatulyázzák, ami szerinte a klasszikus értelemben vett, vékony modellekkel nem történik meg. Ezért ő leginkább arra használja a közösségi platformjait, hogy tisztába tegye a testtípusokról kialakult képet.

„Vannak, akik szerint a body positivity a test edzéséről és a jól evésről szól. Szerintem arról is, hogy azt teszed, ami mentálisan és fizikailag is a legjobb a testednek, nem fosztod meg magad dolgoktól, és nem kényszeríted magad arra, hogy olyat tegyél magaddal, ami káros lehet az egészségedre” – mondta a sztereotípiák ellen küzdő modell.

Veronica Sams fotósként és modellként is dolgozik Los Angelesben, nemrégiben a Sports Illustratednek is fotózott, saját bevallása szerint szenvedélye, hogy kiáll a női jogokért és a pozitív testképért. Nagy felelősségnek és lehetőségnek éli meg, hogy kamerájával különböző erős női sztorikat mesélhet el, szereti megmutatni, hogy a szépség sokféle formájú, méretű és színű lehet.

„A body positivity nekem azt is jelenti, hogy nem hasonlítom magam másokhoz, de a testpozitivitás nem lehet kifogás az egészségtelen életmódra, és arra, hogy nem törődsz magaddal. Az igazi önszeretet az, ha mindent megteszel azért, hogy a tested a lehető legegészségesebb legyen”

– vallja a modell, akinek az a célja, hogy valódi formájukban mutassa meg a nőket, és hogy ők úgy érezzék jól magukat a bőrükben, ahogyan vannak. Veronica Sams szerint erre azért is szükség van, mert különösen a közösségi médiában elterjedt „ideális test” irreális elvárás elé állítja a nőket.

Milyen az „ideális női test”?

Ez korszakról korszakra változott a történelem során: az ókori Egyiptomban, az i. e. 13-11. században karcsú testtel, keskeny vállakkal, magas csípővel és szimmetrikus arccal ábrázolták az ideális nőt, pár száz évvel később, az ókori Görögországban pedig már dundi, zömök, világos bőrű testtel. A reneszánsz Itáliában szintén a kerekded formák kerültek középpontba: nagy mell, kerek has, telt csípő, világos bőr, ezekkel rendelkezett az ideális nő, és a vonzó kerekség egészen a viktoriánus korig megmaradt, igaz, itt már divatba jött az elszorított darázsderék is.

A 19-20. század fordulója után nem sokkal, a viharos húszas években aztán a kerek formák után a fiús test lett a nőideál, lapos mellekkel, eldugott csípőkkel, férfiasan rövid hajjal. Aztán Hollywood aranykorában ismét a kerekded formák hódítottak, de leginkább a homokóra-testalkat került a figyelem középpontjába: gömbölyded vonalak, nagy mellek, vékony csípő, hangsúlyos derék.

A hatvanas években aztán a brit modellel, Twiggyvel újra visszatért a kamaszos test ünneplése, extrém vékony lányok lepték el a kifutókat, majd a kilencvenes években a szupermodellek korszakával beütött a karcsú, de mégis sportos, izmos nőideál, és mindenki olyan testet akart, mint amilyen Cindy Crawfordnak, Naomi Campbellnek, Linda Evangelistának vagy Claudia Schiffernek volt. Nem sokkal utánuk jött Kate Moss és a csontsovány „heroincsaj” imidzse, ami hosszú éveken át kirobbanthatatlan volt a kifutókról, és azóta a divatipar elindult ugyan a diverzitás felé, még mindig többségében XS-es vagy XXS-es ruhaméretet viselő modelleket látunk a bemutatókon.

Közben a kétezres évek elejétől a posztmodern szépség mondható ideálisnak, nagyjából a Kim Kardashian típusú nők testesítik meg napjaink ideálját: nagy fenék, nagy mell, lapos has, karcsú derék. Ők azonban a legtöbbször plasztikai sebészek segítségével nyerik el ideális testüket, így szinte irreális, hogy egy átlagos nő is ilyen alkatú legyen.

Ettől még a TikToktól az Instagramon át a Facebookon és a Twitteren is megjelenített nőideál, illetve az annak megfelelő, tökéletes test eléréséért folytatott hajsza fokozatosan erősíti a nők önbizalomhiányát, ami egyenes út lehet az étkezési zavarok kialakulásához nemre, korra, súlyra, társadalmi státuszra és származásra való tekintet nélkül – derült ki egy 2016-os kutatásból, amit egy evészavarokról szóló tudományos lapban, az International Journal of Eating Disordersben közöltek.

Fordult a kocka

A problémakör természetesen már néhány éve feltűnt számos ruhamárkának is, így a legtöbben plus size, vagyis 42-es méretnél nagyobb ruhákat viselő modellekkel is dolgoznak, a Vogue pedig a tavaszi divatbemutatókról szóló összeállítását a „test visszatért” felütéssel jelentette meg. Tavaszi bemutatóikon ugyanis az olyan luxusmárkák, mint a Dior, a Michael Kors, a Miu Miu és a Loewe is a testtudatosságot helyezték a középpontba, azt üzenve, hogy a nők mutassák meg magukat, ahelyett, hogy meg akarnák változtatni a testüket. Persze korábban is előfordult már, hogy nagy márkák plus size modellekkel vagy csak simán normál testalkatú nőkkel dolgoztak, nagy nyilvánosságot kapott például, amikor a legendásan vékony modelleket foglalkoztató Victoria’s Secret fehérneműmárka három éve a body positivity jegyében „angyalai” közé fogadta a magyar modellt, Palvin Barbarát.

Az, hogy a divatipar nyíltan a diverzitás irányába mozdul, egyáltalán nem meglepő, de ez elsősorban azért van, mert a társadalomban is fordult a kocka. „A divat megrekedt a saját sztereotípiáiban, abban, hogy mi az elegáns, mi a menő. Azt éreztettük a nőkkel, hogy ha a testük nem egy bizonyos módon néz ki, akkor el kell rejteniük magukat” – mondta Olivier Rousteing francia divattervező, a Balmain kreatív igazgatója.

„De ez tévedés. Köszönettel tartozunk a közösségi médiának, amiért rámutatott erre – a világ közössége azt mondja a divatiparnak: tűnjetek ki a buborékotokból!”

Six-pack, baby?

Bár a testpozitív mozgalom középpontjában leginkább a nők állnak, a férfiakat is jelentős mértékben érinti a dolog, csak ez nincs olyan erősen fókuszban. Egy tavalyi brit kutatás viszont arra jutott, hogy a megkérdezett férfiak 48 százalékának volt gondja a saját testével, egy részük úgy érezte, soha nem is fogja elérni azt a férfiideált, amit a filmek és a média sugall.

„Az is egyfajta nyomás, hogy a fiúk kicsi koruktól úgy nőnek fel, hogy kockás hasú, izmos, tökéletesen kidolgozott testű akcióhősöket, rajzfilmfigurákat látnak a filmekben és a videójátékokban”

– mondta a VeryWellMindnak Veronica Mountford klinikai szakpszichológus, aki szerint a férfiaknál az a jellemző, hogy túl soványnak, kevésbé izmosnak látják magukat.

Ebből kiindulhat egy izmosodási vágy, ami súlyos esetben átcsaphat úgynevezett bigorexiába, egy evészavarhoz is kapcsolódó, őrült izomépítésbe. Persze ehhez is hozzájárul a közösségi platformokon szélsebesen terjedő „több izom, több like” spirál, ami azokat a fiatal fiúkat tudja eltalálni igazán, akik önbizalomhiányosak, és testi adottságaik miatt esetleg bullying áldozatai voltak.

A pszichológus szerint ilyen esetben sokat tehetnek a fiúk egészséges testképének kialakításáért az apák, például azzal, ha találnak egy sportot, amit élvez a gyerek, és közben a kinézet helyett arra koncentrál, mire képes a teste.

(További felhasznált források: CNN, BBC, Vogue, Forbes Women)