Így néz ki a rendellenesség, amitől a betegek démoni torzképeknek látják az emberi arcokat

Valaki felhúz egy horrormaszkot, megkocogtatja egy másik ember vállát, aztán jót röhög, amikor az illető jól megijed, amikor hátrafordul, és szembetalálkozik ezzel a rémséggel. Mindenki találkozott már ilyennel, ha nem is személyesen, de videón biztosan, vannak ugyanakkor olyanok, akiknek nem kell ehhez maszkos ijesztgető, mert egy nagyon ritka neurológiai rendellenesség, a prozopometamorfopszia (PMO) miatt eleve minden arcot démoninak látnak – írja a Smithsonian Magazine.

A rendellenesség már több mint száz éve ismert a tudomány számára, ám egy, a Lancet nevű szaklapban nemrég megjelent tanulmányban a kutatóknak sikerült vizualizálnia is, hogy mit lát egy ebben szenvedő beteg. Mivel úgyis mindenki erre kíváncsi, nem is csigázzuk tovább az olvasókat, a kutatásban részt vevő 59 éves Victor Sharrah, aki lassan három éve él az arcfelismerési zavarral, így látja az arcokat:

Sharrah a CNN-nek azt mondta, a különös kalandja a rendellenességgel egy téli reggelen kezdődött, amikor tévézés közben arra lett figyelmes, hogy a nappaliba besétáló szobatársának arca teljesen el van torzulva, és ugyanez volt a helyzet az őt követő barátnőjével is. Sharrah elmondása szerint a szemük és a szájuk megnyúlt, mély barázdák jelentek meg az arcukon, a fülük pedig olyan hegyes lett, mintha Spock kapitány szülőbolygójáról érkeztek volna a Star Trekből.

Sharrah elmagyarázta a szobatársának, hogy mit lát, mire ő azt gondolta, hogy teljesen elment az esze, de a férfi később az utcán is kizárólag hasonló arcokat látott, és ez azóta így is maradt.

A férfit ezután diagnosztizálták PMO-val, ami annyira ritka, hogy az elmúlt 120 évben kevesebb mint száz dokumentált esetről lehet tudni, és sokszor még a szakemberek sem ismerik, és pszichózisnak vagy skizofréniának tartják. Emiatt sokan nem is beszélnek a tüneteikről, mert attól tartanak, hogy pszichés betegséget azonosítanak náluk. A tanulmány társszerzője, Antônio Mello szerint viszont a PMO annyiban mindenképpen eltér azoktól, hogy a betegek tudják, hogy a látásukkal van probléma, nem pedig a világ van ténylegesen eltorzulva körülöttük.

A PMO mindenkinél máshogy jelenik meg. Sharrah esetében a fent látott motívumok állandóak, de képeken rendesen látja az arcokat, ezért is tudták a közreműködésével megalkotni a rendellenességet bemutató képeket. Ezek egyébként úgy születtek meg, hogy a férfinek mutattak egy képet egy emberről, aki ott volt velük a helyiségben, aztán a segítségével addig szerkesztették a képen az arcot, amíg olyan nem lett, mint a valóságban. Sharrah ugyanakkor hozzátette, hogy ez sem adja vissza teljesen azt, amit valójában lát, mert az eltorzult arcok folyamatosan mozognak, grimaszolnak rá, sőt, beszélnek hozzá.

Egy tavalyi szakirodalmi összegzés szerint ez egyáltalán nem ritka a betegeknél. Volt, aki arról számolt be, hogy a tükörbe nézve azt látta, hogy az egyik szemgolyója kiesett a helyéről, és csúszik lefelé az arcán, egy másik beteg pedig egy agyi tumor eltávolítása után arról beszélt, hogy az orvosa arcának jobb oldala olyan lett, mint egy zombié, az ajkából fogak nőttek, és két füle volt egy helyett. Mások kaleidoszkóphoz hasonlóan változó és a Dalí-festmények óráit idéző arcokról számoltak be, egy másik kutatás szerint pedig az is előfordul, hogy az arcok alakja torzul el, mintha egy torzító tükörbe néznének.

Ebben a 2014-es kutatásban egy olyan nőt mutattak be, aki gyerekkora óta rendszeresen látott sárkányszerű arcokat közeledni, ha pedig valakinek az arcát nézte, az néhány perc után szintén olyan lett, mint egy sárkányé, mintha csak az agya bekapcsolt volna egy messengeres filtert. Ugyan a nő később rájött, hogy mások nem így látják az arcokat – ami természetesen komoly károkat okozott az életében –, ez az eset is bizonyítja, hogy lehetnek olyan betegek, akik nincsenek is tudatában annak, hogy mások nem úgy látják az arcokat, mint ők, ami a már említett stigmával együtt valószínűsíti, hogy a dokumentált eseteknél jóval többen élhetnek PMO-val.

A mostani kutatás szerzői éppen emiatt létrehoztak egy honlapot a különös rendelleneségről, ahol a leírása és az eddigi szakirodalma mellett a kezeléssel is szeretnének foglalkozni. Mint írják, itt általában a kiváltó ok megismerése a lényeg, például egy tumor esetében annak eltávolítása, esetleg migrénre vagy epilepsziára felírt gyógyszerek szedése, mert ezekkel mind sikerült már csökkenteni vagy eltüntetni a néha napok alatt maguktól is elmúló tüneteket. Sharrah esetében egyébként kiderült, hogy zöldes fényben nem jelentkeznek a torzítások, és már kapott is egy zöld lencséjű szemüveget, amellyel nem látta démoninak az unokáit.