Dolgozók ezreit rúgják ki sikeres techcégek – de miért?

„Manapság a Big Tech ellenséges kongresszusi meghallgatásokról, tömeges elbocsátásokról és trösztellenes perekről szól. Kevés olyan élményt ad, amit kritika nélkül lehet élvezni.”

Ezt írta januárban Tim Bray kanadai programozó, korábbi Google-alkalmazott a mainstream sajtót is megjárt blogposztjában, amiben gyakorlatilag elgyászolta a Google-t. Mármint azt a régi Google-t, ahol 2010-ben kezdett dolgozni, és ami akkor még az IT-ipar egyik legmenőbb munkahelyének számított. Azóta az alapítók, Sergey Brin és Larry Page már nincsenek a vállalat vezetői között, a cég pedig hivatalosan is maga mögött hagyta kezdeti mottóját, ami úgy szólt: „Don’t be evil”, azaz „Ne légy gonosz”.

Bray szerint az elmúlt évtizedben egyre inkább pszichopaták irányítása alá került a cég, akik az emberi szempontokat mindig alárendelik az üzleti érdekeknek. Úgy véli, a probléma az egész IT-szektorra jellemző, és az internetes forradalom nem egy jobb világot hozott az embereknek, hanem „a kései kapitalizmus gépezete és kényszerei” bedarálták a szebb reményekkel indult techcégeket. Az emberek pedig ma már nem bíznak ezekben a vállalatokban, elidegenedtek tőlük, míg a cégek cinizmussal állnak a felhasználóikhoz.

Röviden: nem jó ma a Big Techben dolgozni, sorra születnek mostanában az erről szóló cikkek. És mindegyik kiemeli, hogy a szektorban rengeteg embert rúgtak ki az elmúlt bő egy évben, miközben az érintett cégek többsége prosperál, sőt jó néhányan rekorderedményekről számoltak be. De egy sikeres nagyvállalat miért rúgja ki tömegesen a dolgozóit? És miért tesz így szinte az összes többi versenytársa is?

Útilapu százezreknek

Mielőtt a válaszra rátérnénk, érdemes áttekinteni, milyen nagyságrendű leépítésekről beszélünk. Tényleg meghökkentően sok munkahelyet építettek le az IT-cégeknél, ezt pontosan vissza lehet követni a témában mindenki által hivatkozott Layoffs.fyi oldalon, ami naprakészen vezeti az amerikai piacon aktív techvállalatok által bejelentett elbocsátásokat. Az oldal szerint 2023-ban 262 915 embert építettek le a szektorban, ami nagyjából 60 százalékkal több, mint a 2022-ben kirúgottak száma.

Tavaly csak a Facebookot üzemeltető Metánál megszabadultak az alkalmazottak 22 százalékától (több mint 20 ezer embertől), miután Mark Zuckerberg kiadta az ukázt, hogy 2023-nak „a hatékonyság évének” kell lennie. De a Google tulajdonosa, az Alphabet is nagyot karcsúsított, több mint 12 ezer dolgozónak mutatott ajtót.

A legutóbbi üzleti negyedéves jelentések szerint viszont mind a Metánál, mint a többi techóriásnál jól megy a szekér. A Nagy Ötösnek nevezett vállalatok (az említett kettő mellett még a Microsoft, az Apple és az Amazon) mind remek eredményeket jelentettek az előző év hasonló időszakához képest. A Meta bevétele 25 százalékkal nőtt, az Alphabeté 13, a Microsofté 17,6, az Amazoné 14 százalékkal, és az Apple is produkált 2 százaléknyi növekedést. Nem egyszeri jó évekről van szó, az öt cég összesen 81 százalékkal több bevételt könyvelt el, mint öt évvel korábban, piaci értékük pedig ez alatt az öt év alatt együtt 3,5 billió dollárral (1,3 billiárd forint) nőtt – ez az éves magyar GDP hússzorosa.

Mégis, a kirúgások 2024-ben is folytatódnak. A Microsoft, ami zsinórban az ötödik negyedévben jelentett rekordbevételt, januárban 1900 dolgozótól köszönt el. Az eBay körülbelül ezer embert bocsátott el idén, a sikeres negyedévet záró SAP nyolcezret, a Unity 1800-at, a Google-nél volt idén is már egy ezerfős karcsúsítás, és a PayPalnál is több ezer munkahelyet számoltak fel. A kisebb cégeknél is bőven találni példákat: a Discord 170 dolgozótól válik meg (ez a cég 17 százaléka), a Twitch 500-tól (az állomány 35 százaléka) a TikTok 60, a Mozilla szintén 60 embernek mondott fel. További számokért érdemes a Layoffs.fyi-t vagy a Techcrunch összesítését böngészni. Az előbbi oldal idei számlálója már közel negyvenezernél jár, vagyis az idei elbocsátások száma már elérte a tavalyi éves leépítések 15 százalékát.

Természetesen valamennyire normális a fluktuáció az iparágban. Technológiai projekteknél eleve jellemző egyfajta ciklikusság, és amikor egy-egy új szolgáltatás vagy termék fejlesztése évek után révbe ér, nem ritka, hogy néhány alkalmazottnak felmondanak, mert nem tudnak nekik munkát adni egy új projektben. Ezen túl egyes piaci folyamatok is befolyásolhatják a fluktuációt, például előfordulhat, hogy egy vállalat kiüríti a kasszáját azzal, hogy felvásárol egy kisebb céget, és ezt költségoldalon kisebb-nagyobb megszorításokkal – például leépítésekkel – próbálja ellensúlyozni. De ami 2023–2024-ben történt és történik, az túlmutat ezeken a normálisnak tekinthető jelenségeken. Az elmúlt bő egy év elbocsátási hullámához hasonlóra a kétezres évek elejének dotkombuktája óta nem volt példa. Pedig most más a piaci helyzet, vagy legalábbis összetettebb: több tényező együttes hatása okozza a kiugró mértékű elbocsátásokat.

Covid utáni sokk

Az egyik ilyen tényező a Covid-járvány, illetve annak utóhatásai. A pandémia okozta lezárások, korlátozások szinte minden szektort megroppantottak, de a techipar profitálni is tudott a helyzetből. Az, hogy az oktatás, a munka és egyáltalán a mindennapi élet egy jelentős része az online térbe költözött, helyzetbe hozott rengeteg kisebb-nagyobb IT-vállalatot, startupot – elég csak a Zoom felfutását felidézni. Ezeknek a cégeknek hirtelen rengeteg új ügyfelük, felhasználójuk lett, őket pedig csak úgy tudták kiszolgálni, hogy növekedtek, és tucatjával vették fel az új alkalmazottakat.

2022 végére aztán sajátos helyzet állt elő. A szektor aránylag könnyen kilábalt a válságból, hiszen a járvány alatt növekedett. De miután ez megtörtént, és az élet visszaállt a régi kerékvágásba, a piac is zsugorodott kicsit, és már nem volt szükség annyi dolgozóra, mint a pandémia során. A járvány alatt megnövekedett bevételeket néhány cégnél ugyan sikerült tartani, de már kevesebb ember is elég volt ehhez, viszont sokkal gyakoribb volt, hogy egy IT-vállalat termékeire már nem volt annyira égető szükség, mint a karanténhónapokban. A Zoom például idén elküldött 150 embert, nagyjából a cég 2 százalékát – úgy, hogy tavaly már az állomány 15 százalékát leépítette.

Több szakértő úgy véli, hogy több vállalat eleve túl sok embert vett fel a világjárvány idején, és a jelenleg tapasztalt elbocsátási hullám nem más, mint a szükséges egyensúly helyreállítása. A New York Times elemzése szerint a Nagy Ötös 2019 vége után összesen több mint 900 ezer új dolgozót vett fel, de az elmúlt másfél évben csak nagyjából 112 ezret rúgott ki.

Ma körülbelül 2,16 millióan dolgoznak az öt techóriásnál, 71 százalékkal többen, mint a pandémia előtt – ami azt is jelentheti, hogy a jelentős leépítéseknek jó eséllyel még koránt sincs végük.

Kamatra várva

A járvány alatti felfutás után 2022 szükségszerűen piaci visszaesést hozott a szektorban, amivel többé-kevésbé számoltak is. De ehhez jöttek még az orosz–ukrán háború gazdasági fejleményei, energiaválság-hatások, a megnövekedett infláció és az egyenlet végén a Fed, az Egyesült Államok jegybankja, ami a változásokra reagálva emelte a jegybanki alapkamatot.

A Covid-járvány alatt igen alacsony, 0,00–0,25 százalék volt a Fed által meghatározott irányadó kamattartomány, aztán ez másfél év alatt jelentősen megnőtt, miután a jegybank 2022 márciusától kezdve szinte havonta jelentett be újabb emeléseket. A legutóbbi tavaly júliusban volt, ekkor 5,25–5,50 százalékra nőtt az alapkamat – ilyen magas utoljára 2001-ben volt. Az amerikai jegybanki alapkamat azóta is ennyi, és a Fed 2024-re beígért ugyan egy csökkentést, azt is hozzátette, hogy egy ideig még azért tartja a mostani szintet.

Ha pedig magas az alapkamat, drágábbak a hitelek, és ha drágábbak a hitelek, csökken a befektetői hajlandóság. A befektetők pedig már eleve nem úgy gondolkodnak a startupokról, mint a Szilícium-völgy fénykorában, amikor az volt a mantra, hogy „fektess be tíz cégbe, kilenc elbukik, de a tizedik visszahozza majd minden pénzed” – a jelenlegi helyzetben jóval kockázatkerülőbbek. És a szektort nagyon érzékenyen érintette a Silicon Valley Bank (SVB) tavalyi csődje is, hiszen az SVB üzletpolitikájának fontos része volt a startupok támogatása. A bank csődjét egyébként részben éppen az alapkamat-emelések okozták: az intézmény tőkéje egy jelentős részét államkötvényekbe fektette, amik a kamatemelések után már kevesebbet értek. A techcégek viszont a 2022-es visszaesés hatására éppen tömegesen akarták kivonni a bankból azt a pénzt, amit a járvány idején betettek, és az SVB végül fizetésképtelenné vált.

Jelenleg tehát nem könnyű egy techvállalatnak befektetői pénzt bevonnia. „Minek szerencsejátékozzak, amikor 5 százalékot keresek azzal, ha beteszem a pénzem a bankba?” – tette fel a kérdést a Gameindustry.biznek nemrég egy videójátékos cégekre specializálódott kockázatitőke-befektető. A kivárás, illetve az alacsonyabb alapkamat várása most sok befektető által követett taktika, és ez is hozzájárulhat a techipar leépítési hullámához.

MI-remények

A gazdasági folyamatok mellett a technológiai fejlődés is ott van az okok között, konkrétan a mesterséges intelligencia (MI), ami 2023-ban a szektor hívószava volt. Az MI-vel együtt gyakran említik meg, hogy sok ember munkáját veszi majd el, de a mostani elbocsátások között azért arányaiban kevés ilyen esetet találni. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a kreatív szakmák máris nagyon érzik az MI hatását, a techszektorban pedig a videójáték-iparban rengeteg ilyen munkahely van, így ez az ágazat most különösen kitett a generatív algoritmusoknak.

Jelenleg azonban az MI leginkább úgy veszi el emberek munkáját, hogy több cég nem munkaerőre költ, hanem inkább MI-kutatásokra.

A Meta 22 százalékos leépítését Mark Zuckerberg többek közt azzal indokolta, hogy kell a pénz, „hogy be tudjunk fektetni egy hosszú távú és ambiciózus elképzelésbe, ami a mesterséges intelligenciával kapcsolatos”. Egy ilyen fejlesztés tényleg nagyon drága, mert egy MI-t tanítani kell, és nem mezei pécékkel, hanem gyakorlatilag szuperszámítógépekkel. A Meta év végéig 350 ezer speciális grafikai processzort tervez venni az Nvidia csipgyártótól, darabját 30 ezer dollárért – ez 10,5 milliárd dolláros (3,8 billió forint) befektetés. (Az Nvidia egyébként az MI nagy nyertese, a részvényárfolyama tavaly kilőtt, nyárra a cég értéke átlépte az egybillió dollárt, jelenleg pedig piaci kapitalizációt tekintve a világ negyedik legértékesebb vállalata, megelőzve például az Amazont, a Metát vagy az Alphabetet.)

Az SAP nyolcezer fős karcsúsításának hivatalos magyarázatában is megemlítették, hogy a jelenlegi növekedési területekre akarnak koncentrálni, például az üzleti MI fejlesztésére. De az egyik legutóbbi leépítő, a gépelési asszisztenst fejlesztő Grammarly (ami egyébként egy 13 milliárd dolláros cég) is az MI-re felkészülve jelentett be egy átszervezést, aminek 230 munkahely megszűnése volt az ára.

Ugyanakkor az MI nemcsak megszüntet, hanem teremt is munkahelyeket. A CompTIA elemzőcég szerint csak idén januárban több mint 17 ezer olyan álláshirdetést adtak fel Amerikában, amiben a feltételek között ott volt valamilyen MI-jártasság. Várhatóan egyre több ilyen munkalehetőség lesz a közeljövőben.

Ez már nem játék

Az említett okok mellett a szektor egyes ágazataiban külön piaci sajátosságok is hozzájárulhatnak a kirúgásokhoz. A legjobb példa erre a videójáték-piac, ami a fogyasztói oldalon szintén jó számokat tud mutatni (a járvány alatt az emberek többet költöttek videójátékokra, és ez nem esett vissza a pandémia után), de ettől még nagyon ingoványos terep mostanában.

A játékpiac a fentiek mellett azzal is szenved, hogy túltelített: sokkal több a videójáték, mint amennyi pénzük van a játékosoknak. Az olcsóbb indie piacon nehéz kitűnni a rengeteg termék közül, a nagyobb, csúcskategóriás játékok gyártóit pedig az sújtja, hogy a fejlesztési költségek irgalmatlanul elszálltak (gyakran százmillió dolláros nagyságrendről beszélünk), viszont a játékok árát nem lehetett hasonló mértékben emelni, többek közt éppen a nagy verseny miatt. Egy nagy költségvetésű produkciónál már akár három-négy millió eladott példány is csalódást jelenthet, pedig ilyen teljesítmény tíz éve még biztos sikernek számított. Nem csoda, hogy új branddel szinte egyetlen nagy kiadó sem próbálkozik, inkább kevésbé kockázatos folytatásokat, licencelt játékokat és remake-eket fejlesztenek.

Ráadásul az előbbiekben említett hatások egybeesnek egy nagy piaci átalakulással. A Microsoft tavaly felvásárolta az egyik legnagyobb játékkiadót, az Activision Blizzardot, aztán megszabadult a feleslegtől – az idén kirúgott 1900 ember ennek az átszervezésnek a következménye. És mindenképpen meg kell említeni az Embracer-hatást is. A svédországi székhelyű Embracer Group az elmúlt években több mint száz kisebb-nagyobb fejlesztőcsapatot és iparági stúdiót vásárolt fel, többek közt a magyar Zen Studiost és Digic Picturest is. Miközben ez a piaci kis gömböc egyre nagyobbra hízott, és gyűjtötte a játéklicenceket, méretéhez képest nagyon kevés említésre érdemes játékot adott ki, talán abban bízva, hogy hosszabb távon majd révbe érnek a fejlesztések, és minden megtérül.

Nem így lett: miután egy tervezett kétmilliárd dolláros üzlet bedőlt, májusban kipukkadt az Embracer-lufi, és a cégcsoport azóta sorra karcsúsítja, sőt bezárja stúdióit, tucatjával állítja le a játékfejlesztéseket. A vállalat idén februárban egy jelentésben összesítette erőfeszítéseit, közölve, hogy 1400 dolgozótól vált meg, és biztosított mindenkit arról, hogy a cégvezetés „minden mást felülíró elve, hogy minden adott helyzetben mindig maximálisan megfeleljen a részvényesek érdekeinek”. A fejlesztőcsapatoknál jellemző hangulatot jól mutatja, hogy a 2023-as év egyik legsikeresebb játéka, a Baldur’s Gate 3. alkotói egy díjátadón a köszönőbeszédükben reagáltak az Embracer közleményére azzal, hogy „nekünk nincsenek részvényeseink, de nem is gondolunk rájuk”.

A játékiparban tehát még egészen biztosan sok leépítés lesz idén is, sőt van olyan befektető, aki szerint ha 2023 a leépítések éve volt az ágazatban, akkor 2024 a stúdióbezárások éve lesz. És jó eséllyel még 2025 is fájdalmas lesz a legtöbb videójátékos cégnek. A játékpiacon egyébként csak idén januárban összejött már a tavalyi leépítések 60 százaléka.

Az új normális?

Ez soknak tűnik, és soknak tűnhet az is, hogy az egész szektorban már negyvenezernél tart a Layoffs.fyi számlálója, de hozzá kell tenni, hogy a techcégek jellemzően év elején lépik meg a nagy leépítéseket, a tavalyi 262 ezer emberből például 90 ezret januárban tettek lapátra. 2024 pedig a turbulens január és február ellenére kevésbé ígérkezik rossz évnek, mint 2023.

„A jelenlegi elbocsátások többnyire kisebbek és fókuszáltak, mint a tavalyiak” – nyilatkozta a számokról a Bloombergnek Roger Lee, a Layoffs.fyi alapítója. Lee szerint a tavalyi leépítésekben volt némi pánikszerűség a piaci visszaesés után, de az ideiek átgondoltabb, jobban kalkulált elbocsátások, amolyan finomhangolások a nagyobb profit érdekében.

Mert ne felejtsük el, hogy a kiváló negyedéves jelentések egyik oka éppen az a költségcsökkentés, ami az emberek tömeges kirúgásából következik.

Például a Meta karcsúsításának hírére átmenetileg a duplájára emelkedett a cég részvényárfolyama, és a tőzsde általában pozitívan reagált a többi nagyvállalat esetében is. És könnyű belátni, hogy ha felszabadul több száz vagy ezer ember munkabére, és akár ebből további megtakarítások is következnek (például a maradó alkalmazottaknak elég egy kisebb irodát fenntartani), annak jó hatása lehet a cég főkönyvére.

Arra, hogy hosszú távon viszont ilyen drasztikus lépések nem ütnek-e vissza, kevésbé egyértelmű a válasz, és a közgazdaságtanban ez népszerű vitatéma. Egy amerikai kutatócsoport például 2017-ben egyenesen arra jutott, hogy a nagy leépítések egyáltalán nem mentenek meg bajba jutott cégeket. A kutatók több mint 4700 tőzsdei vállalat piaci gyakorlatának elemzése után azt állítják, hogy a tömeges elbocsátást meglépő cégek kétszer akkora eséllyel mentek csődbe, mint azok, amik nem építettek le.

A kutatók szerint a rövid távú kedvező hatások után az elbocsátások negatív következményei hosszabb távon hatnak. Ilyen lehet az, hogy a maradó alkalmazottaknak csökken a moráljuk, vagy növekszik az őket érő stressz, visszaesik a produktivitás, esetleg az ügyfelek kevésbé lesznek elégedettek. Külön kiemelték azt, hogy a távozó dolgozókkal olyan fontos immateriális javak is elkerülhetnek a cégtől, mint a szaktudás, a zavartalan működést biztosító folyamatok ismerete vagy bizonyos innovációs lehetőségek.

Ilyesmire jelenleg kevesen gondolnak az IT-piacon, sőt a cégek mintha egymást utánoznák a leépítésekkel. A Stanford vállalatok üzleti viselkedésére szakosodott professzora, Jeffrey Pfeffer szerint valóban van egyfajta másolási hajlandóság. Amikor ugyanis egy nagy technológiai vállalat bejelent egy leépítést, a versenytársaknál az igazgatótanácsban felteszik a kérdést, hogy vajon ők nem tehetik-e meg ugyanezt.

„Van egyfajta csordaszellem ebben – mondta Jeff Shulman, a University of Washington Foster School of Business professzora is. – Úgy tűnik, hogy az elbocsátások jót tesznek a részvényárfolyamnak, így a vállalatok nem látják okát annak, hogy leálljanak. Megússzák, mert mindenki ezt csinálja. És megússzák, mert most ez az új normális.” Shulman szerint már a dolgozók is kezdenek hozzászokni, hogy a techszektorban most könnyű elveszíteni egy munkahelyet.

Bár nem feltétlenül egy kapitalista vállalattól kell várni empátiát, az emberi szempontokat ritkán veszik figyelembe a leépítési lázban, és olykor kifejezetten visszás döntések is születnek. A Ubisoft montréali alkalmazottai például nagyon rosszul jártak: a vezetőség ígéretet tett nekik arra, hogy a járvány alatt bevezetett távmunkarendszert megtartják, aztán tavaly szeptemberben visszatáncoltak ebből, és mindenkit berendeltek az irodába, pedig addigra már több dolgozó távolabb költözött a várostól, aztán két hónap múlva bejelentettek egy nagy leépítést.

De más cégek körül is könnyen találni horrorsztorikat: amikor például a Google tavaly karcsúsított, a New York-i iroda alkalmazottainak egy esti körlevélben érkezett a rossz hír, amit nem minden érintett olvasott – ők úgy tudták meg, hogy kirúgták őket, hogy másnap reggel nem működött a belépőkártyájuk. Az érzéketlenségi verseny idei győztese pedig a Frontdesk nevű startup, aminek a vezetője egy kétperces konferenciahívásban vált meg a cég mind a 200 dolgozójától.

Az elmúlt másfél évben elbocsátott dolgozók persze nem tudnak mind elhelyezkedni a techiparban, sokan más szektorokban találtak új állást, elvégre informatikusra szinte mindenhol szükség van. És valószínűleg sokan éreznek úgy, mint Tim Bray a Google-lel kapcsolatban. Az IT-cégek, a startupok világa menő és szakmailag is izgalmas hely volt még a 2010-es évek elején is, de ennek a renoménak már nincs sok nyoma. Sőt, úgy tűnik, a leépítéscunamival a Big Tech végképp elveszítette egykori szexepiljét.