Egy új kutatás szerint 900 ezer éve majdnem kihaltak az őseink
2023. szeptember 1. – 12:53
Egy friss genetikai kutatás szerint mintegy 900 ezer évvel ezelőtt az emberek ősei olyan mértékben megfogyatkoztak, hogy közel álltak a kihaláshoz, írja a Smithsonian magazin. A Science szaklapban megjelent tanulmányhoz a Kínai Tudományos Akadémia kutatói 3154 modern ember genetikai leszármazását elemezték, hogy visszamenőleg nyomon kövessék jellemzőiket, és modellezzék azokat a populációs mintákat, amelyek valószínűleg létrehozták meglévő genomjukat.
Azt találták, hogy nagyjából 813 000 és 930 000 évvel ezelőtt az ősi emberpopuláció, amely végül saját fajunkat, a Homo sapienst eredményezte, megtapasztalta azt, amit a genetikusok „palacknyak-effektusnak” neveznek. Ismeretlen okok, talán a nehéz környezeti viszonyok miatt őseink száma drámai mértékben lecsökkent arra a pontra, ahol leszármazási vonalunk a teljes kihalás szélére került. A tanulmány becslései szerint emberi őseink populációjának mintegy 98,7 százaléka elpusztult.
A kutatók szerint a palacknyak-effektus meglepően hosszú időn keresztül, mintegy 120 ezer évig fennmaradt, és nagyon közel vitte az elődeinket a kihaláshoz, legalábbis akkor, ha a modellezés helyes.
A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a palacknyak-effektus a megnövekedett beltenyésztéshez és az emberi genetikai sokféleség lecsökkenéséhez vezethetett, amely a mai napig fennáll. Azt is feltételezik, hogy a jelenség egy figyelemre méltó új hominin fajt eredményezhetett. A történések idővonala megegyezik néhány meglévő genetikai modellezéssel, amelyek ugyanarra az időszakra vonatkoznak, mint amikor egy új hominin jelent meg, amely a későbbi pleisztocén három nagyobb agyú fajának, a neandervölgyieknek, a gyenyiszovaiaknak és a Homo sapiensnek az utolsó közös őse lehet.
A feltételezett drasztikus egyedszámcsökkenés okát csak sejteni lehet. A középső pleisztocén kor a jelentős éghajlatváltozások időszaka volt – beleértve a körülbelül 900 000 évvel ezelőtti éles lehűlést az egész világon, aminek következtében növekedtek a gleccserek, hűvösebbé vált a tenger, elhúzódó aszályok és erősebb monszunok jelentkeztek. Afrika és Eurázsia vadon élő fajai jelentős változásokon mentek keresztül ebben az időszakban.
A tanulmány szerzői megjegyezték: eredményeik azt mutatják, hogy a modern ember kialakulása során többször történt ilyen palacknyak-effektus, amikor az őseink a kihalás szélére sodródtak, ezek pedig teljesen átformálták a modern ember genetikáját.
Más kutatók azonban, akik nem vettek részt a kutatásban, felhívják a figyelmet, hogy a kutatást csak akkor lehet igazán komolyan venni, ha más módszerekkel is sikerül igazolni az eredményeit. Könnyen lehet, hogy az egyedszámcsökkenés nem volt olyan drasztikus, vagy az is lehet, hogy az összeomlás csak egy korlátozott csoportot érintett, talán Afrikában, akik a modern emberek ősei lehettek.
