Az Age of Empires 3 a ráncfelvarrás után sem tud elmenekülni a kultikus előd árnyékából

Kevés érzelem tárja szélesebbre a pénztárcákat, mint a nosztalgia, és ezt a Microsoft is nagyon jól tudja. Pár éve valószínűleg ezért kezdte el újra kiadni a nagy sikerű Age of Empires trilógiát felújított, megfoltozott, ráncfelvarrt változatban. Ahogy ez 20 éve történt, úgy ez a hármas is a második részben jutott fel a csúcsra, az AoE II: Definitive Editionnel sikerült egy amúgy is körülrajongott klasszikus stratégiai játékot friss vérrel felpumpálni és újra kilökni a csatamezőre.

Sajnos azonban a történelem megismételte önmagát, és a Age of Empires III: Definitive Editionnek ugyanúgy nem sikerült túlszárnyalnia a második részt, ahogy anno az alapverzióknál. Ez annyira nem meglepő, a fejlesztők (Tantalus Media, Forgotten Empires) hozott anyagból dolgoztak, márpedig a harmadik rész mindig is kilógott a sorból. Nem tett jót neki, hogy nagyot akartak csavarni a közkedvelt második részen, és már a látványvilág is sokaknak szúrta a szemét. Ez sajnos most sem lett jobb; míg a második rész a tavalyi remaster nélkül se volt kimondottan csúnya, a Definitive Edition kifejezetten látványosra sikerült. A harmadik rész ezzel szemben régen se volt szép, és hiába a 4K felbontás (ez mondjuk bármelyik AoE-nél teljesen feleslegesnek tűnik), látványban – és gyakorlatilag minden másban – ezúttal is alulmúlja a második részt. Összességében nem mondanám, hogy csúnya, építettem néhány látványos várost, de szépnek se nevezném (bármit is állítson a trailer).

Az átvezető videókban látható karakterek továbbra is olyanok, mintha egyenruhás fabábuk lennének, teljesen élettelenek. Ugyanez igaz a pályán rohangáló egységekre. A csatákra élvezetből értelmetlen ráközelíteni, mert csak színes agyagdarabok lövöldöznek egymásra / kaszabolják egymást. Ez leginkább azért dühítő, mert már az eredeti megjelenéskor is voltak olyan játékok, amikben már-már hihetőek voltak a csaták (például a Total War játékok). Míg az AoE 2 remasterében látványosak voltak az új épületösszeomlós animációk, addig a 3D-s harmadik részben inkább viccesek.

Minden szétlőtt épület olyan, mintha a játék egy Star Trek-díszlet lenne, súlytalanul pattognak jobbra-balra a faldarabok.

A hangok ezzel szemben elég jól sikerültek: a párbeszédeket a szereplők jól adják át, a zene is kellőképp epikus. A küldetések közben néha bosszantó, hogy a hős ugyanazt a mondatot ismételgeti, hogy sürgessen, én meg nem tudom megmondani neki, hogy fogja be, igenis szükségünk van egy harmadik erődre és még nyolc ágyúra.

A kezelőfelület is sokkal jobb lett, mint régen volt, sőt, a játékosok még három választási lehetőséget is kapnak. Már nem kell a képernyőnk felét az ormótlan UI-ra pazarolni, és aki akarja, az még az új kezelőfelület méreteit is személyre szabhatja.

A buta katonákat könnyű befalazni

Az egységek butábbak, mint az előző részben, és ez gyakran fejfájáshoz vezet. Több katonámat is befalaztam, mert nem volt hajlandó egy lépéssel elhagyni az építési területet, és az egységek vonulás közben gyakran beakadnak épületekbe, tereptárgyakba. Ha egy 50 fős sereget mozgatunk, mindenki a leglassabb egységhez igazodik, ami elsőre jó ötletnek tűnik, de csak addig, míg az összes lovas le nem fordul a hátasáról, mert hiába parancsoltam rájuk, hogy támadjanak a tíz lépésre álló puskásokra, ők bevárják a menet végén kullogó ágyúkat. Az ellenfél nem lett sokkal okosabb, mint régen, de legalább hasonlóan könnyen eltévednek, mint a saját katonáim, a hajók pedig pont ugyanúgy csúszkálnak, pörögnek és driftelnek, mint régen.

A harmadik rész nemcsak a sorozat rajongóinak, hanem a Microsoftnak sem jött be. Míg a második részhez számtalan kiegészítőt adtak ki, addig az AoE 3-hoz csak kettőt. A Definitive Edition mindegyiket tartalmazza, és a nem túl hatalmas felhozatalt kiegészítették a második rész remasteréből ismert Art of War és Historical Battles játékmódokkal: az előbbi gyakorlatilag egy bevezető a gyorsgomb-használatba, míg a másodikban néhány szórakoztató, de mégis kihívásokkal teli csatában próbálhatjuk ki hadvezéri képességeinket. A Definitive Editionben csupán két civilizáció új: a svédek és az inkák.

A Home City funkciót megtartották az eredeti játékból. Ez gyakorlatilag egy fejleszthető hátországot ad a játékosoknak, meccs közben időnként le lehet hívni nyersanyag-szállítmányokat, egységeket és fejlesztéseket. Ezekhez kártyákat kell beállítanunk két meccs között, és a fejlesztők ezeket a Definitive Edititionben (egy nem mindenkinek tetsző lépéssel) mindenkinek azonnal elérhetővé tették. Régen minél többet és minél jobban játszott az ember, úgy tudott kártyákat feloldani, most viszont mindenki ugyanarról a mezőről indul.

Ez van, akinek nem jött be, mert emiatt úgy érzi, hogy nem mindenki dolgozott meg a kártyákért, viszont így egy totál kezdő nem indul óriási hátránnyal.

Természetesen sokan a multiplayer miatt játszanak RTS-ekkel, ez alól az AoE 3 sem kivétel. Kicsit kiegyensúlyozottabb lett, de a kártyás változáson kívül nem sok minden történt.

Az Age of Empires III: Definitive Edition alapvetően egész jó, de semmi különleges. Közel sem a legjobb stratégiai játék, de valamivel könnyebb beletanulni, mint a második részbe, és nem kényelmetlen, nem érződik, hogy egy 15 éves játékról van szó. Ha valaki a teljes trilógiára vágyik, nem fog óriásit csalódni benne, de úgy kell hozzáállni, hogy ez inkább egy jópofa kísérlet volt, mint az AoE 2 folytatása. Közvetlenül a Microsofttól 7 ezer forint, így nem is hatalmas befektetés a mai játékárakhoz hasonlítva, de ha valaki nem akar külön erre költeni, a Game Pass for PC vagy Ultimate előfizetéssel gyakorlatilag ingyen játszhat ezzel és egy rakás nagyon jó játékkal, vagy például majd egyszer ha kijön, akkor az Age of Empires IV-gyel.