2022. október 26. – 20:31
Nyomhatok bármilyen antiszemita dumát, az Adidas akkor sem fog kirúgni. Na, ilyenkor mi van?
– ezt Kanye West másfél hete, október 16-án nyilatkozta egy podcastben. Pár nappal később az Adidas antiszemita uszítás miatt szerződést bontott vele. Ez az apró részlet Kanye West elmúlt időszakban bemutatott ámokfutásából azért különösen beszédes, mert rávilágít egy egészen szokatlan jelenségre: a világ egyik leggazdagabb, legsikeresebb, és legnépszerűbb popsztárja napok óta azon dolgozik, hogy végleg kiírja magát a szórakoztatóiparból. Hogy mi minden történt az elmúlt időszakban Kanye West környékén, azt nehéz röviden összefoglalni, de azért megpróbáljuk:
Az előző részek tartalmából
Az egész valahol ott kezdődött, hogy West október elején a párizsi divathéten a saját bemutatóján a szélsőjobbos körökben közkedvelt White Lives Matter feliratú pólóban jelent meg, és a modelljei is ilyen felsőben vonultak a kifutón. West mellett ott mosolygott a konteóhívő, oltástagadó és lelkes trumpista influenszer Candace Owens is. Ezután West megjelent a Fidesz kedvenc amerikai tévésének a műsorában is, ahol a szintén elég szélsőséges konteóhívő Tucker Carlsonnál arról beszélt, hogy szerinte viccesek ezek a pólók és egyébként is ez az igazság.
Később az Instagramján rohant ki P. Diddy ellen, akit azzal gyanúsított, hogy zsidók irányítják a háttérből, és a vele kapcsolatos összeesküvésekre utalgatott. A rapperrel való személyes üzenetváltásait aztán egyszerűen kitette az Instagramjára, és úgy általában a zsidóságot is erőszakkal fenyegette meg. Emiatt korlátozta a Meta a fiókját, később a Twitter is ugyanígy tett.
Közben elkezdett egyre több infó kiszivárogni arról, hogy West miket mondott még Tucker Carlsonnál, amiket a műsorból végül kivágtak. Ezekben a zsidó lakosság méretének kontrollálásáról beszélt, és hogy a valódi zsidók valójában a feketék. Azt is kifogásolta, hogy a gyerekei iskolájában az afrikai karácsonyt, tehát a kwanzát ünneplik, miközben ő a hanukát preferálná anyagi megfontolásokból. Ezen kívül olyanokat állított még, hogy valaki „kamu gyerekeket rakott a házába, hogy befolyásolják a gyerekeit”, illetve démoninak nevezte a Covid elleni oltásokat, amelyekkel szerinte csipeket ültetnek az emberekbe.
Aztán a Youtube-ra feltöltött egy 30 perces, nagyon zavaros videónaplót, amelyben többek között az látható, hogy pornót mutogat az Adidas vezetőségének, majd megvádolja őket, hogy ellopták az ötleteit, aztán kiviharzik a találkozóról. Ahol egyébként előtte a „kultúra királyának” hívta magát.
LeBron James HBO-ra gyártott beszélgetős műsorának, a Shopnak is vendége volt, de az epizód végül nem ment adásba. A készítők azért döntöttek így, mert West a szereplését ismét arra használta, hogy antiszemita, uszító és kirekesztő megjegyzéseket tegyen, és nem akartak teret adni a gyűlöletbeszédnek. A közismert jobbos-konteós műsorvezető, Piers Morgan műsorában West többek között azt állította, hogy Quentin Tarantino és Jamie Foxx tőle lopták a Django elszabadul című film ötletét, ami eredetileg a Gold Digger című számának a videóklipje lett volna.
A viselkedése miatt mindenhonnan kereszttűzbe kerülő West azzal reagált az őt érő kritikákra, hogy a szabad véleménynyilvánítását akadályozza mindenki, ezért megveszi a Parler közösségi felületet, amit még Donald Trump rajongói hoztak létre, amikor az exelnököt kitiltották a Twitterről. Itt korlátok nélkül mennek a rasszista, kirekesztő, áltudományos és hasonló tartalmak – vagyis Kanye West hamarosan az amerikai szélsőjobbosok egyik legfontosabb online központjának lesz a tulajdonosa. Kanye viselkedése egy idő után annyira elnyerte a neonácik tetszését, hogy fél tucat fasiszta Los Angelesben náci karlendítéssel és „Kanyénak igaza van a zsidókról” feliratú molinókkal demonstrált egy gyalogos felüljárón.
A háttérben viszont elkezdett kiborulni a bili. Miután nem volt hajlandó elnézést kérni az antiszemita szövegei miatt, otthagyta Westet Camille Vasquez ügyvéd, aki néhány hónapja Johnny Depp védőjeként vált világhírűvé. A rappert egyre több ismert ember kritizálta egyre hangosabban, köztük volt a gyermekei anyja, Kim Kardashian is.
Aztán szép lassan dőlni kezdtek a dominók, és több nagy világcég is megszüntette az együttműködését a rapperrel. Így tett a Gap a párizsi divathét után, illetve a JP Morgan bank, ahonnan jelezték, hogy Kanye legyen szíves máshol intézni a pénzügyeit. A 2021-es Donda albummal Westnek lejárt a szerződése az ikonikus Def Jam kiadóval (ami a Universal alkiadója már), és nem is tervezik folytatni az együttműködést. Olyannyira, hogy West alkiadón belüli alkiadója, a G.O.O.D. zenéit sem forgalmazzák többet a jövőben. Szakított Westtel ezen kívül a Balenciaga divatcég és a CAA ügynökség is. Utóbbi azért különösen fontos, mert három nagy ügynökség foglalkozik az amerikai szórakoztatóipar krémjével, és a másik két konkurens korábban jelezte minden felületen, hogy határolódjanak el Westtől és távolítsák el minden honnan a zenéit. Egy róla szóló dokumentumfilmet is elkaszáltak, és végül eljutottunk addig, hogy az Adidas is bejelentette, hogy nem kérnek többet belőle.
Ahogy a felsorolásból is látszik, alig pár nap alatt Kanye West gyakorlatilag teljesen lenullázta magát emberileg és szakmailag. És bizony anyagilag is: a Forbes számításai szerint a vele az együttműködést megszakító nagy cégeknek (különösen az Adidasnak, amivel Westnek állítása szerint 3-4 milliárd dollár értékű együttműködése van) köszönhetően már nem lehet kijelenteni Westről, hogy milliárdos lenne.
Nem ma kezdődött
Lehetetlen a távolból megítélni, hogy pontosan mi is történik mostanában Kanye West fejében, honnan tört elő az általános antiszemitizmus, és miért dobál atombombákat a saját karrierjére.
Azt viszont látni kell, hogy a bizarr viselkedése nem most kezdődött, csak most ért el a csúcsra. Amikor Kanye még csak egyike volt a jövő nagy rapsztárjainak, 2008 környékén azzal került be a hírekbe, hogy saját magát a generációja hangjaként jellemezte, amin elég jót is kacagtak később a South Parkban. Öt évvel később azzal vert fel nagy port, hogy állítólag 3 millió dollárért vállalt privát fellépést Nurszultan Nazarbajev kazah diktátor udvarában. Ezek az ügyek azonban eltörpültek ahhoz képest, ami a 2010-es évek második felében kezdődött Westnél. (Már ha nem vesszük azt a két alkalmat a 2000-es években, amikor egy-egy MTV-s díjátadón West felment a színpadra élő adásban, hogy elmondja, szerinte nem annak kellett volna nyerni, aki kapta a díjat.)
West 2014-ben házasodott össze Kim Kardashiannal, amivel az Egyesült Államok egyik legismertebb és leggazdagabb celebpárjává váltak – nagyjából ekkor kezdett el látványosan bizarr módon viselkedni és nyilatkozni. Sokan máig úgy tartják, hogy Kanye egy zseniális médiamanipulátor és marketinges, aki ahhoz tartja magát, hogy a rossz reklám is reklám, és a legvadabb húzásaival is csak az üzleti érdekeit segíti, akár egy nagylemez vagy egy ruhakollekció kapcsán.
2016-ban kezdett el igazán hangosan viselkedni, és egészen véletlenszerű kirohanásokat intézni bárki és bármi ellen. Kapott tőle Jay-Z és Beyoncé, bojkottal fenyegette a Grammyt, védelmébe vette az 50 nő által szexuális zaklatással vádolt Bill Cosbyt. Novemberre aztán kórházba került, a hivatalos magyarázat szerint alváshiány és kimerültség miatt, más források szerint azonban olyan súlyos mentális problémái adódtak, hogy professzionális segítségre volt szüksége, súlyos paranoiája és hallucinációi voltak. Sokat elmond, hogy a kórházi kezelése miatt lemondott 21 koncertjének költségeit végül állta az egészségbiztosítása.
West annak idején több ezer dollárral segítette Barack Obama újraválasztását és Hillary Clinton 2016-os kampányát is támogatta, 2018 környékén viszont hirtelen jó kapcsolata lett az akkor már elnöki pozícióig jutó Trumppal. Az elnökkel több közös fotón is pózolt, felvette a védjegyévé váló piros baseballsapkát és Twitteren vette védelmébe a kritikusaival szemben. Ekkoriban került a már említett Candace Owens bűvkörébe is. Owens egy afroamerikai politikai influenszer, aki nyíltan támadja a Black Live Matters-mozgalmat, Trumpot a szabad világ védelmezőjének tartja és részben ő alapította a Parlert is. West 2018-ban egyébként azt mondta egy interjúban, hogy őt egyáltalán nem érdekli a rasszizmus kérdése egy-egy politikussal kapcsolatban, mert ha zavarná a rasszizmus, akkor már rég nem élne Amerikában.
Az alt-righttal való kokettálás közepette a rapper meg is tért. Ahogy Kim Kardashian fogalmazott 2019-ben, West „keresztényként született újjá és megtalálta a hitét”. Olyannyira, hogy a 2019-es nagylemeze, a Jesus is King egyértelműen erről szólt, rendszeresen tartott vasárnapi istentiszteleteket a követőivel és rajongóival. 2020-ban váratlanul elindult az amerikai elnökválasztáson (jóbarátjával, Donald Trumppal szemben), de senki nem vette komolyan, és a közvélemény is csak egy újabb PR-húzásként értelmezte a politikai ambícióit. Annak ellenére, hogy a szavazatok mindössze 0,04%-át kapta meg (ami szuperkevésnek hangzik, de valójában kb. 70 ezer voksot jelent), már bejelentette, hogy 2024-ben is elindul.
A 2020-as évekre elkezdett tönkremenni a házassága Kim Kardashiannal, aminek 2022-ben válás lett a vége. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy West újabb sebességváltása a fura viselkedésben ehhez köthető, de az biztos, hogy amikor Kardashian összejött Pete Davidson színész-humoristával, a rapper zavarba ejtő, kisstílű lejárató kampányt indított a férfi ellen, gyakran egészen privát információkat és üzeneteket kiszivárogtatva, és azt is fájlalta, hogy Davidson jó viszonyt alakított ki a saját gyerekeivel. Aztán beköszöntött az ősz, és West ráfordult a nettó antiszemitizmusra.
Innen már nincs visszaút
Miközben a komplett világsajtó West antiszemitizmusától hangos, 2013-ban már voltak árulkodó jelek azzal kapcsolatban, hogyan vélekedik a rapper a zsidóságról. Egy rádióinterjúban konkrétan elhangzott tőle, hogy Barack Obamának azért nehéz végigvinni a reformjait, mert „a feketéknek nincsenek olyan jó kapcsolataik, mint a zsidóknak”, és hogy a „feketék nem zsidók, nekik nincsenek olyan családjaik, akiknek ilyen pénzei lennének”. Ez a mondata különösen úgy érdekes, hogy nemrég ugyebár arról beszélt, hogy a feketék valójában az igazi zsidók.
West az elmúlt években a nagyobb botrányainak rendszeresen azzal próbálta elvenni az élét vagy magyarázatot adni rá, hogy bipoláris zavarban szenved, és egyéb súlyos mentális problémái vannak. A közvélemény ezt rendszerint ugyanolyan PR-húzásnak vette, mint magukat a balhékat. Pedig a 2016-os Life of Pablo nagylemezén több dalban is arról beszél, hogy antidepresszánsokat szed és rengeteget szorong. 2016-ban állítása szerint diagnosztizálták nála a bipoláris zavart, de 2018-ban már arról beszélt, hogy félrediagnosztizálták. 2019-ben aztán újra elismerte ezt, hogy 2022-ben már megint arról beszéljen, hogy nincs is igazából semmi baja.
Ezek az egymásnak ellentmondó állítások jól rámutatnak arra, milyen káosz van Kanye West elméjében.
De beszélt már olyanokról is, hogy egy zsírleszívás miatt lett opiátfüggő, és rendszeresen vannak öngyilkos gondolatai.
West azért is úszhatta meg minden balhéját az elmúlt években, mert akkor is hihető, hogy mentális zavarokkal küzd, ha ezeket, vagy egy részüket csak kitalálta. Nyilván nem etikus hazugságot kiáltani, ha valaki egy ennyire érzékeny témáról beszél nyíltan – még úgy is, hogy egy-két évente oda-vissza cáfolja a saját állításait. Valószínűleg a ruhacégek, kiadók és szórakoztatóipari szereplők is azzal nyugtatták magukat, hogy Kanye csak egy exhibicionista fickó egy kisebb kattanással, de hát a művészek mind furák, és amúgy is bipoláris, hát el kell neki nézni.
A tavalyi albumára aztán West elég félreérthetetlenül csak azért tette rá Marilyn Mansont és DaBabyt közreműködőnek, mert a két előadót gyakorlatilag eltüntette a közvéleményből a népharag: előbbit több nő ellen elkövetett állítólagos fizikai, lelki és szexuális bántalmazásért, utóbbit pedig nyíltan homofób uszításért. A két problémás zenész szerepeltetése (a Donda lemezbemutatóján mindkettőjüket színpadra hívta a rapper) egyértelműen arra utalt, hogy West ezeket az embereket ok nélkül meghurcolt alakoknak tartja, és valószínűleg saját magáról is így gondolkodik. Azzal a különbséggel, hogy West annyira biztos a saját eltörölhetetlenségében, hogy pár napja még büszkélkedett is azzal, hogy mondhat bármit, az Adidas úgysem fogja kirúgni (ez egyébként Trump híres mondására rímel, miszerint lelőhetne egy embert Manhattan legforgalmasabb utcáján, és akkor sem vesztene szavazókat). Az antiszemitizmussal viszont már annyira messze ment, ahonnan valószínűleg nincs visszaút.
A cikk elején felsorolt cégek és hírességek elhatárolódása nagyon komoly következményekkel jár West számára. Jelenleg 400 millió dollárra becsüli a vagyonát a Forbes, de ez akár ötször annyi is lehetett az antiszemita ámokfutás előtt. West alapvetően a zenei karrierjéből és a divatiparból keresi a legtöbb pénzt, de ez vallószínűleg nem lesz már sokáig így. A következő zenéit valószínűleg kiadó nélkül lesz kénytelen kihozni – ami persze nem lehetetlen, a pénze és népszerűsége megvan hozzá. Az viszont kérdéses, hogy ezek után melyik fesztivál akar neki helyet adni a színpadon, és egyáltalán van-e olyan aréna Amerikában és a világon, ahol ezek után szívesen látnák fellépni. A zenéi nyilván nem fognak eltűnni a streamingfelületekről, mert a Def Jam és a Universal degeszre keresi magát velük, de az például jó kérdés, hogy ezek után ki akar majd vele közreműködni bármilyen zenei produkcióban.
A divatipar kérdése még súlyosabb, hiszen a Gaptől az Adidason át a Balenciagáig mindenki sorban állt a kegyeiért, a saját cipőmárkája, a Yeezy pedig ma már majdnem annyira népszerű brand, mint a Nike vagy a Jordan. Az együttműködések és szponzorációk nélkül West még talán túl is élné a mostani PR-katasztrófát anyagilag, viszont ha a Yeezy-cipőket nem engedik be a nagy láncok boltjaiba, akkor brutálisan megcsappanhat a bevétel. Arról nem is beszélve, hogy Kanye mostantól nem lesz szívesen látott vendég semmilyen nagyobb divatipari eseményen.
Vagyis innentől kezdve Kanye West csak magára számíthat.
Felmerülhet persze, hogy na, akkor majd az alt-right meg az amerikai jobboldal magához öleli őt, ahogy azt tették Gina Carano esetében is, aki a Mandalorian sztárjából mára egy marginális online influenszer lett az internet szélsőségesebb bugyraiban. Viszont amíg Carano a mai jobboldal szemében még vállalható a transzfób megjegyzései vagy oltásellenessége ellenére is, a hardcore antiszemitizmus a mai Amerika mainstream popkultúrájában átléphetetlen vörös vonalnak számít.
Az elmúlt 20 évből egyetlen hasonló példát lehet hozni West mellé: amikor 2006-ban kiderült Mel Gibsonról, hogy egy rendőri igazoltatás során a rapperhez hasonló antiszemita összeesküvéseket kezdett el magyarázni, majd az egész eljutott a sajtóhoz. Más hasonló ügyek mellett ez már annyira sok volt Gibson esetében, hogy Hollywood a rasszista kirohanásai miatt feketelistára tette, és évekig csak kisebb produkciókban kapott szerepet. Pedig pont ekkoriban indult be Gibson rendezői karrierje, hiszen a 2004-es Passió után a 2006-os Apocalypto is nagy siker lett, de a balhék hatására a következő rendezésére tíz évet kellett várni.
Westtel szemben viszont Gibson többször is elnézést kért mindenkitől, elment elvonóra és úgy általában eltűnt a közvélemény elől. A 2010-es évekre aztán ismét felfedezte magának Hollywood, és valószínűleg azért is bukkanhatott fel a Feláldozhatók 3-ban vagy a Machete gyilkolban, mert csak apróbb mellékszerepeket kapott, ami még belefért a producereknek. Gibson csöndes visszaszivárgásának a szórakoztatóiparba végül az lett az eredménye, hogy ismét filmet rendezhetett, és A fegyvertelen katona végül nyert is két Oscart, Gibsont pedig jelölték a legjobb rendező díjára. Ekkor már mindenki arról beszélt, hogy micsoda utat járt be Gibson, aki akciósztárból lett a részeges náci nagybácsi, majd a cancel culture purgatóriumából visszatért Hollywoodba. Igazán komoly színészi munkát azóta sem kapott (csak kisebb szerepeket), viszont sokat elmond Gibson életútjáról, hogy nemrég Magyarországon forgatta a John Wick-filmek előzményének tekinthető Continental című tévésorozatot, amelynek már ő lesz az egyik központi figurája.
West esetében éppen ezért az a nagy kérdés, hogy képes lesz-e magába nézni, elnézést kérni, és pár évre kicsit visszavonulni, vagy annyira izomból tolja tovább a káoszkapitány karaktert, amíg ténylegesen tönkre nem megy, és ki nem utálják mindenhonnan. Ha ezt a valóban a bipoláris zavara és más mentális problémái akadályozzák, akkor viszont a szórakoztatóiparnak kell meghoznia azt a döntést, hogy kattintások és hirdetői pénzek ide vagy oda, nem szabad kihasználni egy olyan embert, aki valószínűleg nincs egészen tisztában a saját szavai súlyával, és néha talán a jelentésükkel se. Kanye West hosszú évek óta botrányok között létezik, de soha nem találkozott még ekkora szupersztár olyan elhatárolódással, mint most ő. Ha mindezek ellenére továbbra is képes lesz A-listás szupersztárként élni, az sok mindent elmond a mai nyugati társadalomról is.