Evan Rachel Wood ismert színésznő és több más nő is arról vallott, hogy az elmúlt 25 év legbotrányosabb rocksztárja, Marilyn Manson fizikailag, érzelmileg és szexuálisan is kihasználta, zaklatta őket. A zenész tagad, és azt mondja, minden beleegyezéses alapon történt – de nagyon úgy tűnik, hogy ebből a botrányból már nem fog tudni úgy kijönni, mint amikor a ‘99-es Columbine iskolai lövöldözés után szabályos hadjárat indult ellene.
A botrányt Evan Rachel Wood Instagram-posztja indította el, amelyben arról ír, hogy egy Brian Warner nevű férfi éveken át manipulálta, alárendelt szerepbe kényszerítette, átmosta az agyát, és most jutott el oda, hogy megelégelte. Attól fél, a férfi zsarolni fogja, elhordja mindennek, és valamilyen módon bosszút áll majd rajta. Wood után több másik nő is erőszakról, bántalmazásról és pszichikai abúzusról vallott különböző online felületeken. Brian Warner nem más, mint Marilyn Manson.
Az ügy hatására Mansont a kiadója, a Universalhoz tartozó Loma Vista kidobta, illetve kirakták a Creepshow és az Amerikai istenek című tévésorozatokból is. Manson az Instagramon úgy reagált, hogy jól tudja, az életvitele nem éppen botrányoktól mentes, de a mostani vádak a valóság szörnyű eltorzításai. Azt is kijelentette, hogy minden konszenzusos alapon történt, hozzá hasonló gondolkodású emberekkel.
Ahogy a Vanity Fair is megemlíti, a Westworld című HBO-sorozat főszereplőjeként is ismert Wood 2018-ban aktív közreműködő volt egy szexuális bűncselekmények áldozatai védelmével kapcsolatos jogjegyzék ötven államban való elfogadásában, és akkor saját tapasztalatairól is vallott az albizottságnak. Wood arról beszélt, hogy testközelből ismeri a családon belüli erőszak témáját, hiszen éveken át élt érzelmileg és mentálisan mérgező kapcsolatban, amelynek része volt a szexuális és fizikai erőszak is.
Megemlíti, hogy volt olyan alkalom, amikor arra ébredt fel, hogy az általa szeretett férfi éppen megerőszakolja, mert azt hitte, hogy nincs magánál. Wood nem nevesítette, hogy kire gondolt pontosan, de annak idején az egész amerikai sajtó azzal volt tele, hogy mindössze 18 évesen összejött az akkor már 36 éves Mansonnel. Később a Metal Hammer magazin egy telefonos interjúban rákérdezett Mansonnál Wood nyilatkozatára, amire a zenész úgy reagált, hogy egyszerűen lecsapta a telefont.
A #MeToo-mozgalom idején egyes források szerint valaki bejelentést tett a rendőrségnek, hogy Manson megerőszakolta 2011-ben, de az ügyet bizonyítékok híján ejtették. A zenész ügyvédje szerint csak hírverésre akarták felhasználni védencét, aki ártatlan minden ellene felhozott szexuális vádban. A Spin zenei magazinban viszont még mindig olvasható az a 2009-es interjú, amelyben Manson arról beszél, hogy
mindennap arról fantáziál, hogy szétveri Evan Rachel Wood fejét egy kalapáccsal.
Ekkor még együtt voltak (2010-ben mentek szét, nem sokkal azután, hogy eljegyezték egymást), és Manson szóvivője szerint kizárólag egy szándékosan túlzó rocksztárnyilatkozatról van szó, amit nem kell szó szerint venni, csak az új lemezét promotálja Manson.
Woodon kívül négy másik nő vallott azóta Mansonra.
Ashley Walters poszttraumás stressztől és depressziótól szenved, és azt írta, hogy több hozzá hasonló nővel tartja a kapcsolatot, akiket szintén bántalmazott Manson.
Sarah McNeilly szintén PTSD-ről és mentális betegségekről beszélt, amit Mansonnak köszönhet, és azt állítja, a zenész attól indul be igazán, ha tönkreteheti mások életét.
Ashley Lindsey Morgan szintén PTSD-s, szorong és rémálmai vannak Manson miatt, és azt mondja, OCD-s lett, ami megnyomorítja az életét.
Az ötödik áldozat egy Gabriella keresztnevű nő – a vezetékneve nem derült ki –, akinek öt évébe telt, hogy egyáltalán beszélni merjen a bántalmazó kapcsolatról. Ő is PTSD-ben és rémálmoktól szenved.
A felszólaló nők mellett kiállt Rose McGowan is, aki 1999 és 2001 között Manson barátnője volt, de végül „életvitelbeli különbségek” miatt szakítottak. Rose kiállása nem csak azért jelzésértékű, mert gyakorlatilag ő robbantotta ki a Harvey Weinsteinnel elindult szexuális zaklatási botránysorozatot, amelynek a #MeToo-mozgalom lett a következménye. McGowan a balhé kirobbanása óta feltöltött egy videót, amelyben elmondja, hogy együttlétük alatt Manson egyáltalán nem viselkedett úgy, amiket most róla állítanak, de ettől függetlenül egy percig sem kételkedik az áldozatok hitelességében. McGowan többek között a hollywoodi film- és zeneipart hibáztatja a történtekért, azon belül is a Sonyt és az Intescope kiadót, akik végigasszisztálták Manson és Wood botrányos kapcsolatát. Rajtuk kívül minden PR-ost, menedzsert és ügyvédet bűnösnek tekint, és arra szólít fel, hogy meg kell állítani a „hollywoodi szektát”.
A bántalmazott nők egészen durva dolgokat éltek át Manson mellett állításuk szerint. Walters a férfi főállású személyi asszisztenseként dolgozott, és elmondása szerint gyakran vált erőszakossá, és olyankor poharakkal és más nehéz tárgyakkal dobálta. Ezen kívül Manson felajánlotta őt másoknak, hogy létesítsenek vele szexuális kapcsolatot, és azután is zaklatta, hogy szétváltak. A SourGirrrl néven alkotó Gabriellát többször megkötözte és megerőszakolta, drogozásra kényszerítette, és egy alkalommal „vérszerződést” kellett kötnie a férfivel úgy, hogy mindkét kezüket megvágták törött üveggel. A nő egy alkalommal kórházban töltötte a karácsonyt, mert öngyilkosságot kísérelt meg.
McNeillyt a férfi a falhoz vágta, majd megfenyegette, hogy szétveri az arcát egy baseballütővel, illetve többször is bezárta különböző szobákba, ha rosszul viselkedett, órákon át szidalmazta és azt éreztette vele, hogy haszontalan. Morgant gyakran nem engedte enni, aludni vagy elhagyni a férfi házát. Volt, hogy megvágta, megégette illetve megkérte, hogy szerezzen neki náci ereklyéket.
A már említett Spin-interjúban egyébként Manson arról is beszélt, hogy összesen 158 alkalommal hívta fel Woodot, miközben magát vagdosta, és mindezért a nőt hibáztatta. Manson azt akarta, hogy Wood lássa, milyen fájdalmat okozott neki. Tizenkét évvel ezelőtti szavai szerint az I Want to Kill You Like They Do in the Movies című számot konkrétan az ihlette, hogy arról fantáziált, szétveri Wood fejét egy kalapáccsal. A dalszöveg egyébként arról szól, hogy Manson úgy meg akar „baszni” valakit, mint egy filmben, és ő egy olyan ország, ahová az illető nem akar majd visszatérni. A dalban egy olyan sor is van, hogy
Úgy akarlak megölni, mint a filmekben. De ne aggódj, már ott áll a sorban egy pont ugyanolyan, mint te.
Manson esete azért is különleges, mert gyakorlatilag a komplett karrierjét sokkoló, megbotránkoztató produkciókra és kommunikációra húzta fel. Mélyen vallásos, keresztény családban nőtt fel, és egy katolikus iskolában szeretett bele a sötét zenékbe, mert éppen ezektől próbálták eltiltani. Később zenei újságíró lett a 25th Parallel nevű újságnál, ahol egy rakás példaképével interjúzhatott. Egy alkalommal Brian Warnerként készített interjút az akkor még teljesen ismeretlen Marilyn Mansonnal, vagyis saját magával. Az interjú csont nélkül megjelent, úgy, hogy senki sem sejtette, hogy a már szerkesztői státuszba kerülő Manson valójában saját magával készített interjút.
Egy ilyen interjú során ismerkedett meg Trent Reznorral, a Nine Inch Nails frontemberével, aki később producerként dolgozott az első albumán. A siker valamivel később, az 1996-os Antichrist Superstar albummal jött össze neki, méghozzá úgy, hogy az amerikai közvélemény szemében tényleg ő vált a szupersztár antikrisztussá, ami főleg a sokkoló külsejének, vallási szimbólumokat átértelmező és/vagy meggyalázó videóinak, illetve a kereszténységet érő kritikáinak köszönhető. Manson egész pályája alatt azzal érvelt, hogy nem ő a sátán, hanem maga az egész keresztény vallás és egyház.
Akkor vált igazán az amerikai sajtó és vallási közösségek ellenségévé, amikor 1999-ben két diák a coloradói Columbine középiskolában lövöldözni kezdett, megöltek 12 diákot, majd magukkal is végeztek. A két fiú goth szektaként hivatkozott a saját kis gittegyletükre, és az amerikai média hamar Manson zenéjét és személyét kezdte el okolni az iskolai lövöldözés miatt, mondván, a férfi sátáni hatással volt a két elkövetőre. Mansonék lemondták a turnéjukat, majd a zenész a Rolling Stone-ban közölt egy írást az ügyről, és az iskolai lövöldözés miatt az amerikai fegyverkultúrát és a nemzeti lőfegyverszövetség politikai lobbierejét okolta. Erősen kritizálta a médiát is, amiért a valódi okok megtalálása helyett benne kezdték el keresni a bűnbakot. Marilyn Mansonnak az eset idején több államban is megtiltották, hogy koncertezhessen. Karrierje során három olyan állam is volt, ahol törvényileg tiltották meg, hogy Manson olyan helyszínen léphessen fel, amelynek az állam a tulajdonosa.
Nem mintha maga Manson nem tett volna meg mindent ennek érdekében. 1994-ben a sátánista egyház tiszteletbeli papjává választották, ami csak olaj volt a tűzre. Ezután gyakorlatilag minden koncertjén megjelentek az ellene tüntető vallási szervezetek, ő pedig lubickolt a figyelemben. Újságíróként pontosan tisztában volt vele, hogy bármit tesz, amin az emberek felháborodnak, az csak az ő ismertségét növeli. Ahogy nőtt a népszerűsége, úgy kezdett széthullani körülötte szinte minden. A karrierjét még Marilyn Manson and the Spooky Kids néven kezdte, és az akkori zenésztársak közül sokan később is együtt zenéltek vele, mint Daisy Berkowitz. Berkowitz később kiszállt a zenekarból, méghozzá egy albumfelvétel közepén, és többek között arról beszélt, hogy Manson nem hagyta enni és aludni a társaságot, hogy kellően sötét, depresszív hangulatba kerülhessenek, ami szükséges a dalok megfelelő hangulatához. Ez a részlet tökéletesen rímel arra, amit az egyik áldozat, Ashley Lindsey Morgan is említett, akit szintén azzal kínzott Manson, hogy nem hagyta enni vagy aludni. A kapcsolatai rendre véget értek pár év után: McGowan életvitelbeli különbségekre hivatkozott, Dita Von Teese modell és táncos viszont már arról beszélt, hogy neki nem fér bele, hogy Manson más nővel is együtt van, túl sokat bulizik, és gondjai vannak az alkohollal. Utóbbira Wood is utalt, azzal a kiegészítéssel, hogy a bántalmazójának az alkohol- mellett drogfüggősége is volt. Wooddal egyébként 2007-ben jött össze, és hol szakítottak, hol nem, egyáltalán nem volt harmonikus a párkapcsolatuk.
Az évek során Manson egy csomó apró nyomot elejtett, amiből utólag nem nehéz az abuzív természetre következtetni. Egy 2015-ös interjúban arról beszélt, hogy édesapjától azt tanulta, hogy egy nő csak úgy szerezhet meg egy férfit, ha széttárja a lábait, és úgy tarthatja meg, ha befogja a száját. Ő maga elhatárolódott ettől, de bevallotta, hogy hajlamos szexizmusra, viszont
nem a nőket utálja, hanem azokat az érzéseket, amelyeket a nők okoznak neki.
Vallásosságuk ellenére Manson édesapja és édesanyja is kifejezetten támogatta fiuk zenei karrierjét, és sok koncertjén ott voltak. Édesapja olyannyira élvezte a rocksztáréletmódot, hogy gyakran fotózkodott a fiával hasonló sminkben és bulizott vele a backstage-ben. Az ő vietnámi háborúban hordott pilótasapkáját viseli Marilyn Manson a Sweet Dreams című szám klipjében is.
Egy Dazed-interjúban arról is beszél, hogy egy koncerten megütött egy nőt, aztán elnézést kért tőle, bár szórakoztatónak találta, hogy az ökle nyoma a nő homlokán maradt. Egy másik interjúban pedig azt mondta, hogy az akkor még csecsemőkorú keresztlányának magas sarkú cipőt vett a születésnapjára. Manson keresztlánya nem más, mint Lily-Rose Depp, a szintén szexuális és fizikai bántalmazási botrányba keveredő Johnny Depp, illetve Vanessa Paradis lánya.
A mostani ügy annyira friss, hogy szinte percenként derülnek ki új részletek. Nemrég Dan Cleary, Manson egykori személyi asszisztense beszélt arról, hogy turné alatt Manson egészen más embert csinált Woodból, és gyakorlatilag összetörte a fiatal nő személyiségét. Cleary arról is beszélt, hogy saját szemmel látta, mennyire erőszakos és abuzív Manson a későbbi barátnőjével, Lindsay Morgannel.
Két év alatt többször láttam, hogy sír, és Manson kiabál vele, illetve megalázza, mint hogy felhőtlen lett volna a kapcsolatuk.
Cleary állítása szerint Manson többször megfenyegette Morgant, hogy megöli, felvágja, eltemeti és megalázza az egész világ előtt. Szerinte a férfi attól érezte jól magát, ha a nő sírt és félt tőle. Ezenkívül gyakran emlékeztette, hogy nélküle hajléktalan lenne, és sokszor gúnyt űzött Morgan tanulási zavarral élő családtagjából. A stáb ezeket mind érzékelte, de nem szóltak semmit a kölcsönös megegyezés és amiatt, hogy elveszthetik a munkájukat.
Nagy kérdés, hogy mi lesz hosszú távon az ügy következménye – már azon kívül, hogy Mansont dobta a kiadója és az összes tévés produkció, amelyben szerepelt volna. Elképzelhető, hogy az eset után más korábbi zenésztársai is a nyilvánosság elé állnak, mint Cleary. Ugyanis több egykori zenésztársával is igen csúnyán váltak el. Gidget Gein és Daisy Berkowitz is elmaradó jogdíjak és szerzői jogok miatt perelte be Mansont, majd jó pár évvel később Stephen Bier is azért indított bírósági ügyet, mert Manson nem fizette ki a munkáját. Az ügynek itt még semmiképp sincs vége: Susan Rubio kaliforniai szenátor már megkérte a hatóságokat és az FBI-t, hogy rendeljenek el nyomozást a Marilyn Manson ellen felhozott vádak miatt.
(A cikkhez a Vanity Fair, a Dazed, az NBC, az NME, az EW, a BBC, illetve a We Are Chaos című dokumentumfilm is segítségünkre volt.)
