Amikor a Bakony vagy a Gerecse érdekesebb helyein jártam, szinte mindig beleütköztem a 300 kilométer hosszú Közép-dunántúli Piros túraútvonal jelzéseibe. Most elindulunk, és bejárjuk az elejétől a végéig, mert ha csak fele annyira izgalmas, mint ígérkezik, akkor is az ország egyik legszebb túraútja lesz.
Honnan is indulhatna egy hosszú távú gyalogtúra, mint a Duna melletti Lábatlan településről? A legenda szerint régen egy fogságba ejtett magyar király lábait összebéklyózták egyik katonája lábaival, de a hű vitéz inkább levágta saját lábát, hogy királya elmenekülhessen. Később a király birtokkal hálálta meg a hőstettet, a Lábatlan nevet adományozva a vitéznek és új földjeinek.
A Lábatlan-Piszke állomásra Győr vagy Esztergom felől döcög be az Almásládának is becézett, stílszerűen piros színű BZMOT motorvonat. Érdemesebb ide vonattal érkezni, mert nem körtúráról van szó, és a túra után nehézkes lenne visszakeveredni az otthagyott autóhoz. A megállóból a füves Duna-parton sétálunk be a város központja felé. A szabadtéri színpad büféjénél már lázas készülődés zajlik az esti bulira.
A hangulatos főtéren beugrunk egy kávéra és egy süteményre a helyi cukrászdába, és benyomjuk az első pecsétet a füzetbe a svájci cementgyár által épített várostörténeti múzeumnál. A bennünk dolgozó koffein és szénhidrát gyorsan feltol a városból kivezető lankás emelkedőn, ahonnan visszafordulva egyre jobb panoráma nyílik a Dunára.
Kan-berek, majd a Kurucz bánom nevű erdőrész után beérünk a hegyek közé, amit elsőként a fákkal benőtt Nyagda-tető képvisel a maga 323 méteres magasságával. Az erdő zeng a tavaszi madárkórustól, a friss szellő mézes virágillatot sodor a szőnyegként elterülő lila-fehér odvas keltikék felől. Az első kilátópont a Szágodó nevű tisztásnál vár, de ennél még jobbat kínál a Kakasorr nevű irtás.
A hosszú erdei kaptató az Eménkes-nyergen bukik át lejtőbe, az 505 méteres nyereg egyben a gerecsei túraszakasz legmagasabb pontja is. Innen lesétálunk a völgyben fekvő pusztamaróti pihenőhelyig, ahol a nevezetes Sólyomszem büfé pultosát csengővel kell előhívni, mint egy patinás szálloda recepciósát. A csengő megszólal, a gondnok, majd a sör és az üdítő is előkerül, klutty-klutty, mindenki boldog.
Amíg az innivalót kortyolgatjuk, marad egy kis idő arra, hogy elmondjam: Pusztamarót nemcsak legendás tavaszi medvehagymalelő hely és lerobbant ifjúsági tábor az erdő közepén, hanem nemzeti emlékhely is. 1526-ban, a mohácsi csata után ugyanis itt semmisült meg teljesen a magyar sereg. A második Mohácsként is emlegetett maróti csata magyar áldozatainak száma elérhette a 25 ezret. A csata legerősebb motívumát, Dobozi Mihály legendáját – amiben a lóháton, feleségével menekülő nemes először feleségét szúrja le, hogy ne kerüljön török kézre, majd egymaga száll szembe a túlerővel – Kölcsey balladában, Székely Bertalan és Madarász Viktor pedig vásznon örökítette meg.
Pusztamarótnál egyébként egy-két kilométeren összefonódik az Országos Kéktúra és a Közép-dunántúli Piros, hogy aztán a Nagy-Gerecse tömbje előtt szétváljanak: a kék nyugat felé, a piros dél felé halad tovább. Hosszú, tavasszal medvehagymákkal szegélyezett menet következik egy széles erdei úton, aminek vége felé a Király-kúti-rét és pihenőhely jelzi a civilizáció közelségét. Az esőbeállókkal, rönkpadokkal, asztalokkal megszórt nagy tisztás tökéletes piknikezőhely, a víz azonban sokszor csak csordogál a boltív alatti, Mátyás király után elnevezett forrás fémcsövéből.
Innen a hangulatos Héreg, majd pár kilométer szántóföld melletti dűlő után a még hangulatosabb Tarján település következik, ahol egy felújított Kádár-kockát vettünk ki éjszakára. Lefekvés előtt benézünk a sváb nemzetiségű község bajor mintára kialakított vendéglőjébe, az Öreg Favágó kocsmájába, ahol egy 4000 forintos Käsespätzle (csülkös bajorgaluska) elfogyasztása után elégedetten gurítok le egy zsíroldó digesztívet.
Másnap reggel kifelé sétálva megállapítom, hogy Tarján az a hely, ahová szívesen költöznék. Rendben tartott, szépen fejlődő falu, élettel teli központtal. Ahogy haladunk kifelé, ez az érzésem egyre fogyatkozik. Az új házakkal teli új utcákat még újabb, még nagyobb villákkal teli utca követi, folyamatosan nő az egy főre jutó drága autók aránya, a terjeszkedő község elnyúlik, mint egy lepény. Eszembe jut az agglomeráció egykor legszebb községe, Nagykovácsi sorsa, ahová a zöldbe kitelepülő, luxusterepjárókban türelmetlenkedő gazdag városiakat először egy bevásárló pláza, majd egy benzinkút követte, szétzúzva az eredeti falusi miliőt.
Szerencsére beérünk a Gerecse déli részét meghatározó Somlyó-csoport előcsúcsai közé, ahol ismét az erdő az úr. A hegycsoport két meghatározó csúcsa a 435 méter magas Somlyó, és a Kis-Somlyó melletti nagy, tavaszi héricstől sárgálló tisztás a düledező Somlyóvár kulcsosházzal. Mindkét hely napos, gyepes terület, a Gerecse top kilátópontjaival, ahol órákat lehet eltölteni a fűben heverészve, a panorámába feledkezve. Sajnos a kulcsosház olyan állapotban van, hogy ha ingyen kínálnák, akkor sem aludnék benne. Érthetetlen, hogy egy ilyen frekventált helyen (ahol egyébként ismét összefonódik egy rövid szakaszra a kék és a piros) miért nincs még felújítva ez a pihenő.
A csúcspontról egy hosszú, majdnem egyenesen lejtő erdei út visz le a földekhez, ahol az Alsó-Bitang-völgybe csatlakozva keletről kerüljük meg az érdekes nevű, de látványra kevésbé érdekes Bitang-dombot, hogy végül bekocogjunk a szakasz végén Csabdi településre. Csabdiról busz visz be Bicskére, ahonnan gyakran indul vonat Budapest és Győr felé, azaz lényegében egy óra alatt otthon is lehetünk. Ha épp várni kell a buszra, a helyi focipálya melletti Patakparti Költőhely büfében kényelmesen el lehet tölteni az időt.
A Lófingató sziklái
Három hét elteltével ugyaninnen folytatjuk az utat a Vértest és a Gerecsét elválasztó Tatai-árokban fekvő Szárig. Vonattal-busszal egy bő óra alatt elérjük a pontot, ahol legutóbb abbahagytuk a túrát. Az előttünk álló mintegy 20 kilométer egynapos menet, ami épp beleillik a hétvégi szabadidőnkbe. A faluvégi domboldal rétjén jól megfér egymással a 700 éves templomrom és a szovjet hősök emlékműve.
A község fölött feszítő, 250 méter magas Dobogó nevű hegyecske épp alkalmas arra, hogy innen dobbantva leszaladjunk az erdős-ligetes-szántóföldes Óbarok településig. Óbarok címerébe manapság már simán elférne a szarvas és a kulcs mellé az M1-es autópálya is, aminek közelsége és főleg zaja abszolút meghatározó a kis faluban. Annyira, hogy még a túrapecsétet is egy sztráda alatti sötét betonalagút falán találjuk meg.
Ahogy távolodunk az autópályától, csökken a zaj, majd egyszer csak egy kiágazó P▲ túraútra leszünk figyelmesek, ami a térképünkön még nem is szerepel. A turistaút az Öreg-Kőszikla-tető sziklafalához és barlangjához, valamint a felettük fekvő kilátóponthoz visz. Óbarok látványos szikláit már sokszor láttam az autópályán elsuhanva, és ha már itt vagyunk, simán megérnek egy félórás kitérőt, gondolom magamban.
Az erdei úton hamar a sziklák alatti tisztásra érünk, ahol az önkormányzat néhány embere helyiekkel egy hatalmas máglyát épít, nyilván este valami közösségi buli lesz. A sziklaösvényt követve felkanyargunk a kis barlangig, ahonnan már egész jó a kilátás. Feljebb, a meredek sziklatetőről még jobb. Ha szemünkkel átugrunk az autópálya széles sávján, a távolban láthatjuk a Vértes és a Bakony vonulatait, jobb kéz felé pedig a közeli Lófingató-hegy sziklái fehérlenek. A hely szerintem külön is megér egy kirándulást, pláne, ha összekötjük a Lófingató-hegy érdekességeivel (amiről korábban itt írtam).
Most, mivel a túraút a Lófingató sziklái alatt, a Váli-víz nevű patak kvázivölgyében halad el, kimarad a szovjet bunkerekkel körített geodéziai torony a csúcson. Egy pillanatra kitérnék a meredek és bogárhátú domboldalra jellemző „Lófingató” dűlőnévből kialakult hegynévre, ami egyes térképeken ma már a szemérmesebb Lóingató néven szerepel. Csak hogy tegyek rá egy lapáttal, ezzel a márkanévvel az Alföldön forgalmazták az erős paprikával megbolondított barackpálinkát, a Majsai Lófingatót, aminek ízes szlogenje így szól: „Aki ebből ittál ne hidd, hogy banális, utána ha fingasz, kiég a gatyád is.”
Ezzel a fontos tudással érjük el a Nagyegyházi-tavak között lapuló Nagyegyháza települést, ami lényegében egy horgásztó és egy birkatelep között húzódó főutcából (Gesztenye sor) áll. A település végében átkelünk egy, az Óbarokon már megcsodált beton gyalogosautópálya-aluljáróra hasonlító másik átjárón, közben szinte érezzük a tarkónk fölött átszáguldó kamionok szelét.
Egy hegycsoport terebélyesedik még előttünk, aminek szép, kopár, dolomitgyepes csúcsát a déli Gerecse legszebb kilátópontjának tartják: a 384 méter magas Zuppa-tető. Főként erdei úton kaptatunk fel rá, vagy legalábbis a csúcstömb aljába, a Közép-dunántúli Piros ugyanis nem megy fel rá teljesen. Az oda-vissza 800 méteres, azaz negyedórás kitérőt azonban maximálisan megéri, kevés ilyen derűsen békés panorámapont van az országban.
A Zuppa név eredetére nem találtam pontos nyomokat, a latin-protogermán eredetű suppa (leves) kevésbé, az ősszláv župa (körzet) már inkább bejátszhat. A csúcs gyepén ezernyi mezei virág, a gyenge szélben lengedező zsenge árvalányhaj vár. A legmagasabb ponton egy rúdon tépett magyar lobogó lengedez, mellette fakereszt áll, felirata szerint a magyar vértanúk emlékére. A réteges sziklák kiváló, napmelegített zsöllyét kínálnak a hatalmas természeti páholyban, ahol széles vásznon élvezhetjük a Vértestől a Velencei-hegységen át a Budai-hegységig tartó panorámát.
Innen lényegében eseménytelen erdei úton ereszkedünk le Szár község határába, a szerény vasútállomásig, sőt, onnan még másfél kilométerrel tovább, ha pecsételni akarunk, a buszfordulónál álló Aréna sörözőig. A söröző pultjánál a pecsét mellett egy hűvös italt is leguríthatunk jutalomként az út végén, vagy nézhetjük, ahogy a tulaj kismotorjával díszített belső teremben a környékbeliek joviálisan társasjátékoznak. A Közép-dunántúli Piros első, gerecsei szakaszát teljesítettük, felkészül a Vértes, majd a Bakony.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További hasonló túrák a Gerecsében: