Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Bár a hegy lábánál fekvő Héreg láthatóan jól rezonál a turizmusra, a Nagy-Gerecse valamiért egy elég elhanyagolt területe a hazai természetjárásnak. Kezdve az ikonikus csúcson álló lerobbant geodéziai mérőtoronnyal, és annak elhanyagolt, egy leülésre alkalmas farönköt felmutatni sem tudó környezetével, folytatva a hegy jobb sorsra érdemes gerincén át kerítések között vezető úton át egészen a hegy lábánál haladó kéktúra-szakaszig, amit rendszeresen gigakátyús sármocsárrá túrnak a fakitermelő traktorok, lehetne sorolni, miért ne menjünk oda. Mégis azt mondom, tegyünk egy próbát, nem fogunk csalódni.
Ez a cikk 2022. októberi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A hegycsúcsra Tardos vagy Héreg felől lehet feljutni. A tardosi irány rövidebb és könnyebb valamivel, de amikor legutóbb ott jártunk, csak a fene nagy ködöt tudtuk dokumentálni, ezért most a héregi útvonal lesz részletesen kifejtve. (A cikk végén sor kerül a tardosi változatra is.)
A Budapesttől egy órányi autózásra, és két órányi buszozásra fekvő Héreg napsütésben (is) kifejezetten vonzó település. Rendben tartott főutcáján, a templom környékén bőven találunk parkolót, a busz is itt tesz le. A falut a Bakonyt-Vértest-Gerecsét betekergő, 275 kilométer hosszú Közép-Dunántúli Piros (KDP) túraútvonal jelzésén hagyjuk el.
A faluszéli temető után már kezdődik az erdő, az enyhén emelkedő ösvényen egy kilométer után nagy füves rét nyílik, a Király-kút lejtős mezeje. Az esőbeállókkal, rönkpadokkal -asztalokkal megszórt nagy tisztás tökéletes piknikezőhely, víz azonban sokszor csak csordogál a boltív alatt foglalt, Mátyás király után elnevezett forrás fémcsövéből.
A rétről folytatódik a gyenge emelkedő, srégen felfelé a hegyláb lankáin. A Nagy-Gerecse és a Kis-Gerecse nyerge előtt átnyergelünk a kurta hosszúságú P+ jelű túraútra, aminek egyetlen feladata van: biztosítani az összeköttetést a KDP és a hegycsúcsra vezető K▲ túraútvonal között. Az út ebben a minőségében fut fel a nyeregbe, majd az egykori esztergomi érsekről, Serédi Jusztiniánról elkeresztelt Jusztinián-pihenőnél ér véget, a K▲ jelű útba torkollva.
A csúcsra vezető úttól ne várjunk romantikus, erdőben tekergő ösvényt: a jelzés a tévétorony nem túl jó állapotú aszfaltútján megy tovább, egészen a létesítmény kerítéséig. A sudár antennatorony még nem a hegy legmagasabb pontján van, egy kicsit lejjebb, 630 méteren állították fel 1971-ben. Itt találtak ugyanis elég erős, sziklást talajt ahhoz, hogy a 126 méter magas szerkezetet megtartsa. Sajnos felmenni nem lehet rá, pedig 750 méter magasságból biztos belátni a fél Dunántúlt.
Lényegében már fent vagyunk a szép tágas fennsíkon, csakhogy a vadvédelmi kerítések közé szorított erdei úton kissé karámban érezzük magunkat. Egy idő után a kerítés megszűnik, és egy szép, ritkás bükkös ezüstös fatörzsei között érünk oda az egykori geodéziai mérőtoronyhoz, amit eredeti funkciójának megszűnése óta már szinte mindenki kilátótoronynak használ.
Mint a mátrai Nagy-Hársas túrán írtuk, a geodéziai mérőtorony földmérési célokat szolgált egykor a hegyek tetején. Magyarországon a hetvenes években kezdték el építeni őket. 107 darab van belőlük, de a műholdas helymeghatározás (GPS) elterjedése óta kikoptak a divatból. Általában nagyon jó helyen állnak, többet (Csóványos, Pilis-tető, Zengő) kilátóvá alakítottak. Érthetetlen viszont, hogy a többit, például a Gerecse tetején, a Naszály csúcsán, vagy a Nagy-Hársason miért hagyják rohadni.
A mintegy 20 méter magas gerecsei torony falain belül egy többszintes vaslétra-rendszeren lehet feljutni (saját felelősségre), az utolsó létra egy nyitott, vas csapóajtóban végződik.
A fémkorláttal biztosított toronytetőre kibújva konkrétan egy tengeri vitorlás árbóckosarában érzi magát az ember: szinte mindig fúj a szél, és körben jó messzire ellátni. Tanács: szédülősek, magasban bizonytalanok inkább hagyják ki a toronytetőt.
A geodéziai tornyot egyébként a HA5KDR rádióklub tagjai tették teljesen rendbe, saját költségből, 2012 környékén. Lefestették a tetejét, megcsinálták a felső ajtót, levágták róla a felesleget és visszatették a villámhárítót is, illetve az összes szint vasát újra hegesztették.
A mérőtorony környékén nincs semmi, amire le lehetne ülni elcsócsálni egy szendvicset, ezért elindulunk vissza, a Jusztinián-pihenő felé, majd a K▲ jelet tovább követve a hegyoldalban keletről megkerülve a csúcsot, becsatlakozunk az Országos Kéktúra (OKT) útvonalába.
A kereszteződés mellett áll egy nagy rét felett a Serédi-kastély, amit a már korábban említett esztergomi érsek építtetett körülbelül száz éve. Az épület jelenleg egyházi gyermeküdülőként szolgál.
Frissítés: olvasóink jelezték, hogy a kastély nem működik gyermeküdülőként, sőt, abba valójában idegen be sem teheti a lábát. Mellette azonban áll egy 34 férőhelyes turistaszálló, amihez egy jól felszerelt konyha és ebédlő tartozik, csoportokat is tudnak fogadni.
Mielőtt tovább mennénk az OKT-n, kiugorhatunk észak felé a 200 méterre ásítozó Tűzköves-barlanghoz és Jura-zsombolyhoz (aknabarlanghoz). Ha egyszeri túrázóként nincs nemzeti parkos engedélyünk és megfelelő barlangi mászófelszerelésünk, akkor csak egy kis nyílást láthatunk majd egy gödör alján a barlangokból. Valamint elolvashatjuk mellettük a táblán, hogy itt igazi ritkaságokat rejt a föld mélye: tűzköves mészkőben és felső jura rétegsorban nyíló nyelőket és termeket.
Visszatérve az OKT-ra a Gerecse egyik legszebb, legjellegzetesebb része következik. A hegy északnyugati oldalában, enyhén lejtő árnyékos, köves erdei ösvényen lépegetünk, a fák között elszórtan kisebb-nagyobb, részben mohával benőtt fehér sziklák világítanak. Az egyik kisebb kanyar után sziklába vájt minikápolna vár, odébb a 200 éves Sándl-hárs bólogat. Tavasszal medvehagymába borul a fák alja, télen faszállító traktorok dagonyáznak a sárban. Ezen a részen halad át a nevezetes Kinizsi Százas és a népszerű Gerecse50 teljesítménytúra is.
Erre járva mindig eszembe jut a régi anekdota Leonyid Brezsnyev gerecsebéli medvevadászatáról. Eszerint a szovjet időkben a magyar kormány meghívta egyszer a Lobogó Szemöldökű Szovjet Vezért a gerecsei vadászterületre. A vendéglátók elkövették a hibát, és megkérdezték, hogy mit lőne az elvtárs? Hát mit, mondja Brezsnyev, csakis medvét. Lett erre fejvakarás, mert medve már akkor sem volt jó ideje a magyar erdőkben. Végül a párttitkár kiötlötte, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban van egy rozoga, vén medve, az majd jó lesz a szovjet elnöknek.
El is hozták az erdőbe, rá is lőtt Brezsnyev, de csak a füle hegyét sebezte meg. A medve megijedt, kiszaladt egy tisztásra, ahol asszonyok dolgoztak, a kerékpárjukat letámasztva a fák törzséhez. A medvében feltámadt a régi cirkuszi reflex, felpattant az egyikre, és a hangosan koppanó állú Brezsnyev orra előtt elkerekezett a helyszínről. Eddig a történet, ami vagy igaz, vagy nem, de mindig jót mosolygok rajta, ha magam elé képzelem.
Az OKT kék sávjáról a volt bánya-hegyi erdészháznál térünk le, méghozzá a zöld (Z) jelzésen folytatva az ereszkedő erdei utat. Hangulatos erdőben süllyedünk a hegy lába felé mintegy két kilométeres levezető sétával. Az erdő széle már ismerős: újra Héreg határán járunk, már csak be kell csalinkázni a faluba, ahol elkezdtük a túrát.
Ez az útvonal egy kellemes, 18 kilométeres egész napos túra, ha valamivel rövidebb úton szeretnénk meghódítani a Gerecsét, akkor Tardos felől kell támadni. A faluszéli régi focipályától először a K+, majd a K▲ jelű úton egyenesen nekirontunk a hegynek, a csúcsról pedig a héregi kör fentebb leírt vonalán jövünk vissza a Gerecsét északnyugatról kerülve, egészen a tardosi leágazásig. Ez a túra így távban és időben is rövidebb: mindössze 10,5 km és 3,5 óra, és a szintemelkedés is jóval kevesebb (csak 360 méternyi). Viszont nem olyan szép, mint a másik.
A Héregről induló túra útvonala nagyítható térképen:
További hasonló túrák a Gerecsében:
