Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Régi tévhit Magyarországon, hogy decemberben nem érdemes túrázni, mert csúnya az idő és ronda minden, valamint az is, hogy a Keleti Gerecse unalmas és szürke. Ez a két téveszme számunkra a múlt héten biztos, hogy megdőlt, de lehet, hogy a túraajánló végére érve más is így gondolja majd.
A Keleti Gerecse az alig ismert Bajóttól a turistaparadicsomnak éppen nem nevezhető Dorogig terjed, kijelölt turistaút alig szabdalja. Pandémia idején az eldugottság nem hátrány, itt nem valószínű, hogy népes kiránduló csapatokkal találkozunk. További előny, hogy a túra kiindulópontja Budapestről egy órán belül elérhető kocsival.
A táj lösztakaróval borított, lankás dombvidéke kellemes látvány, de nem lenne különösebben érdekes, ha nem emelkednének ki belőle az északi és a déli szélén sorozatban hatalmas, látványos mészkőszirtek. Az északi szirtsorozat szikláit az Országos Kéktúra útvonala köti össze, valamint erre kanyarog a legismertebb teljesítménytúra, a Kinizsi Százas is. Hiába a két ismert útvonal, a legtöbben elrohannak az érdekes pontok mellett.
Nézzük, kikkel-mikkel randevúzhatunk itt:
- dögös kilátópont a Nagy-Gete csúcsán
- jóképű erdei tavacska a Gete lábánál
- hetyke sziklacsúcs a Hegyes-kőn
- szédítő szakadék a mogyorósi Kősziklán
- két attraktív barlang (az egyik egy grandiózus mennyezeti ablakkal) az Öreg-kőn
- megnyerő panorámapontok az Öreg-kő tetején
A hét pontot össze lehet kötni egy combosabb túra keretében, ezt fogom most leírni, de akinek a 23 kilométer és a majdnem ezer méter szintemelkedés sok egy gyorsan sötétedő téli vasárnapra, annak két kisebb darabra szedve is bemutatom.
Ha nincs kocsid, és tömegközlekedéssel érkezel, akkor a legjobb Dorogról elstartolni, és egy szép 20 kilométeres egyenes túrára felfűzni a hét látványpontot, majd Bajótról vagy Péliföldszentkeresztről hazabuszozni. (Ha az utóbbiról, akkor megtettél egy konkrét kéktúra-szakaszt is.)
Ha kocsival mész, akkor Tokodot javaslom kezdőpontnak, onnan egy 23 kilométeres körtúrával szintén bejárható az összes látványpont, és akkor a templom melletti parkolóból indulsz és oda is érsz vissza.
A Szabadság utcán, a kék turistajelzésen kezded a legmagasabb csúcs, a 457 méter magas Nagy-Gete irányába. Ez a túra rögtön legnehezebb része, nemcsak hogy 327 méteres szintkülönbséget kell lekaptatni, hanem az emelkedő is sokszor kellemetlenül köves, csúszós, meredek, és fárasztó.
A csúcson viszont egy olyan panorámával ellátott természetes pihenőhely van, ahol sokáig el lehet üldögélni a tájat nézegetve. Innen jól láthatod a túra többi állomását: a Hegyes-kő kemény bimbóját, a Kő-hegyi sziklaperemet és az Öreg-kő sziklafalát, valamint ezeken túl, a szélesen terpeszkedő Nagy-Gerecsét. Lefelé ugyanúgy a kék jelzésen ereszkedsz vissza kábé félútig, a Sörház-völgyig, ahol balra átváltasz a kék kereszt jelzésre.
Itt figyelni kell, mert a turistaúttól le kell térni egy erdei úton, hogy egy száz méteres séta után eljuss az eldugott erdei tavacskához, de a felfedezés öröme kárpótol. Azt nem tudni, mi okból alakították ki a tavat, mert se horgászt, se mást nem láttunk a környéken, a part is túl természetes az állandó használathoz, de az biztos, hogy kellemes hely.
A kék kereszt turistaút innen a szántóföldek mellett, széles dombtetőkön vezet a Hegyes-kő irányába. Utoljára Burgenland környékén láttam ilyen jókedően púpos, dimbes-dombos vidéket, ráadásul a földútról szinte végig elég jól körbelátni, és a Hegyes-kő is a legszebb arcát mutatja.
A szép mészkőoromra a turistaútról 5 perc alatt fel lehet mászni a sziklás ösvényen. A tetejéről rálátni Tokodra, megnézheted a Nagy-Gete púpját, ahonnan érkeztél, jól látszik Esztergom is a Duna-híddal, a Bazilikával és a hátterében a szlovák parton a Kovácsi-sziklákkal. A Hegyes-kő helyi viszonylatban népszerű hely, néha terepmotoros csordák is felmerészkednek rá. Akkor is épp arra bőgtek, amikor ott voltunk.
Innen a kék jelzést követve lekocogsz a Bajnai út völgyébe, ahonnan a tokodi pincesor mellett visz fel az út a következő megálló, a mogyorósi Kőszikla felé. Decemberben a pincesori üdülőhely már kihalt, de nyáron elég nagy élet van itt. Szép komótosan emelkedik az út, majd erdei út, majd ösvény, és ha nem figyelsz, simán elmész a Gerecse legszebb szirtje, a mogyorósi Kőszikla mellett. A meredeken leszakadó, tíz emeletnyi sziklaperemhez egy nagyon rövid, kék háromszöggel jelzett turistaút vezet ki.
Az oromról észak-kelet felé nyílik kilátás, amit a Hegyes-kőről már nagyjából ismersz, de itt nem is a panoráma az igazi vonzerő, hanem a Magyarországon ritkaságszámba menő, meredeken a mélységbe zuhanó sziklafal, aminek tetején biztosítókarikák mutatják, hogy itt régebben sziklamászó tevékenység is folyt. A sziklákat, csakúgy, mint a Gete csúcsát, nagy kereszt díszíti.
Ha már kereszt, akkor a turistaútra visszatérve újra térj le az Országos Kéktúra jelzéséről, és menj tovább a kék kereszttel jelölt úton. Egyrészt, mert ez nem visz le a völgybe, Mogyorósbányába, hogy aztán megint fel kelljen kaptatni, másrészt mert a földek mellett gyalogolva innen is kinyílik dél felé a táj. A kék kereszt aztán ismét belefut a Mogyorósbánya felől érkező Országos Kéktúra útvonalba, ami egyenesen az Öreg-kő lábához vezet.
A Kéktúra nem megy fel az Öreg-kő tetejére, ami hiba mert olyan látványosságok maradnak ki, amiből az egész országban kevés van. A hegyre egy mesterséges lépcsővel induló ösvény visz fel (a kék színű omega jelet kell követni), ami aztán átcsap lépcső nélküli, meredek sárcsúszdává. Nem egyszerű a felkapaszkodás, pláne kicsit esősebb időben, de meg lehet oldani. Először a Baits-barlang, majd egy kicsivel tovább a Jankovich-barlang következik. Ez utóbbi az érdekesebb, mert a nyolc méter magas bejárat mögötti barlangcsarnokot egy tág felső kürtőn beérkező fény világítja meg, mint egy bazinagy tetőablak. A barlangot Jankovich Béla oktatáspolitikusról (1913-1917 közötti oktatási miniszter) nevezték el.
Sajnos hétvégén nem sokat nézelődhettünk benne, mert kezdett sötétedni, és még meg akartuk nézni a kilátást az Öreg-kő tetejéről. Feljebb mentünk a turistaösvényen, és több látványos kilátópontot is találtunk, ahonnan körbenézhettünk még a lassan szürkületbe boruló tájon. A nappal együtt mi is elindultunk lefelé a hegyről, majd a sötétben a könnyű és gyors hegylábi utakon Mogyorósbányán keresztül átgaloppoztunk mintegy másfél óra alatt a tokodi startpontra.
Túraadatok: A túra hossza összesen 23,3 kilométer, ami középtempóval, pihenők nélkül 7 és negyed óra. A szintkülönbség sem kicsi: összesen 850 méter.
Ígértem a kisebb szakaszokat is: Tokodról indulva a fent ajánlott útvonalon a Nagy-Gete – Hegyes-kő – Tokod kiskör egy 8 kilométeres, ha beleveszed a mogyorósi Kősziklát is, akkor egy 12 kilométeres túra. Mogyorósbányáról startolva pedig a mogyorósi Kőszikla – Öreg-kő kiskör van meg egy 8 kilométeres sétával.
Tippek, trükkök a téli túrára: 1., indulj időben, mert rád sötétedik, 2., ha rád sötétedne, legyen nálad fejlámpa, 3., ha van nálad fejlámpa, legyen benne elem. Mestertrükk: ha mindennek ellenére mégis sötétben maradnál, a mobilodra legyen letöltve az útvonal.
További hasonló túrák a Gerecsében:
