2021. február 6. – 09:03
frissítve
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Amióta be vagyunk zárva az országba, divat lett túrázni. Valóságos no go zónák alakultak ki a szabad levegőre áhítozó tömeg által megszállt kirándulóhelyeken Dobogókőtől Királyréten keresztül a Kékesig. Ilyenkor sokat ér, ha ismerünk olyan övezetet, ahol aránylag kevesen mozognak. A Gerecse déli része pont ilyen, ráadásul olyan utakat rejteget, amelyek egy kalandregényben is megállnák a helyüket.
Ez a cikk 2021. februári, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A Gerecse nem túl népszerű, nem is annyira ismert magyarországi hegység. Legtöbben a tatabányai Kő-hegy fehér sziklafalát ismerik a Turul-szoborral, vagy a Nagy-Gerecse alatt végigvonuló Kéktúra-útvonalat a közkedvelt medvehagyma-lelőhelyekkel. A többi részen csak szállingóznak a túrázók, pedig látványban a fentieket bőven felülmúló helyeket is találni. A Keleti-Gerecse szirtsorozatáról már korábban született cikk, most egy kicsit délebbre megyünk: a Pes-kő magasban ásítozó sziklabarlangjához.
Mit láthatunk?
- Több sziklakilátót.
- Egy sziklaösvényt.
- Egy panorámás barlangot.
- Egy lusta erdei patakot.
- Egy hegyi tavat.
- Egy kilátótornyot.
A 393 méter magas Pes-kő a Déli-Gerecse meghatározó hegye. Nem is a csúcsa érdekes annyira, hanem a kelet felé néző csupasz, repedezett sziklafala, amin messziről is jól látszanak a hatalmas, egymáson fekvő, mészkőrétegek. Ezek a vízszintes kőrétegeknek köszönhető valószínűleg az a Magyarországon szinte egyedülálló sziklaösvény, amin, mint egyfajta gyilokjárón közelíthető meg a sziklafalban meghúzódó Pes-kő barlang.
A sziklafalhoz és barlanghoz nem visz jelzett turistaút, ezért viszonylag ismeretlen. A közeli Tarján vagy Vértestolna felől közelíthető meg, az utóbbi irányból aránylag könnyebben. Alapvetően a jóval kisebb logisztikai szervezést követelő körtúrákat szoktuk előnyben részesíteni, ezért a Vértestolnai, Újtelep buszmegálló melletti parkolót jelöltük starthelynek a falu szélén.
Nem fárasztom magam és az olvasókat azzal, hogy fordulóról fordulóra leírjam, milyen utat kell követni, mert egyfelől nagyon hamar le kell térni a jelölt túraútról, másfelől, aki jót akar magának, GPS-es mobilalkalmazáson követi az útvonalat, vagy ha (legalább) haladó térképolvasó, akkor a papír túratérkép alapján forgolódik.
A lényeg, hogy egy elég tűrhetően karbantartott erdészeti úton haladunk be a tölgyes erdő mélye felé a Pes-kő lankásan emelkedő nyugati oldalán, keresztül a Kalmár-dűlő nevű erdőrészen. A falu jellegzetes zörejeit (a tél ellenére berreg valamelyik udvarban egy fűkasza, valahol traktor pöfög) és a műúton néha tovasurranó gépkocsik hangját gyorsan magunk mögött hagyjuk. Az erdei út bejáratánál dagadó sárdagonya cuppogása is hamarosan csak emlék a nedves avartól illatozó erdőben. Érdekes, hogy február elején legalább ötféle madár csicsereg a fák lombtalan koronáin, mintha már tavasz lenne.
A lapos tetőre felérve az út ösvénybe vált, és a fák közül már előcsillan a nagy teret sejtető kék ég. Megszaporodnak az öles, élénkzöld mohával borított sziklák is a földön, jelezve a sziklafal közeledtét. Az ösvény kikanyarog a 80-100 méter magas sziklaperemre, a tér kinyílik. Alattunk erdőség, a távolban a Keleti-Gerecse dél-keleti irányba hullámzó dombjai.
Nincs idő a panorámát élvezni, jobbkéz felé az ösvény izgalmasan keskeny (40-50 centiméter széles) sziklaperemen tovább haladó útba torkollik. Erre szokták mondani, hogy a tériszonyosok kíméljék magukat (és társaikat) ezen a ponton, de azért nem olyan veszélyes a helyzet. Szédülősök a falnak fordulva simán áttapogatózhatnak a sziklajáraton, még a szemünket se kell becsukni hozzá.
A barlangig a sziklajárat egy helyen még elkeskenyedik, aztán függőlegesen is úgy összeszűkül, hogy csak lehajolva lehet közlekedni benne, mint egy félig nyitott folyosón. Alapvetően tényleg inkább vicces és szórakoztató a mintegy 40-50 méter hosszú gyilokjáró, de kisgyerekeket azért nem engednék fogócskázni rajta.
Az álló háromszög alakú barlangnyílás mögött húzódó Pes-kő-barlang bejárata 4 méter magas és 2 méter széles. A járat befelé haladva keskenyedik és alacsonyodik, majd 8 méter mélységben véget ér egy üledékkel kitöltött kürtővel. Jobb időben ideális éjszakázóhelynek tűnik, viszont a talajt elég nagy területen valamilyen hegyi kecskeféle bogyói borítják, meghitt, otthonos szagot árasztva.
A hegy a barlangról kapta a nevét, sokaknak biztos nem újdonság, hogy a szláv eredetű pest szó barlangot jelent. A pest szó itt a hegy kövezetével együtt erodálódott az elmúlt évszázadokban, és lekopott róla a t betű. Így könnyebb is kimondani: Pes-kő.
A sziklafalon visszafelé tovább lehet menni a másik irányba is. Ott nem annyira izgalmas a terep, de van egy-két jó kilátópont arra is. Nehéz elszakadni a helytől, már majdnem apacs indiánnak érzem magam, aki a távolba meredve szemével a sápadtarcúak lovai által felvert porfelhőket kergeti. De aztán párom, Nso Csi puha mokaszinjával fenékbe billent, hogy ideje lenne menni már.
Különböző erdei ösvényeken és utakon elég hamar le lehet érni a hegyről a sziklafal aljában elhaladó Országos Kéktúra útjára. Rövid ideig az ország egyes számú túraútját követjük, aztán a Tarjáni-malompatakon átkelve a Tuskó rétnél átkelünk a Pes-kő nyugati oldala mellett elhaladó sárga kör turistaútra.
Azon sem maradunk sokáig, csak egy patakból felduzzasztott kis tóig. A tó fekvésének köszönhetően vastagon be van fagyva, de senkinek nem ajánlom, hogy a jég tartószilárdságát próbálgassa, mint én. A meredek kőpart miatt hiába a vastag jég, a széle könnyen törik, és már benn is van a láb térdig a hideg vízben. (Mint nekem.)
Legalább megtanulom, hogy egy jó bakancsban még nedves zokniban se fázik annyira az ember lába. A hideg tótól Vértestolna már csak 4 km távolságban van – a jelölt túraúton. Viszont mi a Vértestolnai kilátót is útba akarjuk ejteni, ahova nem vezetnek csak úttalan utak, patakmedren-kerítésen keresztül. Ráadásul a sárdágvány is megdagad az úton, pláne az erdő és szántó határán caplatva.
A kilátó hirtelen, elég váratlanul bukkan ki a földből. A néhány éve felhúzott korrekt, huszonvalahány méteres faszerkezetet hátulról benőtte az erdő, de mindegy, mert amúgy is hegy magasodik mögötte. A tetejéről sem nyílik sokkal jobb kilátás a kies völgyre, az annak túloldalán magasodó Szénás-hegyre, valamint a közeli falura, mint az aljából. Legfeljebb a faluszéli mezőgazdasági épületek látszanak jobban. A mellé helyezett táblán nincs feltüntetve, ki és mikor építette, főleg, hogy minek.
A kilátótól már csak egy rövid séta a falu és a parkolóban hagyott autó.
Túraadatok: A túra összesen 12 kilométer hosszú, és mintegy 3,5 óra alatt kényelmesen meg lehet tenni. A szintkülönbség 222 méter. Én azért rászámolnék minimum egy fél órát a sziklabarlangnál. A sziklafalat Tarján felől is meg lehet közelíteni, de akkor kimaradna a kiváló Lábmarasztaló-tó és a kihagyhatatlan Haszontalan-kilátó, amit egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak. A vértestolnai startpont 53 kilométerre fekszik a Clark Ádám téri 0 kilométerkőtől, ami egy órányi autózást jelent.
A túraútvonal nagyítható térképe:
Tipp: Mobiltelefonos, GPS-es túratérkép-alkalmazást mindenképpen javaslok, előre letöltött térképpel, mert nincs kijelölt út. Bakancs is szerencsés, mert néhány helyen komoly sár van/lesz tavasz közepéig biztos. Távcsővel is hosszan el lehet szórakozni a falon.
További hasonló túrák a Gerecsében:
