2021. február 6. – 09:03
frissítve
Amióta be vagyunk zárva az országba, divat lett túrázni. Valóságos no go zónák alakultak ki a szabad levegőre áhítozó tömeg által megszállt kirándulóhelyeken Dobogókőtől Királyréten keresztül a Kékesig. Ilyenkor sokat ér, ha ismerünk olyan övezetet, ahol aránylag kevesen mozognak. A Gerecse déli része pont ilyen, ráadásul olyan utakat rejteget, amelyek egy kalandregényben is megállnák a helyüket.
Ez a cikk 2021. februári, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A Gerecse nem túl népszerű, nem is annyira ismert magyarországi hegység. Legtöbben a tatabányai Kő-hegy fehér sziklafalát ismerik a Turul-szoborral, vagy a Nagy-Gerecse alatt végigvonuló Kéktúra-útvonalat a közkedvelt medvehagyma-lelőhelyekkel. A többi részen csak szállingóznak a túrázók, pedig látványban a fentieket bőven felülmúló helyeket is találni. A Keleti-Gerecse szirtsorozatáról már korábban született cikk, most egy kicsit délebbre megyünk: a Pes-kő magasban ásítozó sziklabarlangjához.
Mit láthatunk?
- Több sziklakilátót.
- Egy sziklaösvényt.
- Egy panorámás barlangot.
- Egy lusta erdei patakot.
- Egy hegyi tavat.
- Egy kilátótornyot.
A 393 méter magas Pes-kő a Déli-Gerecse meghatározó hegye. Nem is a csúcsa érdekes annyira, hanem a kelet felé néző csupasz, repedezett sziklafala, amin messziről is jól látszanak a hatalmas, egymáson fekvő, mészkőrétegek. Ezek a vízszintes kőrétegeknek köszönhető valószínűleg az a Magyarországon szinte egyedülálló sziklaösvény, amin, mint egyfajta gyilokjárón közelíthető meg a sziklafalban meghúzódó Pes-kő barlang.
A sziklafalhoz és barlanghoz nem visz jelzett turistaút, ezért viszonylag ismeretlen. A közeli Tarján vagy Vértestolna felől közelíthető meg, az utóbbi irányból aránylag könnyebben. Alapvetően a jóval kisebb logisztikai szervezést követelő körtúrákat szoktuk előnyben részesíteni, ezért a Vértestolnai, Újtelep buszmegálló melletti parkolót jelöltük starthelynek a falu szélén.
Nem fárasztom magam és az olvasókat azzal, hogy fordulóról fordulóra leírjam, milyen utat kell követni, mert egyfelől nagyon hamar le kell térni a jelölt túraútról, másfelől, aki jót akar magának, GPS-es mobilalkalmazáson követi az útvonalat, vagy ha (legalább) haladó térképolvasó, akkor a papír túratérkép alapján forgolódik.
A lényeg, hogy egy elég tűrhetően karbantartott erdészeti úton haladunk be a tölgyes erdő mélye felé a Pes-kő lankásan emelkedő nyugati oldalán, keresztül a Kalmár-dűlő nevű erdőrészen. A falu jellegzetes zörejeit (a tél ellenére berreg valamelyik udvarban egy fűkasza, valahol traktor pöfög) és a műúton néha tovasurranó gépkocsik hangját gyorsan magunk mögött hagyjuk. Az erdei út bejáratánál dagadó sárdagonya cuppogása is hamarosan csak emlék a nedves avartól illatozó erdőben. Érdekes, hogy február elején legalább ötféle madár csicsereg a fák lombtalan koronáin, mintha már tavasz lenne.
A lapos tetőre felérve az út ösvénybe vált, és a fák közül már előcsillan a nagy teret sejtető kék ég. Megszaporodnak az öles, élénkzöld mohával borított sziklák is a földön, jelezve a sziklafal közeledtét. Az ösvény kikanyarog a 80-100 méter magas sziklaperemre, a tér kinyílik. Alattunk erdőség, a távolban a Keleti-Gerecse dél-keleti irányba hullámzó dombjai.
Nincs idő a panorámát élvezni, jobbkéz felé az ösvény izgalmasan keskeny (40-50 centiméter széles) sziklaperemen tovább haladó útba torkollik. Erre szokták mondani, hogy a tériszonyosok kíméljék magukat (és társaikat) ezen a ponton, de azért nem olyan veszélyes a helyzet. Szédülősök a falnak fordulva simán áttapogatózhatnak a sziklajáraton, még a szemünket se kell becsukni hozzá.
A barlangig a sziklajárat egy helyen még elkeskenyedik, aztán függőlegesen is úgy összeszűkül, hogy csak lehajolva lehet közlekedni benne, mint egy félig nyitott folyosón. Alapvetően tényleg inkább vicces és szórakoztató a mintegy 40-50 méter hosszú gyilokjáró, de kisgyerekeket azért nem engednék fogócskázni rajta.
Az álló háromszög alakú barlangnyílás mögött húzódó Pes-kő-barlang bejárata 4 méter magas és 2 méter széles. A járat befelé haladva keskenyedik és alacsonyodik, majd 8 méter mélységben véget ér egy üledékkel kitöltött kürtővel. Jobb időben ideális éjszakázóhelynek tűnik, viszont a talajt elég nagy területen valamilyen hegyi kecskeféle bogyói borítják, meghitt, otthonos szagot árasztva.
A hegy a barlangról kapta a nevét, sokaknak biztos nem újdonság, hogy a szláv eredetű pest szó barlangot jelent. A pest szó itt a hegy kövezetével együtt erodálódott az elmúlt évszázadokban, és lekopott róla a t betű. Így könnyebb is kimondani: Pes-kő.
A sziklafalon visszafelé tovább lehet menni a másik irányba is. Ott nem annyira izgalmas a terep, de van egy-két jó kilátópont arra is. Nehéz elszakadni a helytől, már majdnem apacs indiánnak érzem magam, aki a távolba meredve szemével a sápadtarcúak lovai által felvert porfelhőket kergeti. De aztán párom, Nso Csi puha mokaszinjával fenékbe billent, hogy ideje lenne menni már.
Különböző erdei ösvényeken és utakon elég hamar le lehet érni a hegyről a sziklafal aljában elhaladó Országos Kéktúra útjára. Rövid ideig az ország egyes számú túraútját követjük, aztán a Tarjáni-malompatakon átkelve a Tuskó rétnél átkelünk a Pes-kő nyugati oldala mellett elhaladó sárga kör turistaútra.
Azon sem maradunk sokáig, csak egy patakból felduzzasztott kis tóig. A tó fekvésének köszönhetően vastagon be van fagyva, de senkinek nem ajánlom, hogy a jég tartószilárdságát próbálgassa, mint én. A meredek kőpart miatt hiába a vastag jég, a széle könnyen törik, és már benn is van a láb térdig a hideg vízben. (Mint nekem.)
Legalább megtanulom, hogy egy jó bakancsban még nedves zokniban se fázik annyira az ember lába. A hideg tótól Vértestolna már csak 4 km távolságban van – a jelölt túraúton. Viszont mi a Vértestolnai kilátót is útba akarjuk ejteni, ahova nem vezetnek csak úttalan utak, patakmedren-kerítésen keresztül. Ráadásul a sárdágvány is megdagad az úton, pláne az erdő és szántó határán caplatva.
A kilátó hirtelen, elég váratlanul bukkan ki a földből. A néhány éve felhúzott korrekt, huszonvalahány méteres faszerkezetet hátulról benőtte az erdő, de mindegy, mert amúgy is hegy magasodik mögötte. A tetejéről sem nyílik sokkal jobb kilátás a kies völgyre, az annak túloldalán magasodó Szénás-hegyre, valamint a közeli falura, mint az aljából. Legfeljebb a faluszéli mezőgazdasági épületek látszanak jobban. A mellé helyezett táblán nincs feltüntetve, ki és mikor építette, főleg, hogy minek.
A kilátótól már csak egy rövid séta a falu és a parkolóban hagyott autó.
Túraadatok: A túra összesen 12 kilométer hosszú, és mintegy 3,5 óra alatt kényelmesen meg lehet tenni. A szintkülönbség 222 méter. Én azért rászámolnék minimum egy fél órát a sziklabarlangnál. A sziklafalat Tarján felől is meg lehet közelíteni, de akkor kimaradna a kiváló Lábmarasztaló-tó és a kihagyhatatlan Haszontalan-kilátó, amit egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak. A vértestolnai startpont 53 kilométerre fekszik a Clark Ádám téri 0 kilométerkőtől, ami egy órányi autózást jelent.
A túraútvonal nagyítható térképe:
Tipp: Mobiltelefonos, GPS-es túratérkép-alkalmazást mindenképpen javaslok, előre letöltött térképpel, mert nincs kijelölt út. Bakancs is szerencsés, mert néhány helyen komoly sár van/lesz tavasz közepéig biztos. Távcsővel is hosszan el lehet szórakozni a falon.
További hasonló túrák a Gerecsében: