Eldugott szurdok Budapest határában, amit csak a zarándokok ismernek

Legfontosabb

2023. április 15. – 10:00

Eldugott szurdok Budapest határában, amit csak a zarándokok ismernek

Másolás

Vágólapra másolva

Ezekben a kétesélyes időjárású tavaszi hetekben akkor lehet a legkisebbet hibázni, ha egy szurdokot céloz meg a hétvégén kimozdulni, túrázni akaró városi ember. A főváros környékén az ismertebb szurdokok csurig vannak, ezért most nézzünk egy olyat, ami közel is van, hangulata is van, mégsem tobzódnak benne a kirándulók.

A Mária-szurdokot akkor fedeztem fel, amikor még úgy volt, hogy a budakeszi Nádas-tavat és a mellette álló mamutfenyőket egy műút építése veszélyezteti, és a helyszínen próbáltam utána nézni a helyzetnek. Az útépítés végül elmaradt, a mamutfenyők meg se rezdültek, a Mária-szurdok viszont bemutatkozott, ugyanis úgy találtam, hogy a mamutfenyőket legjobb lesz egy túrával Csillebérc felől megközelíteni. Ez a túra az eredeti menet áramvonalasított verziója, kevesebb lakott területtel, és a mamutfenyők csak opcionális célpontként szerepelnek benne.

Csillebércen, a Központi Fizikai Kutatóintézet és az erdő határán fekvő Wigner Jenő Pál tér kiváló startpont, van parkoló és autóbusz-végállomás (221-es busz) is. Amikor itt, a KFKI kerítése mellett haladok el, mindig önkéntelenül hallgatózni kezdek, hátha meghallom Budapest (kutatási célú) atomreaktorának búgását, de természetesen a madárcsicsergésen és levélzúgáson kívül legfeljebb a város távoli zaját lehet érzékelni.

A sárga kereszt (S+) túraútvonalat követve kényelmesen lejt az erdei út egészen Budakeszi Nagyszénászug nevű településrészéig. Még előtte a Meteor teljesítménytúrák (M) nyomvonalát követve jobbra fordulunk az ösvényen, és negyedóra múlva a Mária-szurdok bejáratánál vagyunk. A szurdok egy ingerszegény, széles árokként indít, nem csoda, hogy sokan azok közül sem indulnak el rajta, akik véletlenül erre vetődnek.

A Mária-szurdok – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Mária-szurdok – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Mária-szurdok – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Mária-szurdok – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Mária-szurdok – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Beljebb az árokfalak határozottan kezdenek meredekebb szöget felvenni, sőt, néhány zöld mohával tarkított szikla is előbújik a földből. A Z+ turistaút és a Mária zarándokút is bekanyarodik észak felől. Keresztbe bedőlt, borostyánnal befutott fatörzsek alatt bújunk át, az árok két oldalán befele billenő, aránylag fiatal fák kísérnek. A vékony ösvény tovább szűkül, és kerülgeti a felbukkanó nagyobb köveket.

Az árok egy 500-600 méter megtétele után kezd határozott szurdokformát ölteni, aminek leglátványosabb része egy szűk sziklaáttörés. Próbálom elképzelni azt az időszakot, amikor a szilaj ár szép lassan kettévágta az útjában állót kőzetet, közben Vili fiam mászkál ide-oda a három méteres sziklanyílásban, mint egy ráérős futballkapus. Megegyezünk, hogy már ezért érdemes volt eljönni, és kíváncsian indulunk tovább.

Mária-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Mária-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Mária-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Mária-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A következő természeti attrakció az áttörés után 150 méterre békésen csoportosuló Mária-szikla. Itt egy érdekes formájú, kettéhasadt sziklacsoporttal találkozunk, ami a szurdok helyi civilek által szerkesztett weboldala szerint évszázadok óta népszerű búcsújáróhely, mint a közeli makkosmáriai Angyalok Királynéja templom. A Mária-szikla mohos oldalán Mária-kép, keresztek és egyéb kegytárgyak mutatják is az arra járónak, hogy egy kegyhelyhez ért.

A mondás szerint a kettéhasadt szikla alatt egy kis barlang is volt az 1950-es évekig, amit azonban a kommunisták berobbantottak, méghozzá azért, hogy feledtessék a kegyhelyet. Ez mai szemmel némileg túlzásnak tűnik, az meg pláne, hogy az emlékezet szerint a berobbantott kegyhelyet még egy dögkúttal is megspékelték, ha lúd, legyen kövér alapon. De ki tudja? Történtek (és történnek) Magyarországon ennél jóval abszurdabb dolgok is. Ma mindenesetre a Mária-szikla a vallásosoknak egy jó zarándokhely, a nem vallásosoknak pedig egy kellemes erdei pihenő, némi szakrális hangulattal.

A relaxációt követően a legjobb megoldás visszafordulni, és újra végigmenni a szurdokon. Lehet opció még a legalább ennyire hangulatos budakeszi mamutfenyők meglátogatása, az viszont legalább három plusz kilométer oda-vissza a Z+ turistaúton, ráadásul nagyrészt városszéli környezetben – szóval ezt megrögzött dendrológusoknak vagy mamutfenyő-bubusoknak ajánlanám inkább.

Szóval elindulunk vissza a Z+ túrautat követve, ami a szurdok végén leválik arról az útról, amin érkeztünk, és bezarándokol a Makkosi-rétre, avagy Makkosmáriára. De mi is ez a hely? Maria Eichel, magyarítva Makkosmária, avagy Máriamakk: 1731-ben a budakeszi melletti erdőben egy tizenhét éves fiúnak látomása volt: a szenvedő Krisztus arca jelent meg neki egy tölgyfán.

Fent: Máriamakkos, középen: Magas-kő, alul: mamutfenyő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: Máriamakkos, középen: Magas-kő, alul: mamutfenyő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Máriamakkos, középen: Magas-kő, alul: mamutfenyő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: Máriamakkos, középen: Magas-kő, alul: mamutfenyő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Máriamakkos, középen: Magas-kő, alul: mamutfenyő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A következő évben, súlyos betegen fogadalmat tett, hogy gyógyulása esetén egy szentképet függeszt arra a helyre. Felgyógyult, és teljesítette is, amit az imában ígért. A csodatévő tölgynek (=makk) híre ment, és csakhamar tömegeket vonzott magához. 1748-ban a terület birtokosai úgy döntöttek,hogy az egyre népszerűbb búcsújáróhely gondozását egy szerzetesrendre, a trinitáriusokra bízzák. A templom a mai napig működik, a rét pedig nagyszerű kiránduló-pihenő.

Makkosmárián átváltunk a sárga sáv (S) túraútra, és ráközelítünk a Magas-kő természetbarát emlékhelyre. A volt kőfejtőben kialakított tűzrakóval piknikező-pihenő egyben egy kegyeleti helyszín is. Kopjafákra rögzített névtáblák állítanak emléket az elhunyt természetjáróknak. Az emlékhelytől nem messze, egy kitáblázott ösvényen lehet felmenni a Magas-kő 351 méter magas csúcsára. A kilátás nem teljes körű, de egy padon nagyszerűen el lehet merülni a naplementében. Nekünk Vilivel csak egy késő délután jutott, így sem volt rossz.

A túraútvonal nagyítható térképe:

A Magas-kőről a S turistaúton folytatjuk az erdőben, aztán a már ismerős S+ túrautat elérve ráfordulunk a célegyenesre, hogy befejezzük a 7 kilométeres túrát a kiindulóponton, a Wigner Jenő Pál téren.

Konklúzió: ez egy kellemes, 7 kilométeres könnyű túra, borúsabb hétvégéken is működik, ráadásul elég látványos is.

Kommentelheted a cikket, és ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.

Hasonló jó kis túrák a fővárosban és környékén:

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!