2023. április 15. – 10:00
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Ezekben a kétesélyes időjárású tavaszi hetekben akkor lehet a legkisebbet hibázni, ha egy szurdokot céloz meg a hétvégén kimozdulni, túrázni akaró városi ember. A főváros környékén az ismertebb szurdokok csurig vannak, ezért most nézzünk egy olyat, ami közel is van, hangulata is van, mégsem tobzódnak benne a kirándulók.
A Mária-szurdokot akkor fedeztem fel, amikor még úgy volt, hogy a budakeszi Nádas-tavat és a mellette álló mamutfenyőket egy műút építése veszélyezteti, és a helyszínen próbáltam utána nézni a helyzetnek. Az útépítés végül elmaradt, a mamutfenyők meg se rezdültek, a Mária-szurdok viszont bemutatkozott, ugyanis úgy találtam, hogy a mamutfenyőket legjobb lesz egy túrával Csillebérc felől megközelíteni. Ez a túra az eredeti menet áramvonalasított verziója, kevesebb lakott területtel, és a mamutfenyők csak opcionális célpontként szerepelnek benne.
Csillebércen, a Központi Fizikai Kutatóintézet és az erdő határán fekvő Wigner Jenő Pál tér kiváló startpont, van parkoló és autóbusz-végállomás (221-es busz) is. Amikor itt, a KFKI kerítése mellett haladok el, mindig önkéntelenül hallgatózni kezdek, hátha meghallom Budapest (kutatási célú) atomreaktorának búgását, de természetesen a madárcsicsergésen és levélzúgáson kívül legfeljebb a város távoli zaját lehet érzékelni.
A sárga kereszt (S+) túraútvonalat követve kényelmesen lejt az erdei út egészen Budakeszi Nagyszénászug nevű településrészéig. Még előtte a Meteor teljesítménytúrák (M) nyomvonalát követve jobbra fordulunk az ösvényen, és negyedóra múlva a Mária-szurdok bejáratánál vagyunk. A szurdok egy ingerszegény, széles árokként indít, nem csoda, hogy sokan azok közül sem indulnak el rajta, akik véletlenül erre vetődnek.
Beljebb az árokfalak határozottan kezdenek meredekebb szöget felvenni, sőt, néhány zöld mohával tarkított szikla is előbújik a földből. A Z+ turistaút és a Mária zarándokút is bekanyarodik észak felől. Keresztbe bedőlt, borostyánnal befutott fatörzsek alatt bújunk át, az árok két oldalán befele billenő, aránylag fiatal fák kísérnek. A vékony ösvény tovább szűkül, és kerülgeti a felbukkanó nagyobb köveket.
Az árok egy 500-600 méter megtétele után kezd határozott szurdokformát ölteni, aminek leglátványosabb része egy szűk sziklaáttörés. Próbálom elképzelni azt az időszakot, amikor a szilaj ár szép lassan kettévágta az útjában állót kőzetet, közben Vili fiam mászkál ide-oda a három méteres sziklanyílásban, mint egy ráérős futballkapus. Megegyezünk, hogy már ezért érdemes volt eljönni, és kíváncsian indulunk tovább.
A következő természeti attrakció az áttörés után 150 méterre békésen csoportosuló Mária-szikla. Itt egy érdekes formájú, kettéhasadt sziklacsoporttal találkozunk, ami a szurdok helyi civilek által szerkesztett weboldala szerint évszázadok óta népszerű búcsújáróhely, mint a közeli makkosmáriai Angyalok Királynéja templom. A Mária-szikla mohos oldalán Mária-kép, keresztek és egyéb kegytárgyak mutatják is az arra járónak, hogy egy kegyhelyhez ért.
A mondás szerint a kettéhasadt szikla alatt egy kis barlang is volt az 1950-es évekig, amit azonban a kommunisták berobbantottak, méghozzá azért, hogy feledtessék a kegyhelyet. Ez mai szemmel némileg túlzásnak tűnik, az meg pláne, hogy az emlékezet szerint a berobbantott kegyhelyet még egy dögkúttal is megspékelték, ha lúd, legyen kövér alapon. De ki tudja? Történtek (és történnek) Magyarországon ennél jóval abszurdabb dolgok is. Ma mindenesetre a Mária-szikla a vallásosoknak egy jó zarándokhely, a nem vallásosoknak pedig egy kellemes erdei pihenő, némi szakrális hangulattal.
A relaxációt követően a legjobb megoldás visszafordulni, és újra végigmenni a szurdokon. Lehet opció még a legalább ennyire hangulatos budakeszi mamutfenyők meglátogatása, az viszont legalább három plusz kilométer oda-vissza a Z+ turistaúton, ráadásul nagyrészt városszéli környezetben – szóval ezt megrögzött dendrológusoknak vagy mamutfenyő-bubusoknak ajánlanám inkább.
Szóval elindulunk vissza a Z+ túrautat követve, ami a szurdok végén leválik arról az útról, amin érkeztünk, és bezarándokol a Makkosi-rétre, avagy Makkosmáriára. De mi is ez a hely? Maria Eichel, magyarítva Makkosmária, avagy Máriamakk: 1731-ben a budakeszi melletti erdőben egy tizenhét éves fiúnak látomása volt: a szenvedő Krisztus arca jelent meg neki egy tölgyfán.
A következő évben, súlyos betegen fogadalmat tett, hogy gyógyulása esetén egy szentképet függeszt arra a helyre. Felgyógyult, és teljesítette is, amit az imában ígért. A csodatévő tölgynek (=makk) híre ment, és csakhamar tömegeket vonzott magához. 1748-ban a terület birtokosai úgy döntöttek,hogy az egyre népszerűbb búcsújáróhely gondozását egy szerzetesrendre, a trinitáriusokra bízzák. A templom a mai napig működik, a rét pedig nagyszerű kiránduló-pihenő.
Makkosmárián átváltunk a sárga sáv (S) túraútra, és ráközelítünk a Magas-kő természetbarát emlékhelyre. A volt kőfejtőben kialakított tűzrakóval piknikező-pihenő egyben egy kegyeleti helyszín is. Kopjafákra rögzített névtáblák állítanak emléket az elhunyt természetjáróknak. Az emlékhelytől nem messze, egy kitáblázott ösvényen lehet felmenni a Magas-kő 351 méter magas csúcsára. A kilátás nem teljes körű, de egy padon nagyszerűen el lehet merülni a naplementében. Nekünk Vilivel csak egy késő délután jutott, így sem volt rossz.
A túraútvonal nagyítható térképe:
A Magas-kőről a S turistaúton folytatjuk az erdőben, aztán a már ismerős S+ túrautat elérve ráfordulunk a célegyenesre, hogy befejezzük a 7 kilométeres túrát a kiindulóponton, a Wigner Jenő Pál téren.
Konklúzió: ez egy kellemes, 7 kilométeres könnyű túra, borúsabb hétvégéken is működik, ráadásul elég látványos is.
Kommentelheted a cikket, és ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
Hasonló jó kis túrák a fővárosban és környékén:
