Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Kevesen ismerik ezt az utat, pedig van itt minden: panorámák, orom, barlang, szakadék, sőt bunker és labirintus is. A Széchenyi-hegyről induló, az Ördög-orom panorámagerincén és a Sas-hegy rezervátumán át a BAH-csomópontig tartó útvonal az egyik leglátványosabb fővárosi sétaút, ideális egy decemberi vasárnapra. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Igen, tudom, hogy az eredeti Sas-út a Lengyel-Tátrában van, és egy komoly kapaszkodós-mászós magashegyi útvonal, de a Budai-hegységnek ezt az túraútját bejárva rögtön ez a név ugrott be. Oké, mások a méretek, hibádzik vagy kétezer méter magasság, de az Ördögszószék dolomitbérce vagy a Sas-hegy sziklaösvénye is szédítően látványos tud lenni egy átlagos fővárosi számára. Nem is kell messzire menni érte, mindenki nyugodtan próbálja ki, nem éri csalódás.
Az sem fog csalódni, aki már fordult meg magas hegyeken. Novembertől márciusig, amikor az alpesi utakat lezárja a hó, a messzi csúcsok jegesek és sötétek, itt jót lehet gyalogolni, és élvezni a kilátást a városra.
A kezdést a felső pontról, a Széchenyi-hegyről javaslom, nem azért mert így könnyebb, hanem azért mert így a szemünk előtt van végig a panoráma. Mi is innen indultunk idén január végén egy napos, de csípősen hűvös vasárnapon. A Fogaskerekű végállomásától 200 méter séta a Gyermekvasút végállomása, ahonnan a zöld háromszög jelű turistaút elindul.
A 482 méter magas Széchenyi-hegy turistaszempontból egy nagy hátránnyal bír: nincsen neki karakteres csúcsa. Van ugyan egy nagyon szép kőkilátója, de nem a csúcson, hanem jóval alatta, és már nagyjából körül is nőtte a város, tehát sok kilátás nincs belőle. Van földrajzi csúcsa is, de benn a gyermekvasút vágányai mögött, egy lapos hát a fás-bozótos részen, még ösvény se visz oda, annyira érdektelen.
A csúcstól nem messze álló tévétoronyból fantasztikus lenne a kilátás, de oda csak úgy nem lehet bemenni. Nekem egyszer sikerült feljutni a torony melletti épület tetejére, de amilyen szerencsém volt, a város nagy részét köd takarta.
Tehát marad a gyaloglás a zöld háromszög útvonalon, a majdani jobb kilátások reményében. Az ösvény a tévétorony kerítés mellett kanyarog el, kívülről jól meg lehet nézni az 1975-ben épült, 192 méter magas adótornyot.
A hegyhátról szerpentinszerűen ereszkedtünk le a Széchenyi-lejtő hajtűkanyarjait követő turistaúton, és az egyik kanyar után kis épületbe botlottunk. Az Úti Madonna Kápolna eredeti épületét a tábla szerint (az akkoriban nem messze lakó) Berger János teológus professzor építtette az 1880-as években. A 2. világháború után leromlott állapotú kápolnát 1998-ban építették újjá korabeli dokumentumok alapján.
Mintegy 150 méterrel a kápolna után az út mellett rejtőzik a susnyásban a Budai-hegység egyetlen jó állapotú víznyelő barlangja, a Farkasvölgyi víznyelő. A víznyelőt 1998-ban a cserkész sziklamászók tisztították ki. A 6 méter mély üreget ajánlott fokozott óvatossággal megközelíteni, mert aki véletlenül belepottyan, segítség nélkül nem tud kimászni belőle.
Kicsit lejjebb elértük a Farkas-völgy felső részének vizesárkát, amin egy kis hídon lehet átkelni. A völgyben egykor farkasok éltek, erről kapta a nevét, de van olyan verzió is, ami szerint ez nem igaz, a keresztelőt a régen itt tenyésző farkasalma ihlette.
Eddig tartott a lejtő, innentől majdnem szintben lehetett haladni az Ördög-oromig. Rövid ideig gyéren lakott, lepusztult nyaralóépületekkel tarkított, melankolikus hangulatú területen vitt az út, de a Nőszirom utca végében induló ösvény rögtön egy szép kilátóponttal nyitott.
Az Ördög-orom a vonatkozó szakirodalom szerint Budapest egyik leglátványosabb és legmeghatározóbb sziklaképződménye, mégis kevesen ismerik. Több száz méteren át húzódó panorámagerincének legmagasabb pontja a 317 m magas Ördögszószék, ami azért is tűnik meredeknek, mert egy felhagyott köszörűkő-bánya fölött áll.
A túrázót végig korlát védi az orom mentén húzódó szakadékba szédüléstől. Lent a völgy aljában halad az Edvi Illés út, ahonnan a kőbánya, és a dolomittömb gyomrában található mesterséges óvóhely-labirintus megközelíthető.
A labirintust valószínűleg a német csapatok vájták ki a II. világháborúban. Sokáig nyitva volt, végül a kilencvenes években zárták le. Nem tudom, hogy vetődtem el ide a nyolcvanas években csepeli kiskamaszként, de emlékszem, hogy kétszer is voltunk bent gyerekként a labirintusban. A járatokban nyirkos hideg és büdös uralkodott, sok szemét volt szétszórva, és a falon mindenféle feliratok mellett horogkereszteket is láttunk. Természetesen annyi eszünk nem volt, hogy lámpát vigyünk magunkkal, ezért rögtönzött fáklyákkal világítottunk, a labirintus pedig lassan megtelt füsttel. Emlékszem, majdnem megfulladtunk, mert elkevertük az utat, és azt se tudtuk, hol kell kimenni. Végül egy felső kijáraton másztunk ki koromtól maszatos képpel.
Az Ördög-orom csupasz sziklakibúvásokkal ékesített dolomittömb gerincéről jól látható a Sas-hegy, vagy távolabb a Gellért-hegy. Sajnos, mint a helyi tájékoztató táblán írták, a természetvédelmi terület környékét nem kerülték el az építkezési hullámok. A felépült kertes házak szinte teljes mértékben izolálták az ormot a Budai Tájvédelmi Körzet erdőitől. Az itt élő állatokat zajártalom idegesíti, tájidegen növényfajok szabadultak ki a kertekből, számottevő az illegális hulladéklerakás, a látogatók szemetelése, letapossák a kijelölt ösvényen túli részeket.
Az orom végéből erős lejtőn csorogtunk le a Zsigmondy Vilmos utcába, amin a zöld háromszög a Márton Áron térre, a Farkasréti temető bejáratához vezetett. A jelzett turistaútnak itt vége, akinek elég a túrából, szépen hazavillamosozhat. Nem úgy mi. Tovább mentünk a temető kerítése mellett, majd Görbe és Antónia utcán le-, az Antónia lépcsőn pedig fellépdeltünk Budapest egyik legszebb fekvésű terére, a nevéhez méltó Fátra térre.
Innen már csak egy rövid séta volt a Sas-hegyi Látogatóközpont Tájék utca végében található kapuja. Sajnos nagyot csalódtunk, ugyanis a Sas-hegy november 30-án minden évben bezár, és a nyitásig várni kell tavaszig. A látogatást végül következő évben ejtettük meg. Akkor sem bóklászhattunk kedvünkre a természetvédelmi terület ösvényein, aki körbe akarja járni a hegyet, csak vezetett túra keretében teheti meg (500 forint fejenkénti belépőért cserébe). Mielőtt felháborodnánk ezen, elmesélem, mit mondott vezetőnk a túra elején.
A Sas-hegy húsz éve még teljesen nyitott volt, a környékbeliek kvázi kutyasétáltatóként kezelték. Az ide kirándulók nyomán eltűntek az állatok, kikoptak a ritka növények. A pusztulást látva 10 éve kezdték el szigorúbban védeni a területet, felújították, kerítést kapott. Azóta a vegetáció visszatért, csakúgy mint az állatok többsége.
A Sas-hegy ma már hüllő-nagyhatalomnak számít a fővárosban, többféle gyík, sikló lakja. Sőt, kicsit fordult a kocka, az 1 méter 30 centisre is megnövő haragos siklók, vagy a nem sokkal kisebb rézsiklók ki-kiszöknek, néha alapos frászt hozva a környező lakosságra: egy rézsikló nemrég egy hölgy teraszának korlátjára fonódva talált ideális napozóhelyet magának.
A tanösvény végigjárását a központi kilátóval kezdtük, majd dél felé indulva következett a kör. Az út legszebb része a keleti hegyoldalban húzódó sziklás szakasz a Beethoven-sziklával, amit állítólag régen azért neveztek el így, mert az egyik látogató a panorámán elalélva azt mondta: Ez olyan szép, mint Beethoven muzsikája!
A sziklától nem messze egy zömök betonmonstrum sötét ablaka ásít a bokrok között. A kiváló stratégiai pontokkal rendelkező Sas-hegyet sem kímélte a világháború, bunkert építettek ide. A bunker máig használatban van. Igaz, nem a katonák, hanem a tudósok vették ki: itt található az MTA egyik szeizmológiai állomása. Állítólag, ha Japánban földrengés van, itt hét perc múlva már tudnak róla.
A körülbelül egy órás körséta után könnyed ereszkedés a Meredek utcán és a Hegyalja úton a BAH-csomópont, ahonnan szinte bármerre haza lehet jutni gyorsan a tömegközlekedéssel.
Az útvonal nagyítható térképe:
Konklúzió: A budai Sas-út egy kényelmes, 2,5 órás (plusz 1 óra Sas-hegy kör) túra főként lefelé egy 9 kilométer hosszú úton. Inkább relaxációs jellegű, mint megerőltető menet, és a gyerekek sem unatkoznak rajta, ha éppen a család akarna kirándulni egyet. Edzésnek felfelé is meg lehet tenni, akkor elég a Márton Áron tértől indulni. Nyilván sokakat érdekelne az Ördög-orom labirintusa is, de sajnos fogalmam sincs, hogy lehet manapság bejutni oda.
Hasonló jó kis túrák a fővárosban és környékén:
- Az Eldugott Kilátó a Budai-hegység napos oldalán
- Leteszteltük Budapest legújabb túraútvonalát a Tündér-hegyi kőfejtőnél
- Sorrento, az olasz fürdőhely Budaörs felett
- Túra Budapest egy szem tengerszeméhez
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2019-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
