Leteszteltük Budapest legújabb túraútvonalát a Tündér-hegyi kőfejtőnél

Leteszteltük Budapest legújabb túraútvonalát a Tündér-hegyi kőfejtőnél
Kilátás az új túraútról, a kőfejtő pereméről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Hosszabb idő után új túraút született Budapesten: a friss, piros háromszöggel jelölt útvonal nem túl hosszú, viszont elég meredek, hiszen a Tündér-hegyi kőfejtő pereme mentén visz fel a János-hegyre. Természetesen leteszteltük, de ahhoz, hogy kiadjon egy jó délutáni túrát, megfejeltük pár, a János-hegyi kilátóhoz közel eső, de nem túl ismert látványossággal: a Koponyatörő-sziklával, az Átjáró-barlanggal és a Béka-tóval.

Új turistaút születéséről adott hírt a napokban a Magyar Természetjáró Szövetség. Budapest területén már nem túl gyakran festenek fel új túrautat, mert a Budai-hegységet elég sűrű és jól kiépített hálózat szövi be. A piros háromszög (P▲) nyomvonalát a XII. kerületi önkormányzathoz tartozó Normafa Park kezdeményezte, és a Budapesti Természetbarát Sportszövetség festette fel. Az új túraútvonal szép területen halad át, sportos rövidítési lehetőséget kínál a hegytető megközelítésére, és útközben a kőfejtő pereméről látványos panoráma nyílik – mutatott rá lapunknak a túraút indokoltságára Klenczner István, az egyik felfestő.

Mivel a Tündér-hegyről induló új turistaút hossza oda-vissza is éppenhogy csak másfél kilométer, meghosszabbítottuk az elejét és a végét is, hogy egy kiadósabb túrát kapjunk. Ezért lentről, a Zugligetből indítjuk a menetet a Lóvasút Kulturális Központ mellől, amit lóvasúttal ugyan már nem, de busszal (291-es) és kocsival is jól meg lehet közelíteni, valamint parkoló is bőven van.

Fent: start a Lóvasút Központnál, lent: a Koponyatörő-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: start a Lóvasút Központnál, lent: a Koponyatörő-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: start a Lóvasút Központnál, lent: a Koponyatörő-szikla – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Innen indul a zöld háromszög (Z▲) jelű túraút, ami szerpentinezve mászik fel a János-hegyre, lényegében ennek egyik hatalmas vargabetűjét rövidíti le a csúcs alatt az új P▲ útvonal. Az egykori (mára rendbehozott) Lóvasút-végállomástól a Zugligeti út járdáján elsétálunk a Libegő alsó állomása mellett, és a következő kanyarban bal kéz felől fölénk tornyosul a baljós nevű Koponyatörő-szikla. A szikla nevének eredetére nem találtam forrást, de nem kell hozzá nagy fantázia, ha felmászunk a kisösvényen a 15-20 méter magas, kiugró kőoromra. A csupasz szikla egyébként jól látszik a János-hegyről visszanézve is.

A közútról egy, a fák között rejtőző lépcsőn térünk le (fel), innentől az erdőben kígyózik a Z▲, amin az első jelentősebb állomás a Tündér-szikla. A kirándulók, sziklamászók előtt jól ismert sziklaalakzat az alatta fekvő egykori kőfejtő udvarból hatalmasan tör az égnek, és szinte megmászhatatlannak tűnik. A túraút azonban felkanyarog mellette, és a hegy válláról már a kisebb gyerekek is fel tudnak kapaszkodni a tetejére.

A sziklaplatóra kiállva ízelítőt kapunk a János-hegyi kilátó panorámájának szép szeletéből. Szó szerint mennyei a kilátás – a szikla eredeti, régi német neve ugyanis Himmel (Menny) volt. Innen már csak egy kis kaptató a Tündér-hegy – egyébként fákkal benőtt – teteje és az azon áthaladó, autóforgalom elől lezárt Tündérhegyi út. Ez azért fontos állomás, mert innen ágazik ki az új P▲ útvonal.

Fent: a Tündér-szikla kilátópontja, lent: korlát a kőfejtő peremén – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: a Tündér-szikla kilátópontja, lent: korlát a kőfejtő peremén – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: a Tündér-szikla kilátópontja, lent: korlát a kőfejtő peremén – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Az új út egyből egy falépcsővel indít, és hamar eléri a Tündér-hegyi kőfejtő szépen emelkedő peremét, amit régebben egy fakorláttal biztosítottak. A perem szélén egyensúlyozó régi ösvényt nagyrészt megette az erózió, ezért az új túraútvonalat egy védvonallal beljebb építették ki, több helyen plusz fakorláttal a szédülősek kedvéért. A kilátás valóban szép innen is, bár valamivel kisebb körcikket lehet látni a fővárosból, mint a Tündér-szikla tetejéről. A kőfejtő mélye sötéten ásítozik.

Nem is olyan régen, száz évvel ezelőtt a Tündér-hegyi kőfejtőben még csattogtak a csákányok, dolomitot bányásztak, aztán szerencsére 1978-ban védetté nyilvánították a területet, ami szép lassan pihenő- és kirándulóhellyé változott. A bányaudvarban tűzrakóhely van asztalokkal és padokkal, ami csábító a szabadtéri bulik kedvelőinek. Tavaly júniusban egy ötvenfős, illegális rave-partit számolt fel itt a rendőrség.

Fent: a Béka-tó jegén, lent: ha a pozsonyi vár nem is, a Parlament jól látszik a János-hegyről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: a Béka-tó jegén, lent: ha a pozsonyi vár nem is, a Parlament jól látszik a János-hegyről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: a Béka-tó jegén, lent: ha a pozsonyi vár nem is, a Parlament jól látszik a János-hegyről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A kőfejtőtől elbúcsúzva elég lihegős meredeken lépkedünk, az ilyen kompromisszummentes kaptatót nevezik „egyenesen a hegynek fel” útvonalnak. Egy előnye mindenesetre van: villámgyorsan felérünk a Libegő felső állomásához, és a büfé melletti pados-korlátos panorámateraszhoz. Ez már majdnem a P▲ vége. Leülhetünk egy kis pihegésre, lecsúszhat a termoszból egy kis tea. Innen már csak egy púp a János-hegy teteje és rajta a kilátó, de ha már itt vagyunk, nem rossz ötlet elsétálni Budapest legnagyobb természetes hegyi tavához, más néven tengerszeméhez, a Béka-tóhoz.

Ehhez a piros (sáv) jelű túraúton (P) kell elindulni, de nem a kilátó felé, hanem az ellenkező irányba, be az erdőbe. 400 méternyi séta után tábla mutatja, hol visznek le a lépcsők a tóhoz. A Béka-tó különlegesnek számít, mivel a Budai-hegység meszes kőzetében ritkák az állóvizek, viszont itt a mederben meghúzódó agyagréteg megtartja a vizet. A tó télen befagy. Mérete nem túl nagy, mélysége fél méter lehet. Itt is van pihenő, tűzrakó, tavasszal-nyáron jó piknikhely lehet.

A Béka-tónál visszafordulunk, és a P jelzésű, majd az ahhoz csatlakozó, imént elhagyott P▲ jelű túraúton felhágunk a János-hegy közeli csúcsára, azon is az Erzsébet-kilátó legfelső szintjére. Ez Budapest legmagasabb pontja, és ehhez mérten a körpanoráma is grandiózus. Sokan nem tudják, hogy a János-hegyet korábban Pozsonyi-hegynek is hívták, mivel a tetejéről jó időben a pozsonyi várig el lehetett látni. (Igaz, csak ritkán és fejjel lefelé látszott a vár a légtükrözés nevű meteorológiai jelenségnek köszönhetően.)

Az Átjáró-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Az Átjáró-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Az Átjáró-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A csúcson elbúcsúzunk a kilátónál véget érő P▲ túraúttól. Visszafelé érdekesebb a PΩ jelzésen elindulni, keresztül a János-hegyi-átjáróbarlangon, és úgy visszacsatlakozni a Lóvasútig lekanyargó Z▲ útba. A meredek hegyoldalon a PΩ út is szépen szerpentinezik lefelé a barlangig, aminek a szájában tájékoztató tábla szolgáltatja az infót.

Eszerint a hivatalos jelenlegi nevén János-hegyi-átjáró egy dolomitban keletkezett átjáróbarlang. Ritkán előforduló sziklaüreg: két nyílása, egy bejárata és egy kijárata van. Átlagosan 3 méter magas, hossza 18 méter. Hévizes eredetű lehet, de mai formáját a falon látható sok vésőnyomból ítélve emberi kéz alakította ki.

Az átlag 3 méter magasság az egyik bejáratnál azt jelenti, hogy egy felnőttnek rendesen le kell menni törpejárásba, a másiknál viszont szép magasan van a plafon. A bejáráskor lámpa nem szükséges, csak középtájt van sötét egy kicsit, de ennyi kell az izgalomhoz.

A barlangtól rövid séta az aszfaltúton a Z▲ túraútig, ami a fák között ereszkedik szép lankásan a tündér-hegyi elágazódásig, ahol felfele jövet elstartoltunk a P▲ jelű úton. A Tündér-sziklánál nézelődhetünk még egyet, megéri, aztán a már megismert úton lebaktatunk a Zugligeti útig, el a Koponyatörő-szikla alatt a Lóvasút épületéig.

Nagyítható térkép itt:

Paraméterek: a teljes túra az extra látnivalókkal együtt összesen 7 km hosszú, kényelmes tempóban 2-3 óra, de ha nem rohan végig rajta valaki, akkor simán rá lehet szánni egy rövid téli délutánt is. A szintemelkedés összesen 350 méter, de azért az néhány keményebb kaptatóra koncentrálódik. A Libegő-kilátónál mindig elég sokan vannak, jobb gyorsan túl lenni rajtuk. A Tündér-szikla is elég forgalmas, de a tónál már alig lézeng néhány túrázó, az Átjáró-barlangnál pedig szinte senki sincs.

További képek a túráról itt >>

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!