Sokan nem tudják, de Budapestnek van egy eldugott tengerszeme, legalábbis tengerszemnek nevezhető hegyi tavacskája, a Béka-tó. Ide indul el a Budai-hegység nyugati felén átkalandozó Budai Piros túraút Budaörsről, ami a tavat elhagyva a Vörös-pocsolyás-háton kígyózik ki a városból Nagykovácsi felé. A Béka-tóig tartó Kispiros csak 11, a Nagykovácsig nyújtózó Nagypiros 22,5 km hosszú. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
A fővárosba (Budára) négy nagy, hosszú túraút jön be. Ezek a túrautak túlnyomórészt felfűzik mindazt a látnivalót, amit a Budai-hegyek mutatni tudnak. Ha ezeket, vagy ezek szakaszait végigjárja valaki, sokkal koncentráltabban kapja meg a természet nagy durranásait, sőt az utak így mindig tartogatnak meglepetéseket is.
A Budai Zöldet már végigjártuk három szakaszban. Míg a Budai Zöld a kisebb-nagyobb kirándulós szakaszaival, betéttúráival tökéletes bevezetés a túrázásba, a Budai Piros 20 kilométeres fővárosi-fővároskörnyéki szakasza remek és látnivalóval teli egynapos túra, tengerszemmel, panorámacsúcsokkal, furcsa üregekkel.
Ez a cikk 2020. márciusi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Nézzük, mire számítsunk:
- Egy tengerszem: a Béka-tó
- Három panorámapont: Odvas-kő, Kő-hegy, Fekete-fej
- Látványos kőalakzat: a Szent Mihály-szikla
- Egy kilátótorony: a János-hegyi Erzsébet-kilátó
- Fura barlangok: a Piktortégla-üregek
A Budai Piros a Csillaghegy-Dömös-Budaörs útvonal piros jelű, 85 kilométer hosszú fő turistaút általam önkényesen leválasztott 20 kilométeres szakasza Nagykovácsi és Budaörs között. Ismerem magát a teljes útvonalat is, életem egyik legjobb teljesítménytúráját, a Piros85-öt teljesítettem itt, ami az elejétől a végéig azonos a turistaúttal, de egynapos kirándulásként inkább csak az edzettebbeknek ajánlanám.
A Budai Piros nagy előnye, hogy mindkét végállomása, Budaörs és Nagykovácsi is könnyen elérhető a fővárosból tömegközlekedéssel. Amerika kollégával a budaörsi kiindulást választottuk egy napfényes tavaszi reggelen. A jelzés kezdőpontjánál megpróbáltunk valami boltot találni. Találtunk is, de amit sajnos kihagytunk, az rögtön a jelzéstől nem messze a Boszorkánykonyha nevű kifőzde, aminek az étlapja aránylag olcsó és laktató reggelit ígért. Majd egyszer kipróbáljuk.
A kávé után a Kisfaludy utcán elindultunk a jelzés mentén a hegyek irányába. Rögtön az elején tettünk egy kitérőt a Kő-hegyre, mert arra emlékeztem, hogy nagyon jó kilátás nyílik Budapest déli részére a tetejéről. Ha már ott voltunk, a kőkereszt aljában nekiláttam klasszik turista reggelimnek, a frissen vásárolt párizsi-zsemle-kempingsajt szentháromságnak, és jól befalatoztam.
Kora márciusi szombat délelőtt volt, enyhén csípős levegővel. A felhőfátylak mögül ki-kisütött a nap, esetenként meglepő erővel tűzve. A budaörsi házak közé szorosan beékelődött kopár Kő-hegyen már komoly turistaforgalom volt, tucatnyi családos-kutyás csoport sétálgatott a tetején, és élvezte a szép kilátást.
A Kő-hegy 235 méter magas, pont akkora, mint a Gellért-hegy. Anyaga dolomit, kopár tetején szél, eső és jég formálta sziklák vannak barlangokkal. Az egyik, kb három méter magas dolomit sziklán áll az először 1895-ben felállított Kőhegyi kereszt, amit 1950-ben egyszerűen elvittek a MÉH-be. 1995-ben állították fel újra. Mellette kápolna, és Szentháromság szobor áll.
A Kő-hegyről megpróbáltunk észak felé lejönni, de néhány kerítés, ugató kutya és tüskés bozót után beláttuk, hogy ott kell visszatérnünk a Pirosra, ahol lejöttünk róla. A Kő-hegyi kitérő körülbelül egy kilométeres kerülőt jelent, a fotók alapján mindenki eldöntheti, hogy megéri-e.
Ugyanez mondható el az Odvas-hegyi pluszkanyarról is, aminek bejáratához a Budakeszi utca emelkedőjén jutottunk fel, már egészen a városhatárnál. Páran voltak fent a napsütötte tetőn, velük együtt élveztük a minden irányban elénk táruló látványt. Dél-keletre közvetlen előttünk az imént megmászott Kő-hegy nyúlványa, azon túl a Tétényi-fennsík, Gazdagrét és Kelenföld házai, dél-nyugatra a Sárga végigjárásakor megismert Törökugrató meredek sziklafala a mögötte húzódó M1-M7 autópálya csíkjával, észak-nyugatra pedig a Csíki-hegyek vonulatának egymást követő kiemelkedései.
A kellemes napsütésben kedvem támadt hasra vetni magam a sziklagyepen és lustulni egyet a puha, természetes szőnyegen. Erre hamarosan alkalmam is támad, mert lefele jövet belebotlottam az egyik első tavaszi kökörcsinbe is. Persze nem estem el benne, de a jó fotóhoz mellé kellett feküdnöm, és nem siettem felkelni.
Elég meredek lejtőn kellett visszaereszkedni a turistaútra, ami észak felé folytatódott Farkas-hegy és a Budaörsi-hegy közötti nyeregbe, ahol elértük az első Piktortégla üreget. Bementem, hogy földerítsem az egyiket. Leginkább valami középkori tömlöcre emlékeztetett.
A Piktortégla-üregek részben beomlott tárók, ahonnan az 1800-as évek végétől a helyi bányászcsaládok fehéragyagot termeltek ki, hogy abból tégla formájú darabokat, úgynevezett piktortéglát vagy festőtéglát gyártsanak. A tevékenység 1950-ben szűnt meg, de piktortéglát azért még ma is lehet kapni. A téglát össze kell törni, majd meleg vízben feloldani, ezután lehet a festékhez hozzákeverni, mert növeli a festék fedőképességét.
A Piros az üregektől folytatja útját észak felé. Elhaladva a Budaörsi-hegy oldalában átléptük Budapest közigazgatási határát, és elhaladtunk 200 méterre a KFKI kerítésétől. Ugyanennyire közelítette meg az erdei ösvény Budakeszi Nagyszénászug nevű részét, aminek persze semmi köze a 15 kilométerrel arrébb, Nagykovácsi mellett található Nagy-Szénás nevű hegyhez. Ezen a részen meredezik egy szál magában az út mellett a 6 méter magas Szent Mihály-szikla, más néven Végvári-szikla. Hogy miért lett ez a neve, nem tudom, mindössze ennyit találtam róla: a szikla mészköve a hajdani hévizek kovasavával átitatódott, ellenállóvá vált, így nem erodálódott, mint a környezete. Budakeszit a Makkosi rétnél, azaz Makkosmáriánál érintettük.
Maria Eichel, magyarítva Makkosmária, avagy Máriamakk: 1731-ben a budakeszi melletti erdőben egy tizenhét éves fiúnak látomása volt: a szenvedő Krisztus arca jelent meg neki egy tölgyfán. A következő évben, súlyos betegen fogadalmat tett, hogy gyógyulása esetén egy szentképet függeszt arra a helyre. Felgyógyult, és teljesítette is, amit az imában ígért. A csodatévő tölgynek (=makk) híre ment, és csakhamar tömegeket vonzott magához. 1748-ban a terület birtokosai úgy döntöttek,hogy az egyre népszerűbb búcsújáróhely gondozását egy szerzetesrendre, a trinitáriusokra bízzák.
Makkosmáriától egy darabig konkrétan a városhatáron haladtunk, aztán egyre jobban eltávolodtunk tőle a János-hegy felé haladva. A hegy közelségét jelezte a Gyermekvasút vágánya is. A vasúti síneken átkelve körülbelül 500 métert kaptattunk az enyhe emelkedőn és elértük a túra egyik legérdekesebb pontját, a Béka-tavat. Épp szállt a füst a víz felett, egy orosz társaság ugyanis a parton sütögetett.
A Béka-tó a Budai-hegység a legnagyobb felületű, természetes eredetű, felszíni tava. Az ötvenes években még több hasonló, tengerszem-szerű tavacska volt a Budai-hegyekben, például az Istenszeme-tó, a Disznófő-forrás alatti névtelen tavacska. Az hatvanas évek csatornázásával a tavakat tápláló forrásokat bevezették a csatornahálózatba, így nagyrészt eltűntek. A Béka-tó annak köszönheti a megmaradását, hogy a medrében sok az agyag, ami nem engedi elszivárogni a vizet. A tóban sok a béka, vízicsiga és innen kelnek ki a Normafán gyakran látható szitakötők is. (Budapest lexikon)
Ha csak könnyű túrát akarunk tenni, a Budaörstől a Béka-tóig tartó szakasz – nevezzük Kispirosnak –, pont elég lesz a közeli Libegőnél befejezett menettel. Ez így a Nagypirosnak közel a fele lesz hosszban (11 km), a szintemelkedés csak 680 méternyi, és a menetidő is csak négy óra. Ha viszont van még kraft, folytassuk.
Egy kicsit meredekebb rész után frissítőponthoz érkeztünk. A Libegő büféjét kihagytuk, viszont megettem reggelim maradékát egy játszótéri padon. Innen a János-hegyen ideiglenesen állomásozó kirándulócsapatok közé keveredve baktattunk fel a János-hegyi kilátóhoz, ahol már akkora volt a népsűrűség, hogy rövid tétovázás után kihagytuk, helyette a büfében energetizáltuk magunkat egy kóla-kávé kombó elfogyasztásával.
A János-hegyi Erzsébet-kilátó Budapest legmagasabb pontján áll, 527 méteren. A kőből épült kilátótornyot 1910-ben adták át, és Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen. A torony 23,5 méter magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre.
A koffeintől felturbózva lezúztunk a hegyoldalban a Budakeszi útig, aminek a túloldalán a Szépjuhászné parkolójában kerülgettük az autókat, és megvártuk, hogy az állomásról kiguruljon a gyermekvasút.
Szépjuhászné: a Budakeszi út legmagasabb pontján, a János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy közötti hágóban, az úgynevezett Budakeszi-völgyben helyezkedik el, 350 méter magasságban. (1945 és 1992 között Ságvári-liget volt a neve.) A monda szerint Mátyás király itt ismerkedett meg egy szép juhásznéval. (Khmmm, khmmm, a többit hagyjuk a feledés homályában.) A 18. század közepétől kedvelt kirándulóhelyen Pavianovics János üzemeltette a Szép Juhászné nevű vendéglőt.
A Piros nem visz fel a Hárs-hegyi kilátóba, hanem a hegy nyugati oldalában kerül, hogy lent átkelve a Kis-Ördög-árkon nekilendülhessünk a Fekete-fej nevű hegynek (386 m). Így is tettünk, és meg se álltunk a korlátozott kilátást nyújtó hegytetőig, ahol Gyuri pihenőjén üldögéltem egyet, azon merengve, ki lehetett az a Gyuri, akinek a táblán a neve mellett az áll: Lenolaj.
Némi erdős-mezős rész után, Adyliget mellett ismét elhagytuk a főváros közigazgatási területét, és elindultunk a Nagy-Kopasz irányába, a Vörös-pocsolyás-hát hosszan elnyúló, lustán emelkedő gerincén, ahol olyan szép nevű púpok sorjáznak egymás után, mint a Kecske-hát (453 m) vagy maga a Vörös-pocsolyás-hát puklija (493 m).
Ez utóbbi névadója, a térképen Vörös-pocsolya néven jelölt természeti jelenség mellett is elhaladtunk (elcuppogott a bakancsunk). A vörös, agyagos talajú pocsolyát az állatok, főleg a vaddisznók nagyon szerethetik, mert teljesen szét volt dagonyázva.
A vaddisznók strandja után megkezdtük a lassú ereszkedést Nagykovácsi irányába, ahová nemsokára be is futottunk.
Összegzés: ez a túra nem kínál olyan nagyszerű város látnivalókat, mint a Budai Zöld, nem olyan gazdag természeti érdekességekben, mint a Budai-hegység másik két fő túraútvonala, a Kék és a Sárga, de ettől még végig élvezetes, és azért van mit látni rajta. Leginkább egynapos túraként ajánlható, de kisebb gyerekekkel vagy vagy idősebb lábakkal több kisebb betéttúrára szabdalható.
A túraútvonal nagyítható térképen:
Budapest túra-főútvonalai:
- Budai Zöld, 1 rész: Budapest legszebb túraútja az orrunk előtt van, mégse látjuk
- Budai Zöld, 2. rész: Az ezer lépcső útja
- Budai Zöld, 3. rész: Ki a városból
- Budai Sárga: a főváros alig ismert hátsó kertje télen
- Budai Kék: Ha kéktúrázni akarsz, Budapesten kezdj bele
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2019-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.