Valahogy a földtörténet úgy hozta, hogy Budai-hegység köpcös banánformájának két nyugat felé kacsintó végét szelíden domborodó, sziklagyepes kopárok zárják. Északon a Nagy-Szénás után következő Meszes-hegy és Zajnát-tető kopasz búbjairól nyílik kilátás a Gerecse irányába, délen pedig a Budaörsi Kopárok háromszáz méter magas púpjairól tekintgethetünk ugyanarra, kissé más szögből – sőt itt a lábaink előtt hever kelet felé fél Budapest is. Ezek a szemet-lelket megnyugtató, meleg sziklagyepes platók elég ritkák Magyarországon, és mivel flórájuk-faunájuk is igen gazdag, fokozottan védettek. Egy szezonindító könnyed túrára mindkét helyszín tökéletes.
Mi most a budaörsi irányba tartunk, hogy kijelölt turistaúton felmásszunk a déli csücsök legszebb pontjaira. (A fokozottan védett területre csak a kijelölt túrautakon lehet behatolni.) A középhosszú körtúra egy fölfelé egy árokká keskenyedő, fás völgyben indul, innen vezet ki először egy kanyar a Kő-hegy platójára, aztán följebb egy másik az Odvas-hegy kopasz bucijára, majd a Farkas-hegy kopár tetejére. Közben még benézünk a föld alatt ásítozó, katakombaszerű Piktortégla-üregekbe is.
A startpont a budaörsi Kisfaludy utcai buszmegálló. A környéken jól lehet parkolni, és busszal is gyorsan ki lehet jutni ide a fővárosból. A buszmegállótól indul a piros sáv (P) jelű túraút a Kisfaludy utcán. Pár száz méter után odaérünk a jobb oldalt emelkedő Kő-hegy lábához, itt körutunkra varrunk egy vargabetűt a hegytetőre. A Kőláb utca, majd a Kőszikla utca visz a hegyre felvezető, kiépített lépcsőig. Fent szinte beleütközünk az egyik szikla mellé épített kis kápolnába, amitől nem messze áll a Kőhegyi kereszt.
Túránk első állomása mindig elég forgalmas, szép időben kifejezetten, ugyanis elég könnyű elérni és a kilátás is nagyszerű már innen is – főleg Budapest felé. A Kő-hegy pont akkora, mint a Gellért-hegy (235 m). Kőzete dolomit, kopár tetején sziklák meredeznek, pici barlangokkal. Budaörs „belvárosi” hegye, lakott területtel körbevéve. A kápolnának és a keresztnek köszönhetően a hegytetőnek van egy kis szakrális hangulata, a meditatív elmélyedést azonban biztos zavarná a turisták folyamatos zizegése.
A Kő-hegyi Szeplőtlen fogantatás-kápolnát egyébként Wendler Ferenc földműves építtette 1855-ben – állítólag a világ összes Szeplőtelen fogantatás-temploma közül ez az egyik legkorábbi. Az épület melletti három méteres sziklára 40 év múlva, 1895-ben került egy hatalmas kereszt, amit a fáma szerint 1950-ben néhány ember egyszerűen kidöntött és elvitt a MÉH-be. 1995-ben állították fel újra.
A Kő-hegyi kis túrahurok után visszaereszkedünk a P jelű túraútra, ami még egy rövid ideig a házak között halad, majd beér egy hirtelen elkeskenyedő, bokros-fás völgybe az Odvas-hegy oldalába. Itt jön a következő kitérő. Szerencsére a hegyre egy tanösvényen fel lehet legálisan kaptatni, ugyanis itt már fokozottan védett természeti területen járunk.
A tanösvény egyébként geológiai érdekességeket mutat be, de minket sajnos az algagyep maradványok és a márgával kitöltött neptuni telérek csak mérsékelten hoznak lázba, ezért szinte teljes figyelmünket a hegytetőről kitárulkozó panorámának és a lejtősztyepprétet tarkító friss, tavaszi virágoknak szenteljük. Márciusban még rengeteg a lila leánykökörcsin az ösvény mentén, és már nyílnak a sárga tavaszi héricsek is.
A 314 méter magas Odvas-hegy a Budaörsi-kopárok egyik legerőteljesebb tagja, a Kő-hegyhez hasonlóan utcák-házak veszik körül. A meredek oldalú dolomittömböt szép, lapos, jó panorámájú plató koronázza. Nevét – meglepő módon – az oldalában található kisebb üregekről kapta. Lefelé ereszkedéskor elmegyünk az egyik névadó üreg, az Odvas-hegyi-barlang mellett, ami valójában tényleg inkább egy sziklaodú, mint barlang.
A túra bejárása és a cikk megírása után kaptam az információt, hogy az Odvas-hegyi tanösvény lehet, hogy hivatalosan nem létezik, annak ellenére, hogy az online turistatérképek és több nyomtatott turistatérkép is jelzi, sőt, az interneten megtaláltam a tanösvény leírását. Ha pedig így van, akkor a fokozottan védett területre jelölt túraút hiányában nem lehet bemenni. Ám tovább bizonytalanítja a helyzetet az is, hogy az Odvas-hegy aljában sehol nincs természetvédelmi tiltó tábla, ami erre felhívná a figyelmet, mint a többi ilyen helyen. Ezért végül úgy döntöttem, hogy amíg ki nem derül egyértelműen a helyzet, nem javaslom az Odvas-hegyi kitérőt, amit a túraút térképéről is levettem.
A szűk völgyben ismét a P túraúton találjuk magunkat, gyerünk tovább rajta, a Farkas-hegy felsőbb szférái felé! Tovább kaptatunk a hegygerincre, és mikor felérünk rá, nem fordulunk rá rögtön a Farkas-hegy közeli csúcsára vezető P+ túraútra, hanem benézünk a Piktortégla-üregek zónájába.
Ebben a térségben ugyanis nincsenek szurdokok vagy jelentősebb barlangok, vannak viszont a csak erre a területre jellemző Piktortégla-üregek. Ezek az üregek részben beomlott tárók, ahonnan az 1800-as évek végétől a helyi bányászcsaládok fehéragyagot termeltek ki, hogy abból tégla formájú darabokat, úgynevezett piktortéglát vagy festőtéglát gyártsanak. A kitermelés 1950-ben szűnt meg, de piktortéglát azért még ma is lehet kapni. A tégla összetörve, meleg vízben feloldva, a festékhez hozzákeverve növeli a fedőképességet.
A túratérkép tíz üreget is jelöl a közelben szétszórva, de ezek közül a legtöbbet már betemették, vagy beomlott a bejárata. Kiválasztunk egy épen maradt járatot, és 30-40 méter mélyen behatolunk a fejlámpánk segítségével. A nagyjából két méter magas, egy méter széles akna jól járható, további újabb járatok nyílnak itt ott belőle. A bejárat után van egy nagy lyuk, amit gondos kezek farudakkal fedtek be, nem lenne jó ugyanis beleesni. Az üregnek van egy kis hátborzongató hangulata, veszélyeket is rejteget, ezért jól meg kell gondolni, bemászunk-e, de ha igen, csak saját felelősségre.
A Piktortégla-üreg felfedezése után a következő állomás a Farkas-hegy kopár lesz, amit a P+ túraúton érünk el, kb. 600 méternyi séta után. A 343 méter magas, sziklagyeppel, rétekkel szőnyegezett tetőn több kitaposott ösvény csábít sétálgatásra. A hegy azonban fokozottan védett természetvédelmi terület, és mint ilyen, csak a kijelölt túraúton taposható. Erre a P+ túraösvény mellett a hegytetőt körbejáró, rövidke Gubóvirág tanösvény nyomvonala ad legális lehetőséget.
A tanösvény mentén egyelőre csak leánykökörcsin és tavaszi hérics bólogat, de májusra megérkezik a névadó gubóvirág és az árvalányhaj. A Farkas-hegy tetején különleges emlékmű állt a két héttel ezelőtti viharos hétvégéig: egy V-alakú vitorlázórepülő-szárny, amit a szél kitört a helyéből. Az egyik megrepedve még áll, a másikat már elszállították javítani, májusra állítólag újra nekifeszülnek a szélnek. A szárnyak annak állítanak emléket, hogy 1929-ben itt kezdődött meg a magyar vitorlázórepülés. (A nehéz kezdeti időkben minden tizedik felszállás géptöréssel végződött.)
A hegytetőről szép panoráma nyílik körbe. Délen az Odvas-hegy nyúlik el csigaként, észak felé a Szekrényes-hegy és a Szállás-hegy derűs, kopasz kobakja hívogat – ez utóbbi két hegy viszont tiltott gyümölcs, hiszen fokozottan védett területen áll, és jelzett túraút se visz fel rájuk.
Miután beteltünk a kilátással, a P+ úton folytatva lebaktatunk Budaörs felé, majd lent a településen a Víg utcán kötünk át a startponthoz. Az utolsó métereken még útba ejtjük a naplemente ferde fényében fürdő kis Kálvária-dombot, ahonnan jól látszik a túra kezdetén megmászott Kő-hegy a kápolnával és a kereszttel.
A túraútvonal nagyítható térképe:
Kommentelheted a cikket, és ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
Hasonló jó kis túrák a fővárosban és környékén: