Csütörtökön két futballszövetség, az ír és az északír jelezte, hogy jelenlegi formájában nem akarják támogatni a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, vagyis a FIFA működését. Na és? – mondhatná erre az ember, de ez már a sokadik olyan eset volt az elmúlt hetekben, ahol futballszövetségek jelezték, hogy a FIFA és annak vezetője, Gianni Infantino rossz úton jár. Hétfőn például az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) és az Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja (CONCACAF) nyílt levélben szállt bele a FIFA-ba. Az UEFA korábban bojkottal is fenyegetett már.
A háttérben az áll, hogy Infantino a vb után kitalálta, hogy a FIFA egy új leányvállalaton keresztül kívülről vonjon be befektetőket az általa rendezett versenysorozatok, így a világbajnokság lebonyolításába is.
Infantino a FIFA összes tagszövetségének 40 millió dollárt ajánlott fel a terv támogatásáért, de hiába, a tervezetet így is szétszedték. A nemzeti szövetségek egymás után jelezték, hogy nem tartják elfogadhatónak a dolgot, és még a FIFA vezetésén belül is kemény ellenállást váltott ki a dolog. Infantino pár napon belül visszakozott, ám ekkorra már több szövetség szólalt fel a terv ellen, de politikusok, sőt még az óriás fociszponzor Carlsberg is erősen utaltak arra, hogy ideje lenne lemondania. A botrány azóta csak egyre dagad, a tét pedig most már Infantino jövője a FIFA élén. Összeszedtük, mi történt eddig, és hova futhat ki a dolog.
Infantino nem most lett botrányos figura
Mielőtt rátérnénk a mostani botrány részletesebb kivesézésére, érdemes kicsit visszamenni az időben, mert a FIFA a jelenlegi elnökének beiktatása előtt sem volt mentes a botrányoktól, és ahogy az Euronews összeszedte, Infantinónak is voltak már rázósabb ügyei a szövetség élén. Gianni Infantinót 2016-ban választották meg a FIFA elnökének, azt a Sepp Blattert váltotta, aki 2015-ben a sokadik korrupciós botrányába bukott bele, és ekkor még úgy tűnhetett, hogy az elődjénél igazából nem lehet majd rosszabb. Ehhez képest már a megválasztásának évében etikai vizsgálat indult ellene, igaz, végül ebben, és későbbi vizsgálatokban sem találták bűnösnek őt.
Közben viszont voltak még szép számmal rázós kiszólásai és ötletei. Az oroszok például úgy is megrendezhették a 2018-as vb-t, hogy négy évvel korábban annektálták a Krím félszigetet, Infantino pedig a torna előtt azzal vádolta a nyugati sajtót, hogy mindent rossz fényben akar beállítani, ami az oroszoktól vagy az araboktól jön. Infantinónak nagyon tetszett a Kreml, az oroszországi vb-t utólag „minden idők legjobb vb-jének” nevezte, és azt mondta, hogy a világbajnokság megváltoztatta az emberek véleményét Oroszországról, és megváltoztatta magát az országot is. Aztán mire a katari vb-t megrendezték, Oroszország már hónapok óta hadban állt Ukrajnával.
Ha már Katar, ahogy az oroszországi vb-nél, úgy itt is kemény kritikák merültek fel az emberi jogok laza kezelése miatt, mire Infantino egy zavaros monológgal reagált a vb előtti sajtótájékoztatón, ezen erősen kritizálta a Nyugatot, és egyebek mellett azt mondta, „ma katarinak, arabnak, afrikainak, melegnek, fogyatékkal élőnek és bevándorló munkásnak érzem magam”. Arról is beszélt, hogy szerinte az európaiaknak az előző 3000 év alapján a következő 3000 évet vezekléssel kellene tölteniük, nem mások kritizálásával. Hasonló okokból kritizálták többen (még Blatter is) azt is, hogy a 2034-es vb rendezésének jogát Szaúd-Arábia kapta, meg azért, mert
pont 2024-ben jelentették be azt is, hogy stratégiai megállapodást kötöttek az Aramco nevű szaúdi állami olajcéggel, Infantino pedig amúgy már hónapokkal előre, a hivatalos szavazás előtt gratulált a szaúdiaknak a rendezés elnyeréséhez.
A fentiek alapján egyre gyakrabban merült fel Infantinóval kapcsolatban, hogy főleg autokratikus vezetőknek próbál a kedvében járni, és ezen nem segített az sem, amikor tavaly a Nobel-békedíjra látványosan ráhajtó, de azt végül nem megkapó barátjának, Donald Trump amerikai elnöknek ítélte oda a FIFA lényegében emiatt létrehozott békedíját. Emiatt amúgy panaszt is tettek rá, egy hónapja pedig a NOB-nál is kifogással éltek emiatt. Ugyancsak idén az UEFA volt elnöke, a Blatterrel együtt korrupciós ügybe keveredett Michel Platini is pert indított Infantino és más FIFA-tisztviselők ellen, állítása szerint ugyanis miattuk nem lehetett ő a FIFA következő elnöke 2016-ban.
És hát ott van az idei világbajnokság is, ami szintén nem volt mentes a botrányoktól. A FIFA elnöke már a torna előtt mondott olyanokat, hogy nem ért egyet azokkal, akik bojkottálnák a vb-t Trump miatt, meg hogy szerinte ideje lenne visszatérniük az orosz csapatoknak a fociba. A vb előtti sajtótájékoztatón aztán annyit reagált a magas jegyárakra, az amerikai határrendészet által kiutasított afrikai bíró ügyére és a tornára a Trump által indított háború ellenére is elutazó Irán helyzetére, hogy csak el kéne végre lazulni. És akkor ott volt a közutálatnak örvendő ivószünet, Folarin Balogun eltiltásának Trump által kibulizott feloldása és egy rakás más dolog is.
Eladni a futballt
Infantino tehát a regnálása alatt elég ellentmondásos figurát csinált magából, és az is sokaknak szúrta a szemét, hogy az idei, 48 csapatosra bővített vb után már rögtön 64 csapatos vb-ről álmodozott. De mindezek ellenére az idei vb után azt nem lehetett mondani, hogy Infantino minden szempontból rosszul csinálta volna a dolgokat, ugyanis a FIFA 15 milliárd dollárt (4,76 ezer milliárd forint) kaszált a tornán, amivel az előzetes, optimista várakozásokat is jócskán túlszárnyalta. Ez pedig nemcsak a mindenféle körülmények miatt a 2038-as vb-rendezésre amúgy is jó pozícióból induló Egyesült Államok esélyét növelte egy újabb rendezésre,
hanem Infantino esélyeit is arra, hogy jövőre újraválasszák.
A FIFA elnöke a vb után láthatóan nyeregben érezte magát, július végén hosszú posztban ment neki a kritikusainak, akiknek azt javasolta, hogy meditáljanak, vagy nézzenek meg egy focimeccset, és ne arra pazarolják az energiájukat, hogy a FIFA-t gyűlölik. Közben a szövetséget sem felejtette el fényezni, ami szerinte remek tornát szervezett, és büszke mindarra, amit elértek. Eközben Infantinót a 211-ből több mint 200 tagszervezet biztosította a támogatásáról, szóval úgy nézett ki, hogy jó, akkor Infantino nyert, jó éjszakát, szevasztok. Aztán másnap a Financial Times megírta, majd a FIFA meg is erősítette, hogy kiárusítanák a szövetség által szervezett tornák jogait.
A FIFA akkor azt közölte, hogy akár már idén 4,2 milliárd dollárt kívánnak bevonni külső befektetőktől egy új társaságba, amely a FIFA Forward Enterprise (FFE) nevet kapta. A tervezet nagy port kavart, szakértők arra figyelmeztettek, hogy a befektetői nyomás gyakoribb megrendezéshez és/vagy a mezőny további bővítéséhez vezetne, az UEFA pedig még aznap keményen nekiment a FIFA-nak, mint írták, „a futball nem a FIFA tulajdona, hogy eladja”. Infantino másnap, július 29-én jelezte, hogy minden tagszövetség 40 millió dollárt (12,5 milliárd forint) kapna a tervezet támogatásáért, és szeptemberig adott időt a gondolkodásra.
A tervezet a belengetett extra pénzzel együtt sem lett vonzóbb a szövetségek számára. Olyannyira nem, hogy az UEFA július 30-án bejelentette, hogy amíg Infantino nem vonja azt vissza, addig bojkottálni fognak minden FIFA által szervezett eseményt. A kezdeményezéshez a CONCACAF és az AFC is csatlakozott, a FIFA azonban másnap megvédte a kezdeményezést, és arra hivatkozott, hogy a konzultációs folyamatot „pontatlan sajtóértesülések zavarták meg” – dacára annak, hogy a szövetségek állították, ők is csak a sajtóból értesültek az egészről, nem egyeztetett velük senki. Augusztus 1-jén reggel viszont Infantino visszavonulót fújt, mint írta, a megosztó projekt már nincs összhangban az eredeti célkitűzésével.
A projekt nemcsak a futballszövetségeknél, hanem a FIFA-nál is sokakban kiverte a biztosítékot, egy tanácsadó távozott Infantino mellől, a szervezet operatív igazgatója, Kevin Lamour pedig az elnök egyszemélyes projektjének nevezte az egészet, ami a FIFA vezetését is meglepetésként érte. Infantino a visszakozással már nem tudta visszagyömöszölni a szellemet a palackba. Az UEFA a futball győzelmeként értékelte a dolgot, de azt is írta, hogy valakinek el kell vinnie a balhét, és erősen utalt rá, hogy ennek a valakinek Infantinónak kell lennie, mert már nem bíznak benne. Később a profi labdarúgókat tömörítő FIFPro is hasonló közleményt tett közzé, a CONCACAF pedig teljes körű kivizsgálást sürgetett.
A méltóságát már nem, de a futballt még megmentheti
Infantino mögül sorra hátráltak ki az egyes országok labdarúgó-szövetségei, igaz, voltak olyanok is, amelyek a támogatásukról biztosították, főleg az afrikai és dél-amerikai régiókból, de később például az észak-amerikai régióba tartozó Mexikó szövetsége is szembement a saját ernyőszervezetével, és Infantino mellé állt. A FIFA elnöke próbálta menteni a menthetőt, egy augusztus 5-i találkozó után a szövetség vezetése bocsánatot kért azért, ahogy az ügyet kezelték. Bár az egészet az eddigiek alapján kiötlő Infantino csak a dokumentum aláírójaként tette meg ezt, külön nem, bizalmat szavaztak neki, így maradhatott a posztján.
Az UEFA viszont így is fenntartotta a bojkottját, és mások mellett olyan prominens figurák kezdték el követelni Infantino távozását, mint a portugálok egykori klasszisa, Luís Figo.
Így jutottunk el oda, hogy hétfőn az UEFA, az AFC és a CONCACAF nyílt levélben szállt bele Infantinóba. A levélben azt írták, nem akarják eltagadni az elmúlt időszak növekedését, de itt most a futball és a sport vezetőinek integritásáról van szó, és arról, hogy ők most megtörték azt a bizalmat, ami miatt szolgálhatják a közösséget. Mint írták, a FIFA elismerte a hibákat, de azt nem, hogy ez a tervezet alapjaiban volt rossz, és azt is tévedésnek tartják, hogy az ügyet maga a FIFA vizsgálja ki. Mint írták, felelősségvállalás helyett csak csend van, transzparencia helyett pedig távolságtartás, a futball pedig nem ilyen vezetőket érdemel.
A három szövetség erről nem ír a nyílt levélben, de a BBC értesülései szerint már elkezdtek tárgyalni arról, hogy egymás között szervezzenek tornákat, ami logikus is, mert három hét múlva kezdődik az U20-as női vb Lengyelországban, amit jelen állás szerint bojkottálni fognak. Infantino lemondását nem követelik, de nehéz máshogy értelmezni a dolgot, mint egy felajánlást arra, hogy még most távozzon. Hogy Infantino elfogadja-e ezt, az jó kérdés. A FIFA még a hétvégi közleményében is arról írt, hogy összehangolt lejárató kampány zajlik a szervezet és elnöke ellen, és üdvözölték a Dél-amerikai (CONMEBOL) és az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) támogatását. Ja, és Trump is kiállt Infantino mellett, bár ez lehet, hogy kevésbé segíti őt.
Mi lesz most?
Ha az elnök nem mond le, akkor alapvetően három opció létezik. Lehetne indítani egy etikai vizsgálatot Infantino ellen, ami alapján hivatalos úton lehetne kigolyózni, de erre gyakorlatilag semmi esély nincs, hiszen egyértelmű etikai vétség nem történt. Ha történt volna, Infantino valószínűleg inkább magától mondana le, ahogy azt Blatter is tette 2015-ben. Ennél valószínűbb megoldás, hogy rendkívüli ülést hívnak össze, ahol bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene. Ennek összehívásához a FIFA tagországainak 20 százalékára, vagyis 43 országra van szükség, az UEFA akár önmagában is tudna egy ilyet kezdeményezni.
A hatályos szabályok alapján egyszerű többség is elég lenne ehhez, ami a 211-ből 106 igent jelent, de érdemes kiemelni, hogy két kontinentális szövetség eleve kiáll az elnök mellett, és sok ország szövetségéről nem tudni, hogyan szavaznának. Mexikó példájából az is látszik, hogy az Infantinót támadó szövetségekben is lehetnek renitensek. Ha feltételezzük, hogy az eléggé együtt mozgó UEFA mellett az észak-amerikai szövetség országainak túlnyomó többsége is változást szeretne, akkor az ázsiai régióban már csak az országok durván harmadát kellene meggyőzni. Ami az ottani szövetség vezetőjének kiállása alapján nem lehetetlen vállalkozás,
de ettől még jelenleg lehetetlen megmondani, hogy mi lenne egy ilyen szavazás kimenetele.
Az elégedetlenkedők utolsó lehetősége az, hogy megvárják a jövő márciusi elnökválasztást, és ott állnak be valaki mögé egységesen. Infantinónak egyelőre nincs kihívója, de jelölni viszonylag könnyen lehetne valakit ellene, csak öt tagország támogatása szükséges hozzá. A leendő jelöltnek viszont többséget is kellene szereznie Infantinóval szemben, ami megint csak 106 szavazatot jelent, és jó kérdés, hogy van-e olyan szereplő, aki mögé fel lehet sorakoztatni ennyi szövetséget – vagy legalább olyan, akire inkább szavaznának. Miután pedig egyelőre rendkívüli ülést sem hívtak össze, úgy tűnik, a lázadó szövetségek sem biztosak abban, hogy elegen vannak. Ha Infantino marad, és márciusban is győz, akkor az lesz a harmadik ciklusa, így legkésőbb 2031-ben mindenképpen távozik majd.
