Spanyolország minden idők legjobb védekezőmunkájával, nyolc vb-meccset egyetlen gólt kapva lett másodszor világbajnok, a döntőben hosszabbításban verték 1-0-ra a támadással kevésbé, a játék ölésével inkább foglalkozó Argentínát. Ezzel véget ért az eddigi leghosszabb, 5,5 héten és 104 mérkőzésen át tartó futball-világbajnokság.
A 2026-os, mexikói, kanadai és amerikai közös rendezésű vb indulása előtt Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke azt ígérte, hogy ez a torna lesz „az emberiség történetének legnagyobb eseménye”. Majd a döntő előtt két nappal, Donald Trumppal közösen tartott sajtótájékoztatóján gyorsan reflektált is saját, öt héttel korábban elhangzott ígéretére, kijelentve, hogy a 2026-os vb „az emberiség történetének legnagyobb emberi, társadalmi és kulturális eseménye” volt, és természetesen egyben az eddigi legnagyszerűbb világbajnokság is.
Az utóbbi állítás egy bevett fordulat, az aktuális FIFA- és NOB-elnökök szó szerint mindig ezt mondják az épp véget ért világbajnokság, illetve nyári vagy téli olimpia után, ha így van, ha nem. Ezt hallhatta Vlagyimir Putyin, Hu Csin-tao, Emmanuel Macron és Donald Trump is. Érdekesebb azon elgondolkodni, hogy valóban az emberiség történetének legnagyobb emberi, társadalmi és kulturális eseményét láttuk-e. Bizonyos szempontból igen, csak nem biztos, hogy abból a szempontból, ahogy a FIFA és Trump gondolja.
Méretében abszolút ez volt a legnagyobb vb, ez vitathatatlan, a 48 csapatos mezőny, az összesen 104 mérkőzés mindent felülmúlt. A lebonyolítást viszont nem sikerült hozzáigazítani az elvárásokhoz. A 104 meccsből 72 arról szólt, hogy 16, nagyjából előre megjelölhető csapat kiessen a tornáról, a mezőny kétharmada pedig versenyben maradjon. Persze, a bővített mezőny nélkül nem találkoztunk volna olyan csapatokkal a vb-n, mint Curaçao, a Zöld-foki Köztársaság vagy épp a Kongói Demokratikus Köztársaság. Curaçao a németek elleni 7-1 után megrázta magát, és pontot szerzett Ecuador ellen, Kongó a legjobb 32 között a 75. percig vezetett a végül bronzérmes Anglia ellen, a zöld-fokiak pedig a kapus Vozinha vezetésével a rendes játékidőben döntetlenre zártak mindkét későbbi vb-döntőssel.
Persze közben ott volt az is, hogy olyan csapat szerepelt Irán révén a vb-n, amit az Egyesült Államok egy rövid tűzszünetet leszámítva aktívan bombázott, de ott volt Irak is, amit pár évtizede rohant le az USA, illetve Haiti, aminek Amerikába menekült állampolgárait nemrég úgy jellemezte Trump, hogy megeszik a macskákat és a kutyákat.
Önmagában a 48 csapattal nem volt gond, sőt a csoportkör a korábbi vb-ken ritkán látott résztvevők nélkül még unalmasabb lett volna. Az viszont nem segített, hogy a csoportállásban azonos pontszám mellett az egymás elleni eredmény döntött, és nem a gólkülönbség. Ahogy az sem tett jót a tornának, hogy a tenisztornákhoz hasonlóan a négy topválogatott – Spanyolország, Argentína, Franciaország és Anglia – kvázi kiemelést kapott, és úgy rakták őket a csoportjukba, hogy ez a négy csapat csoportgyőzelem esetén csak az elődöntőben fusson össze, Spanyolország és Argentína pedig maximum a döntőben találkozhasson.
Mire azonban a vb elindult, ezzel nem sokan foglalkoztak már, mert volt egy csomó minden más, amivel foglalkozni lehetett.
Például Donald Trump szerepe, a vb teljes elamerikaisítása, a torna túlzott kommercializálása vagy az, hogy a FIFA mennyire nem tudta kézben tartani a helyzetet bizonyos esetekben, és izzadtságszagú magyarázkodásokba kellett kezdeniük.
Trump
Az amerikai elnök esetében naivitás lett volna azt gondolni, hogy miután a világ összes ügyébe képes bevonódni, majd pont a nagyrészt Amerikában rendezett vb-ből marad ki. És valóban: még úgy is komoly epizódszerepet osztott magára, hogy a 104 mérkőzésből csak egyetlen egyen, a döntőn jelent meg.
Trump, aki a világbajnokság főpróbájaként Amerikában tartott klubvilágbajnokság éremosztó ceremóniáján zsebre tett egy aranyérmet, és aki a Nobel-békedíj meg nem kapása miatt kisírt magának egy addig nem létező FIFA-békedíjat, most a futball integritását zúzta porrá azzal, hogy felemelte a telefont, és odaszólt az általa csak „Johnny” Infantinónak nevezett FIFA-elnöknek, hogy tegyen valamit azért, hogy eltöröljék az amerikai válogatott legjobb játékosa, Folarin Balogun eltiltását.
És lám, valahogy úgy alakult, hogy Balogun eltiltását törölték. Nem is az ezt a feladatot ellátó, amúgy nem unszolásra, hanem az ilyen ügyeket csak saját belső kezdeményezésre kivizsgáló bizottság, hanem annak egyetlen tagja döntött így. Balogun játéka Belgium ellen egyébként nem osztott, nem szorzott, a belgák simán nyerték 4-1-re a nyolcaddöntőt, de érdemes megjegyezni, hogy pont azt a Balogunt követelte vissza a csapatba Trump, aki az amerikai elnök szerint nem is lehetne amerikai állampolgár.
Bár a Legfelsőbb Bíróság ezt azóta már elkaszálta, Trump megpróbálta korlátozni a születési jogon járó amerikai állampolgárságot, márpedig Balogun pont úgy lett amerikai, hogy a nigériai származású, de Londonban élő szülei épp Amerikában voltak, Balogun hét hónapos terhes anyját pedig biztonsági okokból nem engedték fel a hazafelé tartó repülőre, így a későbbi amerikai válogatott játékos New Yorkban született meg.
Trump azt sem bírta ki, hogy ne kezdjen személyeskedni a Balogunt kiállító bíróval, majd a döntő előtt két nappal is felhozta az esetet.
Azt, hogy mekkora dolog a vb, és mekkora dolog vb-rendezőnek lenni, jól mutatja, hogy ha csak két napig is, de a Balogun-balhé nagyobb médiafigyelmet kapott, mint az, hogy Trump tovább bombázta azt az Iránt, ami három meccset is játszott a vb-n, és aminek amerikai meccseit teljesen indokolatlanul nehezítette meg az Egyesült Államok.
Pénz mindenek felett
A figyelem maximalizálása már akkor elkezdődött, amikor a FIFA kitalálta, hogy a 2026-os tornát már 48 csapattal rendezik. Mivel ez lebonyolítás szempontjából nem a legjobb, elég nagy esély van rá, hogy 2030-ban, az összesen hat ország, de főleg Marokkó, Portugália és Spanyolország által rendezett tornán már 64 csapat lesz. A mostani vb-n 104 meccset rendeztek 39 nap alatt úgy, hogy összesen csak 5 napon nem volt mérkőzés. A 64 csapatos vb 128 mérkőzést jelentene, és szinte biztos, hogy több mint 40 napig, akár 6,5 hétig is tarthatna.
A létszámbővítésre 90 százalék fölötti az esély, arra, hogy megmaradnak a vb-ken az ezen a tornán bevezetett ivószünetek, majdhogynem 100 százalék. A félidők közepére kötelező jelleggel berakott háromperces leállás óriási pluszbevételforrás, nem véletlen, hogy a FIFA a mostani fő sugárzási jogért kapott 485 millió dollár helyett a következő két vb-ért 1,5 és 2 milliárd dollárt is kaphat. Természetesen a streamingszolgáltatók nem akarnak kimaradni a licitből, a Netflix, a Disney és a YouTube is érdeklődik, még a rekordár mellett is.
A 64 csapathoz napi 5-6 mérkőzés és (a mostani 16 helyett) összesen 20-22 stadion kellene. Mindezt úgy, hogy mivel a következő vb a legelső, Uruguayban rendezett torna századik évfordulóján lesz, a FIFA egy-egy centenáriumi mérkőzést ad Argentínának, Paraguaynak és Uruguaynak, tehát lesz csapat, aminek az Atlanti-óceán két oldalán kellene mérkőzéseket játszania. Biztos imádni fogják az érintett válogatottak (és a természetvédők is).
A torna elüzletiesedése felé mutató elemekhez lehet sorolni a látványos, de valahogy a vb-döntőtől teljesen idegen félidei show-t is, amiről a FIFA előre váltig állította, hogy csak 11 perces lesz, mindenféle egyébbel együtt pedig a félidő nem lesz több 17 percnél. Végül a sok esetben életük legfontosabb meccsét játszó játékosoknak a megszokottnál majdnem kétszer hosszabb szünetben kellett fenntartaniuk a koncentrációt, a félidei leállás 15 helyett 27 perc volt – hosszabb, mint bármely egybefüggő focis szakasz az egész vb-n, hiszen az ivószünetek miatt 22-24 perc után mindig jött a leállás. Ráadásul a nagy igyekezet közben a show felszínes, koncepció nélküli esztrádműsor lett.
És ha már FIFA
Infantino szervezete a szabályokkal is elég sokat tett azért, hogy ne csak a hatalmas gólok és a hajtós mérkőzések miatt maradjon emlékezetes a vb. A videóbíróból és a VAR-t kezelő stábokból villámgyorsan közellenség lett a következetlen használat miatt. Volt mérkőzés, ahol visszanéztek egy talpalást, ami utólag lapot ért, de volt, amelyiken futni hagytak egy durva szabálytalanságot elkövető játékost. Az Argentína–Egyiptom-nyolcaddöntőben egy 100 méterrel arrébb, a másik kapu előtt, az akció elején történt szabálytalanság miatt vették el az egyiptomiak egyik gólját.
Biztos, hogy nem azzal a szándékkal született meg a szabály, hogy a VAR a teljes akciót nézze vissza, szabálytalanságot keresve a gól előtt, hogy egy egészpályás támadást töröljenek, főleg úgy, hogy Argentínának lett volna lehetősége visszazárni, és Marvan Attía megmozdulása nem is volt teljesen egyértelmű szabálytalanság. A FIFA, azon belül a bírók munkáját vezető Pierluigi Collina válasza lényegében annyi volt: „Senki sem vonhatja kétségbe a FIFA-világbajnokságon szolgálatot teljesítő játékvezetők feddhetetlenségét. Ha ez mégis megtörténik, olyan reakciókat válthat ki, amik fenyegetésekhez vezethetnek velük és családtagjaikkal szemben. Ez nem helyes.”
Voltak helyzetek, amiket meg sem néztek, máshol szuperlassításban, az adott jelenetet a végletekig kikockázva mutatták a bírónak, mi történt, holott ez sem a VAR lényege, nem szuperlassítások alapján kell korrigálni azt, amit a bíró élőben nem vett észre.
Szintén nem született érdemi magyarázat vagy reakció a Norvégia–Anglia-negyeddöntőben történt esetre, amikor az angolok egyenlítőgólja előtt megakadt a pókkamera kábelében a labda, így indulhattak meg az angolok. Egyértelműen látszott, hogy a labda megakadt a kábelben, a BBC háromdimenziós megjelenítése is ezt támasztja alá, a FIFA viszont csak annyit mondott, hogy a labda beépített szenzora nem jelzett kontaktust a levegőben, semmi nem történt, a viszont látásra. A portugál–horvát-meccsen a legjobb 32 között viszont azt is kimutatta a szenzor, hogy Igor Matanović lényegében a hajával csúsztatta meg a labdát, és mivel ő lesen volt, nem adták meg a horvátok egyenlítő találatát.
Vajon miért éreztük, hogy ennyire főszereplővé vált a VAR? A vb-n a meccsekre vetítve átlagosan 0,36-szor avatkozott közbe a videóbíró, vagyis nagyjából minden harmadik meccsen volt ilyen. Négy éve ez a mutató 0,37 volt, tehát ez változatlan. Ezúttal viszont meccsenként 0,27-szer volt olyan, hogy a játékvezető kiment, hogy videón nézzen vissza egy esetet, ami majdnem kétszerese annak, mint amit mondjuk a Premier League-ben megszokhattunk, ahol ez a szám 0,15. A vb ennyivel gyorsabb, ennyivel nagyobb a tét, ennyivel jobbak a csapatok.
A korábbi rendszerben játszott 64 mérkőzés is elég sok, de a 104 találkozó mellett még látványosabb, ha ennyire inkonzisztensen használják a VAR-t, főleg a világbajnokságon, amit milliárdok néznek a világ összes pontján.
De azért ne legyünk telhetetlenek, a felesleges fetrengést nagyrészt sikerült beszüntetni, a VAR alapján műesésért kiosztott lapok miatt ezek is visszaestek, az időhúzás sem ölte meg annyira a meccseket. Négy éve a katari vb-n irgalmatlanul hosszú vb-meccsek voltak, átlagosan 101 percig és 22 másodpercig tartottak. Ezen a vb-n a hidratációs szünetek miatti hatperces ráadásokat nem számolva 96,5 percre csökkent a játékidő, tehát 11 helyett csak 6 perc volt a plusz.
Álmaimban Amerika
Gianni Infantino egy 2025. április 1-jei sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a vb minden meccse olyan lesz, mint egy Super Bowl, napi három NFL-döntő lesz öt héten át. A Super Bowl-bánásmódot végül a döntő kapta meg leginkább a meccs előtti és a félidei show-val, illetve azzal, hogy a győztesek a trófea és az érem mellé a Super Bowlokat és más amerikai sportligák döntőit idéző gyűrűket is kaptak.
Az ivószünetekkel pedig tulajdonképpen negyedekre törték a játékot, amit ha nem is százszázalékosan így, de Diego Maradona 2018-ban megjósolt, amikor már előre kritizálta az idei vb észak-amerikai rendezését.
Kívülállóként nehéz?
Hosszú ideje, tulajdonképpen a legutóbbi amerikai rendezés óta ez volt az első világbajnokság, ami nem az európai szurkolóknak kedvezett, azzal pedig, hogy Magyarország 1986 óta továbbra is hiányzik a vb-mezőnyből, nehezebb volt a bevonódás a gyakran az éjszaka közepén játszott mérkőzésekkel. De az jól mutatja, mennyire a részvétel a fontos, hogy például Angliában és Norvégiában is tömve voltak a kocsmák a hajnali időpontokban is.
1998-ban a franciák, 2006-ban a németek rendezték a vb-t, ez Európának tökéletes volt. 2002-ben a dél-korai és japán közös rendezésű vb-n magyar idő szerint napközben voltak a mérkőzések, mivel én magam akkor például még gimnazista voltam, elég könnyű volt követni az eseményeket. 2010-ben Dél-Afrika jött, ami ugyan távol van tőlünk, de pontosan ugyanabban az időzónában vannak, mint Budapest, itt sem volt gond az időeltolódás.
Komoly gondot a brazil rendezés sem jelentett, pár kivételt leszámítva magyar idő szerint abszolút jó időben, délután, este voltak a mérkőzések. 2018-ban Oroszországban, 2022-ben Katarban is a délutáni, esti meccsek jöttek, Katar esetében annyi kitétellel, hogy nyár helyett télen, de ehhez is hozzászokhatunk lassan, 2034-ben, Szaúd-Arábiában szinte biztosan ugyanúgy téli vb lesz.
Ez egyébként már masszívan a nem megszokott vb-k kora. 2022-ben, a téli rendezéssel Katar kezdte a sort, most a sokáig beállt 32-es mezőnyről váltottunk 48-ra. 2030-ban lehet, hogy már 64 csapat lesz, de ha nem, akkor is összesen hat rendező ország lesz, a világ másik felére tett centenáriumi mérkőzésekkel. 2034-ben Szaúd-Arábia jó eséllyel újra télen rendez majd. 2038-ig még nem látni, akár egy újabb amerikai rendezés is szóba kerülhet.
Azért nem volt ez rossz
Teljesen szubjektív, hogy kinek mi marad meg egy világbajnokságról, de a mostanin is volt jó pár emlékezetes pillanat. A Zöld-foki Köztársaság nagy menetelése, a német és a brazil leszereplés, a norvégok szurkolása és útja a legjobb nyolc közé, az argentin fordítás Egyiptom és Anglia ellen. A torna igazából jóval a csoportkör után, nem is a legjobb 32 között, hanem a nyolcaddöntőkkel indult el igazán, a vége pedig az lett, hogy a négy legjobb csapat mehetett a vb-aranyért, amit Spanyolország szerzett meg egy nem kifejezetten látványos, de több szempontból emlékezetes mérkőzésen.
A bronzmeccs azért elhomályosította kicsit a döntőt. Minden vb végén sokan felvetik, minek egyáltalán lejátszani a bronzmeccset, most a két érintett is ezt az álláspontot képviselte, a vége viszont egy örök vb-klasszikus lett tíz góllal, egy nagy feltámadással, egy még nagyobb hajrával és egy 6-4-es angol győzelemmel.
Mégis az az ember érzése, hogy a világbajnokság nem a FIFA és Gianni Infantino ténykedése miatt, hanem inkább annak ellenére lett jó. Az már rég megszokott, hogy a pénz mindent felülír a FIFA-nál: még a háború előtti, de már feszült időkben sem volt semmi probléma az orosz rendezéssel, és a katari autokratikus vezetést is keblére ölelte Infantino, szemet hunyva a stadionokon dolgozó kizsákmányolt rabszolgák helyzete fölött. Ahogy a hajmeresztő dolgokat kitaláló, mondó és végrehajtó Trumpot is régi barátként üdvözölte, Infantino azt is mondta neki, hogy ő „egy olyan vezető, aki az emberekkel törődik”.
Azt a problémát is a szőnyeg alá söpörték, hogy irtózatosan, az átlagszurkolóknak elérhetetlen szintig szálltak el a jegyárak, emiatt volt is pár meccs eléggé üres lelátókkal, de persze a nézőszám így is 99,7 százalékos volt, hiszen valaki valamikor valamennyiért megvette azt a jegyet, akkor is, ha csak üzérkedni akart vele.
Putyin és az oroszok a sporton keresztül tisztára mosása még nem Infantino ügye volt, ahogy a katari rendezést is még Sepp Blatterék alatt vették meg ítélték oda, de Infantino mindig mindenkivel csak mosolyog, amíg pénz van, nincs baj. Jöhetnek ivószünetek, mehetnek piros lapok, mindegy, ki emel szót, „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”.
Nincs más hátra, 2030-ban jöjjön Marokkó, Portugália, Spanyolország, Paraguay, Uruguay, Argentína. Talán még velünk lesz az akkor már 45 éves Cristiano Ronaldo, esetleg az akkor már 42 éves Lionel Messi, és talán már 64 csapat. Ha lesz is bővítés, még nem tudni, melyik kontinens hány helyre számíthat, de Európa legalább 20 indulót adhatna. A házigazdákon felül még 18-nak jó eséllyel lenne hely, ebbe kellene beleférnünk a 29 évesen várhatóan karrierje csúcsán járó Szoboszlai Dominikkal, hogy ne teljen el úgy majdnem fél évszázad, hogy nem jutunk ki vb-re.
