Két esetet nézett el eddig a videóbíró a foci-vb-n, az egyik egy kieséshez is hozzájárult

Az ESPN összesítette, hogy a katari világbajnokság eddigi 56 meccsén hányszor vették igénybe a videóbíró, a VAR segítségét. Az eddigi 24 esetből a nyolc nyolcaddöntőből csak egyszer kellett közbeavatkozniuk azoknak, akik a videószobában ülnek, a francia–lengyelen a visszajátszások alapján ítéltek meg egy tizenegyest kezezésért, amit Robert Lewandowski másodszorra tudott csak értékesíteni. Könnyű kikövetkeztetni, 23-szor a csoportmeccseken alkalmazták, amikor a viszonylag gyengébb csapatok játszanak, és amikor az igazi topbírókon kívül mások is szóhoz jutnak. A statisztika szerint tehát a meccsek 43 százalékán videóztak.

Nem lehet elégszer elismételni, a VAR-t a hibák javítására hozták létre,

épp ezért elég nagy baj, hogy az egyik meccsen egy hibás ítélet felé tolták a játékvezetőt, aki ennek engedelmeskedett is. Az első kiállítást is a VAR alapján ítélték meg egyébként, a guatemalai Escobar játékvezető elnézte volna a walesi kapus kiállítását, noha nyilvánvalóan utolsó emberként letarolta a kitörő iráni Mehdi Taremit. (A játékvezetésről összességében elmondható, hogy a piros lapot csak akkor mutatták fel, ha nagyon szükséges.) Ennek később jelentősége lett, mert Irán már létszámfölényben játszva érte el győzelmét.

Néhány eset részletes áttekintésében több korábbi FIFA-bíró volt segítségünkre, akik azért kérték nevük mellőzését, mert kollégáikat nem szeretnék névvel minősíteni.

Szó szerint milliméterek döntenek

Mindjárt a vb nyitómeccsén be kellett vetni a VAR-t, amikor elvették Ecuador gólját Katar ellen. Sokak előtt azonnal felsejlett 2002 és Dél-Korea szelleme, az ázsiai csapat menetelése az elődöntőig, amikor olykor nemcsak enyhén segítették meg őket játékvezetői döntésekkel. Még ezen a meccsen kiderült, ilyentől nem kell tartani ezen a vb-n, Ecuador ugyanis simán nyer. Erről a helyzetről el kell hinnünk, hogy a VAR-szoba monitorjai előtt ülők találtak egy olyan kameraállást, ami alapján megfellebbezhetetlenül el lehetett dönteni, hogy az ecuadori játékosról pattant tovább a labda, ezért jogos les volt, ilyesmi felvételt ugyanis nem mutattak be a meccs alatt.

Az argentinok Szaúd-Arábia elleni váratlan veresége után a lapok bemutattak egy olyan képet, amin a vonalazás szerint a támadást gólba juttató Lautaro Martínez nem volt lesen. Megtévesztő volt, hogy a FIFA ekkor azt a képet nem közölte, amit az animációval más esetekben igen. (Olykor gyorsan látható, de többször nem.) Ez a kép, ami megjelent, nem volt hivatalos, még ha olyan látszatot keltett is, és valóban úgy tűnik, hogy a csatár, ha minimálisan is, de a védő mögül indul.

„Óvakodjunk attól, hogy saját szakállunkra egy kimerevített képen vonalakat húzogatunk, mert az nem vezet sehová. Egy vb-n teljesen természetesen felfokozott érzelmek vannak, ha egy ember egy ilyet megmutat, máris elkezd szélvészgyorsan terjedni, miközben apró bökkenő, hogy ez nem a hivatalos kép volt. Ezt a félautomata rendszert azért vezették be, mert hisznek benne, szinte űrtechnikát alkalmaznak, és ez esetben is a helyes ítélet született” – minősítette nekünk ezt az esetet az egykori játékvezető.

A japán–spanyolon történtekről, az éppen csak pályán belülről visszahúzott labdáról újat már nem lehet mondani. A FIFA is érezte, hogy be kell mutatnia a perdöntő bizonyítékot, hogy a labda nem volt kint a japánok második, és egyébként csoportelsőséget érő találata előtt. A labda gömbölyűsége, görbülete miatt van olyan fotó, amikor úgy látszik, már kiment, de pár milliméter ezúttal segített a japánoknak, egyúttal kiejtette a vb-ről a németeket. A játékvezető egyébként elsőre sem vette el a gólt, a videóról csak megerősítették, hogy a megfelelő ítéletet hozta meg.

Korábban azt szerette volna az egész világ, hogy ne szülessenek téves ítéletek, engedjenek a technológiai újításoknak, és vezessék be azokat a megoldásokat, amikkel világosan el lehet dönteni a vitás eseteket. Elég csak az angol válogatott Frank Lampard esetére gondolni – a 2010-es vb-n, Németország ellen láthatóan a gólvonal mögül pattant ki a kapufáról levágódó lövése, azt mégsem adták meg. Ez a fantomgól is hozzájárult a VAR-forradalomhoz, ami most már ott tart, hogy az ilyen kiélezett helyzetekben el kell fogadni, hogy centire pontosan lehet és kell elemezni helyzeteket, és az egy centi, és a fél méter között nincs különbség. Az egycentis les is les, nemcsak a félméteres, és az egyvonal lényegében már egy nem létező fogalom. A korábbi klisé, hogy az egyvonalnál a támadó csapatot kell segíteni, ma már megfoghatatlan.

A VAR sem tökéletes, Uruguayban nagyon jól tudják ezt

A szubjektivitás persze így is megmarad, ezért sokkal érdekesebb kérdés, amikor a játék értelmezési kérdéseiben kell állást foglalniuk azoknak, akik a videószobában, steril körülmények között ülhetnek, és adnak tanácsot annak a játékvezetőnek, aki óhatatlanul a meccs hatása alatt van, és dübörög a pulzusa. És mégis előfordult, hogy a papíron nyugodtabb VAR hibázik.

Erre láthattunk egy eklatáns példát a második csoportkör befejező meccsén, amikor Portugália 2–0-ra legyőzte Uruguayt. A 89. percben jártunk, amikor az uruguayi védő, José María Giménez estében beleütött a lábai közt elguruló labdába. Az iráni játékvezető, aki már vezetett olimpiai döntőt is, vagyis nem egy rutintalan szakember, elsőre elengedte az esetet.

Utána azonban kihívták a pálya melletti monitorhoz. Ha karakánul kiáll az eredeti álláspontja mellett, és nem hagyja magát befolyásolni, akkor a helyes ítélet születik meg. A katari VAR-bíró azonban félreértelmezte a szituációt, mintha nem figyelt volna eléggé a képzéseken bemutatott oktatópéldánál. A védő karja természetes helyzetben van, a mozdulata nem szándékos, nem akarta megállítani a labdát. Alireza Faghani bíró ebben a nyilván nem könnyű lélektani helyzetben, hogy mégiscsak a monitorhoz hívták, aminek oka kell hogy legyen, vagyis nem látott jól valamit, a nyomás alatt megtört. Jól jelzi, hogy mennyire okkal hívják ki a pályáról videózni a bírót, hogy az eddigi 24 esetből a monitorozás, vagyis a drasztikus beavatkozás után csak két helyzetben nem változtattak a játékvezetők.

Uruguaynak nagyon sokba került a fals, a játék szellemiségétől eltérő döntés, mert így az utolsó fordulóban a kétgólos siker Ghána ellen nem volt elég neki. Ha viszont a jó ítélet születik, és nincs tizenegyes, nagy valószínűséggel marad az 1–0-s portugál győzelem, és akkor Uruguay a Ghána elleni kétgólos győzelmével továbbjut. Az ítélettel egyébként Brazília kifejezetten jól járt, mert így nem egy kőkeményen védekező, a párharcokat kereső, az elsőtől az utolsó percig az ellenfél vérét szívó Uruguayjal találkozott a nyolcaddöntőben, hanem a szellősebben játszó Dél-Korea lett az ellenfele, amin át is lépett már az első félidőben, hiszen álomgólokat szerezve 4–1-re győztek.

A szép gólokkal mi jól jártunk, de a tényszerűség kedvéért ki kell mondani, hogy a

Portugál–Uruguay-mérkőzésen megadott büntető az egész vb egyik legnagyobb hibája volt, ami egyértelműen sújtotta Uruguayt, és szerepet játszott a dél-amerikai csapat kiesésében.

Nyilván kellett ehhez az is, hogy a portugálok Dél-Korea ellen már ne a maximumon pörögjenek, és egy szögletük után gólt kapjanak a 90. perc után, de a lecsupaszított igazsághoz hozzátartozik, ha Uruguay csak egy góllal kap ki a portugálokkal szemben, akkor nem hazautazik, hanem a nyolcaddöntőre készülhet az örök rivális Brazília ellen.

Faghaninak is nyilván sokba került ez a tévedés, az iráni bírót ugyanis több meccsre már nem is delegálta a FIFA, és szinte biztosan nem fognak újabb mérkőzést adni neki. A FIFA is úgy tekint erre az esetre, mint az egyik nagy hibára, ha majd a bírók főnöke, Pierlugi Collina elemzi az egész vb-t, ezt biztosan elrettentő példaként hozza fel.

Káosz az utolsó, 98. percben

A csoportkör harmadik fordulójában Tunézia úgy győzte le a címvédő franciákat, hogy Antoine Griezmann lőtt ugyan egy szabályosnak látszó gólt, de ezt a 98. percben elvették. Itt megint csak értelmezési kérdéseket kell tisztázni. Sokszor hallottuk mostanában a közvetítésekben, mikor teremtődik új játékhelyzet. Ez egy tipikus esete lehetett volna, de mivel nem szándékos volt a védő fejese, hanem egy szorongatott helyzetben történt az utolsó érintés – ha nem gyötrik, vélhetően nem oda fejeli –, és így alakult ki ez a helyzet, végső soron el lehetett venni a gólt, mert az utolsó szándékos érintésnél Griezmann valóban jócskán lesen áll.

Arra is láttunk már példát, hogy elvesznek egy ilyen gólt. A sors fintora, hogy ezúttal ugyanaz a katari VAR-bíró ténykedett, mint az uruguayi esetnél. Ennek a gólnak végül nem lett hatása a csoport végeredményére, mert a másik meccsen Ausztrália nyert a dánok ellen. Ha viszont ott döntetlen születik, akkor Tunézia ezzel jutott volna tovább, és akkor még többet beszéltünk volna arról, miért alakultak így a dolgok. Úgy tudjuk, a FIFA a helyzet megítélését nem nevezte hibának, de azt igen, hogy a játékvezető úgy engedte tovább a meccset, hogy a gól még vizsgálat alatt volt. Sőt, a középkezdés után le is fújta a meccset, miközben még árgus szemekkel videóztak. Így aztán ez volt az a meccs, amelyiken kétszer hangzott fel a hármas sípszó.

Messi tizenegyese, amin felhördült a világ

Argentína az utolsó csoportmeccsén kifejezetten jól focizott, helyzetek sokaságát dolgozták ki a lengyelek ellen, de az első félidőben ezt a fölényt nem sikerült gólra váltaniuk még úgy sem, hogy kaptak egy eléggé vitatható tizenegyest. A holland Danny Makkelie játékvezető önmagától továbbengedte a játékot, és a videó alapján fújta be. A szakzsargonban gyakori kifejezés, ez egy könnyű síppal befújt büntető volt, mert már akkor keletkezett a kontakt a kapus és a játékos között (Wojciech Szczęsny és Lionel Messi), amikor már nem volt ott a labda. Ennél azonban fontosabb, hogy ezt a FIFA elfogadható ítéletnek gondolta. Hogy miért? A szabálytalanságok többsége úgy keletkezik, hogy már nincs ott a labda. Itt is ez történt. A bírók megítélésére van bízva, hogy ez a kontakt elhanyagolható-e, vagy sem. A képtől viszont, hogy Messi arcát – ezt a testrészt fokozottan védik a szabályok – betakarja a kapus kesztyűje, nehéz függetlenítenie bárkinek magát.

Vonatkoztassunk el attól, hogy az ötös sarkánál történt ez az eset, gondoljunk arra, hogy, mondjuk, az oldalvonalnál egy védő késve, de a kezét is használva szerel. A labda továbbmegy, akár a játéktéren kívülre is, akkor is a játékvezetőnek kell döntenie, az érintkezés elérte-e, mondjuk, a közepes erősséget, mert akkor már nem elhanyagolható a kontakt, hanem megadható, lefújható. A VAR-szobában ekkor egy holland ült, és úgy határoztak, tizenegyest kell adni, az más kérdés, hogy azt Szczęsny kivédte. Viszont ez az eset egy üzenet is volt, kvázi precedens értékű, hogy ezen a vb-n az ilyen szituknál jár a büntetés, és nem csak Messi miatt szólalt meg a síp.

A baj inkább a következetességgel van, mert a hajrában, amikor az argentinok támadtak, és a kapuson már átemelték a labdát, akkor is volt egy hasonló eset, de azt nem torolták meg. (Tényleg csak zárójelben: ha újra tizenegyes lesz, és az argentinok belövik, a lengyelek kiesnek.)

Vagy itt lehet előhozni az angol védő, Harry Maguire lerántását, ami látványos volt ugyan az irániak ellen, de néma maradt a síp, míg a hajrában az irániak kevésbé ennyire látványos helyzetben büntetőt kaptak. És ha már következetesség: Cristiano Ronaldo egy kis kontakt után elesett, befújták tizenegyesnek Ghána ellen, míg hasonlóan elhanyagolható szabálytalanságért más meccsen nem büntettek.

28 másodperc

A VAR elvett már gólt is, például a német Antonio Rüdigerét, aki a spanyolok ellen még gól nélküli állásnál fejelt a kapuba, de mint kiderült, minimális lesről. Négy éve egy ilyen helyzetben még előfordulhatott volna, hogy akár két percig is áll a játék, itt azonban 28 másodperc után megszületett a helyes döntés. A FIFA már a nulladik napon kinyilvánította, hogy a félidők jócskán hosszabbak lesznek, mert minden eszközzel törekednek arra, hogy növeljék a tiszta a játékidőt. Amint eddig tapasztalható, a videózás miatt csak nagyon ritkán kell beszámítani plusz perceket, sérüléseknél vagy cseréknél már sokkal indokoltabban. Egy jó helyzetben lévő szabadrúgásnál is percekig állhat a játék. A hátralévő nyolc meccsen az is kiderül, hogy ezt a sokperces hosszabbításos előírást mennyire tartják be.

A vb-n magyar játékvezető nem vett részt, sok esély arra sincs, hogy a következőn legyen magyar bíró. A nagykárolyi Kovács István a román színeket képviselte. Őt végül nem vetették be a pályán, csak negyedik játékvezetőként számítottak rá, igaz, akkor több meccsen is. A FIFA azt csak a helyszínen mondja meg, kinek mi lesz a dolga. Kovács és még másik három játékvezető végül csak a kispadok között intézkedhetett, a pályán nem kapott lehetőséget. Meccset akkor vezethetett volna, ha nagyot hibázik valaki, de a VAR jellegéből adódóan, a szarvashibákat már kiküszöbölték. Olyan látványos baki, mint Diego Maradona 1986-os vagy Thierry Henry vb-selejtezős kezezésénél, már nem fordulhat elő. Uruguayban persze az egész VAR megítélése most nem a legjobb.