Rakott krumplit és sajtos melegszendvicset kíván a legjobb magyar bringás a Girón

A Giro d'Italia utolsó és egyben legnehezebb hete következik Olaszországban. A kerékpárversenyzők az Alpok csúcsaival és meredek kaptatóival küzdenek meg a következő napokban. Hétfőn pihenőnapot tartott a mezőny, ami mint látjuk, nem egyenlő a pihenéssel. A Giro három magyar indulója közül Fetter Eriket és Peák Barnabást a csapataik szállásán kerestük fel, míg Valter Attilával telefonon beszélgettünk az elmúlt két hét tanulságairól, és hogy mire számítanak a harmadik héten.

Fetter csapata, az Eolo-Kometa Brescia egyik külvárosában szállt meg, hotelükön az Alpecin-Fenixszel és a Bora-hansgrohéval osztoztak. Hétfőn délelőtt mindhárom csapat elment tekerni, fél egy-egy körül érkeztek vissza a bringások. Köztük a visegrádi szakaszgyőztes Mathieu van der Poel is, aki egy emelkedőn hülyéskedve meg is akadt, majd nevetve újra belendítette a bringáját.

Míg a bringások mentek egy kört, a szálló előtt a szerelők a versenyzők másik kerékpárját készítették elő a következő szakaszra. A nehéz hegymenetekre más áttételek kellenek, az edzés után pedig Fetter kerekeket is mustrált, hogy melyik lehet hasznosabb az Alpokban.

Egy laikus azt gondolhatná, hogy kéthétnyi és 2500 kilométernyi tekerés után a pihenőnapnak tényleg csak heverészésből és láblógatásból kéne állnia, de egy háromhetes verseny dinamikája a tapasztalatok szerint megkívánja az erőkifejtést a nem éles napokon is. Van, aki nem képes visszatalálni egyből a ritmushoz, ha túlzottan visszavesz.

Fetter Erik bő másfél órát hajtott, de csapattársai többsége még hosszabb útra ment el. Peák Barnabás Bergamo közelében egy órát tekert, míg Valter egy kétórás edzést nyomott le, és ebbe egy hegy is belefért. A tavalyi Girón neki is rosszabbul ment a második pihenőnap után, ezért is döntött most egy keményebb edzést mellett.

„Sok tapasztalatom még nincs a pihenőnapokkal, a legutóbbi után jó lábaim voltak, az Etna-szakaszon pedig nem kellett eredményért mennem, és a keddin is ez lesz a helyzet. Már beállt a szervezetem a verseny ritmusára, úgy érzem, nem leszek már se fáradtabb, se pihentebb. Az eddigi szakaszokon sem kellett nullára legyalulnom magam, hogy befejezzem azokat” – mondta Peák, az Intermarché-Wanty-Goubert Matériaux bringása.

A pihenőnap gyorsan eltelik, az edzés mellett étkezések, masszázs is a kötelező program részei, nem sok idő marad a kikapcsolódásra, olvasásra, Netflix-filmek nézésére akad valamennyi. Valterék csapatának még rövidebbnek tűnt a napja, mivel kényszerűségből egy költözést is be kellett iktatniuk. A hotelben nem volt légkondi, ami azért okozott problémát, mert közel volt az autópálya, és az elhúzó kamionok zaja miatt a nyitott ablaknál nem tudtak aludni a versenyzők.

„Ha nem alszol, az gyilkos. Akkor nem az fenyeget, hogy nem nyersz, hanem hogy be tudod-e fejezni egyáltalán a szakaszt.”

Peáknál is fontos az, hogy milyen a kerékpárosok regenerációja, ő egy kütyüvel is ellenőrzi magát. „Azt tudom, hogy nagyon sokat kell aludnom. Elég izgalmas nekem ez a Giro, már az, hogy egyáltalán itt vagyok, először egy Grand Touron. Néha nehéz aludni, de mindig arra gondolok, hogy ha az ébresztőóra előtt is kelek, és nem tudok visszaaludni, az azt is jelenti, hogy a szervezetem nincs a padlón.”

A francia sprinter magyarul mondott köszönetet Valternak

A három bringás, ahogy arról korábban beszéltek is, eufóriaként élte meg az első három, Magyarországon rendezett szakaszt, de ez terheket is rótt rájuk, különösen Valterre.

„A magyar rajt szokatlan és megható volt, de ha ennyien szurkolnak egy embernek, annak megvan az ára. Nagyon úgy éreztem, hogy minden áron nyerni kell, miközben tavaly már alkottam egy nagyon maradandót a Girón. Ezt újra megugrani csak a világ legjobbjai tudják, és ők sem biztos, hogy elsőre. Nem mondtam le a jó menésről, olyan dolgokat akartam elérni, amelyek ha reálisak is voltak, akkor sem ekkora stresszel a nyakamban.”

A Groupama-FDJ bringása azt mondta, le kellett építeni ezt a nyomást magáról, és ez nagyjából mostanra sikerült neki. Úgy érezte, eddig nagyon görcsösen akarta a sikert, de belátta, a karrierjét és életét sem befolyásolja az, ha nem kerül bele például egy szökésbe.

A csapata eddig jól szerepelt a Girón, sprinterük, Arnaud Démare három etapot is behúzott. Eredetileg Valternek nem volt feladata, hogy őt segítse, a csapata a hegyekre pihentette volna.

„Igazából én is ajánlottam fel, hogy segítenék, ki akartam venni a részem a munkából. Az első sikerben is volt részem, a harmadikban még inkább benne voltam, nagyon sokat dolgoztam a szökés utolérésében. Sokkal édesebb így a győzelem, hogy én is hozzátettem. Arnaud is elismerte ezt, többször magyarul köszönte meg ezt a segítséget.”

Az FDJ magyar bringása azt kiemelte, hogy ezek a segítések a teljesítményére nem voltak rossz hatással, nem ezért nem sikerült neki teljesíteni saját céljait.

Fetter Eriket sokan rémisztgették a verseny előtt, de összességében könnyebbnek érzi a Girót, mint amire számított. Örül neki, hogy két hét után is élvezi a versenyzést, várja a szakaszokat.

Nem tudna egyetlen olyan szakaszt kiemelni, amelyik a legjobban sikerült neki a Girón eddig. A torinói szakaszon érezte a legjobbnak a formáját, de akkor részben technikai problémák miatt nem tudott az élmezőnnyel menni. Azt a két szakaszt említette még, amikor sikerült bekerülnie az aznapi szökésbe, viszont a formája nem volt elegendő ahhoz, hogy a szakaszgyőzelemért harcolhasson.

Eddig kétszer adta ki feladatként számára a csapat, hogy szökjön, és mindkétszer sikerült teljesítenie a kitűzött célt: először az Etnán, a 4. szakaszon, másodszor pedig vasárnap, a Giro első alpesi etapján. A többi szakaszon más volt a csapat taktikája, volt, hogy pihenhetett, nem volt külön feladata, de arra is volt példa, hogy a kiemelt emberüket, Lorenzo Fortunatót kellett segítenie.

A csapatnak és neki is a pénteki, 13. szakasz sikerült a legrosszabbul. Csapattársát, Mirco Maestrit az utolsó 600 méteren fogta be a mezőny, nem sokon múlott tehát az Eolo-Kometa első szakaszgyőzelme az idei Girón. A szökevények előnye hat perc is volt, egy ponton azonban őrült tempóra kapcsolt a mezőny, hogy utolérje őket. „Úgy mentünk, mint az állat” – közel 60 km/h-es átlaggal teljesítették az utolsó 80-90 kilométert. „Így, hogy nagy tempó is volt, és a csapatnak sem sikerült nyernie, ez volt a legrosszabb.”

Peák a Blockhaus-szakaszt élte meg nagyon durvának, míg két etap feldobta. A Giro 13. szakaszának mezőnyhajrájában Peák a 13. helyet szerezte meg, ami ebben a mezőnyben erős eredmény. Nem nagyon lehetett látni ilyet még magyar bringástól.

„Ez a hely nem kiemelkedő a kerékpársportban, a top 3-ak, győzelmek számítanak, de én örülök ennek az eredmények, előrelépés nekem, és jól esett, hogy sok gratuláció is érkezett otthonról”

– értékelt Peák. Azt mondta, hogy ezen az etapon szökés volt a terv, de később jelezte a sportigazgatójának, hogy szeretne sprintelni a végén.„Amikor átbuktunk a hegyen, nagyon nagy előnye volt a szökésnek, az utolsó 100 kilométert kevesebb, mint két óra alatt tettük meg, 56 km/h-os átlagot hajtottunk. Mindenki nagyon fáradt volt, de nekem fekszik, hogy úgy kell menni a mezőnyben, hogy közben spórolni kell az energiával. Bíztam magamban, a végén a csapattársam jó pozícióba is hozott, de annyira nehéz volt a szakasz, hogy csak egymást követtük a hajrában az ellenfelekkel.”

Peákot nagyon feldobta a 13. helye, és szép pillanatnak élte meg Biniam Girmay győzelmét is a 10. etapon. Csapattársa sérülése – ő nézett bele a pezsgősdugóba – viszont elvette a lehetőségét, hogy kiélvezzék közösen a sikert. Miután Girmay kiszállt, Peák mentálisan is nehéznek érezte a következő napot.

„Bini hiányán már túllendültünk, de Domenico Pozzovivo még mindig nagyon jól megy, most ötödik összetettben, és nem mennénk semmire azzal, ha sajnálnánk magunkat” – mondta.

Mi a francért akar mindenki szökésbe kerülni?

A Girók történetében először indult három magyar, és bár különböző klubokban tekernek, szakaszok közben is gyakran egymás mellett gurulnak.

„Mindennap beszélgetünk, amikor van rá lehetőség. Ha Attiláéknál például sprintnap van, elöl megy, és akkor csak Erikkel tudok beszélni. Aztán amikor Erik szökésben van, akkor csak az Atival. Mindig próbálom keresni a társaságukat, és úgy látom, hogy ők is az enyémet, és egymásét is. Atival vasárnap sokat zsörtölődtünk, hogy mi a francért akar mindenki szökésbe kerülni. Nagyon kemény tempó volt akkor is” – mondta Peák.

„Erikkel összenéztünk, hogy ez mi, nem értjük, mi történik ezen a Girón”

– mondta Valter. Az FDJ bringása szerint nagyon érdekesen alakult ez a verseny, az első pár nap könnyen indult, de a második hét nagyon kemény lett. „A szintrajzok alapján nem volt vészes, nem volt telepakolva kétezer méteres hegyekkel, de minden szakasz elején 50-es átlagokkal mentünk. Nincs meg az, hogy elmegy a szökés, aztán lelassít a mezőny, és a végén üldözünk. A folyamat megvan azért, csak sokkal gyorsabb.”

Valter nem tudja, hogy miért van ez, de többször előfordult, hogy az összetettért menők is próbálkoznak, rájuk persze mindenki ugrik. „Nagyon sikeréhes mindenki, de olyanok is, akik tudják, hogy nem képesek elmenni a célig, mintha az életük múlna rajta, hogy bekerülnek-e a szökésbe.”

Valter azt mondta, olykor csak keveset tud beszélni a két másik magyarral, de Fetterrel szakaszok után is szoktak telefonozni. „Nagyon elégedett vagyok mindkettejükkel, nagyon ügyesen versenyeznek, és úgy látom, hogy jól is bírják, és nem félnek a harmadik héttől, le a kalappal előttük” – mondta Fetterről és Peákról.

Amikor egy rakott krumpli vagy egy sajtos melegszendvics jól jönne

Nem könnyítette meg a versenyzők dolgát az elmúlt napokban tapasztalt hőség sem. Valter Attila általában másfél-két kilót szokott hízni egy Grand Tour alatt, idén viszont körülbelül ennyit fogyott, a meleg miatt szinte rá kell kényszerítenie magát az evésre. „Rengeteget izzadunk, 30 fokban nehéz megenni akkora mennyiséget, ami elegendő lenne, és ez kihat a teljesítményre.” Az ételek minőségével nem szokott probléma lenni, mindig jókat esznek a szállásokon, de azért egy idő után egyhangú tud lenni a szénhidrátalapú étrend. Valternek hiányoznak az otthoni ízek, néha szívesen megenne például egy rakott krumplit. „Sok halat eszünk például, de nem vagyok nagy halas. Már variáltam a séfekkel, hogy együnk egy sajtos melegszendvicset, mert én azon nőttem fel.”

Fetter Eriket kevésbé viselte meg a meleg időjárás, az étkezéssel és a frissítéssel sincs gondja. Még hízni is tudott, egy kilóval több, mint amennyivel kezdte a Girót, ami teljesen normálisnak számít. A folyamatos terhelés miatt a szervezet egy idő után többet kezd elraktározni, magyarázta a bringás.

A csapat orvosa minden reggel ellenőrzi a versenyzők súlyát, megméri a vérnyomásukat és a véroxigénszintjüket, így tudják nyomon követni a fizikai állapotukat. Legalább annyira fontos, hogy átbeszéljék, ki hogyan érzi magát, hogyan aludt este, mondta Fetter.

Az utolsó hét áll legközelebb Valter szívéhez

Peák Barnabásra küzdelmes szakaszok várnak a kemény emelkedőkkel tűzdelt utolsó héten, de tudja, hogy nem ő a mezőny legrosszabb hegymenője. Az olyan sprintereknél, mint Mark Cavendish vagy Démare jobban megy felfelé. Utóbbit mércének is veheti, mivel a pontversenyben vezető francia sprinterre nagyon fognak figyelni csapattársai, hogy mindig limitidőn belül érjen célba, és Veronáig megtartsa a ciklámen trikót. Ha vele tart, nincs veszélyben a Giro teljesítése.

„Ha minden kötél szakad, akkor csak rá figyelek. Ha full gáz van, akkor én tovább bírom, mint ő.” A záró időfutamon megpróbál majd jól menni, míg az egyetlen igazi sprintszakaszon Aimé de Gendttel próbálkoznak összehozni egy jó eredményt. A többi etapon pedig az összetettben jól álló Pozzovivónak segít majd, ameddig csak tud. A veterán olasz bringás 5. helyen áll az összetettben.

Valter Attila azt a részét ismeri legjobban Olaszországnak, ahol a következő napokban teker majd a mezőny. De nemcsak ismeri, szereti is a környéket, sokat edzett az észak-olaszországi hegyekben, és több olyan hágót is érint az útvonal, amit a Giro felvezető versenyének számító Tour of Alpson is megmásztak.

„Ha nem is ismerem úgy ezeket a hegyeket, mint Vincenzo Nibali, de mentem már rajtuk. A három hétből ez áll a legközelebb a szívemhez.” Mindent megtesz azért, hogy az utolsó hét jobban sikerüljön, mint az előző kettő, de nem akarja bemesélni magának, hogy biztosan így is lesz. A hűvösebb időjárás kedvezhet neki, esőben kifejezetten jól szokott versenyezni, mondta. Úgy áll hozzá a hátralévő szakaszokhoz, hogy ha nem ér el eredményeket az idei Girón, legalább egy jó lecke lesz számára a verseny.

„Ugyanolyan nehéz eredmény nélkül végigcsinálni, mint eredményekkel. Nehezebb feldolgozni az eredménytelenséget, mint a sikert megszerezni.” Az utolsó hétre kitűzött céljairól azt mondta, hogy szeretne maradandót alkotni, ami lehet egy jó szökés vagy egy jó szakaszeredmény.

„Nem akarok szakaszgyőzelemről beszélni, mert az első két hétben nem voltak meg ehhez a lábaim. Már annak is örülnék, ha meg tudnám mutatni, hogy erős vagyok.”