Péni István: Az az ember, aki miatt ilyen helyzetbe kerültem, számomra nem létezik

Az ügy hátteréről ebben a cikkben írtunk.

35 nappal az olimpia előtt beszélgetünk, milyen hangulatban készül most? Egy hétköznap délelőtti edzésre be tud állni a lőállásba ugyanazzal a gyermeki örömmel, amivel elkezdte űzni ezt a sportágat?

Újra megvan bennem az öröm, igen. Nincs mit szépíteni, kezdett elveszni, de most újra örömmel vagyok itt a lőtéren, nagy kedvvel gyakorlok, mert most végre nem egy végeláthatatlan háborúban küzdök nap mint nap.

A közérthetőség kedvéért összefoglalom a márciusi és áprilisi eseményeket. Az indiai Delhiben rendezett világkupán szerzett három ezüstérmet, de nem álltak ki a csapatverseny döntőjére, mert ön és Pekler Zalán azt mondta, a harmadik versenyző, Sidi Péter puskája nem szabályos. A versenybírók közölték, Sidi fegyvere rendben van. Aztán április 15-én kapta az üzenetet, hogy pozitív a doppingmintája, vízhajtót találtak benne. A felmentéséig több mint egy hónap telt el, sokszor volt mélyponton? Mikor volt a legmélyebben?

Az első mélypont akkor volt, amikor megkaptam az értesítést. Egyébként sem voltam jó hangulatban, mert amikor hazajöttünk Indiából március végén, indokolatlanul alakult ki az a hangulat, hogy bojkottáltuk a döntőt. Nem hibáztatok ezért senkit. Repültünk épp, amikor itthonra eljutott a hír, azonnal nem tudtam reagálni rá, később pedig már nem akartam. Április 15-én aztán jött a letaglózó értesítés, amitől olyan állapotba kerültem, mintha áramütés ért volna. Én meg a dopping? Vízhajtó? Mégis mi szükségem lett volna rá, hogy vécére rohangáljak, és ne a célzással törődjek? És mégis ott állt előttem a papíron. Aztán kiderült, egy karakterrel kevesebb érkezett a hivatalos értesítésben, akkor megnyugodtam, na jó, van remény, tök jó, ez mégsem én vagyok, félreértés történt. Aztán hamarosan megérkezett az elnézést kérő email, pontosították a karaktereket, az enyém a pozitív minta. Nincsenek rémálmaim, de ilyennek képzelem. Onnantól szüntelenül elkezdett járni az agyam, mi történhetett, és hogyan tudom igazolni az ártatlanságomat. Nem követtem el a vétséget, de ezt be is kellett bizonyítani, ami nagyon nem egyszerű feladat.

Mire jutott?

Felírtam öt dolgot, miért lehetett pozitív a vizeletem. Az első pillanattól kezdve tudtam, tűt keresek a szénakazalban. Amikor egy doppingvétségről értesítik az embert, nagyon magányos tud lenni. Ráadásul aggasztott, hogy ki fog derülni, ezzel lesz tele minden. Szóval, írogattam a hibapontokat, édesapám szívgyógyszere hátha tartalmaz furoszemidet, és azzal összekeveredett a vitaminom, de nem. Eleinte azzal nyugtattam magam, hogy én vagyok a millióból az az egy, akinél a labor hibázik, ez is szerepelt a listámon.

Nem tudtam azonban sokáig ezzel nyugtatni magam, sírva keltem fel, és sírva feküdtem le.

Egy sportolónak nem jó érzés egy ilyen doppinglabor működésébe betekinteni, mégis elmentem Gentbe, és rájöttem, ott nem hibázhattak, minden anonim, csak számok vannak, nem nevek, a vizsgálatok korrektek és cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy vízhajtó volt bennem. Hiába vittem magammal nagyítót a manipuláció jegyeit keresendő, nem volt szükség rá. Az ötödik volt a sorban, hogy szabotázs történt, nem is gondoltam rá, annyira valószerűtlennek látszott.

Szavakba lehet önteni azt az érzés, amikor megkapta a szálloda videófelvételét? A felvétel megörökítette, Sidi Péter bement a szobájába.

Nagyon is egyszerű szavakba önteni: szó szerint sokkot kaptam. Megmértem a vérnyomásom, mert épp ott volt az asztalon előttem a szüleim vérnyomásmérője, 180-ra felment, majd' kiugrott a szívem a helyéről. Megvolt a perdöntő bizonyíték, kezdett összeállni a kép. Elkezdtem felhívni azokat, akik segítettek nekem az ügyemben. Az ötödik pontba írtam az ilyen szintű aljasságot, tényleg nem számítottam rá. Amikor a videót láttam, meg is ijedtem, átjárt a félelem, hiszen kit ne töltene el félelemmel, hogy valaki nem a pályán akar jobb lenni nálam, és egyszer csak bemegy a szobámba.

Ki lehet azt mondani, hogy megmérgezték?

Hááát.

Hátborzongatóan hangzik?

Nem éreztem jól magam, az biztos. Hasmenésem is volt. Ilyet egyetlen embernek sem lehet kívánni, nekem a sors ezt az utat szánta. Nem vagyok otthon a jogban, maradjunk annál, amit eddig már megállapítottak, szabotázs történt velem szemben. A versenytársam hívatlanul, a tudtom nélkül bement a szobámba, és 45 percet ott töltött.

Ő azzal védekezik, ön hívta oda.

Olvastam, nem szívesen méltatom véleményre sem. Nem hívtam.

Mindennap gondol még erre?

A lőállásban nem, dehogyis, ki tudom zárni, a lövészet valamelyest szellemi sport, nem emészthetem magam, mert azzal csak önmagamnak ártanék. Maga az ügy, azt hiszem, még évekig eltart, nem lehet könnyen lezárni, a rendőrségi vizsgálat folyik. Szerencsére nem azzal telnek a mindennapjaim, hogy eddig rejtett összefüggéseket fedezzek fel.

Úgy láttam, tud már viccelni a helyzetével, amikor bontatlan ásványvizet kért az imént a menedzserétől.

Fontos, hogy tudjunk nevetni, bár a legkeményebb időszakban nem volt mosoly az arcomon. Most már eleresztek egy-egy poént, hogy mindenmentes kaját kérek, amikor éppen a netről rendelek, és nagyon figyeljenek arra, ne legyen semmi benne. A szövetségi kapitány, Győrik Csaba is elmosolyodott, amikor hallotta. A háromszoros olimpiai bajnok kajakos Szabó Gabriellával szoktam futni reggelente, és a WADA-nak beadott dokumentumokat előkészítő Kárai Péterrel. A kis csoportunkban ő a vízfelelős, minden reggel szó van róla, hogy nyomkodjam meg a palackot, hogy eredeti-e. Fel lettem készítve, és mindennap nagyon figyelek minden mozzanatra.

Ha a vicc részétől eltekintünk, elég ijesztő azért, hogy itt tartunk a sportban.

Rendkívül ijesztő, óriási a sportolók kitettsége. Eddig is tudtuk, hogy nincs százszázalékos biztonság, de mostantól fokozottan kell minden apró részletre figyelni. Lehetetlen felkészülni egy hátsó szándékú támadásra, és az esetem rámutat, bárkit könnyű kiiktatni.

Biztos, hogy nem én vagyok az első sportoló, akivel ez megtörtént, de valószínűleg én vagyok az első, aki sikeresen jött ki belőle, és be tudta bizonyítani az igazát, a teljes ártatlanságát.

Iszonyatosan nehéz a bizonyítás. Mindenkit nem menthetnek fel szíre-szóra, engem 35 nap alatt felmentettek. A Corvinus Egyetemre járok, felsőfokú nyelvvizsgám van angolból és németből, megfordult a fejemben, hogy ha ettől a közegtől ezt kapom, akkor van B tervem, valahogy csak megállom a helyem az életben.

Daccal utazik majd ki az olimpiára?

Csakazértis-érzés nincs bennem. Düh sincs, szorongás sincs, elsöprő megtisztulásérzés van. Igen, megtisztulás. Lehullt a lepel. Az az ember pedig nem is létezik számomra, aki miatt ebbe a helyzetbe kerültem. Korábban volt harag bennem, mostanra már nincs. Mintha nem is lenne.

A felmentése után pár napra Eszéken versenyzett. Egy drámai, kiélezett Európa-bajnoki döntőben az utolsó lövéssel megnyerte az aranyérmet. 10,7-et lőtt, az izraeli ellenfele 10,3-at, így nyert. Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy megingathatatlan volt?

2020-ban már voltam Európa-bajnok, az érzést ismertem. Ez azonban más érzés volt. Ez egy igazi katarzis. Ilyet nem éltem még át előtte. Az edzőm, Kissné Oroszi Edit arcán látszott, min mentünk keresztül. Még a külföldieket is meghatotta a sikerem, ők is könnyeztek, noha az emberi hátterét ők csak felületesen ismerhették, csak egy nagyon szűk kör volt beavatva.

Azért volt különleges ez a győzelem, mert megmutattam magamnak, akármit is hoz az élet, meg tudok vele küzdeni.

A saját világomban, a lövészetben nincs kilátástalanság, és nincs lehetetlen sem. Még ha nem is tudtam felkészülni rendesen, akkor is sikeres lehetek. Onnantól nem volt kérdés, hogy szeretném még a lövészetet nagy alázattal tovább csinálni.

Három számban indul az olimpián. A légpuskában és az összetettben is vezeti a világranglistát. Légpuskában hatvan lövést kell leadni. Összetettben állásból, térdelve és fekvő helyzetből kell lőni egyaránt negyvenet. Hogy van a rangsor a szívében?

Előtte még Eszéken lesz egy világkupaverseny, klasszikus főpróba, igyekszem ott is jól szerepelni. Sokan kérdezik, melyik számban vagyok esélyesebb, de nem tudok erre választ adni. Az összetettben eredményesebb vagyok a világkupákon, légpuskával jobban ment eddig az Európa-bajnokságokon. Rangsort sem tudok felállítani. Megvan a szépsége a légpuskának és az összetettnek is. Az biztos, hogy számolni kell velem Tokióban, és a csapatversenyt – Mészáros Eszter lesz a partnerem – sem veszem félvállról.

Egyet ígérhetek, tiszta fejjel leszek a lőállásban, és az utolsó pillanatig küzdök.

Ebben a sportágban sok függ attól, hogy a többieknek milyen napjuk lesz. Korábban a miénk kortalan sportágnak számított, ötven körüli emberek is döntősök lehettek, most már van nálam fiatalabb, indiai riválisom, ez a sportág is kezd fokozatosan átalakulni.

Hogy fejezné be azt a mondatot, hogy sikerülnie kell az olimpiának, mert…

…mert mindent megtettem érte. Még úgy is, hogy több mint egy hónapot kihagytam a felkészülés alatt, és az elveszített időt nem lehet visszanyerni. Ez az egy hónap viszont olyan motivációs töltetet ad, amivel más nem rendelkezik.

Van ars poeticája?

Közhelyes, de tényleg csak a következő lövés számít. Mindig a következő, semmitől sem szabad kizökkenni. Figyelni kell a légzésre, ha egyre nagyobb a tét, nagyobb a pulzus, akkor is csak a következő töltény számít. A versenynek akkor van vége, amikor az utolsó lövés eldördül, és ezt az utolsó lövést én szeretném adni. Ebben a menetben sokan feladták volna, de addig kerestem az utat, amíg nem nyertem meg a csatát.

Van olyan bölcsesség, ami megfogta ebben az évben?

Sok van. Nem a konkrét esetre utalva, de például egy: ami ma elég, az holnap már kevés. A kardvívó olimpiai bajnoki címvédő Szilágyi Árontól hallottam ezt az inspiráló gondolatot, és kiválóan leírja, hogy miről szól a sportolók élete.

És van tanulsága a történetének?

Számomra annyira, hogy vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni, de mégis van megoldás, még ha nincs is közvetlenül a szemünk előtt, és csak az ötödik a listán. A tanulságot elsősorban másoknak kell levonniuk, akik nem tudták meggátolni, hogy idáig fajuljon a helyzet. Az én zaklatásom hat éve tartó folyamat volt, ami idén exponenciálisan kilőtt.

Amikor rám céloztak, volt esélyesem az elugrásra. És volt esélyem arra is, hogy vissza tudjak lőni. És szerencsére tudtam ebben a helyzetben is egy tízest lőni.