„Nem hajtjuk végre, ebben a formában bizonyosan nem hajtjuk végre a migrációs paktumot. Ezt így el tudom mondani, remélem, világos volt” – jelentette ki Magyar Péter miniszterelnök az ellenzéknek adott válaszában múlt hétfőn a parlamentben, miután egy bizottsági meghallgatásán már Pósfai Gábor belügyminiszter is beszélt erről.
A Fidesz és a Mi Hazánk folyamatosan azt feszegette, megfelelne-e az új kormány a június 12-én hatályba lépett, az uniós menekültügyi és migrációs csomag gerincét adó jogszabályoknak. A menekültügyi csomag sok szempontból szigorít, de nem azzal a részével okozhatna igazán fejtörést az új kormánynak, amelyről a Fidesz a legtöbbször beszél.
A kormányfő a parlamentben arról is beszélt, hogy június 23-án, kedden Budapesten tartják a visegrádi négyek kormányfői találkozóját, velük is fog egyeztetni erről. Magyar már a múlt heti EU-csúcs előtt is találkozott Donald Tusk lengyel, Robert Fico szlovák és Andrej Babiš cseh kormányfőkkel, valamint részt vett a keményebb migrációs politikát támogató 16 ország vezetőinek ülésén is.
A csúcs utáni brüsszeli sajtótájékoztatóján Magyar pénteken azt mondta, nem zárja ki, hogy a még 2024-ben elfogadott csomag egyes részeit mégis felülvizsgálják majd a tagállamok, mert kifelé ezt nem mondják ugyan, de sokan elégedetlenek a szöveggel. Azt pedig nem gondolja, hogy hamar kötelezettségszegési eljárás indulna Magyarországgal szemben a paktum végrehajtásának elmaradása miatt.
Ebben a formában nem
Június 5-én, egy héttel a hatálybalépése előtt tartottak tüntetést Budapesten a migrációs paktum ellen, amin többek között részt vett Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke és a választáson 27 százalékkal egyéniben csúnyát bukott, majd listáról bekerült Németh Balázs fideszes képviselő is. Utóbbi szerint Magyar Péter miniszterelnökhöz méltatlan módon viselkedett, és szándékosan hergelte a tüntetés résztvevőit – amikor erről beszélt, akkor a videóján éppen az volt látható, hogy a kormányfő a kezével szívecskét mutatott, máskor pedig megtapsolta az elhaladókat.
Magyar múlt hétfői napirend előtti felszólalásában kijelentette, hogy ebben a formában bizonyosan nem hajtják végre a migrációs paktumot, és az is világossá vált, hogy a kormány nem készít végrehajtási tervet sem. Magyar azt mondta, hogy a migráció forrásait helyben kell kezelni, az Unió területén kívül. Szerinte az Orbán-kormánynak is lett volna lehetősége, hogy megtalálja a jogi és politikai megoldást, amellyel kívül lehet tartani az illegális migránsokat és meg lehet védeni az EU külső határait.
Korábban azt mondta, a paktumban van egy olyan opció is, hogy ha jönne egy újabb migrációs hullám, akkor Magyarország választhatja azt, hogy nem vesz át migránsokat, nem fizet, hanem felajánlja a segítséget például Görögországnak, Máltának, más országoknak.
Szerinte az is kiderült, hogy az Orbán-kormány hazudott a migrációs paktumról, a kormányülések jegyzőkönyvei alapján ugyanis a Fidesz át akarta ültetni azt a magyar jogrendszerbe. Magyar állítja, hogy az előző kormány 2024. július 25-én egy olyan előterjesztésről is tárgyalt, amit Bóka János korábbi európai ügyekért felelős miniszter tárcája készített a kormánynak. „A dokumentum egyik pontja szerint az Orbán-kormány a migrációs paktum 2026. június 12-től alkalmazandó rendelkezései közül be kívánja vezetni a 12 hetes őrizetre vonatkozó szabályt vagy az egész migrációs paktumot” – mondta az emlékeztető alapján. Magyar szerint az is kiderült, hogy az előző kormány azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy bizonyos lépéseket már korábban bevezethessenek a paktumból.
Pósfai Gábor belügyminiszter a Kontrollnak arról beszélt, hogy a migrációs paktum jelenlegi formáját elutasítják, és monitorozzák azokat a megoldásokat, amelyeket a környező országok vagy más EU-s országok bevezettek. „A cél a további szigorítás, a cél az illegális migrációnak a megállítása, a külső határvédelem megerősítése. Ebből biztosan nem adunk lejjebb.” Szerinte az a nagy kérdés, hogyan lehet feloldani azt az ellentétet, hogy a paktum már hatályos, de az ország nem hajtja végre az abban foglaltakat. Céljuk, hogy szigorítást érjenek el, miközben betartják az uniós szabályokat, erre egy speciális, adaptált intézkedés lehet a megoldás, mondta.
EU-csúcs előtt és után
A paktum, illetve annak végrehajtása az Európai Bizottság június 12-i pénteki sajtótájékoztatóján is téma volt, felmerült, hogy hatással lehet-e az EU-s források folyósítására, ha Magyarország nem hajtja végre a csomag intézkedéseit. A Bizottság szóvivője csak annyit mondott, hogy szoros együttműködésben állnak a magyar hatóságokkal, egyebek között a bevándorlási ügyekben is. „A tárgyalások folyamatban vannak, de a magyar kormány még csak néhány hete van hivatalban” – mondta Markus Lammert szóvivő.
Múlt kedden a Népszava kérdésére, hogy miképp érnék el, hogy Magyarország végrehajtsa a menekültügyi egyezményt, Michael McGrath, az Európai Bizottság demokráciáért, jogállamiságért és igazságügyért felelős biztosa annyit mondott, hogy a Bizottság együttműködik a magyar kormánnyal, készek támogatni Magyarországot az egyezmény átültetésében. Emlékeztetett, hogy a paktum három segítségnyújtási lehetőséget is felajánl: befogadás, pénzügyi hozzájárulás és működési támogatás. A tagállamok ezek közül a szolidaritási intézkedések közül választhatnak, és Magyarország dönthet úgy, hogy nem akar kvóta alapján menekülteket befogadni.
Magyar már többször hangsúlyozta is, hogy ezek közül a harmadik opciót választanák, de a múlt héten azt is világossá tette, hogy ebben a formájában nem is hajtják végre a jogszabálycsomagot.
„Én nem gondolom, hogy rögtön kötelezettségszegési eljárás indulna emiatt Magyarország ellen, főleg, hogy egyre szigorodó a tagállami álláspont, és még azt is el tudom képzelni, hogy felül fogják vizsgálni ezt”
– mondta Magyar az EU-csúcs után Brüsszelben tartott sajtótájékoztatóján. Szerinte még azok a tagállamok sem tudják, hogy ez hogy fog pontosan működni, amelyek át akarják ültetni és alkalmazni akarják.
Nem Magyarország az egyetlen tagállam, amely nem hajtja végre a migrációs paktumot. „Nagyon sokan elégedetlenek a migrációs paktum elfogadott szövegével, úgy, hogy egyébként nagyon sok szigorítást tartalmaz, a visszaküldés szabályait is tartalmazza” – mondta. Szerinte vannak előremutató részei és kevésbé előremutató részei is, „tárgyalnunk kell arról, hogy miket lehet módosítani benne”.
A keményebb migrációs politikát támogató országok vezetőinek külön ülésén arról is döntöttek, hogy 19 tagállam levelet írt az Európai Bizottság elnökének, az Európai Tanács elnökének és a soros elnökséget betöltő Ciprusnak egyebek között arról, hogy az illegális migránsoknak az EU területén kívül hozzanak létre visszaküldési központokat.
Mi egyáltalán ez a migrációs paktumozás?
A paktumozásból nem látszik, de nem egy, hanem több, egymással részben összefüggő jogszabályról van szó. Túlnyomó részüket együtt, 2024-ben fogadták el, de volt olyan jogszabály, amelynél a részletek egy részét gyakorlatilag később dolgozták ki, egy pedig lemaradt: csak nemrég állapodtak meg róla, de hivatalosan még nem fogadták el.
A külön jogszabályok miatt értelmetlen eleve „a migrációs paktumról” beszélni. Erre sikerült rávilágítania múlt hétfőn Magyar Péternek, amikor nyilvánosságra hozta, az Orbán-kormány abban gondolkodott, hogy már a június 12-i határidő előtt végrehajtja a csomag egy részét – hogy aztán ő is „a” paktumról beszéljen. Brüsszelben a sajtótájékoztatóján Magyar azt mondta, nagyon sok jogszabályról van szó egy csomagban, „egy borzasztó névvel”.
A csomag gyökerei a 2015-ös menekülthullám idejére nyúlnak vissza, amikor a szabályokat több tagállam, köztük Magyarország akkori kormánya is nyíltan felrúgta. Amikor az 1980-as években létrehozták a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetet, nem foglalkoztak mélyen azzal a részkérdéssel, hogy mi legyen a külső határokhoz érkező menedékkérőkkel. Az európai integráció a második világháború utáni életképes formájában így működött és működik: elkezdenek valamit kicsiben, aztán a kapcsolódó részproblémákat menet közben rendezik, ha kell.
A június 12-ig érvényes rendszer elvben a külső határon lévő országok hatóságaira hárította a feladatot. Nekik kellett volna elbírálni a menedékkérelmeket, addig pedig beengedni a kérelmezőt, és ha valaki megfelel a feltételeknek, megadni neki a státuszt a szükséges védelemmel együtt. Ha nem, akkor a kérvényezőt bizonyos szabályok mellett vissza lehetett küldeni a hazájába.
Ha esetleg a kérelmező menet közben továbbállt volna – amit a hatóságok tartós őrizet híján nem igazán tudtak megakadályozni –, és az EU-ban beljebb adott le menedékkérelmet, egy ideig még visszaküldhették a külső schengeni határon lévő tagállamba, ahol bejött. Már ha egyáltalán ott regisztrálták menedékkérőként, vagy volt róla bármi fogalmuk, hogy ott érkezett. Ezt hívták „dublini transzfernek”.
Ezzel olyan rendszert hoztak létre, amely 2015-ig eldöcögött, de gyakorlatilag a tagállami kormányokat és magukat a menedékkérőket is a szabályok megszegésére vagy megkerülésére, a kiskapuk kihasználására ösztönözte. A menekültügyi statisztikákból már korábban látszott, hogy a belső és északi, gazdagabb tagállamokban – főleg Németországban – adták be a kérelmek jelentős részét, holott ezeknek ritkán van külső schengeni határuk.
A dublini transzfereket egyszerűen el lehetett kerülni, ha valakit nem regisztráltak menedékkérőként a külső schengeni határon, vagy kellő ideig elkerülte a visszaküldését. A transzfereket kapacitáshiány miatt már 2011-ben felfüggesztették Németországból Görögországba, az ottani hatóságok 2015-től maguk sem fogadtak ilyen visszaküldéseket. A Görögország felől érkezőknek még egyszer mindenképpen át kellett lépniük a külső schengeni határt, ha innen egy másik schengeni országba mentek, így az akkor nagyrészt Szíriából, a Balkánon keresztül érkező tömeget a következő, ilyen országnak kellett volna kezelnie – ez általában Magyarország lett.
A magyar hatóságok 2015-ben maguk is felfüggesztették az ilyen transzfereket, ezzel az Orbán-kormány közvetlenül hozzájárult a rendszer összeomlásához. Máskülönben a magyar hatóságoknak kellett volna azt az aránytalan terhet elszenvedniük, amely elvben a görögök nyakába szakadt. 2015-ben több mint 170 ezer menedékkérelem futott be Magyarországon, azaz elvben ennyit kellett volna itt elbírálni, ha pedig a kérelmező közben továbbállt, visszaküldhették volna.
Mindez nem jelenti, hogy Magyarország nem találhatná magát olyan helyzetben, amikor valóban az első alkalommal itt léptek be menedékkérők a schengeni övezetbe. 2019 után egy időre megugrott a – jellemzően Indiából repülővel érkező – migránsok száma az EU felé Szerbiából, utóbbi vízumpolitikája miatt. Az előszeretettel migránsozó Orbán-kormány valamiért nem verte nagy dobra a szövetséges szerb vezetésnek tulajdonítható esetet.
Az Európai Bizottság 2015-ben azzal próbált könnyíteni, hogy három tagállamból összesen 120 ezer menedékkérőt vegyenek át a többiek – közülük 54 ezret Magyarországról –, de ezt az Orbán-kormány elutasította. Erről az egyszeri, kötelező áthelyezésről a kormányok döntöttek minősített többséggel. A magyar és a szlovák kormány hiába támadta meg bíróságon a miniszteri testület döntését, elbukta a pert. Az Európai Bizottság mégsem indított kötelezettségszegési eljárást.
A kvótáktól független, nem egyszeri, hanem folyamatos kötelezettséget jelentő dublini transzferek azóta is csak döcögtek: 2024-ben közel 152 ezer ilyen kérelmet adtak be a tagállami (főleg a német) hatóságok más uniós országokban. Alig több mint tizedannyit, 16 ezret hajtottak végre.
A visszautasított menedékkérők hazaküldésével is hasonló a helyzet, az ilyen döntések 20-25 százalékát tudják csak végrehajtani. Már ha eljutnak a kérelmek az elbírálásig: olyan lemaradást szedtek össze a hatóságok, hogy azóta se bírták rendesen ledolgozni.
Schengen is a tét
Az eredmény az lett, hogy 2015-ben számos belső tagállam visszaállította a rendszeres határellenőrzéseket. Nem ültettek be újra határőröket az összes, határon rozsdásodó bódéba, de az „ideiglenes” határellenőrzéseket kilenc ország hatóságai még mindig, több mint egy évtizede fenntartják többek között az osztrák–magyar határon, és 2023-ban a szlovén–magyar határon is bevezették.
Az Európai Bizottság egy nemrég megjelent jelentésében remélte: az új menekültügyi csomag „jelentősen megerősíti a strukturális feltételeket, amelyek a belső határellenőrzések fokozatos kivezetéséhez szükségesek”, mert szerintük hatékonyabbá teszi a külső határok kezelését, valamint hatékonyabbá a fellépést a migránsok EU-n belüli mozgása ellen. Magnus Brunner menekült- és migrációügyért felelős biztos úgy látta, hogy a menekültek száma csökkent, a külső határokat megerősítették, így ideje, hogy elengedjék ezeket a belső határellenőrzéseket.
Szlovénia június 11-én be is jelentette, hogy megszünteti az ellenőrzést a magyar és a horvát határán, de a forgalom javítására hivatkozott. Alexander Dobrindt német belügyminiszter már előre jelezte, hogy az ellenőrzéseik működnek, és továbbra is szükségesek.
Hogyan kellene működnie az új rendszernek?
A június 12-én életbe lépett új szabályok alapján az EU külső határait illegálisan átlépő migránsoknak először egy új előszűrésen, egy egészségügyi, személyazonossági és biztonsági ellenőrzésen kell átesniük. Itt már nem csak ujjlenyomatot kell levenni: a csomaggal kiterjesztették azokat az adatokat, amelyeket egymás között megosztható módon tárolnak a tagállami hatóságok. Ha valaki továbbállna vagy máshol újra próbálkozna, így utólag is könnyebben azonosíthatják.
Azok, akiknek valószínűleg visszadobják a kérelmét (például a származási országukból érkező menedékkérők nagy részét elutasítják, vagy félrevezették a hatóságokat), egy új, gyorsított határeljárásba futnának bele. Ezzel anélkül tudják hamar elbírálni a – valószínűleg elutasított – kérelmeket, hogy engedélyeznék az EU-ba lépésüket. Addig akár őrizetbe is vehetik őket, és tranzitzónában tarthatják.
A határeljárás szabályainál kivételeket is megállapíthatnak, ha egy EU-n kívüli ország – Belarusz korábbi esetéhez hasonlóan – eszközként használná a migrációt, vagy hirtelen nagy tömeg jönne. A migráció megugrásának kezelésére a tagállamoknak kötelezően tervet is kell készíteniük a megújított jogszabály szerint, amely a fogadási feltételekről szól. Ugyanez a jogszabály írja elő, hogy nem kaphat anyagi segítséget az, akit nem abban a tagállamban találnak meg, ahol a kérelmét el kellene bírálni.
A nemzetközi védelem elismeréséről szóló, megújított jogszabállyal a tagállami hatóságoknak azt is mérlegelniük kell, ha a menedékjognak van alternatívája, például a kiindulási ország egy biztonságos részén. A biztonságra vagy közösségre veszélyes személyektől meg kell vonni a nemzetközi védelmet.
Fideszes narratíva
A Fidesz az Európai Parlamentben, az Orbán-kormány a Miniszterek Tanácsában minden jogszabályra, a fenti szigorításokat tartalmazókra is nemet mondott. Ennek és a nyilvános migránsgettózás ellenére az Orbán-kormány – a Magyar Péter által múlt hétfőn nyilvánosságra hozott kormányhatározat alapján – élt volna a lehetőséggel, hogy a csomagból a határeljárásokat előbb bevezesse. Ez pontosan mutatja, mennyire elszakadt a jogszabályok tartalmától „a migrációs paktum” elutasítását hangoztató vita, és mennyire őszintén kommunikál róla minden parlamenti párt.
Gulyás Gergely a vita egy pontján azt mondta, hogy a határeljárásokkal „a tranzitzónánkat” hozzák vissza. Emiatt és azzal, hogy a kötelező szolidaritást pénzzel vagy alternatív intézkedéssel le lehet tudni, a Fidesz nyugodtan hangoztatta volna a saját álláspontja győzelmét.
Viszont az Orbán-kormány és a Fidesz fő céltáblája a kötelező szolidaritás lett. Itt a tagállami kormányok évente értékelik, ki mekkora nyomás alatt áll. Akinél úgy döntenek, hogy segíteni kell, az erre kötelezettek vagy menedékkérőket vehetnek át, vagy fejenként 20 ezer eurót fizetnek, vagy ezzel egyenértékű technikai segítséget nyújtanak. A Fideszből erről szokták azt hazudni, hogy kötelező áttelepítésről van szó, időnként a pénzzel kiváltásra úgy utalva, hogy az „büntetés”, a harmadik lehetőséget szinte soha nem említve.
Magyar Péter többször is jelezte, hogy a technikai segítséget választaná, amire volt is pár tagállamnál példa, de ezt elvben a segítségre szoruló országok kormányainak kell kérniük, velük kell leboltolni azt is, mekkora összeget hogyan váltanának ki.
A „szolidaritási keretet” a tagállami kormányok bizottsági javaslat alapján állapítják meg. Tavaly ezt a magyar és a szlovák kormány üresen adta le. A magyar részesedés egyébként kevesebb mint 400 főre vagy ennek megfelelő összegre, segítségnyújtásra jött ki. Ebből elvben kötelezettségszegési eljárás lesz, bár ez csak a megindítása után két-három évvel szokott eljutni a büntetésig, és a következő éves keret meghatározásánál lehet próbálkozni technikai segítségnyújtással.
Hogy jön ide a napi egymillió eurós büntetés?
A keret nőni fog, már csak azért is, mert a júniusi hatálybalépés miatt 2026-ra még csonka évvel számoltak. De a szolidaritásnál a pénzt választva is bőven elmaradna az összeg attól a napi büntetéstől, amelyet a régi menekültügyi szabályok megszegése miatt kapott a magyar állam. Naponta egymillió eurót kell(ene) fizetni, amiért az EU bíróságának ítélete alapján egy egész uniós politika alól kivont egy tagállamot az előző magyar kormány. A bíróság cáfolta azt az olvasatot, amelyet a Fideszből hangoztatni szoktak, hogy a közös határt védték volna: az ítélet szerint így csak másokra hárították a felelősséget. A közös határ védelmét cáfolja és a felelősség átdobását támasztja alá az embercsempészek elengedése, amiből szintén uniós eljárás lett.
A magyar rendszer trükkje az volt, hogy egy előengedélyhez köti a belépést, ezt viszont csak a belgrádi vagy a kijevi nagykövetségen lehet beadni. Tehát valaki vagy visszamegy plusz egy papírért, amelyet külön elbíráltat, hogy egyáltalán eljuthasson a menedékkérelemig, vagy inkább átmegy Horvátország és Szlovénia felé, és megspórol egy plusz lépést. Időközben ráadásul Horvátország, majd Bulgária és Románia is csatlakozott a schengeni övezethez. Azaz a legegyszerűbb út már nem Magyarországon át vezet: a Balkán keleti felén kerülve a menekültek megspórolhatják, hogy még egyszer át kelljen menniük egy külső schengeni határon, Nyugat felé pedig hamarabb beléphetnek az övezetbe, ha elérik Horvátország déli csücskét.
Az ítéletnek megfelelésről az Orbán-kormány is elkezdett tárgyalni: Bóka János akkori EU-ügyi miniszter egy „menetrendig és módszertanig” jutott. 2024-ben a Magyar Hangnak a birtokába jutott egy előterjesztés is, amellyel ötmilliárd forintért építettek volna menekülttábort Vitnyéden. A lap szerint a szöveget azzal indokolták, hogy a kormány megfeleljen az uniós bíróság ítéletének. Miután Magyar Péter június 13-án megmutatta a vitnyédi tábor előkészítéséről szóló, eltitkolt kormányülési emlékeztetőket, Orbán arról beszélt, hogy sehol sem lett tábor, de azt is állította, hogy taktikázásról volt szó. A parlamentben fideszes politikusok arra utaltak, hogy az egymillió eurós bírság elkerülését próbálták elérni.
Magyar Péter Brüsszelben azt mondta, hogy több tagállami vezető elfogadhatatlannak tartotta a napi egymillió eurós bírságot, amelyet az előző kormány menekültügyi lépései miatt szabott ki az EU bírósága Magyarországra, és jelezték, hogy valamilyen megoldást kell találni szabályozással vagy mással, hogy ez fel legyen függesztve. „Jövő héten is egyeztetünk ebben, tagállamokkal is, európai intézményekkel is, hogy kívül tudjuk tartani az illegális migránsokat, de ne kelljen mellette naponta 350-400 millió forintot kifizetni” – mondta. Nagyon reméli, hogy záros határidőn belül ez meglesz, mivel már majdnem egymilliárd eurót bukott Magyarország az ítélet miatt.
A Szerbiából érkezőknél épp az új szabályok miatt dobhatnák vissza a menedékkérelmeket
A menekültek számát összességében csökkentheti a migrációs paktumként emlegetett csomag két olyan eleme, amelyről 2024-ben szavaztak ugyan, de a részleteket gyakorlatilag csak utána dolgozták ki, amikor elfogadták a biztonságos származási országok első uniós szintű listáját, illetve a biztonságos harmadik ország fogalmának felülvizsgálatát is.
A biztonságos származási országok új uniós listája lehetővé teszi, hogy gyorsan elbírálják az ilyen országokból érkezők menedékjogi kérelmeit. Az új szabályokkal a kérelmezőket könnyebben visszaküldhetik a hazájukba. Banglades, Egyiptom, India, Kolumbia, Koszovó, Marokkó és Tunézia mellett az EU tagjelöltjei is biztonságos származási országnak minősülnek, kivétel például válogatás nélküli háborús erőszak vagy emberi jogi szankciók esetén.
Az uniós országok széles körű feltételekkel alkalmazhatják majd a biztonságos harmadik (azaz EU-n kívüli) ország elvét egy menedékkérőnél. Ilyen a kapcsolat a kérelmező és a harmadik ország között, például a családtagjaik jelenléte az országban, vagy a nyelvi, kulturális kapcsolatok, de ilyen lesz az is, ha a kérelmező az EU-ba vezető úton áthaladt a harmadik országon, és ott hatékony védelmet kérhetett volna. Ha fennáll ilyen körülmény, az uniós tagállamok elutasíthatják a menedékjog iránti kérelmeket – ezzel a lehetőséggel már a menekültügyi csomag 2026 júniusától megkezdett alkalmazása előtt élhettek a tagállami hatóságok, de a két módosítás a csomag többi részével egyszerre lép hatályba.
Az Orbán-kormány korábbi vitáinak egyik kulcskérdése volt, hogy Szerbia biztonságos harmadik országnak számít-e. Az új szabályozás egyértelművé teszi, hogy igen, mert uniós tagjelöltről van szó, és így elutasíthatják az innen érkezők menedékkérelmeit.
A június 12-én életbe lépett jogszabályok szerint ráadásul ilyenkor az adott tagállam hatósága a határeljárással is megvizsgálhatja a kérelmet. Magyarul a Szerbiából érkezők a tranzitzónákba mehetnének, ahol a gyorsított határeljárással elbírálhatnák a kérelmüket, és amiatt, hogy biztonságos harmadik országból jöttek, ezt elutasíthatnák, majd gyorsítva vissza is küldhetnék az illetőt.
Gulyás Gergely fideszes frakcióvezető múlt hétfői felszólalása utalt rá, hogy a határeljárással vissza lehetne hozni a tranzitzónákat. A 2020 előtti rendszerhez képest ráadásul itt hamarabb is elbírálhatnák a kérelmeket. A tranzitzóna „nyugodtan be is vezethető, hogy ha azzal az egymillió eurós bírságot” elengedik – bár Gulyás szerint ezt nekik nem tették volna meg –, „akkor azt tegyék meg, mi azt támogatni fogjuk”.
Gulyás felszólalása így politikai kiutat is jelentett volna Magyarnak, de a miniszterelnök bármilyen menekülttábor létesítése mellett azt is kizárta, hogy visszahozzák a tranzitzónákat.
Orbán Viktor a keddi brüsszeli sajtótájékoztatóján egyébként már visszalépésnek, rossz rendszernek tartotta a tranzitzónákat a mostanihoz képest.
A visszahozásuk a határkapacitás miatt még akarat esetén sem lenne egyszerű. A határeljárásoknál előírták, hogy hány ilyen eljárásra kelljen megfelelő kapacitást fenntartani, és így elkerüljék a görög hotspotok 2015 körüli zsúfoltságát. A kapacitást a szabálytalan határátlépések – és nem a határátlépők – száma alapján számolják. Ez Magyarországnak azért baj, mert az Orbán-kormány menekültügyi trükközése miatt többször is beleszámíthatják azt, akit az előengedély hiánya miatt feltartóztatnak, hiszen nem regisztrálják. Nem csoda, ha Magyarországnál elsőre az egyik legnagyobb részesedés jött ki. Az új kormányon itt is segíthet a 2025-ben létrejött bolgár–román schengeni folyosó, de ehhez még akkor is kell némi idő, ha valóban eltereli a forgalmat: a legutóbbi két év adataiból számolnak.
Az EU-n kívüli visszaküldési központokra készülnek
Az eredeti csomag átdolgozott, de a döntéshozók június elején kötött alkuja alapján célegyenesben lévő eleme az elutasított menedékkérők visszaküldéséről szól. A visszaküldési határozatokat megosztanák, a schengeni övezet országainak közös nyilvántartási rendszerébe is feltöltenék, és más tagállamban is betartathatnák, mint amelyben kiadták. Aki ilyen döntést kapott, annak kötelező lenne együttműködnie a hatóságokkal. Ha ennek nem tesz eleget, veszélyt jelent vagy fennáll a szökés kockázata, akkor őrizetbe vehetik. A veszélyesnek ítélt személyeknél külön intézkedéseket vezetnének be, örökre kitilthatnák őket az EU-ból.
Az új szabályok lehetővé tennék az EU-n kívüli „visszaküldési központokat” is.
Bár a szabályokat hivatalosan még nem fogadták el, több tagállam kormánya már tervezgeti is az albániai olasz létesítményre hajazó központokat.
Lazábban kapcsolódik, de az EU a kereskedelmi kapcsolatait és a nagy belső piacát is beveti a visszaküldések elősegítésére. A fejlődő országok csak akkor számíthatnak az eddig nyújtott uniós vámkedvezmények folytatására, ha visszafogadják a határokat szabálytalanul átlépő migránsokat.
