Szijjártó alatt már meg sem lepődött senki, hogy nincs, Orbán Anita most 15 év után visszahozza
Megerősített V4; rendezett szlovák viszony, különös tekintettel a Beneš-dekrétumokra; Magyarország helye az EU-ban és a NATO-ban van a magyar érdekek érvényesítése mellett. Mindezek biztosítása a diplomácia eszközeivel és nem hangos ellenkezéssel – ez a néhány cél akár a bevezetője is lehetne az új, Orbán Anita által irányított külügy hosszabb távú stratégiájának, de ezek a tervek egyelőre csak a parlamenti meghallgatásán hangzottak el.
Hasonló, nyilvánosan elérhető külpolitikai stratégiája Magyarországnak 2011-ben készült utoljára. Orbán Viktorék 15 éve még kompromisszumkészséget, erősebb EU-tagállami együttműködést és szolidaritást ígértek, Ukrajna pedig a külügy érdeklődésének „homlokterében” állt. Szijjártó Péter miniszteri évei alatt elmaradt a célokat és a prioritásokat összegző dokumentum, az általa vezetett minisztérium oldalán nincs semmi ilyesmi.
Eközben más EU-s országok külügyminisztériumainál általános, hogy jól látható és elérhető módon közzéteszik, hogy egyes országok, térségek vagy éppen kontinensek esetében milyen politikát képviselnek. A szlovákoktól a lengyeleken át egészen a franciákig a kormányok általában részletesen közlik, hogy milyen külpolitikát visznek. Most úgy néz ki, hogy az Orbán Anita-féle külügy pótolja majd ezt a hiányosságot, ezzel is kiszámíthatóbb politikát ígér, miközben a tervek szerint az elkészülő új külügyi stratégiát évente felülvizsgálnák.
Ugorjunk 15 évet az időben
Orbán Anita még a parlamenti bizottsági meghallgatásán jelentette be, hogy megújítják a magyar külügyi stratégiát, a Külügyi Intézet pedig visszakerül a minisztériumhoz. Erre reagálva a Fideszen belül évek óta a háttérbe szorult, végig az atlantista álláspontot képviselő Németh Zsolt örömmel konstatálta, hogy az új miniszter gondolataiban visszaköszönnek a 2011-es külpolitikai stratégia elemei. Németh meg is említette, hogy Orbán Anita a 2010-es évek elején még munkakapcsolatban állt az akkori külüggyel, utazó nagykövet volt.
Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen stratégiát akar vagy egyáltalán tud megújítani az új külügyminiszter, eléggé régre kell visszanyúlni. Az is elég szembetűnő, hogy az akkori dokumentumban vázoltak többségében nehezen összeegyeztethetők a Szijjártó Péter által 2015-től Külgazdasági és Külügyminisztérium néven vezetett tárca prioritásaival. Visszanézve tanulságos látni, hogy honnan hova jutott el az Orbán-rendszer a NER 16 éve alatt.
„Külügyminisztérium” – áll a 2011-ben bemutatott külpolitikai stratégia címoldalán, amit még Martonyi János külügyminisztersége alatt készítettek el és a Magyar külpolitika az uniós elnökség után címet kapta. Ebben 55 oldalon keresztül írnak szakpolitikai kérdésekről. A stratégiáról maga Martonyi azt mondta, hogy azzal iránymutatást, kiindulást kívánnak nyújtani a magyar diplomáciának és a közvéleménynek. „Időszerű, hogy áttekintsük külpolitikánk főbb alapvetéseit: értékeinket, helyzetünket, céljainkat és terveinket.”
Martonyi Jánosék értékelvű külpolitikával terveztek, ezek alapján határozták meg a célokat is. De értelmezésük szerint ez nem jelenti, hogy korlátozni kell a kapcsolatot azokkal az országokkal, amelyek a magyar külügy által kijelölt értékeket máshogy értelmezik.
És mik az értékek? Az ENSZ Alapokmánya, a NATO alapszerződése, az EU-ról szóló lisszaboni szerződés és az akkor frissen elfogadott Alaptörvény. A prioritások között volt a térségpolitika, az euroatlanti orientáció egy erős, egységes Európán keresztül és a globális nyitás. Az EU- és NATO-tagságot olyan tényezőként értékelték, mint ami javítja az ország nemzeti érdekeinek képviseletét. „Biztonságunkat tovább erősíti az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája, illetve közös biztonság- és védelempolitikája keretében folytatott együttműködés.” Azt is állították, hogy
„határozott álláspontok és kompromisszumkészség kell, hogy jellemezzék a magyar fellépést. Magyarország erős és egységes Európai Unió létrehozásában érdekelt”.
Olyan EU-t szerettek volna, ami a tagállamok együttműködését mélyíti, szolidáris és az integráció irányába lép tovább. „A válsághelyzet jellege megkövetelheti a kormányköziség időszakos erősödését, de ezt abban az esetben fogadhatjuk el, amennyiben már rövid távon is vissza lehet térni az uniós szerződések keretei között hozott döntésekhez.” Az euró bevezetését a magyar stratégiai célok közé sorolták. Különösen fontosnak tartották a közép-európai népek érdekeinek érvényesítését. „Ezt fejezte ki, hogy miniszterelnökünk első külföldi hivatalos útja Varsóba vezetett.” Emellett stratégiai szövetségesként jelölték meg Ausztriát, Romániát és a többi V4-országot.
Oroszországot kiemelkedő stratégiai partnerként jelölték meg, erősíteni akarták az együttműködést. A problémák közé sorolták, hogy a Nyugat gazdasági és politikai vezető szerepe visszaszorulóban van, miközben a feltörekvő gazdaságok (Kína, India, Brazília) megerősítették gazdasági pozícióikat. A stratégia értékelése szerint a súlyosbodó gazdasági és társadalmi problémák, illetve a megoldásukkal kapcsolatos vízió hiánya „beárnyékolta” Magyarország megítélését a nemzetközi gazdasági és politikai élet mérvadó köreiben. A külgazdaság és a külpolitika összekapcsolását már ekkor fontosnak tartották, egy olyan elemnek, ami erősíti az országimázst.
Kiemelt hangsúlyt kapott az ellátásbiztonság, elismerték, hogy a földgázellátás tekintetében az ország sebezhető helyzetben van. Fel akartak készülni a potenciális ellátásbiztonsági válságokra más területeken is.
Fontosnak tartották az olyan projekteket, amelyek a szomszédos országokkal teremtenek összeköttetéseket, hogy az ország versenyképes áron jusson energiához.
„A térség – s benne különösen Ukrajna, Kelet-Európa legnagyobb állama, hazánk legnagyobb szomszédja – helyzete külpolitikai érdeklődésünk homlokterében áll” – írták. A kelet-európai országokkal (köztük Ukrajna) való konfliktusok megoldását és az államok területi integritásának maradéktalan biztosítását is a célok közé emelték.
A Martonyi-féle stratégiát váltotta fel 2014-től az Orbán-kormányokban a „folytatjuk” mint általános ígéret. Az egészen biztos viszont, hogy ezt, a 2011-ben írt külügyi stratégiát nem folytatták. Előbb Navracsics Tibor volt egy rövid ideig a külügyminiszter, majd Szijjártó Péter 12 éves minisztersége alatt ilyen, nyilvánosan elérhető stratégiai dokumentum nem készült, így nincs is nagyon mit számonkérni. „Ez a dokumentum fontos lépés egy később kialakítandó külkapcsolati stratégia kidolgozásához” – mondta még 2011-ben Martonyi János az általuk írt stratégiáról. Ez a „később” a NER alatt már nem jött el.
V4-erősítés, szuverén politika és lehorgonyzás a Nyugat mellett
Azt egyelőre hivatalosan nem tudni, hogy mi kerül a jövőben az ország külpolitikai stratégiájába. Azonban Orbán Anita nyilatkozataiból és bizottsági meghallgatásaiból lehet következtetni az irányokra, és az is egyértelmű, hogy fontos szakmai egyeztetések fogják megelőzni a dokumentum elkészülését. Ahogy az is, hogy rengeteg ügyet máshogy kezelnek majd, mint Szijjártó Péter minisztériuma tette.
Orbán Anita már külügyi szakértőként, első tiszás megszólalásában kijelentette, hogy véget szeretne vetni a kompország státusznak: Magyarország a Szent István-i örökség alapján a Nyugathoz tartozik. A korábbiakhoz képest újdonságnak számít, hogy kifogásolja az orosz energiafüggőséget és sokkal jobban törekedne a diverzifikációra. A külgazdasági szakterülettől megszabadított Külügyminisztériumban szuverén politikát szeretnének vinni, és az is fontos, hogy az Információs Hivatal ide került vissza. Magyar Péter, illetve a kormány egyes tagjainak első útja Lengyelországba vezetett, így nem meglepő, hogy különös hangsúlyt helyeznének a V4 megerősítésére.
Magyar múlt pénteken azt is bejelentette a Brüsszelben Ursula von der Leyennel tartott sajtótájékoztatóján, hogy június 23-án miniszterelnöki szinten találkoznak a V4-ek Budapesten. Magyar arról beszélt, kormánya igyekszik rendezni Magyarország viszonyát a szomszédos országokkal, így járt korábban Lengyelország mellett Ausztriában is. Arról is beszélt, hogy Magyarország és Ukrajna kapcsolatában is ideje új fejezetet nyitni, ennek első lépése lehet, amit Magyar szerda este bejelentett: megállapodásra jutottak Ukrajnával a magyar kisebbség jogainak rendezéséről. Ez teljes fordulatot jelent a magyar diplomácia eddig hozzáállásában, illetve a két ország kapcsolatában. Ezt a miniszterelnök úgy foglalta össze, hogy „három hét alatt sikerült elérnünk azt, amit Orbán Viktoréknak 10 év alatt nem”.
A miniszterelnök szerint az ukrán vállalások megjelennek majd Ukrajnának az Európai Unió felé vállalt cselekvési tervében is. Amennyiben ez megtörténik, a magyar kormány hozzájárul ahhoz, hogy megnyissák az első csatlakozási klasztert Ukrajna vonatkozásában. Csütörtök kora reggel Julia Szviridenko ukrán miniszterelnök be is jelentette, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama megállapodott abban, hogy megkezdik a tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával az uniós csatlakozásról.
Orbán Anita is beszélt arról, hogy a lengyel mellett a cseh és a szlovák együttműködést is új alapokra helyeznék. Szerinte a határon túli politikában általában is lényeges a kisebbségi közösségek jogvédelme. „Nem tudjuk olyan országgal elmélyíteni a kapcsolatunkat, amely a kollektív bűnösség alapján ítéli meg a kisebbséget” – jelentette ki Orbán Anita Szlovákiával kapcsolatban a Beneš-dekrétumok miatt. Szerinte az ilyen törvények életben tartása „teljesen szembemegy az uniós joggal, értékekkel és az alapvető, univerzális emberi jogokkal”. Korábban a kormány első száz napjában legfontosabb feladatának a Beneš-dekrétumok ügyének rendezését nevezte.
Bizottsági meghallgatásain az új külügyminiszter azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország helye az EU-ban és a NATO-ban van, de a magyar érdekek érvényesítése így is alapvetés, ám ezt a diplomácia eszközeivel, nem pedig hangos ellenkezéssel biztosítaná. „Le fogunk horgonyozni a nyugati szövetségrendszerben” – jelentette ki már az első, még Magyar Péter YouTube-csatornáján adott interjújában, aztán pedig arról is számtalanszor beszélt, hogy
„nem bot szeretnénk lenni a küllők között, hanem küllő a keréken”.
Az új külügyminiszter azt is érintette, hogy Oroszország ellen jöhetnek újabb szankciók az EU-ban, Magyarország „harmadik ország érdekében” biztosan nem vétózna, de szem előtt tartja a magyar cégek és az energetikai terület érdekeit. Közben önmagában is jelezte az éles váltást a magyar diplomáciában, hogy Orbán Anita május közepén bekérette a Külügyminisztériumba az orosz nagykövetet, miután Kárpátalját minden korábbinál nagyobb intenzitású orosz dróntámadás érte. A Fidesz-kormány alatt a határozott hangvételű számonkérést inkább a saját szövetségesi rendszerén belüli országok és Ukrajna vonatkozásában tartották fenn.
Az EU-bővítésben Orbán Anita folytonosságot ígért az előző magyar kormánnyal. Szerinte a Nyugat-Balkán országainak bevonása az EU-ba érdeke Magyarországnak, ehhez szakmai és politikai támogatást is kész nyújtani, de természetesen minden érintett országnak teljesítenie kell a csatlakozási feltételeket. Ez vonatkozik Ukrajnára is.
Újszerű lehet az is, hogy nem a megtett kilométerekben mérné a sikerüket: Orbán Anita szerint amíg nem rendezik az ügyeiket a szomszédos országokban, addig nem terveznek hétezer kilométerrel messzebbi országokba utazni, hogy vélt vagy valós magyar érdekeket képviseljenek.
Külföldön teljesen természetes
Az Európai Unióban – de sok esetben még azon kívül is – szinte természetes, hogy az adott országok külügyminisztériumainak oldalán jól látható helyen szerepelnek az általuk követett stratégiák. Lengyelország külügyminisztériumának oldalán sem rejtegetik a stratégiájukat, sőt egy olyan dokumentumot tettek közzé, ami az aktuális, várhatóan 2027 őszéig tartó kormányzati cikluson túlnyúlik. A lengyeleknél az alapelvek kidolgozását és közzétételét egyébként törvény is előírja. Emellett itt is van hosszú távú stratégia, most a 2026 és 2030 közötti időszakra jelölték ki, milyen prioritásai vannak a lengyel nemzetközi politikának.
A középtávú stratégiában megállapítják, hogy a mostani dokumentum egy sokkal komplexebb és kiszámíthatatlanabb nemzetközi környezetre készült, idesorolják az orosz–ukrán háborút, a fokozódó hibrid és kiberfenyegetéseket, de még azt is, hogy a „keménykezű”, autokratikus kormányzás egyre népszerűbb az alapvetően demokratikus államokban is. Célkitűzések között leírják, hogy meg szeretnék erősíteni az ország helyzetét a NATO-ban és az EU-ban. 2030-ra pedig szeretnék elérni, hogy Lengyelországnak kulcsszerepe legyen a regionális stabilitás biztosításában.
Németország esetében témákra bontva lehet megismerni az éppen aktuális kormány külpolitikáját. Többek közt a nemzetközi szervezetek, Európa, Latin-Amerika, a transzatlanti kapcsolatok és például a biztonságpolitika is külön fület kaptak a minisztérium oldalán. Az EU esetében egyenként lehet utánaolvasni a tagállamoknak, ahol még általános tájékoztatók is vannak – ezek frissek, Magyarország esetében például már tartalmazza az április 12-i választás eredményét.
A német külügyminisztérium honlapján részletezik az ország biztonságpolitikai stratégiáját a NATO-tagságtól kezdve a dezinformáción át egészen a nemzetbiztonsági stratégiáig. A különböző kontinensekre, térségekre kattintva pedig olyan összefoglaló anyagokat találhat bárki, mint például a német kormány 2030-ig tartó Kína-politikája vagy éppen a csendes-óceáni politikája.
De nem kell Németországig menni ahhoz, hogy hasonlóan részletes, témákra bontott külpolitikai stratégiát találjunk. A szomszédos Szlovákia külügyminisztériumának oldalán a „diplomácia” menü alatt már a Robert Fico 2023-ban indult ciklusa alatt készült dokumentumokban részletezik az európai stabilitáshoz és biztonságpolitikához való viszonyukat. Írnak arról, hogy szerintük hol van Szlovákia helye az európai politikában és a versenyképességgel is foglalkoznak. A stabilitásról szóló stratégiában foglalkoznak az orosz agresszió hatásaival, és azzal, hogy milyen visszafordíthatatlan következményei lennének, ha Oroszország erőszak útján tudná módosítani országok határait.
A szlovákok, illetve a jelenlegi kormány külön kifejti az Európa-politikáját is: írnak többek közt a helyreállítási alapról, Szlovákia részvételéről az EU-s vitákban, a migrációról és a zöldpolitikáról is. A nemzetközi szervezetekben (NATO, ENSZ) való részvételük és az emberi jogok bemutatása mellett külön oldalt szántak a nemzetközi szankciók elmagyarázásának is. Itt kiderül, hogy egyáltalán milyen típusai vannak és azoknak milyen hatásuk lehet.
A franciák a „prioritások és intézkedések” cím alatt mutatják be, hogy a Francia Európa- és külügyminisztérium mit kezel a prioritások között: a békéért és emberi jogokért tett törekvések, a szuverén Európa támogatása, a francia vállalatok támogatása, a francia kultúra megjelenítése külföldön és hozzájárulás a fenntartható globalizációhoz. Kiemelt ügyeket is számontartanak, idesorolják Franciaország idei G7-elnökségét, a franciák diplomáciai lépéseit Ukrajnában és a humanitárius tevékenységüket a palesztin területeken.
Emmanuel Macron francia elnök egyik prioritásként kezelt témája, hogy Európa úgy lesz szabad, ha egyben rettegett is, ehhez pedig nukleáris elrettentő képességre van szükség. Nem véletlen hogy a francia külügy oldalán többek közt megismerhető a jelenlegi kormány álláspontja az európai védelmi politikáról. A franciák le is írják, hogy haderejükkel elsősorban olyan országokat és kezdeményezéseket kívánnak támogatni, amelyek hozzájárulnak Európa közös védelméhez az EU és a NATO keretein belül.
Magyar útjai is világosan jelzik az irányokat
A részletes magyar külügyi stratégia kidolgozásához vélhetően még időre lesz szükség, az alapokat viszont ígéretek, elképzelések szintjén már biztosan lefektette az új kormány. A megvalósításának pedig Magyar Péterék már neki is álltak: a lengyel és osztrák út után a kormányfő múlt héten Brüsszelben megállapodást kötött 16,4 milliárd eurónyi uniós forrás felszabadításáról. Kedden Berlinben Merzcel, szerdán Párizsban Emmanuel Macronnal tárgyalt.
„Dolgozunk tovább Magyarország helyének erősítésén Európában, a nyugati szövetségi rendszerben” – mondta Magyar hétfőn a parlamenti felszólalásában a két útra utalva. Szerinte sok munkájuk lesz abban, hogy Magyarország újra erős szövetséges legyen mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind az EU-ban. „Sok munkával, tárgyalással, a külpolitikában erős, szuverén partnerként visszaszerezhetjük a bizalmat” – jelentette ki.
Június 18–19-én tartják az Európai Tanács első olyan csúcstalálkozóját, ahol már Magyar Péter képviseli miniszterelnökként Magyarországot. A 26 másik állam- és kormányfő közül Magyar sokakat már ismerősként üdvözölhet majd, többek között a kétoldalú látogatásoknak köszönhetően.
