Macron a francia nukleáris erőkről: Ahhoz, hogy szabadok legyünk, rettegettnek kell lennünk

"Nem dőlhetünk hátra a jelenlegi helyzetben. Az elrettentő erőre szükség van, hogy ha az események úgy hozzák, ne legyünk védtelenek a zsarolással, az ellenséggel szemben – jelentette ki Emmanuel Macron hétfői beszédében. A francia elnök utoljára előző elnöki ciklusában, 2020-ban szólt az ország nukleáris erejéhez kötődő védelmi stratégiáról.

• Macron szélesebb körű együttműködést javasolt a francia nukleáris erők stratégiai feladatainak kiszélesítésére európai partnereivel;
• Bejelentette, hogy növelni fogják a francia nukleáris robbanótöltetek számát.

Mindez azért indokolt, mert a világ nagyot fordult 2020 óta, ennek legalább két oka van:

2022 februárjában Oroszország teljes erejű háborút indított Ukrajna ellen – az ország feletti ellenőrzés visszaszerzése mellett azt követelve, hogy a NATO katonai infrastruktúrája húzódjon az 1997-es határok mögé, azaz lényegében tegye formálissá a szövetség azóta történt bővítését, kiüresítve ezzel többek között Magyarország NATO-tagságát is.

2025 januárjában pedig visszatért a Fehér Házba Donald Trump, aki alapjaiban ingatta meg a transzatlanti kapcsolatokat, bizonytalanná téve a NATO európai tagjait, hogy az Egyesült Államok a jövőben is kész szavatolni nukleáris erejével Európa biztonságát, ahogyan tette szövetségeseivel az elmúlt 80 évben.

De harmadik okként az erőviszonyok megváltoztatása is megjelölhető, Kína felemelkedése harmadik nukleáris hatalommá, a hagyományos fegyverzet területén is a jelentősen megerősödve, igaz, ez egy hosszabb folyamat volt, ellentétben a két fentebbi elemmel, amely reakciót követel nem csak Párizstól, de az EU-tól és a NATO európai tagjaitól.

Franciaország nagyobb szerepet vállal

Macron a korábbiaknál is szélesebb együttműködést javasolt az európai országoknak. Ez nem csak az általa független, szuverén atomhatalomnak nevezett Egyesült Királyságra érvényes – amellyel korábban is volt bizonyos fokú együttműködés a nukleáris elrettentő erők területén –, de a NATO és az EU más tagjaira is. Ebben kulcsszerepet játszik Németország, de pozitívan reagált a felvetésre Lengyelország, Hollandia, Belgium és Dánia is – mondta Macron. Ezek az országok részt vesznek a nukleáris erőkkel számoló elméleti szimulációkban. Ugyanakkor az elnök kiemelte, hogy a nukleáris erők irányítása mindvégig a mindenkori francia elnök kezében lesz.

Bár a transzparens együttműködés az elnök elmondása szerint összhangban lesz a NATO egészével, a bejelentés mégis érezhetően a transzatlanti kapcsolatokat háttérbe szorító Egyesült Államoknak is szólt. Macron már a müncheni biztonsági konferencián is beszélt arról, hogy újra kell fogalmaznia Franciaországnak a nukleáris elrettentő erejét, és arról, hogy “Európának geopolitikai erővé kell válnia.”

Bár Nyugat-Európában két nukleáris hatalom is van – a franciák és a britek – a töltetek száma nagyságrendekkel kisebb, mint Oroszországé. Előbbieknek 290 és 225 – ennek nagyjából a fele van azonnal bevethető készenlétben –, míg az oroszoknak 5500 robbanófejükból 1700 áll hordozórakétán bevetésre készen. Európában a hordozók is korlátozottak: az Egyesült Királyságnak csak négy tengeralattjárója van, ahonnan atomfegyvert lehet útnak indítani, Franciaországnak ugyanennyi, de mindkét esetben jellemzően egyszerre csak egy van állandó készenlétben.

Igaz, Franciaországnak emellett légierőre is kiterjedő nukleáris képessége is van, ám csak egy repülőgéphordozója, amely képes atomfegyver bevetésére alkalmas gép szállítására. (Az Egyesült Államoknak 3700, Kínának legalább 600 nukleáris robbanótöltete van.)

Macron kiemelte: az ország szuverén nukleáris ereje által biztosítandó védelem – amely hangsúlyozottan stratégiai, nem pedig taktikai, tehát sosem a bevetés, hanem mindig az elrettentés, a távoltartás a cél – nem korlátozódik szűken az ország területére. A közeli szomszédok helyzete is hat Franciaországra, ez már önmagában is indokolttá teszi a szélesebb együttműködést.

Macron szerint az elrettentő erők mellett nem hagyható el a hagyományos erők, valamint a drón- és rakétaelhárításra vonatkozó képességek fejlesztése sem: az együttműködés a többi országgal, cserébe a stratégiai védelemért épp ezen a területen képzelhető el, megosztva így a növekvő védelmi terheket, kölcsönösen hasznot hajtva ezzel a partnereknek.