Kárpátaljai magyar hadifoglyok mondják fel az orosz narratívát, a magyar köztévé meg csont nélkül leadja

A nemzetközi jog megsértéseként is értelmezhető az, hogy az MTVA A háború borzalmai című műsorában olyan videókat mutatott be, amelyeken orosz hadifogságban lévő kárpátaljai magyarok mondanak hálát a túlélésért orosz fogva tartóiknak – mondta a Telexnek Hoffmann Tamás nemzetközi jogász, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi docense.

Az orosz fogságban készült, közösségi oldalakon elérhető felvételeket egy az egyben leadta az állami tulajdonban lévő MTVA – hívta fel a figyelmet a 444. Hoffmann szerint az adás miatt felmerül a genfi konvenció megsértése. Az 1945-ben megalkotott egyezmény a hadifoglyok jogállását, a velük való bánásmódot, fogva tartásuk módját szabályozza. Ezzel pedig nehezen összeegyeztethető, hogy ilyen felvételeket készítsenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő hadifoglyokkal, akiknek érthető módon nemigen van szabad döntési lehetőségük.

„Amit a köztévé tett, az Magyarország nemzetközi jogi felelősségét is indukálhatja”

– mondta Hoffmann, aki szerint közvetlen jogi következmény az egyezmény megsértése ellenére nem várható, de „a többi állam elítélhetné a jogsértést”.

Az eset az állami tulajdonos révén felveti a magyar állam felelősségét is. Ez azzal együtt is igaz, hogy a megszólalók a magyar állam segítségét – vagy név szerint Orbán Viktor kormányfő közbenjárását – kérik kiszabadításuk érdekében. Ha ez megvalósul, akkor kétségtelen, hogy a jogsértés, azaz a felvételek teljes leadása Hoffmann szerint „pozitív következményekkel jár”. A nemzetközi jogász azonban hangsúlyozta, hogy „a nemzetközi jog súlyos megsértését nem lenne szabad elvárni azért, hogy a hadifoglyok jobb helyzetbe kerüljenek vagy kiengedjék őket”. A fogva tartók egyébként is bármikor elengedhetnék a foglyokat, fogolycserével vagy anélkül is.

Mivel a sajtó működésének alapvető eleme a forráskritika, elgondolkodtató az is, honnan került az MTVA műsorába a kárpátaljai magyarok hadifogságból küldött üzenete: egy magánszemély niamhedwards198 nevű TikTok-oldaláról, amelyen egy Niamh Edwards néven működő Facebook-profil is linkelve van. Az ír női keresztnév alatti profilon jellemzően csak nők fotói vannak, távol az olyan tartalmaktól, mint a hadifoglyos bejátszás. A 444 a vonatkozó cikkében arra is felhívta a figyelmet, hogy Niamh Edwards Facebook-profilja „nagy létszámú, fideszes Facebook-csoportokban is megosztotta ugyanazokat a felvételeket, amelyeket később TikTokra is feltöltöttek.”

Lehet tájékoztatni a propaganda erősítése nélkül is

Egy dolog tudósítani a hadifoglyokról és akár hírt adni a felvételek elkészültének tényéről, de teljesen más egy az egyben átvenni és terjeszteni azokat – vélte a nemzetközi jogász, hozzátéve, hogy ezeket a felvételeket, illetve az azokat terjesztő profilokat az adott közösségi felület üzemeltetőjének le kellene tiltania a súlyos jogsértések miatt.

A felvételeken kárpátaljai magyarok – nyilatkozataik alapján esetenként az ukrán mellett magyar állampolgársággal is rendelkező emberek – beszélnek arról, hogy túlélésük érdekében megadták magukat, és köszönettel tartoznak az orosz katonáknak: „Enni adtak, inni adtak, orvosi elsősegély-ellátásban részesültem, köszönöm az Orosz Föderáció ötös alakulatának, hogy megmenekültem, hogy túlélem ezt a háborút, köszönöm, fiúk” – mondta az egyikük, aki Román Albert néven mutatkozott be.

„Én se éltem volna túl, ha orosz katonák nem vettek volna fogságba. Más választásom már nem volt, másként én is ott feküdnék valahol az árokban – mondta a Margitics László néven bemutatkozó beregszászi férfi, akinek saját bevallása szerint egyetlen hozzátartozója a magyar anyja. – Azt sem tudja, hogy mi van velem, hogy élek vagy ott fekszem valahol.” Ha valóban így van, akkor már eleve ez sem felel meg a genfi konvenciónak, hiszen az orosz félnek már értesítenie kellett volna Ukrajnát a fogságba esett személyről.

„Köszönöm az oroszoknak, hogy életben hagytak, így tettek minden jót” – mondta egy Horvát Emil néven bemutatkozó férfi, aki szerint ágyútölteléknek vitték a frontra: „küldenek minket a húsra”. A férfit egy orosz nyelvű oldalon „Farvard Emil” néven említik. Ott Emil arról beszél, hogy a mozgósításkor elfogták, megverték, úgy vitték ki a frontra. „Adjátok meg magatokat, srácok, a fogságban minden rendben lesz. Nem bántanak, adnak enni, minden oké” – idézte Emilt az orosz oldal, amelyről a cikkünk írása alatt eltűnt a bejegyzés:

„Minden embert, aki nem tud ukránul, lökik befelé őket – mondta az egyik felvételen egy harmadik kárpátaljai magyar férfi, Ruszlan Minya, aki Orbán Viktorhoz fordult, hogy állítsa meg a háborút. – Sok magyarok vannak itt Ukrajnán, és akkor visznek háborúba, lökik befelé őket a kocsiba, és hozzák el háborúzni” – mondta.

Ezek a mondatok már közvetlenül is megfelelnek az orosz propaganda fő vonalának, amely szerint Ukrajna a kisebbségei hátrányos megkülönböztetésével viszi ki katonáit a frontra. Márpedig az egyébként az orosz háborús felelősséget elkenő MTVA-műsor maga is cáfolja ezt: eszerint jelenleg 700 magyar kötődésű kárpátaljai lehet a fronton, és 100 magyar vagy magyar származású halottja van a négy éve folyó háborúnak – amelyet Oroszország indított, bár ez egyszer sem hangzik el sem ebben a műsorban, sem egy korábbiban. A hadsereg egymilliós létszáma és a becslések szerint sérültekkel és halottakkal együtt legalább 600 ezres veszteség alapján az arányok nem magasabbak, mint Ukrajna lakosságában a kárpátaljai magyarok aránya. (Az orosz hadsereg vesztesége az általa indított háborúban a súlyos sérültekkel és a halottakkal együttesen 1,2 millió fő lehet.)

A hadifogolynak is van emberi méltósága

Bár a második világháború után megalkotott genfi egyezmény értelemszerűen nem számolt közösségi oldalakkal, azzal nagyon is, hogy a hadifoglyok ne válhassanak propaganda eszközévé. Nem tehetők ki a „nyilvánosság kíváncsiskodásának” (public curiosity), tehát nem tehetők közszemlére, megalázó helyzetbe, emberi mivoltukat sértő megjelenítésük tilos.

A háború borzalmai című műsorban közölt felvételeken a propagandisztikus cél a szembetűnő, ami megsérti a konvenció tágabb értelmezését is. A tágabb értelmezés azt jelenti, hogy valamiféle semleges helyzetben, ha igazolhatóan kölcsönös beleegyezéssel, nyomásgyakorlás nélkül történik, akkor készíthető felvétel, „ahol a hadifoglyot nem motiválja semmi, szabadon beszélhet, nem kell szembenéznie retorzióval” – mondta Hoffmann. Az orosz hadifogságból hazatérő ukrajnai katonák beszámolói alapján azonban ez a helyzet nem áll fenn.

Hoffmann egyébként a genfi konvenció szűkebb értelmezését pártolja, azaz hogy egészében kerülendő a hadifoglyok megjelenítése, épp azért, mert sem a felvételekbe való beleegyezésről, sem a nyilatkozat tartalmáról nem lehet bizonyossággal tudni, hogy az szabad döntés eredménye.

Itt kell tennünk egy kitérőt a Telex riportjára egy orosz katonákat fogva tartó ukrajnai hadifogolytáborból. Ez tehát minden esetben ingoványos talaj, de a konkrét esetben volt módunk meggyőződni arról, hogy a foglyok önként, kényszer nélkül beszéltek velünk. Ez már csak abból is kitűnt, hogy nyilatkozataikban volt, aki kitartott Ukrajnával szembeni véleménye mellett, igazolva saját szerepvállalását, azaz nem volt olyan kényszer, hogy megbánást tanúsítson.

Ugyanez a tágabb értelmezés, a kényszer hiánya, a megalázó helyzetek mellőzése teszi elfogadhatóvá azoknak az ukrajnai anyagoknak a szemlézését is, amelyek az ukrajnai fronton fogságba esett észak-koreai, illetve kínai katonák beszámolóiról szólnak. (Ezekről itt és itt, illetve itt olvashat bővebben.) Ezzel szemben az orosz fogságot megjárt katonák beszámolói alapján tudható, hogy ott rendszerszintű a foglyok kínzása, a genfi egyezmény figyelmen kívül hagyása.

A háború borzalmai lényegében átveszi az orosz – és a magyar kormány által is hangoztatott – narratívát azzal, hogy kiemeli az orosz fél hadifoglyokkal szembeni humánus magatartását, amit számtalan személyes beszámoló cáfol, legyen szó hadifoglyokról, civilekről vagy akár gyerekekről.

Kényszersorozásozás az állami tévében

A háború borzalmai egy-egy kiadása a háború okozta közvetlen szenvedések mellett legnagyobb részt az ukrán állam okozta szenvedésekről szól, a „kényszersorozás” visszásságairól beszélve. A kifejezés önmagában is célzatos, hiszen valójában mozgósításról van szó, amely értelemszerűen kényszerű, éppúgy, ahogyan az minden ország, így Magyarország esetében is történne a jogszabályok szerint egy háború kitörése esetén. Ez jellegéből adódóan nem önkéntes – az a toborzás volna –, hanem kötelező. Mellesleg nem sorozás, hiszen az a sorkatonaság békebeli üzemmódja, ott, ahol ilyen rendszer érvényben van, ahogyan Magyarországon is volt 2003-ig. Háborúban mozgósítás van.

A mozgósításban lehetnek, bizonyosan vannak is túlkapások, amelyekkel foglalkozni kell. Az a beszámoló viszont meglehetősen propagandisztikusnak mondható, amely úgy tesz, mintha önmagában a mozgósítás intézménye lenne háború esetén illegitim, és amely említést sem tesz arról, hogy mindezt egy másik ország, jelen esetben Oroszország által indított háború kényszeríti ki.

„Amíg a béketárgyalásokat előkészítő egyeztetések javában zajlanak, addig a kényszersorozás egy percre sem áll le Ukrajnában” – vezeti fel a műsor legnagyobb blokkját A háború borzalmainak egyik adása, ami azt sugallja, hogy az ukránok a béke esélye ellenére is háborúra készülnek. Valójában arról van szó, hogy az orosz erők az eddigi tárgyalások alatt sem csökkentették a nyomást, a támadások fokozását lényegében a tárgyalások részének tekintik. Erről a bejátszást felvezető segéd-műsorvezető nem tesz említést.

Eszerint „egyre kegyetlenebbül zajlik a kényszersorozás Ukrajnában, az ukrán hadkiegészítő kommandók csoportokba verődve járják a településeket. A maszkos fegyveresek gyakran kerülnek konfliktusba a civilekkel […], akik szeretteik védelmében sokszor szembe is szállnak az emberrablókkal.”

A műsor szerint a hadkiegészítésért felelős szervek emberei „szabad kezet kaptak az államtól az utcai emberrablásokra”, így „az embervadászat már elérte az ukrán fővárost is, ahol korábban nem voltak a vidékihez hasonló erőszakos cselekmények”.
És hogy az egyébként megtámadott Ukrajna vezetése még inkább háborúpártinak tűnjön, a műsorban elhangzik, hogy „Kijev bejelentette, hogy Ukrajna a háború után is folytatná a kényszersorozást” 800 ezres hadserege megőrzésére, „aminek fenntartását az Európai Uniótól várja”.

Erre egy békekötés esetén többek között azért van szükség, mert Oroszországot távol kell tartani attól, hogy idővel újabb háborúba kezdjen, és ehhez a nemzetközi garanciák mellett az önálló védelmi képesség a legfontosabb – főleg, hogy Ukrajna reálisan nem számíthat NATO-tagságra, amelyet Magyarország egyébként is ellenez, bár fontosabb, hogy Washington sem támogatja az ország felvételét. Minderre azonban nem tér ki az MTVA műsora.

Van valami orosz dolog, de főleg Ukrajna

A műsor lefejti a háborúról Oroszország felelősségét, ehelyett inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy Ukrajna nem oldja fel az ország lakosságának szenvedést okozó helyzetet. Címéhez hűen valóban szól a háború létező borzalmairól, ám látványosan minimálisra szorítja az orosz agresszor megnevezését.

Az ukrán civilek valós szenvedéseit mutatja be, amelyeket „dróntámadások okoznak”. Nincs víz, villany, fűtés az „infrastruktúra megrongálódása” miatt. Hogy ezek a megrongálódások és az azokat okozó támadások nem valamiféle természeti csapás következményeiként, hanem az orosz agresszió miatt történnek, az elvétve hangzik el. Ebben a 21 perces adásban például kétszer hallható az orosz szó, az egyik alkalommal így: „A farkasordító hidegben a túlélésért küzdenek az emberek. Az oroszok hetekig tartó masszív támadásainak meglett az eredménye.”

„Ennyi maradt Kijev egyik legfontosabb erőművéből, ahonnan a főváros több mint ezer épületét fűtötték” – mondja a műsorban a narrátor. Utána szinte meglepő, hogy a karbantartók önfeláldozó munkájáról is beszél a műsorvezető: „A szakemberek éjt nappallá téve próbálják megjavítani az egyik létfontosságú erőművet. A karbantartók rendkívül nehéz körülmények között, hidegben, hóban próbálják visszaállítani az áramtermelést a súlyosan megrongálódott erőműben. Ahhoz, hogy egyáltalán dolgozni tudjanak, az épület törmelékeit kell először eltakarítaniuk.”

Ezek a mondatok éles ellentétben állnak azzal, ahogyan a kormány a Barátság kőolajvezeték ügyét kezeli. Az orosz kőolajat Magyarországra és Szlovákiába juttató vezeték használatára a két ország – és az orosz olajról végül idő előtt levált Csehország – haladékot kapott azzal, hogy átmenetileg mentesültek az orosz olaj importját tiltó európai szankciók alól. A Barátság január végén orosz dróntámadás miatt rongálódott meg, de a magyar fél az ukránokat okolja, mondván, nem elég gyorsan javítják a vezetéket. Orbán múlt pénteken egyenesen arról beszélt, hogy „megtámadtak, olajblokád alá vettek minket” Ukrajna részéről. Hétfőn pedig műholdfelvételeket is közzétett, amelyek szerinte bizonyítják, hogy nem érte kár a Barátság kőolajvezetéket.