Orbán az orosz vagyont védve verekedni ment Brüsszelbe, de már tavasszal kiszállt a meccsből

„Egyre nehezebb”, jellemezte a kialakult helyzetet Kaja Kallas a csütörtöki európai uniós csúcstalálkozó előtt. Az EU külügyi főképviselője Ukrajna finanszírozására utalt, amelyet az egyik oldalról néhány tagállami vezető belengetett vétója, a másikról kulcsfontosságú országok vonakodása fenyeget.

A kétfrontos ellenállás régóta nem látott skatulyába helyezte az uniós vezetést, amely már egy ideje amúgy is küzd az EU eljárásai és a világpolitika diktálta iram közötti feszültséggel. Ez az utóbbi időszakban az egyhangú döntéshozatal kreatív megkerülését jelentette, például Orbán Viktor következetes mellőzésével.

Közös hiteltől az orosz vagyon hasznának lefölözésén át a vagyon használatáig

Donald Trump második megválasztásakor egy Ukrajnával jóval ellenségesebb elnök került a Fehér Házba, ez pedig rövid és hosszú távon is nagyobb terhet rótt az EU-ra. Bár az Egyesült Államok továbbra is segít az ukránoknak – például nélkülözhetetlen hírszerzési információk megosztásával és légvédelmi rendszerekkel –, a világ vezető hatalmának egyéb támogatása jelentősen csökkent.

Így szinte teljesen az EU-ra hárult az ukrán állam finanszírozása, ez pedig új megoldásokat kényszerített ki. Idén márciusban Orbán Viktor felrúgta az uniós egységet Ukrajna kérdésében. Ez akkor még csak jelképes volt, de figyelmeztetés is, hogy a konszenzust igénylő döntések, mint amilyen a korábban használt közös hitel is lenne, már elakadhatnak a magyar vétón.

Tavaly, még az Egyesült Államokkal és a többi G7-es országgal közösen egy olyan megoldást fogadtak el – az EU-n belül magyar elnökséggel és tartózkodással –, amelybe az Európai Unióban lefoglalt orosz jegybanki vagyont is bevonták. Az orosz központi bank Ukrajna 2022-es lerohanásakor jelentős tartalékot parkoltatott külföldön, ebből nagyjából 210 milliárd euró értékben a belgiumi Euroclearnél. Ezt szankciókkal lefoglalták, de a büntetőintézkedéseknek időben korlátozottnak kell lenniük (félévente szokták megújítani), és egyhangúlag kell róluk dönteni. Ráadásul elvben bármikor képesnek kell lenniük arra, hogy ha okafogyottá válnak a szankciók, visszaadják a vagyont.

Oroszország hiába sértett nemzetközi jogot Ukrajna nyílt megtámadásával, ugyanezt a nemzetközi rendet rombolhatnák, ha egyszerűen elkoboznák a pénzt. Bosszúból Oroszország is államosíthatja az európai cégek orosz leányvállalatait, ahogy arra a dán Carlsbergnél volt példa. Az emberi jogok terén kihívásokkal küszködő országokban is meggondolhatnák, hogy európai cégekre bízzák-e a pénzüket, vagy egyáltalán fektessenek-e be euróba. Ezeket az aggályokat sorolta Orbán Viktor is idén októberben.

Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök mégis ilyen tervet dobott be a szeptemberi programindító beszédében, miután az elképzelést több tagállamból is pedzegették.

„Oroszországnak kellene fizetnie”

– foglalta össze röviden a lényeget.

Később az Európai Bizottság egyre egyértelműbben körvonalazta a jóvátételi hitel tervét, de csak december elején mutatott be hivatalos javaslatot.

A tervezet nem egy az egyben kobozná el az orosz vagyont, mert ez jogszerűtlen lenne, hanem fedezetként használná egy Ukrajnának folyósított kölcsönhöz. A javaslat értelmében Ukrajnának csak akkor kéne visszafizetnie a pénzt, ha Oroszország jóvátételt fizetett. Az EU arra számít, az oroszok a lefoglalt vagyon átadásával állnák a számla egy részét a szankciók feloldásáért cserébe.

Magát a hitelt minősített többséggel is el lehetne fogadni, de a terv több kormánynak sem tetszik. A harmadik lehetőség a támogatások önkéntes összedobásán alapulna, ez azonban valószínűtlen, hogy elég lenne az ukrán állam hosszú távú finanszírozására.

Orbánnal már rég nem számolnak Ukrajnánál, Belgiumot bent tartanák

A következmény, hogy az EU-nak Oroszország ukrajnai inváziója óta először kell szembenéznie az európai egység ilyen erős megbomlásával. Közben az Egyesült Államok csak a közvetett bevonása mellett próbál megegyezni az oroszokkal a kontinens biztonsági kérdéseiről.

Nem véletlen, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök szerdán Európa függetlenségének pillanataként beszélt a másnapi EU-csúcsról, ahol meg kell mutatniuk, hogy a saját stratégiájukra, érdekeikre és fontos ügyeikre összpontosítanak. Bár itt másik lehetőségként a közös hitelt is említette, pár nappal korábban Kallas jelezte: más lehetőség nem menne, mint a jóvátételi hitel, mert a többinél mindenkire szükség lenne.

A derűlátók szerint decemberben fog eldőlni, képes-e az EU önálló geopolitikai aktorként érvényesíteni az érdekeit egy olyan világban, ahol a lefektetett szabályok helyett a puszta erő határozza meg az események alakulását. Az optimisták szerint az EU eddig minden krízisből erősebben jött ki, vagy ahogy Von der Leyen szerdán fogalmazott: „Nem ez lenne az első alkalom, hogy idejétmúltnak bizonyulnak a feltételezések Európáról.”

A pesszimisták viszont arra mutatnak rá, hogy amennyiben az európai országok ilyen látványosan képtelenek zöld ágra vergődni az őket érintő alapvető kérdésekben, ne csodálkozzanak, ha nem veszik őket figyelembe. Trump néhány napja egyebek között épp azt vágta az európaiak fejéhez, hogy nem tudják, mit csináljanak.

Bár az Európai Bizottság szerint a jóvátételi hitel jogilag rendben lenne, több kormánynak sem tetszik a javaslat. Orbán Viktor a hétvégén – az októberi „ketrecharc” után – egyenesen azt hangoztatta, hogy „verekedni” megy Brüsszelbe, de nem ő a fő akadály, vele már március óta nem is nagyon számolnak.

Bart De Wever, Belgium miniszterelnöke lett a leghangosabb ellenző, mert túlnyomórészt az ottani Euroclearnél ragadt be a befagyasztott orosz vagyon. De Wever nem zárkózott el teljesen a javaslattól, de azt kérte, hogy az EU egységesen vállalja a felelősséget a következményekért, például abban az esetben, ha Oroszország bíróságon támadná meg a döntést. Azt is szóvá tette, hogy ha az EU nem képes meghosszabbítani a szankciókat, például azért, mert az egyik tagállam, mondjuk, Magyarország, megvétózza az egyhangúságot igénylő döntést, akkor Oroszországnak nem kéne kártérítést fizetnie, így pedig visszakövetelhetné a befagyasztott vagyont, ami a jóvátételi hitel fedezete.

Az ellenállás miatt októberben Orbán nélkül, 26-an sem tudtak egyhangúlag megegyezni, helyette alternatív javaslatokat is kértek. Az Európai Bizottság más ötleteket is bedobott, egy közös hitelt vagy a támogatások önkéntes összedobását tagállamonként. Az előbbihez azonban szintén egyhangúság kell, márpedig Orbán Viktor korábban jelezte: nem támogatja, hogy az EU „bármilyen formában” további pénzügyi támogatást küldjön Ukrajnába. Az utóbbi lehetőség pedig azzal járhat, hogy nem gyűlik össze elég pénz Ukrajna támogatására, amely 2026 tavaszára kifogyhat a pénzből. Erre a változatra nem is adott ki hivatalos javaslatot az Európai Bizottság, bár ennél gyakorlatilag az uniós kereteken kívül, kétoldalúan dobnák össze a pénzt. A testület jelezte, hogy szerinte a jóvátételi kölcsön lenne a legvilágosabb megoldás.

Az orosz vagyon használata felé mutat az is, hogy december elején a kormányok úgy döntöttek: a háború végéig és orosz jóvátételig befagyasztják a jegybanki vagyont. A szankciók meghosszabbításához egyhangú döntés kell ugyan, de ezt egy külön rendelettel tették meg az alapszerződések gazdasági nehézségekre szabott cikkére hivatkozva. Így elég volt a minősített többség, tehát a javaslatot ellenző Orbán nem tudott vétózni.

A döntés után a magyar miniszterelnök azt mondta, megszűnt a jogállamiság az EU-ban. Hasonló véleményen volt Szijjártó Péter is: a külgazdasági és külügyminiszter szerint már a saját európai szabályai sem számítanak az EU-nak, és a kormány perre készül.

Több lett az ellenző

Az EUrologus úgy értesült, hogy csak a magyar és a szlovák kormány ellenezte az alkut, a többi 25 ország támogatta, a többség mögött azonban jelentős nézeteltérések húzódtak.

A döntés bejelentése után az Olaszország kormánya Bulgáriáéval és Máltáéval együtt levélben kérte az Európai Bizottságot és a tagállamokat képviselő Tanácsot olyan alternatívák feltérképezésére, amelyek biztosítják Ukrajna finanszírozását, de kevesebb kockázattal járnak. A levélben arra is kitértek, hogy az európai egység érdekében igennel szavaztak az orosz vagyon lefoglalására, de a döntéshez szükséges vészhelyzeti jogkör használatát illetően továbbra is szkeptikusak.

Különösen fontos az olasz kormány ellenállása, amelynek szava az EU harmadik legnépesebb országaként, illetve a legfejlettebb demokráciákat tömörítő G7 tagjaként jóval nagyobb súllyal bír. A lakosok száma már csak azért sem mindegy, mert a hitelhez szükséges minősített többség egyik követelménye, hogy az uniós lakosság 65 százalékát képviseljék a támogatók. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ráadásul jó viszonyt ápol Trumppal. Az Egyesült Államok és Oroszország kormányzatának egyeztetéseiről korábban egy olyan tervezet szivárgott ki, amely az EU-ban lefoglalt vagyonról is rendelkezett volna, bár úgy tűnik, ez már nincs napirenden. Von der Leyen szerint egyeztettek az USA vezetésével, például Scott Bessent pénzügyminiszterrel, „pozitívan fogadták” a kölcsön tervét.

Szintén kérdéses Belgium álláspontja, amely továbbra sincs megelégedve az EU garanciáival. A Politico információi szerint az ország kormánya hétfőn újra elutasította a tervezetet, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság több olyan új elemet épített bele, amely Belgiumot védené egy esetleges orosz bosszútól. Az uniós testület elvileg biztosítékot adna arra, hogy Belgium akár 210 milliárd eurót is igénybe vehet, ha jogi követelésekkel szembesül. Belgium kérései nem légből kapottak: az orosz jegybank bejelentette, hogy 200 milliárd euró értékben kártérítést követel az eszközöket tartó belga Eurocleartől – egy orosz bíróságon.

Az Európai Bizottság azt is megígérte, hogy addig nem folyósítanak pénzt Ukrajnának, ameddig a tagállamok nem dobnak össze a kifizetés legalább 50 százalékát fedező pénzügyi garanciákat. További engedményként arra utasították az összes EU-tagállamot, hogy szüntessék meg kétoldalú befektetési szerződéseiket Oroszországgal, hogy Belgium ne maradjon egyedül egy esetleges orosz megtorlással szemben.

Az Európai Bizottság Friedrich Merz német kancellárral karöltve nagy nyomást helyezett Belgiumra, hogy adja be a derekát a csütörtöki EU-csúcs előtt, ám egyelőre úgy néz ki, ez nem járt sikerrel. Merz hétfőn azt mondta, az EU évekig tartó károkat fog szenvedni, ha nem sikerül megállapodni a jóvátételi hitel ügyében. A politikus szerint

egyenesen az EU cselekvőképessége forog kockán, és ha nincs megállapodás, akkor azt mutatják a világnak, hogy Európa képtelen összefogni a saját biztonsága érdekében.

Bár elvileg Belgium hozzájárulása nélkül is át lehetne vinni a Tanácson a tervezetet (ahogy Olaszország és a dokumentumot aláíró másik három állam sem lenne elég egy blokkoló többséghez), Kallas megfogalmazása alapján ez „nem lenne könnyű”. Evika Siliņa lett miniszterelnök azt fejtegette a Politicónak: fontos lenne, hogy Belgiumot a többségen belül tartsák, de ha nem sikerül, „miért ne” szavazhatnának? Jogilag ez lehetséges, és a „számok is megvannak” – közölte egy diplomata a lappal. A Belgium költségvetésével is épp küszködő De Wever népszerűsége viszont otthon meredeken emelkedik, belpolitikai szempontból tehát úgy tűnik, a miniszterelnök jól járt a hadakozással.

A látványos ellenkezésnek lehet gyakorlati oka is. Az orosz kormány a magyarnak is jelezte: erőteljes válaszlépést adnak majd, de figyelembe veszik, hogy ki hogy szavazott.

Emellett De Wever és Meloni pártja annak az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsaládnak a tagja, amely elutasítja a mélyebb európai integrációt, és szorosabb transzatlanti kapcsolatokat javasol. Utóbbi különösen fontos lehet akkor, amikor a Trump-vezette adminisztráció nyíltan EU-ellenes stratégiai irányvonalat követ.

Mindez fokozottan igaz az új cseh kormányra, amely mögött a koalíció az ECR-től is jobbra áll. A vezető ereje és a hárompárti koalíció egyik kisebbik tagja is a Fidesz–KDNP-vel közös európai pártcsaládhoz, a Patrióták Európáérthoz (PfE) tartozik. Ahogy arról korábban írtunk, Orbán rég várt uniós erősítést kap Andrej Babiš miniszterelnökkel. A magyar adófizetői pénzen vett és felújított brüsszeli Magyar Házban csatlakozott is kedden a csúcsok előtt szokásos PfE-találkozóhoz. Így már nem Orbán volt az egyedüli, aki az állam- és kormányfők ülésére is hivatalos közülük.

Andrej Babiš miniszterelnök már jelezte, hogy ellenzi az orosz vagyont használó kölcsönt. „Egyetértettünk a belga miniszterelnökkel, hogy az Európai Bizottságnak más módokat kellene keresnie Ukrajna finanszírozására” – közölte vasárnap a Facebookon. A kérdés, hogy vajon csatlakozik-e Orbán március óta tartó ellenzésében az Ukrajnáról szóló következtetéseknél, vagy esetleg vétóznak-e más területen, például a migrációról szóló résznél.

Mégis visszajön a közös hitel magyar-szlovák kivétellel?

A közös hitel korábbi elvetéséhez képest Orbán meglepően nyilatkozott szerdán – előbb a PfE-s találkozó, majd az uniós és nyugat-balkáni vezetők csúcsának margóján. Előbbin kijelentette, hogy Von der Leyen reggel levette a napirendről a jóvátételi hitelt, de hozzátette, hogy ebben maga sem biztos, le kell majd ellenőriznie az információt.

A kijelentése azért volt meglepő, mert a bizottsági elnök a reggel 9-kor kezdődő EP-vitában épp nem ezt mondta, hanem hogy két lehetőség közül kell dönteni. Igaz, valamennyire Von der Leyen szavai is furcsák voltak. Korábban az Európai Bizottság az eredeti javaslatát, az orosz vagyon felhasználását igyekezett előtérbe helyezni, míg szerda reggelre ezt gyakorlatilag egyenrangúként emlegette a közös hitellel.

A késő délután induló EU-Nyugat-Balkán csúcsra érkezve úgy látta „a mai hírek alapján, hogy a délutáni háttéregyeztetéseken mintha győzelmet arattunk volna, és holnap már nem a befagyasztott orosz vagyonról fogunk beszélni”, mert azt a tervet „valószínűleg leveszik az asztalról”. Maradna az a „belga javaslat, hogy közösen vegyünk fel hitelt”, amiről még ekkor is kijelentette, hogy a magyar kormánynak elfogadhatatlan.

Önmagában nem sok oka lenne Orbánnak, hogy győzelmet lásson benne, ha egy korábban általa is ellenzett közös uniós hitel maradna csak az asztalon, hacsak nem akarná valamire kihasználni ezt a lehetőséget vagy csődbe lökni Ukrajnát. A Politico viszont négy diplomatára hivatkozva arról írt, hogy a formálódó közös hitelterv kulcsaként valahogyan kihagynák Magyarországot és Szlovákiát. Az alkut mind a 27 kormány kötné, de abban szerepelne, hogy csak 25-en lennének érintettek a finanszírozásban.

Orbán előrejelzésének és a Politico értesüléseinek viszont épp a lapnak beszélő más diplomaták mondtak ellent, akik szerint a magyar miniszterelnök téved, és csak az orosz vagyon használata van játékban. Az egymást tagadó értesülések megoldása az lehet, hogy két táborra szakadtak a kormányok, és mindkettőből a saját tervüket próbálják előtérbe tolni.

Az EU irányát is meghatározhatja

Az utolsó percekig tartó egyeztetések nem újak az EU történetében, amelynek többször meg kellett küzdenie azzal a problémával, amit több tucat tagállami kormány érdekének összefésülése jelent. Az Európai Parlament egy 2020-as, jogilag nem kötelező jelentése szerint az EU „politikai, diplomáciai és katonai szempontból lassan alkalmazkodott az új válságokhoz és az új nemzetközi kontextushoz”. A dokumentum úgy látta, a döntéshozatal gyorsaságától is függ az EU képessége, hogy megfelelően válaszoljon.

Nem a hitel az egyetlen ügy, aminek kapcsán mostanában nem egyhangúlag döntöttek. Például a magyar kormány az orosz gázt kivezető rendeletet azért tartja „jogi csalásnak”, mert szerinte az egy szankció, amit azért bújtattak kereskedelmi köntösbe, hogy elég legyen az elfogadásához a minősített többség.

Ezzel párhuzamosan több európai politikus, például Antoni Tajani olasz külügyminiszter vagy Josep Borrell volt külügyi főképviselő a mélyebb integráció ilyen-olyan formáját sürgeti. A javaslatok között van egy egységes európai hadsereg kialakítása, az Európai Parlament jogköreinek kiszélesítése, és egy közvetlenül választott bizottsági elnöki poszt megalapítása. Mindeközben teljes szubkultúra alakult ki egy európai föderációról álmodozó fiatalok körében.

Nem világos, ezek a javaslatok mennyire reálisak a jelenlegi politikai helyzetben, ahogy az sem, vajon egyetértés van-e az európai polgárok között, hogy ez-e a helyes út. Pont erre a problémára mutatnak rá azok, akik szerint a széttartó EU nem lesz képes felvenni a versenyt olyan vezető hatalmakkal, mint Kína vagy az Egyesült Államok.