Orbánra hajazó tervei is megakadtak a tárgyalópartnerek torkán, de egy új választás neki kedvezne

Az osztrák koalíciós tárgyalások második köre is elbukott, a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, Herbert Kickl nem tudott megegyezni a jobbközép Néppárttal (ÖVP). A legnagyobb vita a belügyminisztérium körül volt, de egy kiszivárgott dokumentumból kiderül, hogy Kickl Orbántól másolt elképzelései is megakadtak az ÖVP torkán. Ausztriában most folytatódik a lassan végtelennek tűnő egyeztetés és kompromisszumok keresése.

„A politikai paletta polarizálódik, a különböző pártokra szavazó emberek pedig ahelyett, hogy közösen keresnék a megoldásokat, egyre inkább kibékíthetetlenek egymással” – mondta Alexander Van der Bellen köztársasági elnök, miután Kickl szerdán visszaadta a kormányalakítási megbízást. Az államfő nem véletlen beszélt a kompromisszum fontosságáról: Ausztriában tavaly szeptember vége óta nem tudnak megegyezni egymással a pártok. Januárban már elbukott egy másik koalíciós tárgyalás is, ekkor az ÖVP próbált megegyezni a szociáldemokratákkal (SPÖ) és a liberálisokkal (NEOS).

Most már az sem kizárt, hogy végül új választás lesz, amiből Kickl még inkább megerősödve kerülhet ki. Ezt viszont a többi párt próbálná elkerülni.

Még előfordulhat, hogy Kicklből kancellár lesz

Az ötödik hónapja tartó huzavona előzménye a tavaly szeptemberi választás, amin az első helyen a Szabadságpárt végzett 28,8 százalékkal, alig két százalékkal maradt le a Néppárt (26,3 százalék), harmadik helyre pedig 21,1 százalékkal a szociáldemokraták szorultak.

Az eredményekből következett, hogy önállóan senki nem tud kormányt alakítani, koalícióra van szükség. Alexander Van der Bellen első körben nem a győztes FPÖ vezetőjét, Herbert Kicklt kérte fel kormányalakításra, hanem a néppártét, Karl Nehammer addigi kancellárt. Az indoklás egyszerű volt: az ÖVP és az SPÖ is kijelentette, hogy nem hajlandóak együttműködni a Szabadságpárttal. Ezért Kicklék nélkül, a liberálisokat bevonva próbáltak megegyezni, egészen januárig.

Az ÖVP, az SPÖ és a liberálisok tárgyalásai végül elbuktak. Az országot addig irányító Nehammer a kudarcba fulladt tárgyalások után pártja vezetéséről és a kancellári székről is lemondott. Ausztriát január óta ügyvivő kancellár vezeti. A Néppárt új, Nehammer nélküli vezetése már hajlandó volt leülni a Szabadságpárttal, illetve Kickllel, aki időközben kormányalakítási megbízást is kapott.

A felek nyilatkozatai és a sajtóinformációk szerint a legnagyobb vita a kormányzati pozíciók elosztásáról, azon belül pedig a belügyminisztériumról volt. Mindkét párt magának szerette volna a tárcát, az ÖVP azért is ragaszkodott hozzá, mert tartanak az FPÖ orosz kapcsolataitól és az esetleges orosz befolyástól. De hiába az egy hónaposra nyúlt egyeztetés, a legfontosabb kérdések mellett sok más témában sem közeledtek az álláspontok. A tárgyalásról kiszivárgott 223 oldalas dokumentumból kiderült, hogy

a Néppártnak többek között pont azok az intézkedések nem tetszettek, amiket a Szabadságpárt vezetője az általa példaképnek tartott Orbán Viktortól, így Magyarországról importált volna az osztrák politikába.

Így végül ők sem jutottak közös nevezőre. Sokan fel is lélegezhettek, hogy Ausztriának mégse lesz szélsőjobboldali kancellárja, de a helyzet ennél összetettebb. Miután az előző választás eredményei alapján nem lett egyértelmű vezető politikai erő Ausztriában, és öt hónap adok-kapok után sem sikerült megegyezni, logikus lépés lenne az államfő részéről egy új választás kiírása.

Van der Bellennek emellett három másik opciója maradt: átmeneti, szakértői kormány kinevezése; egy bizonytalanságot eredményező kisebbségi kormány; vagy újabb türelmi idő a pártoknak, hátha sikerül megegyezniük. Van der Bellen a következő napokban az összes párt vezetőjével egyeztet, hogy eldöntse, hogyan tudná feloldani a patthelyzetet.

Valójában azzal, hogy Kickl szerdán visszaadta a kormányalakítási megbízást, nem került sokkal távolabb attól, hogy végül ő legyen az osztrák kancellár. Ha az államfő végül új választás kiírásáról dönt, abból a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ jönne ki a legjobban. A legfrissebb felmérések szerint

a Szabadságpárt már bőven előzi a Néppártot, 34-37 százalék környékére mérik őket, miközben a választáson még csak 29 százalékot szereztek.

Az ÖVP pedig lemaradóban van: a szeptemberi 26 százalékos eredményük után, a kutatások szerint már csak 20-22 százalékra számíthatnának. Kickl eszerint egyedül továbbra sem tudna kormányt alakítani, viszont egyre fontosabb lehet, mi lenne abban a bizonyos programjában, ami most nem volt elfogadható a Néppártnak.

Rengeteg dologban nem értettek egyet

Piros és zöld pontok – az FPÖ és az ÖVP tárgyalásáról kiszivárgott dokumentumban ezzel a két színnel jelölték meg az adott témákat. A zöld megegyezést, közös álláspontot, míg a piros vitás, valamelyik fél által elutasított kérdést jelentett. Utóbbiak között jelentek meg olyan tervek is, amelyeket Orbán és kormányai Magyarországon már végrehajtottak az elmúlt 15 évben.

Orbáni párhuzam, hogy az Európai Parlamentben a Fideszhez hasonlóan a Patrióták Európáért csoportban ülő FPÖ milyen kapcsolatot képzel el az EU-val, itt még az alapvető célokban sem tudtak megegyezni az ÖVP-vel. „Centralizmus helyett szuverenitás” vs „a szubszidiaritás, mint alapelv” – az előbbit Kicklék szerették volna az EU-s fejezet címének, utóbbit a Néppárt.

Az FPÖ az Oroszország elleni EU-s szankciókat is felülvizsgálná, megnéznék, hogy azok milyen hatást gyakorolnak az osztrák gazdaságra, majd szükség esetén kibúvókat harcolnának ki. Ezzel szemben az ÖVP maradna a mostani rendszernél, azaz a többi tagállammal közösen hozná meg ezeket a döntéseket. A Szabadságpárt a továbbiakban nem járult volna hozzá az Európai Békekerethez se, amennyiben az sérti a „semlegességi felfogást”. Az Európai Békekerettel alapvetően Ukrajnát támogatják az európai országok, de a magyar kormány ukrajnai fegyverszállítások helyett 400 millió forinttal támogatja a libanoni hadsereget a kereten keresztül.

A Szabadságpárt az osztrák belpolitikát máig meghatározó semlegességet erősítette volna tovább. Az ország semlegességéről viszonylagos konszenzus van a pártok és az osztrák társadalom nagy részében, nem véletlen, hogy Ausztria máig nem tagja a NATO-nak. A semlegesség erősítése viszont megtévesztő lehet, ugyanis az FPÖ katonai szintről a politikai térbe is átemelné azt. Ausztria az EU tagjaként évtizedek óta a demokrácia értékei mellett kiálló, stabil nyugati országként működik. Kicklnek viszont az lehet a célja, hogy a politikai semlegesség elérésével szembefordulhasson ezzel az évtizedek óta követett értékrenddel. A Szabadságpárt vezetője Orbánhoz hasonlóan a „nemzetek Európáját” pártolja. Herbert Kickl is inkább csökkentené, mintsem bővítené az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Bíróságának járó jogköröket.

Az FPÖ a nemzetközi igazságszolgáltatáshoz is máshogy viszonyulna, mint eddig. Álláspontjuk szerint a nemzetek feletti bíróságokat „eredeti hatáskörükre kellene visszaszorítani”, mert azon már túlterjeszkednek. A más tagállamokra vonatkozó döntéseket se kellene többé automatikusan végrehajtani Ausztriában. Magyarország az utóbbi időben a Nemzetközi Büntetőbíróságot kritizálta az izraeli miniszterelnök elleni elfogatóparancs miatt, állítólag a kilépés is felmerült. Ezek az elképzelések se tetszettek az ÖVP-nek. Az EU bővítése is piros mezőbe került: az FPÖ nem folytatna tárgyalást olyan országgal, ami háborúban áll.

Ezzel egyértelműen Ukrajnát vették célba, mivel jelenleg ők az egyetlen ország, amelyik már folytat csatlakozási tárgyalásokat, de háborúban is áll.

Orbán a témában korábban azt mondta, hogy „értelmetlen és irracionális” ilyen körülmények között megkezdeni a tárgyalásokat Ukrajnával. Ausztria Közel-Keletet érintő politikájában is csak annyi volt a közös a két osztrák párt között, hogy fenntartható békemegállapodást szeretnének a Gázai övezetben. A Szabadságpárt azt a részt már kifogásolta, hogy Ausztriának történelmi felelőssége van Izrael, mint zsidó és demokratikus állam irányába.

Az nem újdonság, hogy az FPÖ és a magyar kormány menekültpolitikája közel áll egymáshoz, Kickl itt is példaként tekint Magyarországra. Az FPÖ durván szigorítaná a jelenleg érvényes szabályokat, a menedékjog a mostani formájában kvázi megszűnne, azt szeretnék, hogy Ausztriában csak európaiak kérhessenek menekültstátuszt. De nemcsak ez, hanem több másik elképzelés is pirosat kapott az ÖVP-től, például az is, hogy a Szabadságpárt külön bűncselekményként kezelné, ha valaki megsérti az osztrák határvédelmet. A Néppártnak az a szabadságpárti elképzelés se tetszett, hogy a menedékjoggal rendelkezők gyakorlatilag soha ne juthassanak osztrák állampolgársághoz.

A média esetében a Szabadságpárt azt szerette volna elérni, hogy a mostani szabályozást gondolják újra, és mondják ki: elutasítják az „ideológiai indíttatású cenzúrát”, különösen uniós szinten. Az FPÖ nem ragaszkodna az uniós törvények alapján a közösségi médiában előírt moderálási szabályokhoz sem. Kickléknek nem tetszett a „fake news” kifejezés használata, a dezinformáció elleni küzdelemhez szerintük semmi szükség arra, hogy javítsák a diákok médiaműveltségét. Az ÖVP elutasította azt az elképzelést is, hogy az osztrák közmédia, az ORF irányítását átalakítsák. A jelenlegi szabályozás helyett a magyarhoz hasonló rendszert szeretnének, így az ORF-et főigazgató helyett egy igazgatótanács vezetné, ahova a tagokat a törvényhozás nevezné ki. Közben a Szabadságpárt elutasította az ÖVP azon ötletét, hogy növeljék a minőségi újságírás finanszírozását.

A Covid alatt egyébként oltásszkeptikus politikát képviselő Szabadságpárt a WHO-val is sokkal távolságtartóbb lenne. Kritikusan fogalmaztak az egészségügyi szervezet tevékenységéről, és kizárnák, hogy Ausztria csatlakozzon a WHO járványügyi egyezményéhez. A magyar kormány kifejezetten oltáspárti volt, és eddig az Egészségügyi Világszervezet ellen se volt kifogásuk, azonban miután Trump megkezdte az Egyesült Államok kiléptetését a WHO-ból, már Gulyás Gergely miniszter is arról beszélt, hogy „akkor járnak el helyesen, ha mérlegelik a kilépést”.

Zöld pontokból kevés volt

Akadtak azért zöld elemek is a 223 oldalas dokumentumban, tehát volt egyetértés is a két tárgyaló párt között. Azonos állásponton voltak például a büntetőjogi korhatár módosításában, az iskolai fejkendőtilalomban, és mindketten támogatták, hogy néhány kockázatosnak számító területen erősítsék a kamerás megfigyelést. A gazdasági kérdéseknél egyiküknek sem volt kifogása az ellen, hogy kereskedelmi szempontból az „Európa az első” elvet kövessék, felvették volna a harcot a vállalkozásokra vonatkozó bürokrácia ellen, és nagyobb átláthatóságot szerettek volna a zöld, környezetvédelmi szervezeteknél. De hiába az egyetértés, végül túl sok téma mellett maradhatott a piros jelölés.

Az ÖVP pedig azokat a szabadságpárti elképzeléseket is kipécézte, amelyek elindíthatnák Ausztriát is az orbáni úton.

Alexander Van der Bellen a következő napokban a pártvezetőkkel közösen megpróbálja kitalálni, mi lehet a közös, kompromisszumos megoldás. A Szabadságpárt értelemszerűen új választást követel, a többi párt pedig újabb tárgyalásokat emleget. A Néppárt vezetője csütörtökön azt mondta, hogy bárkivel egyeztet, aki valóban hajlandó is a megegyezésre. A szociáldemokraták nem szeretnének új választást, inkább azt mérik fel, hogy egyes reformoknak meg lenne-e a többsége a parlamentben, az SPÖ vezére két-három héten belül megegyezne a néppárttal és a liberálisokkal.

„A politikusok egyik legfelelősségteljesebb feladata a megoldások keresése” – mondta szerdán az államfő. Amennyiben a pártoknak sikerül életszerű megoldást találniuk, akkor Van der Bellen várhatóan nem fog keresztbe feküdni, viszont ha ez most se sikerül, idővel kénytelen lesz új választást kiírni. Ennek valódi nyertese jelen állás szerint az Orbánra példaként tekintő Herbert Kickl lenne.