Kemény alkudozásba fordul az osztrák kormányalakítás a szélsőjobboldali Szabadságpárt győzelme után

„Történelmi győzelem” – gratulált hétfőn Orbán Viktor miniszterelnök Herbert Kicklnek, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökének. A jelző valóban nem túlzás: a volt SS-tisztek által alapított párt először végzett az első helyen osztrák parlamenti választáson. Azonban napokkal a vasárnapi választás után sem került közelebb a pártot vezető Herbert Kickl ahhoz, hogy kancellár is legyen.

Az FPÖ az előzetes felméréseknél is valamivel jobban szerepelt, 28,9 százalékot ért el. A jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP) 26,3 százalékot szerzett, míg az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) a harmadik helyre futott be 21,1 százalékkal.

A kisebb pártok között a liberális Új Ausztria (NEOS) végzett a legjobban 9,2 százalékkal. Mellettük a 2019-es eredményükhöz képest alaposan visszaeső Zöldek (Grüne) jutottak be, ők 8,3 százalékot szereztek. A Sörpárt nevű balliberális párt és a kommunisták messze a négyszázalékos küszöb alatt teljesítettek. A részvétel nagyjából 78 százalékos volt.

Elég feltűnő, hogy 2019-hez képest az FPÖ támogatottsága nagyjából annyival nőtt, amennyivel az ÖVP-é csökkent. A Standard elemzése is azt mutatja, hogy a szélsőjobboldali párt leginkább a jobbközéptől elvitt szavazókkal erősített, de az is látszott, hogy sok támogatója öt évvel korábban otthon maradt a választás napján.

Az elemzés azt is árnyalja, hogy a szocialisták szinten tartott támogatottsága mögött mi áll: sokan a zöldektől pártoltak át hozzájuk, és ez ellensúlyozta a szavazóik egy részének lemorzsolódását, akik inkább nem járultak az urnákhoz.

A szocialisták ráadásul év elejéig még 24-25 százalékon álltak a Politico összesítése alapján. Az ÖVP sokáig a harmadik helyre szorult a felmérésekben, az április környéki 20 százalék körüli eredményről viszont egy hajrával helyett tudott cserélni a szocialistákkal. A választás előtt a szorosnak tűnő felmérések mellett sem tűnt kizártnak, hogy a feljövő jobbközép akár lendületből meg is előzheti végül a szélsőjobbot. Ehhez képest a végeredmény a közvélemény-kutatásoknál is kicsit nagyobb különbséget mutat közöttük.

Az FPÖ a legjobb eredményét Karintia és Stájerország tartományokban érte el, amelyek korábban is a legerősebb terepének számítottak, de idén szintet lépett a párt, a Néppárttól elfordult emberek jelentős része a Szabadságpártot találta meg, állapította meg a Választási Földrajz részletes, térképes elemzése is. Ott csökkent legnagyobbat a Zöldekre leadott szavazatarány, ahol a szocdemek erősödtek, de a baloldal szavazókat is veszített az FPÖ-vel szemben az ország középső területein.

Hogy lesz ebből koalíció?

A nagy kérdés most az, hogy milyen koalíció alakíthat kormányt. Elsőre felmerülhetne, hogy az FPÖ és az ÖVP álljon össze. Együtt, a 108 képviselőjükkel viszonylag kényelmesen megugranák a 183 fős alsóházban a többséghez szükséges 92 képviselőt, a pártok színei alapján elnevezett „türkiz-kék” szövetségre pedig már korábban is volt több példa – igaz, FPÖ-s kancellárra nem, és itt kezdődnek a problémák.

Ahogy arról korábban is írtunk, Karl Nehammer eddigi ÖVP-s kancellár már előre kizárta, hogy Herbert Kickl FPÖ-elnök vezetésével fogjanak össze, mondván, hogy a Szabadságpárt elnöke túlságosan szélsőséges. Kickllel – aki összeesküvés-elméletekben hisz és azzal vádolja a WHO-t, hogy a következő világkormány lesz, a davosi találkozóról pedig azt mondja, hogy a világuralom előkészítő találkozója – nem lehet értelmesen és felelősségteljesen államot vezetni, jelentette ki az Euronews szerint Nehammer.

A hírek alapján Nehammer azóta táplál ellenszenvet Kickllel szemben, amióta az FPÖ-s politikus még belügyminiszterként egy rendőrségi razziát vezényelt le az osztrák hírszerzés ellen, amelyet ő és pártja azzal gyanúsított, hogy besúgókat épített be a Szabadságpártba. Arról viszont a kampányban nem beszélt, hogy más kancellár alatt összeállna-e az FPÖ-vel, vagyis az papíron nem teljesen kizárt, hogy más (akár egy másik FPÖ-s politikus, akár Nehammer) mögött fogjanak össze.

Az ÖVP-nek ez a felállás lenne az egyetlen, ahol egy nála nagyobb párttal kellene egyezkednie. Kickl irányítása alatt ugyanakkor az FPÖ még a szélsőjobbos táboron belül is extrém pozíciókat vett fel: remigrációs programja például deportálná a bevándorlóháttérrel rendelkező osztrák állampolgárokat, és úgy, ahogy van megszüntetné a menekültstátuszhoz való jogot. Külpolitikában pedig harsányan oroszpárti és EU-ellenes vonalat képvisel.

A zöld köztársasági elnök is megkavarhatja a helyzetet azzal, hogy kit kér fel kormányalakításra. Alexander Van der Bellen arra figyelmeztetett: a legjobb tudása szerint őrködni fog afelett, hogy a kormány tiszteletben tartsa a liberális demokráciájuk alapjait, mint amilyen a jogállamiság, az emberi jogok és a médiaszabadság.

Matematikailag nem kizárt a néppárti–szocialista nagykoalíció, amire szintén volt már korábban példa, de így csak 93 képviselőt bírnának összekaparni. Elég lenne hozzá két akadékoskodó vagy beteg képviselő, hogy bedöntse a többséget. Az sem segíti ezt a forgatókönyvet, hogy a szocialisták elnöke, Andreas Babler a párt balszárnyához tartozik. Szerinte „jó, konstruktív” párbeszédben érdekeltek, de arra figyelmeztetett, hogy ne csak áltárgyalásokat folytassanak, aminek a végén a néppártiak széttárhatják a kezüket és összeállhatnak az FPÖ-vel. A párt hétfőn egy ötfős csapatot is felállított, hogy készen álljon, ha kormányalakításról kell tárgyalni.

A koalíciót izmosíthatnák a NEOS-szal vagy a zöldekkel, de onnantól már három szereplőnek kell alkudoznia – ennek nincsenek hagyományai, az 1940-es évek óta két párt adja a kormány gerincét. Hosszabb távon se feltétlenül járnának jól azzal, ha azt mutatnák, hogy a győztest kikosarazzák, Kicklék pedig ellenzékből lőhetnének egy marakodó koalícióra. A Standard szerint ugyanakkor az ÖVP-ben a szocialistákkal kötött koalíciót látják a legvalószínűbbnek – akár a NEOS-t a kormányba is behozva, akár „más formában” külső támogatóként.

Örül a fideszesek EP-frakciója, és nem csak az osztrákok miatt

„Újabb Patrióta győzelem” – kommentálta Orbán az eredményt az FPÖ-vel közös európai parlamenti frakciójukra és múlt héten létrehozott pártcsaládjukra utalva. A Patrióták Európáért (PfE) más tagjai is örültek. „Győzünk! Változnak az idők!” – írta X-en Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője. Marine Le Pen a francia Nemzeti Tömörüléstől a „népek diadaláról” és a nemzeti érdekek védelméről írt. Matteo Salvini az olasz Liga részéről történelminek nevezte a választás napját.

Orbán Viktor helyesen mutatott rá, hogy a PfE napról napra erősödik, írta Andrej Babiš. A cseh ANO vezetője egy héttel korábban a saját eredményeinek is örülhetett a cseh önkormányzati választásokon, ahol a párt olyan jól szerepelt, hogy a Kalózpárt el is hagyta a kormányt. Így az ottani, így is négyfős koalíciónak néhány fős többséggel a háta mögött kell elevickélnie a jövő évi parlamenti választásig.

Az az osztrák koalíciós tárgyalásokon múlik, hogy Orbán Viktor mellett az osztrákok is PfE-s kormányfőt küldenek-e majd az uniós csúcstalálkozókra, és a miniszteri Tanácsban hány témánál ül majd be FPÖ-s tárcavezető. Itt könnyebb blokkoló kisebbséget kialakítani, mint az Európai Parlamentben, de ezt még akkor sem tudnák összehozni, ha a magyar, az euroszkeptikus olasz, a baloldali-populista szlovák, a többpárti holland és a jövő évi választás után a felmérésekben most vezető ANO miatt a cseh kormánnyal együtt számoljuk őket.

Akármilyen koalíció lesz, „Ausztria politikája várhatóan nem sokat változik” – mondta az EU-s vonalról egy uniós diplomata a Politicónak. „A hangnem más lesz, de a lényeget illetően inkább folyamatosság lesz, mint gyökeres változás.” Egy másik forrásuk is arról beszélt: látott hasonló eredményeket, és nem lett közvetlen következményük az uniós döntéshozásra.

Az Európai Bizottság vezető szóvivője, Eric Mamer hétfőn nem akarta közvetlenül kommentálni az eredményt, de hangsúlyozta, hogy folytatják a munkát.

Erősödhetnek a migrációs keményvonalasok, tovább gyengélkedhet a schengeni övezet

Ha az FPÖ kormányra kerülne, akkor is kérdés, hogy az ÖVP mennyire puhítaná az álláspontját egyes kérdésekben. Mindenesetre Kickl az Ukrajna elleni orosz háborúnál azt hangsúlyozta korábban, hogy a két felet rá kell venni a tárgyalásokra egymással, „tartós békét csak a tárgyalóasztalnál lehet elérni”, és el kell kerülni, hogy a harcmezőn elért győzelmek döntsenek. A párt rendszeresen hangsúlyozza Ausztria – még a hidegháború idejéből fakadó – semlegességét, és ilyen hozzáállást követel az Ukrajna elleni orosz invázióban is, bár az energiafüggőséget ők is csökkentenék a „külső országoktól”.

A migráció terén számos tagállam kormánya keményebb fellépést sürget (a téma a tervek szerint előkerül a következő EU-csúcson is). Várhatóan akkor is ebben a táborban köt ki az új osztrák vezetés, ha a bevándorlásellenes FPÖ kimarad a koalícióból. Nehammer eddig is a keményvonalasok közé tartozott, idén például méltatta a korábbi brit tervet, hogy a saját területén kívül, Ruandában bírálja el a menedékkérelmeket.

Az FPÖ „Ausztria Erődöt” hirdetett, de az országnak schengeni belső határai vannak. Ezeket Ausztria alapesetben nem ellenőrizhetné rendszeresen, 2015 óta gyakorlatilag mégis így tesz az uniós szabályok kijátszásával. „Kivételesen” fél évre be lehet vezetni ellenőrzéseket, a szabályok pedig nem akadályozták meg, hogy a hat hónap lejártakor újabb fél évvel hosszabbítsanak. Az EU adatbázisa szerint a magyar határon most épp november 11-én jár le az intézkedés.

Több másik tagállam, köztük Németország is ugyanezt csinálja. Az osztrákok esete annyival lóg ki közülük, hogy időnként még formailag sem voltak képesek betartani a szabályokat, hogy legalább rendes indoklást fűzzenek hozzá, 2022-ben pedig az EU bírósága uniós jogot sértőnek ítélte az osztrák gyakorlatot.

Az FPÖ a választási programja alapján az „érzékeny” határszakaszokon húzna fel kerítést, de a schengeni szabályok szerint nem lehet fizikai akadályokat telepíteni a belső határokra. Ezért bontották el a magyar kerítés egy részét, amikor Horvátország csatlakozott a schengeni övezethez. (Nem mintha az osztrákok ne trükköznének már most is az átkelés akadályozásával.) Néhány napja az ÖVP-s belügyminiszter, Gerhard Karner is a határellenőrzés jelentős szigorításával fenyegetőzött.

Az FPÖ győzelme a magyar EU tanácsi elnökség egyik leglátványosabb céljánál is keményebbé teheti az osztrák kormány álláspontját. Októberben várhatóan javasolni fogják, hogy Bulgáriát és Romániát teljesen vegyék be a schengeni övezetbe. Az Európai Bizottság már évek óta alkalmasnak tartja erre a két országot, de a holland és az osztrák kormány ezt hosszú ideig ellenezte. Tavaly sikerült a részleges áttörés a légi és a vízi közlekedésben, de ettől még ugyanúgy nem ússza meg az ellenőrzést, aki mondjuk autózna Magyarország és Erdély vagy a Partium között.