Sokan attól tartanak, hogy az Egyesült Államok puskaporos hordóba lőtt Jemenben

Péntek hajnalban a Dwight D. Eisenhower repülőgép-hordozóról, valamint térségbeli légibázisokról felszálló repülők, tengeralattjárókról pedig Tomahawk-rakéták indultak Jemen felé. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a köréjük szerveződött (zömmel nyugati-angolszász országokból álló) koalíció több országának támogatásával a Jemen jelentős területét uraló húszik ellen hajtott végre célzott csapásokat.

A BBC szerint közel harminc helyszínen támadtak rakétaállásokat, radarállomásokat, fegyverraktárakat, míg a CNN arról írt, közel 60 célpontot ért találat. Szombat hajnalban egy újabb amerikai rakétacsapásról számoltak be egy radarállomás ellen, de ezt nem új célpontnak nevezték, és az újabb támadás nem volt mérhető a péntek hajnali hullámhoz.

Az Irán által támogatott és modern fegyverekkel is felszerelt síita felkelőcsoport, ami évtizedek óta harcol a nyomorgó arab-félszigeti ország feletti uralomért, az utóbbi hónapokban támadásokat intézett a vörös-tengeri kereskedelmi hajózás ellen.

A korábban Izrael felé is a légvédelem vagy amerikai hadihajók által elhárított rakétákat indító húszik álláspontja szerint az izraeli érdekeltségű teherhajókat támadják rakétákkal és drónokkal (sőt a Galaxy Leadert november 19-én el is foglalták). Egyik szóvivőjük azt mondta, hogy a támadásokkal a gázai palesztinok mellett akartak kiállni, és azt is kijelentette, hogy addig folytatódni fognak az ehhez hasonló akciók, amíg Izrael nem engedélyezi elegendő élelmiszer- és orvosi segély bejutását a Gázai övezetbe.

Miután a húszik támadásainak már mindenféle zászló alatt hajózó, mindenféle tulajdonú hajó áldozatává vált (bár egyet sem süllyesztettek el vagy rongáltak meg súlyosan), a világ egyik legforgalmasabb tengerhajózási útvonala veszélyessé vált a szállítmányozási cégeknek. A sokkal hosszabb, Afrika megkerülésével járó útvonal és a tízszeresükre növekvő biztosítási költségek pedig az egész világgazdaságra kihathatnak. Márpedig olyan nagy cégek, mint a Mediterranean Shipping Company (MSC), a Maersk, a Hapag-Lloyd vagy a BP is az Afrika-kerülés mellett döntött a kialakult helyzetben.

Minderre hivatkozva döntött úgy Washington, hogy a britekkel karöltve légi csapásokat mér a húszik katonai infrastruktúrájára. Az Egyesült Államok már december 19-én bejelentette, hogy tíz ország együtt fog fellépni a Vörös-tenger hajóforgalmának védelmében, és többször is figyelmeztették a húszikat, hogy következményei lesznek a támadásaiknak. Az amerikaiak december 31-én már rálőttek egy hajót megtámadó kalózokra, akik közül tízen életüket vesztették.

A péntek hajnali légi csapás előtt az utolsó csepp a pohárban a húszik keddi támadáshulláma volt, aminek során az eddigi legtöbb drónt és rakétát indították.

Ezt a 21-et ugyan elfogták az amerikai és brit hadihajók, de Joe Biden amerikai elnök érvelése szerint így is több mint kétezer teherhajó kényszerült már megkerülni Afrikát a szokásos Ádeni-öböl–Vörös-tenger–Szuezi-csatorna útvonal helyett, írja a New York Times.

Biden azzal indokolta a csapásokat, hogy azok világos üzenetet hordoznak arról, hogy az USA és partnerei nem tolerálják az ellenük és a kereskedelmi hajózás elleni támadásokat. „Nem fogok késlekedni, hogy szükség esetén további intézkedéseket hozzak népünk és a nemzetközi kereskedelem szabad áramlásának megvédésére” – fogalmazott az elnök. Az amerikaiak a New York Times szerint sem akarják a húszi vezetőket vagy iráni tanácsadóikat likvidálni, a cél pusztán a támadási képességeik legyengítése.

Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter szerint a célpontok közt voltak radarok, rakéta- és drónindító állások, fegyverraktárak és -üzemek, parancsnoki központok (a prosztatarák miatt megműtött miniszter egyébként egy katonai kórházból felügyelte az akciót, amit már pár hete elkezdtek előkészíteni). A britek négy repülővel vettek részt a műveletben, ezek egy ciprusi légibázisról szálltak fel. Az amerikai–brit akciót logisztikailag, hírszerzésileg egy térségbeli ország, Bahrein is támogatta a hollandok, ausztrálok, kanadaiak mellett (valószínűleg az amerikaiak által használt bahreini Isza katonai bázis miatt).

Biden később sikeresnek nevezte az akciót, amiről annyit tudni egy névtelen védelmi tisztviselőtől, hogy szerintük jelentős a kár, amit a húsziknak okoztak. Hozzátette, „abszolút nem célozzuk a polgári lakosság központjait”, csupán jól körülhatárolt, különleges célpontokra mértek pontos csapásokat.

A húszik először öt halottról és hat sebesültről számoltak be, de szombaton már azt állították, hogy nem voltak áldozatok. Katonai szóvivőjük kijelentette, hogy „a felelősség ezért az agresszióért az ellenséget terheli”, hozzátette: már tervezik a válaszlépéseket. Vezetőjük még a légi csapások előtt még kiterjedtebb támadásokkal fenyegette meg az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot, amennyiben katonai lépésekre szánnák el magukat. Pénteken több tízezren tüntettek a húszik mellett az ellenőrzésük alatt álló jemeni fővárosban, Szanaában.

A jemeni lázadók, akiket Szaúd-Arábia se gyűrt le

A húszik egy jemeni milícia, amely vallási értelemben a síita zajdi felekezetbe tartozó törzsekből állt össze az 1990-es években. Önmagukat Anszár Allahnak (Isten partizánjainak) nevezték, de 2004-ben meghalt alapítójuk, Huszein el-Húszi nyomán nevezik őket húsziknak. Eredetileg az ország északi-északnyugati hegyvidékén található területeken szereztek befolyást, onnan lázadtak fel a szerintük korrupt elnök, Ali Abdullah Száleh ellen. Száleh 2003-ban már megpróbált megszabadulni tőlük szaúdi segítséggel, de a húszik ezt visszaverték.

Az arab tavasz forradalmi hulláma Száleh kormányát is elsöpörte, de ő visszatért, bizarr módon a húszik mellé állt, akik pedig 2014-ben a kormányzat általános népszerűtlenségét kihasználva fegyvert ragadtak az őt követő Abed Rabbó Manszúr Hádi elnök ellen (később összekülönböztek Szálehhal, egy összecsapás során 2017-ben pedig megölték). Nagy területeket, fontos városokat foglaltak el északnyugati bázisterületeikről kiindulva, még a fővárost, Szanaát is sikerült ellenőrzésük alá vonniuk.

Ez a terjeszkedés, és főképp az a tény, hogy a húszikat Irán katonai tanácsadókkal és fegyverekkel is támogatta, elfogadhatatlan volt a Jemennel északról szomszédos Szaúd-Arábia és arab szövetségesei számára. Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös több országot bevonva 2015 tavaszán nagyszabású légicsapás-kampányt indított a nemzetközileg elismert kormány visszahelyezéséért a hatalomba. A polgárháború az ország infrastruktúrájának szinte teljes szétbombázásához vezetett, miközben a pusztításban és emberi jogsértésben szintén jeleskedő húszik Áden déli kikötőváros kivételével az összes fontos hódításukat megvédték, és katonai erővel való elmozdításuk már évek óta nincs napirenden.

Viszont az alapvetően alacsony intenzitású konfliktus a világ legsúlyosabb humanitárius válságát idézte elő. 2022 elejéig legkevesebb 377 ezren haltak meg, és négymillióan menekültek el otthonukból, a 30 millió lakos 80 százaléka súlyos nélkülözéssel néz szembe. Mindeközben a húszi mozgalom nemzetegyesítő erővé nőtte ki magát, ami ma már az ország lakosságának 80 százaléka felett gyakorol – vallási fundamentalista jellegű – hatalmat (ami sokszor letartóztatásokban, kínzásokban nyilvánul meg).

Jelenleg a szaúdiakkal vívott háborúban és a belső polgárháborúban is fegyverszünet van, Hádi 2022-ben lemondott a kormányzásról, egy elnöki tanács irányítaná az országot, de ők is szaúd-arábiai száműzetésben vannak. A húszik ellenőrzik a főváros mellett a Vörös-tenger teljes partvidékét, adóztatnak, pénzt nyomnak, és van egy 100-120 ezer fős haderejük is.

Miközben a jemeni lázadók Izrael, az USA és a Nyugat ellen is felesküdtek, az iráni klienshálózatnak azért aránylag önmozgó tagjaivá váltak. Az Iránnal szintén szövetséges libanoni Hezbollah segített kiképezni harcosaikat, Irán pedig hírszerzési tevékenységgel és fegyverekkel támogatja őket (ezekkel a múltban többször lőttek szaúdi objektumokat is).

Ahogy arról korábban írtunk, Teherán közvetlenül nem akar beavatkozni a szintén komoly katonai támogatásában részesített Hamász mellett, de a Hezbollahon és a húszikon keresztül úgy mutatná a támogatását, hogy közben ő maga közvetlenül nem válik hadviselő féllé. A Fehér Ház szerint a vörös-tengeri hajózás elleni támadásokat is iráni információk alapján hajtják végre a húszik. Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig úgy fogalmazott, hogy miközben a ravaszt a húszik húzzák meg, a fegyvert Irán adja a kezükbe.

Jeremy Bowen, a BBC veterán tudósítója azt is megjegyezte, hogy ugyan a tévében gyakran csak az utcákon hangosan kiabáló, Kalasnyikovokkal hadonászó egyszerű férfiakat látunk, azért egy profi kommandósakcióban helikopterről leugorva elfoglalni egy hajót, ahogy a Galaxy Leaderrel tették, már nagyon más szintet jelent. Nem véletlenül készítettek erről maguk a húszik aztán az interneten terjesztett felvételeket.

A szaúdiak aggódnak a légi csapások miatt

Ugyan az öböl országai zömének érdeke, hogy flottul menjen a hajózás a Vörös-tengeren, már Katar, Omán és Szaúd-Arábia is jelezte, nem szeretnék, ha a gázai háború az egész térségre kiterjedne. Szaúd-Arábia visszafogottságra és az eszkaláció elkerülésére szólított fel a légi csapások után, és hozzátették, hogy aggodalommal figyelik a fejleményeket. A Guardian szerint a korábban még a húszikat bombázó szaúdiak a tavaly megindult szaúdi–iráni közeledés miatt is kissé idegesek, hogy a történtek belerondíthatnak a békefolyamatba.

Az USA sem véletlen habozott hetekig a támadás ügyében, hiszen a húszikat is Irán támogatja (ami pont nemrég szállt meg egy tartályhajót az Ománi-öbölben). Mindezek miatt a közel-keleti körútját nemrég befejező Antony Blinken amerikai külügyminiszter jó előre elmondta a CNN szerint: ha lesznek is amerikai csapások, azok védelmi jellegűek, semmiképp sem akarják eszkalálni a konfliktust. Ez már csak azért is érthető, hisz a Forbes számítása szerint egyedül a keddi húszi támadó lövedékek és drónok leszedése 17 millió dollárba (mostani árfolyamon kb. 5,8 milliárd forintba) került az USA-nak, egy elhúzódó akció tehát kész pénztemető lenne.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elfogadott egy, a húszi támadásokat elítélő határozatot szerdán amerikai–japán kezdeményezésre. 11 ország megszavazta, 4 tartózkodott, köztük a vétójoggal rendelkező Oroszország és Kína is (utóbbi észrevételeit beépítették a végső szövegbe az amerikaiak). Kritika viszont pont egy NATO-szövetségestől jött:

Recep Tayyip Erdoğan török elnök szerint aránytalan volt az amerikai–brit támadás, ami a Vörös-tengert véres tengerré változtathatja.

A britek ezt visszautasították, szerintük korlátozott és célzott csapásokat hajtottak végre egy agresszióra válaszul.

A pénteki műveletet menetrendszerűen elítélték az oroszok is, Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő azt mondta, hogy az akció nem legitim a nemzetközi jog szempontjából. Peszkov a BBC szerint hozzátette, hogy Moszkva már sürgette a húszikat, hagyjanak fel a hajózás támadásával. Az oroszok egyébként péntekre összehívták az ENSZ Biztonsági Tanács rendkívüli ülését a történtek miatt.

Az egyik legfontosabb tengeri útvonal

A hajózási társaságok közül többen is üdvözölték a fellépést, azonban az olajárak már a mostani légitámadások hatására megemelkedtek (a Brent típus előjegyzése 4, a WTI-é 4,1 százalékkal), és nem kizárt a Reuters által idézett szakértők szerint, hogy a tízdolláros növekmény is meglehet. Most mindenki azt várja, merre mozdul el a helyzet.

A Vörös-tengernek a déli kijáratát a hajósok évezredek óta veszélyes szakaszként tartják számon, ennek ellenére évente összesen 17 ezer teherhajó halad át rajta, a tankerek naponta csaknem kilencmillió hordónyi olajat és százezer köbméter cseppfolyós földgázt szállítanak – nagyobb részét a Perzsa-öböl felől észak, az európai piacok felé; ennél valamivel kisebb részét pedig Dzsidda és a több szaúdi olajkikötőből Kelet-Ázsiába. 2023 első félévének adatai alapján ez a mennyiség a globális tengeri kőolajszállítmányok 12, a cseppfolyós gázszállítmányok 8 százalékát teszi ki.

A globális szállítmányozás 15 százaléka halad át a Vörös-tengeren. Ha továbbra is sok cég Afrika megkerülését tartja csak biztonságosnak, az drágítja az áruk hajóztatását, elapasztja Egyiptom bevételeit a Szuezi-csatornából, és Izrael egyetlen vörös-tengeri kikötőjét, Eilatot is partvonalra teszi. Ha a helyzet feszült marad, az a kutakon is meglátszódhat, és az inflációt is világszerte érintheti.

Mi jön most?

A Pentagon szóvivője azt mondta, az Egyesült Államok nem akarja, hogy a konfliktus továbbterjedjen a régióban, de nem engedhetik meg, hogy a húszik folytassák ezeket a támadásokat. Biden a szombat hajnali újabb csapás után megint figyelmeztette a húszikat, hogy az Egyesült Államok reagálni fog, ha folytatják „felháborító viselkedésüket”, ami újabb légi csapásokat jelentene. Biden azt is kijelentette, hogy a húszikat terrorista csoportnak tartja.

Ez azt jelenti, hogy nem kizárt, hogy egy következő lépésként az Egyesült Államok újból hivatalosan terrorszervezetté nyilvánítja a jemeni csoportot. Donald Trump kormánya még az utolsó időszakában külföldi terrorszervezetnek minősítette a húszikat, de a Biden-adminisztráció hivatalba lépve levette őket erről a listáról, mintegy Iránnak tett gesztusként a Trump által felmondott atomalku azóta hamvába halt esetleges felújítása érdekében, részben pedig a jemeni humanitárius helyzet kezelése miatt.

Biden azt is hangsúlyozta, hogy nem folytatnak a húszikon keresztül kilensháborút Iránnal. Az iráni Forradalmi Gárda ugyan bejelentette, hogy múlt héten egy iráni rombolót is a Vörös-tengerre vezényeltek, de ez inkább szimbolikus lépés volt, mint valódi katonai fenyegetés, és a BBC elemzője szerint az eddigieknél komolyabb eszkaláció nem várható a tengeren. Viszont Iránnak bőven vannak kliensszervezetei a régióban, így iraki és szíriai milíciák, valamint az Izraellel már most oda-vissza átlövéseket folytató Hezbollah Libanonban. Az Irán által támogatott különböző milíciák és szervezetek a gázai háború kitörése óta többször is intéztek kisebb támadásokat Irakban és Szíriában amerikai bázisok és érdekeltségek ellen, amikre az amerikaiak is erővel reagáltak.

Elemzők szerint a pénteki csapásoknak egy erőteljes üzenet küldése és az elrettentés volt az elsődleges célja, azonban erősen kétséges, hogy önmagukban eltántorítanák a húszikat a további akcióktól. A New York Times megemlíti a mostani konfliktus előzményeként, hogy 2016-ban már lőttek kereskedelmi hajókat a húszik, amire az amerikaiak akkor Tomahawk-rakétákkal válaszoltak, erre abba is maradtak az akciók. Azóta azonban sokat változott a helyzet, a fegyverszünetnek és Irán támogatásának köszönhetően jóval erősebb pozícióban is vannak, mint korábban.

A támadás előtt Abdulmalik el-Húszi, a milícia vezetője is keményen nyilatkozott: „Mi, a jemeni nép nem vagyunk azok között, akik félnek Amerikától. Nekünk megfelel a közvetlen konfrontáció az amerikaiakkal.” Pénteken voltak arról hírek, hogy feltehetően a húszik egy újabb rakétát indítottak egy panamai zászló alatt közlekedő tanker felé, amely orosz olajat szállított, de tévedésből brit kötődésűnek hitték. Állítólag csak 4-500 méteren múlt, hogy nem csapódott be a rakéta.

A húszikat nem fogják eltántorítani az amerikaiak vezette koalíció támadásai, ezzel a felütéssel kezdődik a katari al-Dzsazíra cikke. Egyes vélemények szerint már azzal nyertek, hogy komoly nemzetközi szereplőként kezelik őket, sőt úgy adhatják el, hogy egy szuperhatalommal szálltak harcba. Belföldön is egyre népszerűbbek Izrael elleni kiállásukkal, a húszi vezetők tüzes beszédekben mondták a tömegnek: nem félnek az USA-tól, és a gázai tűzszünetig és a segélyezés kiszélesítésééig folytatják akcióikat. A pénteki tömegtüntetések is jelezték támogatottságukat, húszi vezetők pedig azt hangoztatták, hogy a légi csapások célja Izrael védelme, és megakadályozni, hogy Jemen támogassa a palesztinokat.

Kitartásuknak a cikkben is emlegetett korábbi szaúdi bombázások az okai: a húszik tudják, hogyan ne kínáljanak célpontokat az ellenségnek, hogy tartsák erőiket mozgásban, ezt a BBC-nek nyilatkozó volt amerikai katonai attasé, Adam Clements is kiemelte. A fegyvereik egy jelentős részét pedig nehezen hozzáférhető hegyi területeken rejthették el.

Jeremy Bowen elemzésében szintén nem volt optimista, szerinte a fejlemény, amitől sokan tartottak, már megtörtént: a Gázából kiindult közel-keleti konfliktus immár átterjedt máshova is, még ha alacsony intenzitáson is. Ő attól tart, adok-kapok vonalon haladhat tovább a helyzet: a húszik visszavágnak az amerikaiaknak, az USA erre is légi csapásokkal felel, és közben sokkal nehezebbé válik az Egyesült Államok erőfeszítése, hogy elkerülje az Izrael és a Hezbollah közötti helyzet eszkalációját.

Azonban annak ellenére, hogy a húszi mozgalom Irán jó évtizede hű szövetségesének számít, többször is bebizonyították, hogy elsősorban a saját érdekeiket nézik, és hosszú távon az is elképzelhető, hogy a csoportnak sikerül kiegyeznie a szaúdiakkal, és egy fokkal kijjebb kerülnek Irán befolyási övezetéből.

Egy Foreign Affairsen (az amerikai csapások előtt) megjelent cikk is a diplomáciai megoldás mellett ágál, a végkimenetelt illetően elég optimistán. Szerintük ha Amerika is a szaúdi–jemeni békeegyezmény és a húszik elismerése mellé állna, emellett egy fenntartható izraeli–palesztin béke mellett tenné le a voksát, az segíthetne a helyzet megoldásában. Ilyesmi a térség muszlim országai számára minimum a kétállami megoldás lenne, de az jelenleg most messzebb van, mint az Afrikát megkerülő konténerhajók úti célja.