„Zárás után kopogtak az ajtón, kinyitottam, ott állt ezer migráns”

Friss keréknyomokban lépkedünk egy mezőn, elmegyünk egy hátrahagyott hálózsák és több üres szerb ásványvizes flakon mellett, majd az Ipoly mentén vágjuk át magunkat az erdős részen, láthatóan már jópáran kitaposták előttünk az útvonalat. Bár védem magam, a kézfejemet csalánok csípik szét, a cipőm sáros lesz, de végre elérünk egy fából összetákolt hídig, ami bár erősen imbolyog, azért átsétálunk rajta, és már Szlovákiában is vagyunk.

A fűben hanyagul eldobott csokis csomagolópapír és valamilyen ruha, rögtön mellette pedig két szerbül kiállított igazolvány: Mohammad Ahmad, született 2004. január 1-jén, származása Szíria, és Ahmad Hamsho, született 2003. január 1-jén, származása Szíria.

Dél-Szlovákiában járunk, a határmenti Ipolyhídvégen: ez az egyik olyan falu a határmentén, ahova az utóbbi hetekben tömegével jöttek át migránsok illegálisan Magyarországról. Nagyjából tavasszal kezdődött, de a nyáron aztán elkezdtek folyamatosan érkezni a szlovák határmenti falvakba, a helyi szakértői kormány szerint mostanra már hetente néhány ezren is vannak. Legtöbben pedig az Ipoly-menti településeken és környékükön kötnek ki: ha épp nem a hidakat használják, hát akkor a sekély Ipolyon gázolnak át. Ezért aztán a járásban nemrég rendkívüli helyzetet is hirdettek.

Néhány szlovákiai párt szerint a magyar rendőrök tudatosan nem állítják meg a gyanús kisteherautókat, Orbán Viktor pedig így befolyásolná a közelgő szlovák választásokat. A kialakult migrációs helyzet és a Magyarországon elengedett 1400 embercsempész miatt már a szlovák államfő is beszélni akar Novák Katalinnal.

Ipolyhídvégre mi is a Nógrád megyei Drégelypalánkról jutunk át, ahol épp egy rendes híd is épül a fahíd mellé. „Átmennek a fahídon, meg az új hídon is, ami még csak épül. Két hete olyan embercsempészeket fogtak meg itt, akiket már egy ideje köröztek. A migránsok a hídnál ugráltak ki a kocsiból. Persze, rossz nekik, de nekünk rosszabb, mert bántják a helyieket. A Facebookon olvastam” – mondja két, babakocsit toló nő Drégelypalánkon a bolt előtt.

„Minden nap csoportokban járnak itt. Néha újszülött gyerek is van náluk. Amikor mennek a rendőrök, már tudjuk, hogy itt vannak. Aztán kérdem én, honnan van erre pénzük? Ők nem dolgoznak? Nem értem” – legyint a pár kilométerrel arrébb lévő Honton egy férfi, miközben behúzódik a kapuja árnyékába. „Ilyen világot élünk. Még a végén visszasírjuk a Kádár-rendszert” – kapcsolódik be egy fa tövében ülő idősebb nő is a beszélgetésbe. „Itt főleg csak öregek laknak. A nőket meg könnyebben bántják, nem? Bármi lehet, nem tudhatjuk”.

Az rögtön egyértelmű lesz mindkét magyarországi faluban, hogy az emberek félnek, amikor az idegen csoportokat látják, bár azt hozzáteszik, hogy semmilyen atrocitásuk nem volt eddig ezekkel az emberekkel, mert ők épp csak átvonulnak a magyarországi településeken és környékeiken, nem akarnak itt maradni. Egy céljuk van csak: anélkül átjutni Szlovákiába, hogy a magyar rendőrök lekapcsolnák őket. A határ másik oldalán ugyanis várja – eddig legalábbis várta – őket a papír, a „szlovákiai tartózkodási igazolás”, amit eddig kötelezően kiállítottak nekik. Ettől ők azt várják, hogy egyszerűen maradhatnak a schengeni térségben.

Ha ugat a kutya, már tudják, hogy itt vannak

Ipolyhídvég egy kis falu Szlovákiában, nagyjából hatszázan lakják. Ide vezet annak a bizonyos imbolygó fahídnak a vége, amin mi is könnyedén átsétálunk egyik országból a másikba. Alig néhány száz méterre tőle már házak vannak, az egyikből épp egy nő sétál ki az útszélén elkarámolt juhokat etetni, amikor odaérünk. Ő arról beszél nekünk, a migránsok éjszaka vagy hajnalban jönnek ide, ezt pedig abból tudják, hogy olyankor ugat a kutya. Csak elvonulnak a házuk előtt, majd megállnak arrébb, a buszmegállóban. Húszas-harmincas csoportokban jönnek, főleg fiatal férfiak, és ő is azt mondja, általában egy nő és egy gyerek van velük. Félnek, esténként ki sem mernek menni, teszi hozzá.

A faluban először áprilisban jelentek meg az idegenek, akkor összesen ketten voltak. Aztán jöttek még ketten, és végül egyre nagyobb és nagyobb csoportokban. „Hogy az elsők voltak-e a kísérleti nyulak, azt nem tudom, de egyre csak sűrűsödtek” – mondja már a polgármester, Lestyánszky Viktor. Mi csütörtökön járunk náluk, de egy nappal korábban is megjelent náluk egy nagyobb csoport. „Ott volt náluk egy mobil, gondolom, rajta volt valamilyen térkép, és ott ki volt jelölve nekik a tervezett útvonal. Jól fel vannak készülve egyébként, legalábbis biztos, hogy nem ismeretlenként, helyzetismeret nélkül jönnek. Azt sem tudjuk, hogy az, aki esetleg mobilt tart a kezében, nem járt-e már egyszer itt” – mondja. Egy nappal utánunk, pénteken négy csoportban jöttek még hozzájuk százan, szombaton pedig egy gyerekcsoport: tizenöten voltak, hét és tizenöt év közöttiek, egy felnőtt vezetővel.

A polgármester szerint pénzük is van, abból bemennek a falu boltjába vásárolni, de szerinte nem is lehet több ezer kilométeren keresztül idáig eljutni anélkül. „Tudva azt is, hogy akik őket segítik, azok sem ingyen csinálják azt. Érthető, hogy miről beszélek”. Pénzük tehát van, de papírjaik nincsenek. Azoktól menet közben megszabadulnak.

És mit mondanak magukról? Hogy mindannyian Szíriából jöttek. És mivel az egy háborús ország, a nemzetközi jog szerint oda nem toloncolhatják vissza őket, mondja a polgármester, és hozzáteszi, mindegyik érkező csoport ugyanazt akarja: hogy kihívják rájuk a szlovák rendőrséget. Ezért nem bujkálnak már egyáltalán a szlovák oldalon. A rendőröknek pedig buszt kell szervezniük, hogy elvigyék őket a falvakból, hogy utána a hatóságok elkezdjék intézni nekik azt a bizonyos tartózkodási igazolást, amitől a megváltást várják. Nem akarnak egyébként Szlovákiában maradni, az csak egy tranzitország nekik, a végcéljuk Németország, mondja.

„Én sokszor kapom a kritikát, hogy túlságosan nyitott vagyok és migránspárti. Ez sosem volt igaz. Csak van egy véleményem, hogy ha minket, bármelyikünket kitennének Szíriában, minden vagyonunkat odaadnánk azért, hogy elmenekülhessünk onnan. Minden éremnek két oldala van. Ennek lehet, hogy még több is. Az egyik az, hogy próbáljunk emberségesek lenni, és tekintettel lenni arra, hogy valaki tényleg Szíriából több ezer kilométeren keresztül kockázatot vállalt. Két héttel ezelőtt volt itt egy anyuka 8-10 hónapos pici babával. Ilyet normális ember nem csinál, hogy elindul azzal a végtelen bizonytalansággal, hogy nem tudja, hogy tud enni-inni adni a kicsinek. Ilyen stresszes körülmények között nem hiszem, hogy egyáltalán tud szoptatni egy anya. Ez vagy a végleges elkeseredés a részéről, vagy az őrültség” – mondja a polgármester, miközben könnybe lábad a szeme. „A másik meg, mi van akkor, ha nem tudom, hajnal öt órakor teljes sötétségben találkozunk egy csoporttal? Mit föltételezünk róluk? Nem történt semmi atrocitás itt minálunk, de megfordul ez meg az az ember fejében. Mondja az egyik ismerősöm, hogy vett egy gázspray-t a feleségének. Ez is egy természetes reakció. Nagyon összetett kérdés ez.”

Ipolyhídvég polgármestere amolyan válságstábot is összehívott a többi érintett falu vezetőjével. Nagycsalomja, Kóvár, Leszenye, Ipolyvarbó – néhány további olyan szlovákiai település, ahova az utóbbi hetekben tömegesen érkeznek Magyarországról illegálisan.

Az ötszáz lakosú Leszenyére alig három hét alatt összesen négyszázhúszan érkeztek. Az első csoport már rögtön a focipályára ment, állítólag azért, mert ott el tudtak bújni az eső elől, meséli az irodájában Majdán László, leszenyei polgármester, és hozzáteszi: valószínűleg még menetközben leadják egymásnak a drótot, mert az utánuk jövők később már automatikusan a pályára mentek. Ott van víz inni meg zuhanyozni, és vécézni is tudnak. „Aztán persze volt, hogy otthagyták az alsóneműt, zoknit, pelenkát, amit meg az önkormányzatnak kellett eltakarítania. Egyszer tüzet is raktak a szabadtéri, de fedett színpad közepén.”

„Szeptember elseje volt, zárás után hajnali kettő körül, amikor kopogtak az ajtón. Kinyitottam, ott állt ezer migráns. De nem engedtem be őket” – meséli, a számokkal talán kicsit túlozva a pult mögül a helyi kocsmában dolgozó Vivien. Fejünk mellett a zöld falon egy vaddisznóbőr feszül. Közben belép Katka, aki szintén ott volt aznap este, azt mondják, mindketten megijedtek, nem is mertek egyedül hazamenni. Egyikük a Facebookon látott egy videót, amin szerinte egy migráns kergetett valakit az utcán. Azt nem tudja, hol készült pontosan ez a felvétel, de szerinte Szlovákiában.

A következő pillanatban előkapnak valamit a pult alól. „Nem azért van itt a balta, hogy migránst verjek vele, de azért ezzel mentem haza. Most ha az utcámban kialszanak a fények, akkor mit csinálok?” – magyarázza Katka, míg Vivient aznap este egy férfi ismerőse kísérte haza. Szerintük az idegenek akkor jóval bátrabban szólnak hozzájuk, amikor nincs velük rendőr, vagy amikor nagyobb csoportban vannak.

A polgármester egy idő után megunta, hogy „az állam nem törődött velünk, nem csinált semmit, csak a választásokkal vannak elfoglalva. Ott, Ipolyhídvégen összeültünk, igen, hát mi ott elbeszélgettünk, elmondtuk, hogy mi bajunk van, de nem mentünk semmire”. Így aztán felhívott négy-öt tévécsatornát, hogy menjenek ki hozzájuk. „Addig a tévében, a médiában nem volt semmi, egy szó se a migránsokról. Másnap meg már a politikusok is elkezdtek hívogatni, jöttek le hozzánk, sőt, fölhívattak Pozsonyba, és akkor ott kellett nyilatkoznom élő adásban a tévében” – mondja a polgármester, aki mögött a szlovák köztársasági elnök, Zuzana Čaputová fotója lóg.

Ahogy a többiek, úgy ő is azt mondja, a Leszenyére érkezők sem ártalmasak, csak a rendőröket akarják, de nekik meg néha elég sokáig tart kiérni. „Elég nagy a járás, területileg eléggé szét van húzva. Szóval volt, hogy én fölhívtam reggel hétkor őket, és ideértek délután fél háromkor. Aztán még összeírják az adatokat, neveket. Az is teljesen nevetséges. Mindenkinek január 1-jén van a születésnapja, csak az év változik: 2007, 2004, 2005. Na, és vannak a nevek: minden harmadik Ali meg Ahmad. Egyszer 179-ből harmincötnek Ahmad volt a neve, negyvennek meg Ali” – mondja.

Majdán a szlovák rendőrfőkapitányra hivatkozva azt is hozzáteszi, hogy a környéken felbukkant emberekből a rendőrök kettő terroristát és három gyilkosságért körözött embert szűrtek ki. „Szóval mi azért félünk. Mentek az üzletbe is, 50, 100 eurókkal fizettek, szóval kivasalták szépen az üzletet, vettek kiflit, kenyeret, cigit. Voltak ott huszonöten, azért az ott dolgozó nőknek sem volt mindegy, hogy ennyien bementek”. De a polgármester szerint mióta ő pár napja nyilatkozott a tévében, azóta Leszenyét valamiért elkerülik.

A közeli Kóvárra viszont még mindig járnak, akkor, ha épp eléggé alacsony az Ipoly, mert ebbe a faluba csak így tudnak eljutni. Nagyjából kétszázötvenen laknak itt, és volt, hogy egyszerre 150-en jöttek ide, máskor 120-an, előtte meg 92-en. De ottjártunk előtt egy nappal épp harmincan érkeztek, ők a zászlókat keresve találták meg a polgármesteri hivatalt, ott ültették le őket a fűbe az udvaron, mondja az ottani polgármester, Keresteš Renáta.

A szomszédos Nagycsalomjára legalább 250-en érkeztek eddig, itt is a focipályán terelték össze őket. „De az a legnagyobb probléma, hogy az itteniek meg félnek, mert ismeretlen dologról van szó, az ember csak ámul és néz. Furcsa egy érzés, amikor a falusiak vannak 576-an, és akkor van több mint száz migráns. Tényleg keresztények vagyunk, minimálisat mi is próbálunk segíteni nekik, mégiscsak emberek ők is. Kavargó érzések vannak az emberben, és ezt nem lehet letagadni, mi is járunk ki esténként a faluba meg a gátra körülnézni, hogy nincs-e mozgás”, mondja a helyi életről a polgármester, Pásztor Roman.

Mindannyian szírek, és Németország a céljuk

A határmenti falvakat járva szólnak, hogy fél órányira épp migránsok nagyobb csoportja érkezett az Ipolykér nevű faluba, és még nem vitte el mindegyiküket a rendőrségi busz. Odasietünk, hogy beszélni tudjunk velük: tizenhatan ülnek egy fából felépített mászóka és csúszda árnyékába húzódva, pár méterre tőlük egy rendőrautó, benne két morcos rendőrrel. Odalépünk a kocsi mellé, leengedik az ablakot, elmondjuk, kik vagyunk, már fel is húzzák.

A tizenhat emberből egy nő, három gyerek, a többiek fiatal férfiak. Egyikük úgy-ahogy beszél angolul, ő mondja azt, hogy Szíriából jöttek. Mindannyian? – kérdezem. Igen, jön a válasz. Azt állítja, négy hónapja indultak el, és sétálva jutottak el Szlovákiába. Volt segítségetek? Nem, semmi, csak a térképet nézték a telefonon, válaszolja. Irataik nincsenek – mondják. Pár méterre tőlük találok a földön egy szintén Szerbiában kiállított papírt ugyan, ugyanolyat, mint korábban a fahídnál, de azt mondják, nem az övék.

Hova akartok menni? Németországba. Miért? „Germany no war”, azaz Németországban nincs háború. Mondom nekik, hogy Szlovákiában sincs, de még Magyarországon se, mire az egyik kisgyerek közbeszól: a család várja őket ott. És miért Szlovákiában kértek segítséget? Mert itt kedvesek a rendőrök, feleli a férfi. „In Hungary, back to Serbia, in Serbia, back to Turkey”, mondja, ezzel pedig ő is elismeri, hogy azért jönnek Szlovákiába, mert ha Magyarországon kapnák el őket a rendőrök, akkor a megfelelő papírok nélkül visszakényszerítenék őket Szerbiába. (Az Európai Unió Bírósága szerint Magyarország ezekkel a menekültügyi szabályaival megsértette az uniós kötelezettségeit.) Szlovákiában viszont mások a törvények – legalábbis ők azt gondolják, azzal a tartózkodási papírral szabadon mozoghatnak a Schengenen belül.

A férfi azt mondja, egyelőre nem tudja, mi lesz velük. A gyakorlat szerint egyébként egy busz jön majd értük, ami elviszi őket egy gyűjtőhelyre. Egészen csütörtökig ez a nagyjából fél órára lévő Nagykürtösön volt, egy város széli telepen, már használaton kívüli vasúti sínek mentén. Innen oda megyünk, de a kerítésénél két rendőr állja az utunkat, be nem mehetünk, csak kintről csinálhatunk pár fotót, információkat pedig ők nem adhatnak.

Korábban a Napunk írta, hogy a szlovák belügyminisztérium augusztus végén anélkül bérelte ki egy cég telephelyét, hogy arról a városvezetéssel beszélt volna, vagy hogy a csarnokot felszerelték volna a bevándorlók ideiglenes lakhelyeként. A város polgármestere például csak a horvátországi nyaralásából visszatérve szembesült a helyzettel.

Többektől azt halljuk, a betonplaccos telepen összezsúfoltak egyszerre nagyjából nyolcszáz embert, de zuhanyozni itt nem tudnak, víz az nincs, vécézni pedig csak néhány fal mellé állított toitoi-ban tudnak. Emiatt elégedetlenkedtek, páran ki is szöktek úgy, hogy átvágták a drótkerítést.

„Vagy tízen kiszöktek, itt szaladgáltak oda-vissza, volt, aki bejutott a városba a postáig is, de a rendőrök megfogták őket”, meséli két nő, akik épp gyerekekkel játszanak egy közeli panelház tövében. Rájuk hivatkozva mondják azt is, hogy bár a mindennapjaikat nem borította fel, hogy a közvetlen közelükben csináltak egy rögtönzött tábort, azért a gyerekeiket mégiscsak féltik. Nem messze tőlük egy idősebb nő sétál a lányával, odalépünk hozzájuk, kérdezzük őket a táborról, mire a fiatalabb csitítgatni kezd minket, miközben az anyját kicsit előrébb küldi: hátramaradva azt mondja, bár az anyja tudja, hogy a városban van ilyen gyűjtőhely, azt nem árulták el neki, hogy az ennyire közel, szinte a panelek tövében van. De azért sokat szerinte nem érzékelnek az egészből Nagykürtösön, az életüket nem zavarta meg.

Leszenye polgármestere viszont azt állítja nekünk, a városban „lázadtak” a népek, még valamilyen petíciót is aláírtak, hogy ők nem akarják ide ezt a helyet. Ennek az lett a vége, hogy azt most felszámolják, az ott összezsúfolt embereket pedig elszállítják. Amikor mi odaérkezünk, épp egy kisebb csoport száll fel egy szebb időket is látott buszra, ami elviszi őket innen – közülük többeknek nem is tetszik, ahogy fotózzuk őket, miközben elhaladnak mellettünk: van, aki magára húzza a függönyt, más inkább bemutat nekünk. Néhányan azért mosolyognak is. Állítólag Érsekújvárba és Eperjesre viszik őket.

Benne van a politika keze?

De miért jutnak át Magyarországról Szlovákiába ennyien? Erre már vannak elméletek. Legalábbis a szlovákiai pártoktól. Alig pár hét múlva, szeptember 30-án választások lesznek Szlovákiában, az illegális migráció pedig most elég forró téma lett az ottani közéletben. A Híd nevű párt szerint azért jelent meg ennyi migráns Szlovákiában, mert a magyar rendőrség tétlen. A párt elnöke egyenesen azt állította, Orbán Viktor így befolyásolná a szlovák választásokat.

A Sme rodina (Család Vagyunk) szerint is képben vannak a magyar hatóságok, majd azzal vádolták Magyarországot, hogy „tudatosan sodorják veszélybe” Szlovákiát és a többi uniós országot. „A magyarországi rendőrök nem állítják meg a gyanús kisteherautókat – nem akarnak papírmunkát maguknak, miközben tudják, hogy a migránsok Szlovákiába tartanak”, írta a párt elnöke a Facebookon, aki szerint a szlovák rendőrök úgy gondolják, a magyar hatóságok utasítást kaptak arra, hogy ne tartóztassák fel a Szlovákia felé tartó menekülteket. Orbán Viktor szlovákiai szövetségese, a Smer (Irány) pártjával a felmérésekben élen álló Robert Fico viszont azzal kampányol, hogy a szlovák–magyar határ mielőbbi lezárását követeli.

Ezekről az állításokról a migrációval súlyosan érintett szlovákiai falvak polgármestereit is megkérdeztük.

Ipolyhídvég polgármestere azt nem látja maga előtt, hogy felsőbb szintekről utasították volna a rendőröket, hogy ne fogják meg az érkezőket, „de azt el tudom képzelni, hogy ezt hagyják. Azt én is el tudom képzelni, igen”. A szlovák hatóságok szerint tavaly egész évben 11 ezer illegális határátlépőt regisztráltak Szlovákiában, idén pedig már több mint 24 ezernél tartanak. A polgármester ezt azzal zárja rövidre, „a matematika mindenki számára világos következtetést hoz”: állítása szerint a 24 ezerből 20 ezren csak az elmúlt két hónapban léptek be az országba, „szinte a semmiből”, elsöprő többségük a nagyjából 150 kilométeres ipolyi szakaszon, amivel az ottani ötven-hatvan, többségében magyarlakta településeknek és polgármestereiknek okoznak „végtelen terhet”.

Nagycsalomja polgármestere azt nem érti, miért kezdődött el hirtelen, az elmúlt napokban a nagy áradat a térségbe, de azt is mondja: „Szerintem a magyar oldal nagyon is megteszi, amit megtehet. Nem tudják ezt ott megállítani, lehetetlenség ott mindenkit megfogni, 655 kilométeres a határszakasz a két ország között. Mi annak örülünk, hogy Magyarország tette a dolgát. Semmi bajom sincs Orbán Viktorral, nem vagyok sem mellette, sem ellene, de hálásak vagyunk a politikájának, miközben mindenki támadja őt, Brüsszel pedig nem támogatta őt a migránsáradat megállításában”. Az pedig szerinte „konspiráció”, hogy az egésznek köze lenne a szlovákiai választásokhoz, bár azt elismeri, hogy „az időzítés érdekes, de nem merném azt mondani, hogy így van megtervezve”.

Hasonlóan gondolkodik Kóvár polgármestere is, aki szerint Magyarország már elég sokat tett azzal, hogy felhúzta a határkerítést a szerb határon, és „biztos, hogy önöknél is vannak más gondok, amik fontosabbak, mint ezek. Igaz, hogy ez is elég fontos”.

Leszenye polgármestere nem akar politizálni, hiszen jönnek a választások, de azt mondja, „mit mondjak, a magyarok is hova tennék őket? Hát, nem mondom, hogy mindent megtesznek, de okosan csinálják szerintem. Ki nem úgy csinálná? Van, hogy már az autó alja szinte a földet éri, mi meg azt néztük, hogy a rendőrök meg ott állnak, és nem állítják meg őket. De annyit hallottam, hogy a nagyját ott lent, a szerb határon elkapják”. De a magyar–szerb határon is egyre többen jutnak át az utóbbi hónapokban, arrafelé a migrációs helyzet legszembetűnőbb nyomai az utak mentén hagyott autók és kisbuszok.

Elszomorító a rendőrség helyzete

A szlovák–magyar határ helyzetére és a rendőrségi berkekre rálátó forrásunk szerint a helyzet „elszomorító”, mert nincs elég rendőr, így pedig kapacitás sincs arra, hogy mindenkit megfogjanak. Most már inkább az jellemző szerinte, hogy még a vezető tiszti állományból is áttesznek embereket a járőr munkákra. (A járőrhiányról itt írtunk korábban.) Közben meg megfelelő technikájuk sincs, mint régen a határőrségnek.

Szerinte annak ma már az árnyéka sincs meg, pedig egy határőrséghez hasonló szervezet kéne most is, hogy meg lehessen állítani az illegális migrációt. „Voltak határőrnyomozók, amikor megjelent egy idegen, már jött is a telefon. A határ mentén minden harmadik faluban volt laktanya, tök önellátóak voltak, tartottak disznót, nyulat, csirkét, jól szervezett rendszer volt. Voltak hőkameráik, terepjáróik. A rendőrséggel ez semmissé vált”.

Miután ugyanis Magyarország (és Szlovákia is) belépett a schengeni övezetbe, 2008-ban megszűnt a klasszikus határőrzés, a közel tízezer határőrt pedig beolvasztották a rendőrségbe. Forrásunk szerint az autókat leselejtezték, van, hogy ő maga még mindig találkozik olyan hirdetésekkel, amikben az egykori határőrség zöld terepjáróit árulják.

Megszólalónk azt is állítja, ő úgy tudja, a hatóságok az illegális határátlépőknek mindössze a 2-3 százalékát fogják meg, a többségük könnyedén átjut a határon. Van, amikor a kisbusz csak a határig viszi őket, ott kiteszik őket, hogy gyalogoljanak, de vannak, akik simán átjutnak még a közutakon is magyar rendszámú kisbuszokkal. „Naponta több száz autó jár Magyarország és Szlovákia között, de nincs szisztematikus ellenőrzés, amiben legalább a kisbuszokat leállítják. Aztán van olyan rész, ahol csak egy határkő jelzi a másik országot, de az is az árokban van, se kerítés, se semmi, az ember itt egyszerűen átpisil Szlovákiába”.

Közben „építik az új hidat Drégelypalánknál és Őrhalomnál is, egy lélek nincs ott. Se rendőr, se határőr, kutya nem szól hozzád. Ezek itt úgy mennek-jönnek, ahogy akarnak” – mondja, és a helyszínen járva mi is látjuk, hogy igaza van. Mindkét épülő hídra mindenféle probléma vagy ellenállás nélkül rá tudunk hajtani, a munkásokon kívül senkivel nem találkozunk. Épp csak annyi velük a probléma, hogy a szlovákiai oldalon még egyik sincs kész, így kocsival nem lehet rajtuk végighajtani, de gyalog simán át lehet sétálni rajtuk, mindenféle ellenállás nélkül.

A hierarchia alján lévő végrehajtók (ide tartoznak a járőrök is) – néhány szlovákiai párt állításával ellentétben – forrásunk szerint nem kaptak olyan parancsot, hogy engedjék el vagy ne fogják meg a határon átlépőket, de az akár egy elképzelhető opció lehet, hogy „felülről kivéreztetik őket, hogy ilyen gyengék legyenek. Ki tudja”.

Azt a szlovák rendőrfőkapitány is elismerte, hogy nem elég a szlovák rendőrség kapacitása arra, hogy a jelenlegi tömeges migrációt megállítsák a határon. A szakértői kormány ezért pár napja úgy döntött, 500 katonát vezényelnek a szlovák–magyar határra, hogy tehermentesítsék a rendőrséget, de a határellenőrzést nem akarják bevezetni. „Nem állhatunk minden fa mögött, de biztosan nagyobb lesz a rendőri és katonai jelenlét. Lehet, hogy egyes átkelőknél lesznek ellenőrzések is, nem egységesen, de ha például zárt kisteherautó érkezik, akkor azt ellenőrizhetik”, mondta erről Ódor Lajos, a magyar származású szlovák miniszterelnök.

Ódor viszont akkor nem akart „spekulálni”, hogy mi okozza a hirtelen megugrott számokat. „A menekültek nem a Marsról jönnek, Magyarországon keresztül érkeznek, de ugyanilyen, vagy talán még nagyobb számban Magyarországról Ausztriába is megpróbálnak bejutni”. Szerinte a szlovák útvonal megerősödésében szerepet játszhat az is, hogy az osztrákok erősítették a határellenőrzést a magyar határon. Arról sem akart elméleteket gyártani, hogy hatással lehet-e a mostani tömeges illegális migrációra, hogy a magyar kormány szabadon elengedte a már elítélt, külföldi embercsempészeket, és ugyan kiutasította őket Magyarországról, de azt már nem ellenőrizte, hogy elhagyják-e az országot.

A magyar–szlovák határ helyzetéről, az ott dolgozó rendőrségi létszámról szerdán küldtünk kérdéseket a Belügyminisztériumnak. Azt is megkérdeztük, mi a véleményük arról, hogy néhány szlovákiai párt állítása szerint a magyar kormány így akar beavatkozni a szlovák belpolitikába a választások előtt, vagy hogy szerintük a magyar hatóságok parancsot kaptak arra, hogy ellenőrizetlenül engedjék át a migránsokat Szlovákiába, de a cikk megjelenéséig nem válaszoltak.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködésben az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk az interjúk legépeléséhez.