A migráció olyan, politikailag terhelt téma, hogy a legalapvetőbb kifejezések is felzúdulást, vagy félreértést kelthetnek. Röviden összefoglaljuk, hogy melyik szót miért használjuk a Telexen, hogy félreértések nélkül olvashassa a cikkeinket.
Az európai vírushelyzet és az időjárás javulásával újra téma lehet Európában a menekültügy, a feszült helyzet pedig nagyobb eséllyel kerülhet a címlapokra most, hogy kicsit alábbhagyott a járvány. Olvasóink közül néhányan pedig felkapták a fejüket, hogy lapunk a szerintük sértő kifejezést használva, migránsokat említ a címekben, cikkekben. Tény, hogy a politika egy része és a hozzájuk közel álló propagandasajtó valóban negatív jelentéstartalmat adott a kifejezésnek, noha az valójában egy semleges szakszó, amit évtizedekig használtak a témával foglalkozó szervezetek.
Mivel lehetetlen minden cikkünkben megmagyarázni a migráció és menekültügy kapcsán használt kifejezéseket, itt gyorsan összefoglaljuk, miért pont így beszélünk erről a zavaros témáról.
A migráns olyan ember, aki valamilyen okból elhagyja hazáját, hogy ideiglenesen, vagy tartósan más országban telepedjen le. A kifejezést hosszú ideig semlegesnek számított, szabadon migránsoztak a szakértők, a sajtó, a szakkönyvek. A helyzetet a 2015-ös menekültválság írta át, amikor a jobboldali-, szélsőjobboldali, menekültellenes narratíva és kampány hatására a szó világszerte negatív tartalommal töltődött fel. Ugyanakkor a migránsnak nincs olyan szinonimája, ami pontosan kifejezi az új hazájukba igyekvő, vagy oda megérkező, nagyon sokszínű embercsoportot, így bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen, hogy „migránsozzunk”. Egyúttal bízunk abban, hogy ha nem hagyjuk átírni a szó jelentését, akkor egy idő után újra visszakapja értéksemleges jelentését.
A bevándorló kevésbé egzakt fogalom, de nagyjából olyan személyt jelent, aki egy ideje már új hazájában él, attól függetlenül, hogy ott milyen jogi státuszban van. Lehetnek állampolgárok, vagy élhetnek nálunk állandó vagy ideiglenes tartózkodási engedéllyel.
Németországban a bevándorló hátterű kifejezést is használják olyanokra, akik német állampolgársággal rendelkeznek, de egyik, vagy mindkét szülőjük, vagy nagyszülőjük más országból érkezett. A bevándorlók lehetnek menekültek, oltalmazotti státuszúak,vagy egyéb jogcímen az országban tartózkodók. De bevándorlónak nevezhetünk egy Iránban élő afgánt, aki jogcím nélkül, de évtizedek óta él és dolgozik az országban, sőt, azt a magyar pizzafutárt, aki legálisan, vagy féllegálisan dolgozik Londonban.
Itt kell megemlíteni az expat kifejezést, amely jól jellemzi a témában és a kifejezésekben rejlő burkolt rasszizmust. Az expatok tulajdonképpen olyan bevándorlók, akik jellemzően fehérek, és valamilyen fejlett országból érkeztek, ugyanazért, mint az egyszerű bevándorló: hogy nálunk éljenek és dolgozzanak.
A menekült végre egy jól definiálható kifejezés: ő az az ember, aki hivatalos menekült státuszt kapott az adott országban. Vannak egyéb, kevésbé erős védettségi státuszt szerzett migránsok is, például az oltalmazottak, vagy a befogadottak.
A sajtó gyakran menekültként emlegeti azokat is, akik nyilvánvaló kényszer hatására menekültek el hazájukból, de valójában még nem kaptak semmilyen státuszt. A szír háború miatt útnak indulókat például nem teljesen helytelen menekültekként emlegetni egy cikk kontextusában.
A menedékkérő pedig olyan személy, aki még nem kapott semmilyen státuszt, de már beadta a kérelmét, és ennek alapján legálisan tartózkodik az adott országban.
A gazdasági bevándorló, gazdasági menekült a téma egyik legterheltebb kifejezése, mivel azt sugallja, hogy az adott ember a saját anyagi jóléte, egy jobb mobil, vagy nagyobb autó reményében, szinte passzióból költözik másik országba. A témát mélyebben tanulmányozva azonban egyértelmű, hogy a menekülés okai közt óhatatlanul szerepet kapnak gazdasági okok: ha az ember háborús helyzetben, egy rezsim igazságtalan viszonyai közt, vagy természeti csapások miatt rossz helyzetbe kerül, akkor a feszültség gazdasági nyomás kíséretében jelentkezik először. Ennek ellenére a menekülés oka valójában nem a nyerészkedés vágya, hanem hogy a menekülő biztonságban és kiszámítható keretek közt tudja saját és családja sorsát.
Viszonylag kevés ember költözik máshova csupán saját anyagi jóléte okán, és aki igen, azt leggyakrabban a már említett expatok közé lehet sorolni.
A téma mind gyakrabban használt kifejezése a klímamenekült. Ők azok, akik a globális környezeti változások miatt kényszerülnek lakóhelyük elhagyására. Ezen csoport esetében egyébként különösen nehéz elválasztani a gazdasági és globális faktorokat. A szerző Nigerben találkozott olyan földművesekkel, akik Líbiába vagy Európába igyekeztek. Bár alapvetően gazdasági célból indultak útnak, a valódi ok az volt, hogy ebben a régióban évek óta egyre kevesebb eső esik, a sivatag terjeszkedik, és a klímaváltozás okán a földjeik már nem teremnek annyit, amiből eltarthatnák a családjukat.
Viszonylag kevés szó esik a belső migrációról, ami annyiban érthető, hogy azok, akik saját országukban kénytelenek egyik helyről a másikra költözni, nem sok vizet zavarnak itt Európában. A teljes képhez hozzátartozik azonban, hogy a világ menekültnépességének nagyjából harmada lépi át az országhatárt, kétharmaduk pedig a saját országában próbál megoldást találni helyzetére.
