Furcsa békemisszió és üres nyilatkozatok a Fidesz uniós barátkozásában

„Akár még tagság is lehet” – nyilatkozott meglepőt június 2-án az Európai Néppárt és a Fidesz kapcsolatáról Navracsics Tibor. A nagyobbik magyar kormánypárt és a legerősebb, jobbközép uniós pártcsalád útjai többévnyi huzavona után 2021 márciusában váltak teljesen szét.

Navracsics Tibor az Európai Néppárt rotterdami kongresszusán próbált javítani a kapcsolatokon, szeretné ugyanis, ha valamilyen intézményes kapcsolat létrejönne a Fidesz és a Néppárt között. A területfejlesztésért és uniós forrásokért felelős miniszter – a miniszter tárcájáról és feladatairól bővebben ebben a cikkünkben írtunk – azt használta ki, hogy a Fidesszel ellentétben a Kereszténydemokrata Néppárt maradt az uniós csoportban, így aktiválta saját KDNP-s tagságát, hogy bejuthasson. Az ATV-nek elárulta, hogy

Orbán Viktor tud az útjáról, „és nem ellenzi”.

Függetlenül, de tényleg szabadon?

Navracsics Tibor annak ellenére próbálkozott Rotterdamban, hogy Novák Katalin akkori Fidesz-alelnök a szakítás után arról beszélt, a jobbközép pártcsalád balra fordult, és ezzel már nem tudnak azonosulni. Ahogy azt korábbi cikkünkben megírtuk, ezt a szétválás óta leadott fideszes európai parlamenti voksok nem igazán támasztják alá, a nagyobbik magyar kormánypárt továbbra is leginkább a jobbközép pártcsaláddal szavaz együtt, bár az arány tényleg csökkent. Ugyan a szakítás után Gál Kinga fideszes EP-képviselő azt állította, a kilépéssel „óriási szabadságot” nyertek, de ahogy azt részleteztük, nem igazán volt béklyó a nemzeti parlamentekhez képest jóval lazább frakciófegyelmű EP-ben.

Lehetőségei valóban lennének a Fidesznek. A Néppárttól két csoport áll jobbra: az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és a szélsőjobboldali Demokrácia és Identitás (ID). A Fidesz már a teljes szétválás előtt igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni ezek pártjaival, pártalapítványa pedig egy teljes emeletnyi irodához jutott a brüsszeli uniós negyed talán legfontosabb terénél, a Schuman körforgalomnál.

Ennek ellenére – közös nyilatkozatok, tárgyalások dacára – több mint egy év után még mindig a függetlenek között tanyázik, különféle erőforrásoktól, például zsírosabb EP-s tisztségektől elvágva magát. Milyen lehetőségei lennének, miért nem lett ezekből még semmi, és mikorra változhat a helyzet?

Navracsics is elismerte, nincs sok sanszuk

A legkönnyebben a néppárti visszalépést lehet elintézni: esélytelen. Formailag a Fidesz lépett ki a néppárti frakcióból, majd a pártcsaládból is, és a fideszes idézetekből úgy tűnhet, mintha ezt önként és dalolva tette volna, de eddigre már egy bőven vesztésre álló meccset játszott. Azután lépett le, hogy a néppártiak elsöprő többséggel elfogadtak egy egész EP-küldöttség felfüggesztését előkészítő javaslatot, alig titkolva, melyikről is lenne szó. (Bővebben ebben a cikkünkben írtunk a preventív kilépésről.) A fokozatos elhidegülést a 2019-es plakátok indították be igazán, amelyeken a magyar kormány az Európai Bizottság akkori elnökét, a néppárti Jean-Claude Junckert támadta sorosozással megfűszerezve, nehezen kimutatható belpolitikai előnyért cserébe.

Barátságtalan néppárti nyilatkozatokból azóta sem volt hiány. Egy néppárti szóvivő szerint például a fideszesek elnyert szabadsága csak annyi, hogy innentől már senki nem hallgat rájuk. A politikai család szóvivője épp aznap ment neki Orbán Viktornak, amikor Navracsics Tibor a politikai csoport konferenciájáról posztolt. Az Euronews is ellenséges hangokkal találkozott a helyszínen.

A találkozón ráadásul azt a Manfred Webert választották a pártcsalád vezetőjévé, aki az európai bizottsági elnökségért dúló harcban előbb Orbán Viktorba kötött bele, majd cserébe a magyar miniszterelnök keresztbe feküdt a saját pártcsoportja jelöltjének, ideiglenesen egy még esküdtebb szocialista ellenfelét helyzetbe hozva. A bajor politikus azóta se finomkodik, nemrég például azt mondta, Orbán volt az egyik bolond fickó az asztalnál az EU-csúcson. Rotterdamban, megválasztása után külön kiemelte, hogy

„lezártuk az Orbán Viktor-fejezetet”,

és az Euronews szerint többszöri megkeresés ellenére sem fogadta Navracsics Tibort. (A miniszter azzal indokolt az ATV-nek, hogy a Néppárt új elnöke szinte végig a pódiumon, a színpadon volt.) A Telexnek múlt szerdán nyilatkozva utólag Navracsics Tibor is elismerte, hogy nem sok esély van a Fidesz visszafogadására.

A magyar miniszter egy visszafogottabb forgatókönyvet is említett, azt remélve, hogy valamilyen intézményes kapcsolatot építhetnek ki. Hasonló ötletet már Orbán Viktor is bedobott a szakítás előtt, a brit konzervatívok (toryk) korábbi példája nyomán, de a Néppártban a jelek szerint akkoriban sem kértek a brexithez vezető út első közvetlen mérföldkövéből.

Irány jobbra

A toryk a kilépésük előtt még saját pártcsaláddal, az Európai Konzervatívok és Reformerekével (ECR) is megpróbálkoztak. Ez megmaradt a brexit után, a brit képviselők távozásával is, a legnagyobb tagja pedig a hosszú ideig a Fidesz legközelebbi barátjának számító lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS). A két ország vezetése többek között előre kölcsönösen biztosította egymást, hogy blokkolja a másikkal szemben – végül mindkettejük ellen – megindult alapjogi, „hetes cikkes” eljárást. (Az utolsó körben egyhangú tagállami döntésre lenne szükség.)

A Fidesz ebből a csoportból más pártokat is körbeudvarolt, például az Olasz Testvéreket. Orbán Viktor többször, például idén áprilisban találkozott Giorgia Meloni pártvezetővel, az Euractiv májusi összesítése szerint pedig mostanra a testvérek vezetik az olasz népszerűségi listát. A spanyol Vox politikusai is rendszeresen találkoznak fideszesekkel.

A Fidesz ide érkezve rögtön a második legnagyobb delegáció lenne. Ugyan az ECR-nek (nagyjából harmadannyi képviselővel) a mérete és (az EP-t irányító jobbközép-szocialista-liberális nagykoalíción kívül) a befolyása is jóval a Néppárté alatt marad, de még mindig jobb a renoméja, mint a szélsőjobboldali Identitás és Demokráciának (ID). Ahogy azt korábban kimutattuk, majdnem ugyanolyan gyakran szavaznak velük együtt a fideszesek a szakítás óta, mint a Néppárttal. Tavaly novemberben meg is indultak az egyeztetések a Fidesz esetleges belépéséről.

Nem csak itt, az ID-ben is tárt karokkal várnák őket, legalábbis az Alternatíva Németországért (AfD) akkori társelnöke erről beszélt a néppárti kilépés környékén. Az euróellenességből kinőtt párt mellett itt ül többek között az olasz Liga, amelynek a vezetőjével, Matteo Salvinivel sokszor találkozott már a magyar miniszterelnök.„Kiválóak a kapcsolatok Orbánnal” – biztosította nemrég az Euractivot Marco Campomenosi ligás delegációvezető, azaz nem orroltak meg rá a barátkozásért a testvérekkel. Matteo Salvini néhány nappal Navracsics Tibor próbálkozása után hangoztatta, hogy „továbbra is célom, hogy Orbán Viktorral közös európai jobbközép pártcsaládot hozzunk létre”. Orbán első útja az áprilisi parlamenti választás után Rómába vezetett, ahol Salvini akkor is arról beszélt „új jobbközepet” építenek.

Hasonló kétkapuzás jellemezte Franciaországot. Itt az ID-s Nemzeti Tömörülés a hagyományos partner. Vezetője, Marine Le Pen mellett úgy tűnt, a semmiből feltűnő Éric Zemmour is pályázhat az idei áprilisi elnökválasztás második fordulójára. Kettejük feszültebb vetélkedését jellemzi, hogy Zemmouréknél kötött ki a Nemzeti Tömörülés egyik legkarakteresebb EP-s arca, akit a Fidesz a magyar választási eredményvárójára is meghívott. Végül Zemmour Oroszország ukrajnai inváziója után jelentősen visszaesett, és Marine Le Pen jutott tovább, aki a kampányát a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB Bank hiteléből finanszírozta, és május végén találkozott Orbán Viktorral Párizsban.

Az ID tagja az Orbán Viktort hősnek tartó holland Thierry Baudet Fóruma a Szabadságért és a belga Flamand Érdek is, amelynek vezetőjét idén májusban fogadta a magyar miniszterelnök.

Az egyszerű tagság mellett arra is utaltak jelek, hogy részben vagy egészben összeolvadhat a két csoport a Fidesz belépése mellett. A kilépés után nem sokkal, tavaly júniusban 16 párt adott ki egy európai szuperállam elleni nyilatkozatot. A Fidesz mellett többek között az ECR-es Jog és Igazságosság, a Vox, az Olasz Testvérek, valamint az ID-s Nemzeti Tömörülés és a Liga volt az aláírók között.

Decemberben ugyan felröppent, hogy az ID-ből és néhány ECR-es pártból létrejöhet egy új pártcsalád, Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő pedig arra célzott, hogy 2022 elején az EP-s tisztújítás miatt könnyebb lehet összerakni egy ilyen formációt, de egyelőre ez nem történt meg, hiába Salvini fentebb idézett, erre utaló nyilatkozatai is.

Mégis miért nem történt még semmi?

A Válasz Online tavaly szeptemberi körkérdése mutatja, hogy ez nem egy egyszerű összeadási művelet. Az ID-ben ülő Flamand Érdek például azt taglalta,

„óvatosak vagyunk az ECR-os barátainkkal”.

A szélsőjobboldali és euroszkeptikus csoportok története alapján elég nehéz elérni a stabilitást, nagy az ide-oda vándorlás, sokszor esnek szét és állnak össze csoportok. A mostani felállás (a valamivel mérsékeltebb euroszkeptikusoknak ott az ECR, a szélsőségesebbeknek az ID) viszonylag állandónak mondható, épp ezért lehet kockázatos megbontani egy bizonytalan jövőért. Ahogy arról korábban is írtunk, a pártok között sok a törésvonal, például

• a nemzeti szélsőségesek a tagállamokon belül egymástól szívhatják el a levegőt, mint Marine Le Pen és Éric Zemmour;
• egy nyugaton, főleg Hollandiában és Ausztriában jellemző szemléletváltás is törésvonalat okoz, ami keleten még mindig nem igazán gyökeresedett meg. Az antiszemita, homofób szélsőjobboldali ideológiát egy iszlámellenes, melegbarát hozzáállás váltotta fel.
• Hiába közös mindkettőben a bevándorlásellenesség, ez nyugaton sokszor a keletiekre is áll, bár a konfliktust többé-kevésbé elfedte a 2015-ös migrációs válság. A kelet–nyugati megosztottság 2007-ben már felrobbantott egy alig pár hónapja összeállt csoportot, amikor az olasz fasiszta diktátor, Benito Mussolini unokája a románokat sértegette.
• Közben a szomszédos nemzetek világháborús területcserékből megörökölt konfliktusai is bonyolítják a helyzetet. Itt nem csak a mi térségünkre kell gondolni, például az olasz Liga eléggé mást gondol az Ausztriától elcsatolt Dél-Tirolról, mint az Osztrák Szabadságpárt.
• Van egy néppártosodási verseny, amelyben a nagyobbá váló EU-ellenesek azzal bizonygatják a mérséklődésüket, hogy ezzel és ezzel a párttal nem fognak össze.
• Az inkább keleten felbukkanó ruszofóbia és a nyugati oroszbarátság különbségét erősen kiélezte az ukrajnai invázió. Azóta ugyan villámtempóban igyekszik visszatáncolni a Kreml szinte összes uniós szövetségese, de a Fidesz – többek között a hatodik szankciós kör időleges megakasztásával – nem éppen ebbe a trendbe illeszkedik. Ez leginkább a korábbi kebelbarát Jog és Igazságossággal növelte a feszültséget, a Kirill pátriárka körüli kavarodás a Politico szerint éppen a lengyeleket akasztotta ki a legjobban, ami valószínűleg nem olajozta meg a már több mint fél éve elkezdett ECR-es belépési tárgyalásokat.

Ennek ellenére látott már az EP furcsa érdekházasságokat. Ilyen volt a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája, ahol a zöldekkel és a liberálisokkal is hírbe hozott, rendszerellenes Öt Csillag Mozgalom az EU-ellenes Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjával bútorozott össze. A Votewatch statisztikai oldal szerint a tagok többször szavaztak egymás ellen, mint egymással, és a brexittel a csoport is megszűnt.

Jelenleg egy EP-frakcióhoz legalább 23 képviselőt kell összeszedni a tagállamok negyedéből, általában utóbbi a nehezebb feladat. (A Fidesznek a KDNP-s Hölvényi György nélkül is önmagában 12 helye van.)

Orbán: 2024 „sorsdöntő”

A legegyszerűbb a 2024-es európai parlamenti választások után lenne összehozni a konzervatív-szélsőjobboldali szupercsapatot, amikor amúgy is újra kell alakítani a frakciókat, ráadásul van rá esély, hogy a Fidesz partnerpártjai növelik a helyeik számát, a néppártiak pedig 2019-hez hasonlóan tovább zsugorodnak. Orbán Viktor a CPAC budapesti szatellitkonferenciáján egyenesen az USA következő elnökválasztásával vont párhuzamot.

„Vissza kell vennünk az intézményeket Washingtonban és Brüsszelben. […] 2024 sorsdöntő lesz. Önöknél elnök- és kongresszusi választások lesznek, nálunk európai parlamenti választások. Ez a két helyszín ki is jelöli a nyugati civilizációért folytatott harc két frontját. Ma egyik sincs a kezünkben. Pedig mind a kettőre szükségünk van.”

Korábban fideszes részről pedzegették, hogy a Néppártnak a jelenlegi nagykoalíció helyett a jobbra lévő csoportokkal kellene összefognia. Egyelőre még ha szándék lenne is, akkor sem jön ki a matek: most a néppártiaknak 176, az ID-nek 65, az ECR-nek 64 képviselője van. Ez összesen 305, miközben a többséghez 353 képviselő kell. Természetesen javulhatnak az arányok 2024-re, de középen is csírázik egy nagyobbnak szánt összefogás: a centrista-liberális Emmanuel Macron szeretne egy centrista szövetséget létrehozni.

A kormányoknál kevesebb a szövetséges, ez csúnyábban visszaüthet

Az EP mellett viszont a másik uniós döntéshozó testületben gyakorlatilag kizárt a nagy fordulat. A nemzeti kormányokba viszonylag kevés ECR-es és ID-s párt tudta beverekedni magát, ami a tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsában (valamint a politikai csúcsszerv, az állam- és kormányfők Európai Tanácsában) okozhat még fejvakarást a Fidesznek.

Ha például a magyar kormány ellen indult jogállamisági mechanizmusból (hónapokig tartó levelezés után) büntetési javaslat lesz, az az EU Tanácsában köt ki, ahol a blokkoláshoz legalább a többi 26 tagállam 45 százalékára van szükség vagy annyi országra, hogy az EU lakosságának 35 százalékát képviseljék.

Marine Le Pen áprilisban elveszítette a francia elnökválasztást, és ugyanebben a hónapban a néppárti, de a médiaérdekeltségeibe magyar milliárdokat kapó szlovén SDS is bukta a kormányzást.

Leginkább a 2023-as olasz választásban bízhat a Fidesz, amely előtt jól állnak az Olasz Testvérek és a Liga. Utóbbiak régi szövetségesével, Silvio Berlusconi néppárti Hajrá, Olaszországával komoly esélyük lehet a kormányzásra.

Ugyanakkor hiába hangoztatta Matteo Salvini, hogy ennyire kevés néppárti még nem volt az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsban, az elnököt leszámítva hét helyük van – öttel több, mint az ECR-nek (közülük egy a feldühített lengyeleké), és héttel több, mint az ID-nek.