A háború borzalmai szokatlanul személyes és kifejezetten fiatal nézőpontból válnak virálissá

Egy rakéta, ami Kijev felett tűzijáték módjára esik darabokra, miközben az MGMT Little Dark Age című számának az a sora szól, ami szabad fordításban magyarul kábé így hangzik: „Csak tudd, hogy ha elrejtőzöl, ez akkor sem múlik el”. Egy fiatal lány, aki hol pizsamában, hol plüsskabátban és farmerben, 22 másodpercbe sűrítve vlogolja le egy „tipikus” napját, aminek javarészét egy csernyihivi óvóhelyen tölti. Egy másik, hasonlóan fiatal lány, aki idilli hóesésben és karácsonyi fények között boldogan ugrándozik egy „remélem, hogy újra látom ezt a Kijevet” jelentésű, angol felirat alatt.

Csak néhány azok közül a többmilliós nézettséget produkáló, korábban hétköznapi TikTok-tartalmat posztolgató lányoktól származó rövid videók közül, amelyeket emlegetni szokás akkor, amikor Oroszország ukrajnai invázióját a világ első TikTok-háborújának nevezték már a New Yorker magazin cikkétől kezdve az amerikai szatirikus tévéműsornak, a Saturday Night Live-nak az egyik epizódjáig bezárólag.

Ami a viralitáson túl közös bennük, az az, hogy a TikTok-trendeket ismerő nézők számára egy szokatlanul személyes és kifejezetten fiatal, Z-generációs perspektívából mutatták meg a háborús hétköznapok valóságát.

A háború virális TikTok-tartalmai nyilván értelmezhetőek azok számára is, akik nem rendszeres használói az appnak, de ahogy minden mém kevésbé vicces, ha magyarázatra szorul, ugyanúgy vesztenek ezek a tartalmak is a hatásukból, amikor elkezdjük visszafejteni őket. Ezt a magyarázatot és kontextusba helyezést ugyanakkor nem lehet megspórolni akkor, ha arról beszélünk, hogyan jelenik meg az orosz-ukrán háború a TikTokon. Mondhatjuk azt is, hogy ez a belépőszint, úgyhogy vágjunk bele!

Mémes kontextus, TikTok-trendek

A 20 éves Marta Vaszjuta nem volt Ukrajnában, épp az Egyesült Királyságban nyaralt, amikor kitört a háború. Az invázió második napján általa megosztott, azóta már több mint 51 milliószor megtekintett, Kijev bombázásáról készült videót így nem is ő készítette. Az Ukrajnában és Oroszországban népszerű Telegramon talált rá a felvételre, és mivel hitelesnek találta, meg akarta osztani a nemzetközi közönséggel is, hogy megmutassa, mi zajlik épp a hazájában.

A zene hozzáadásával ugyanakkor nemcsak megmutatta az ukrán főváros bombázását, de be is ágyazta azt egy olyan kontextusba, amit a TikTokon tömegek értenek: az MGMT Little Dark Age című számának ezt a részlete ugyanis egy audiomém, ami arról szól hogy vannak olyan igazságok, amikkel előbb-utóbb muszáj szembenézni. (Ezt a zenét használták korábban nagy nézettséget produkáló videókban tinédzserkori nem kívánt terhesség sztorijához épp úgy, mint LMBTQ-előbújásokhoz.)

A 20 éves Valerija Sasenok a Kijevtől észak-keletre található Csernyihivben élt, és szabadúszóként gyártott videós tartalmat különböző nagy cégek közösségi médiás felületeire. Ő Martával ellentétben otthon volt, és maga kezdte el dokumentálni a háborús hétköznapokat abban a városban, amelyet az orosz tüzérség támadott, orosz harci gépek is lőttek, és ahol rengeteg civil maradt élelem, áram és víz nélkül a hetekig tartó ostrom alatt.

Valerija háborús tartalmai a TikTok hétköznapi életet bemutató, szatirikus/ironikus trendjeire építettek, így a könnyed hangvétellel állt éles kontrasztban az embertelen borzalom. A fent említett, több mint 49 milliószor lejátszott videója a zeneválasztásával és a nyitó kézmozdulatával például a Things That Just Make Sense (Dolgok, amiknek egyszerűen van értelme) mémből indul ki, amiben a tiktokerek általában a saját békés és kényelmes otthonaik furcsaságait mutogatták a követőiknek.

A 18 éves Alina Volik már a háború előtt is influenszernek készült, mindenféle utazós tartalmakat osztott meg a TikTokon, ahol pár tízezer követőt gyűjtött. Aztán beszállt abba a trendbe, amikor a háború kitörése után ukránok Tom Odell Another Love című számának néhány sorára vágtak össze montázsokat arról, hogy mennyire szép volt az élet/az életük Ukrajnában, az orosz invázió előtt. Ezzel a virális videójával pedig 5 milliónál is több megtekintésig jutott.

Azt, hogy miért épp a brit Odellnek ez az eredetileg szerelmes balladaként megírt, 2013-as száma lett az ukránok „nem hivatalos, háborús himnusza” a TikTokon, több cikk is próbálta megfejteni,

de a legkonkrétabb tipp is csak addig jutott, hogy a február végén kezdődő háborúra is ráillik az a dalban szereplő metafora, ami szerint a nárciszok idén nem fognak úgy virágozni, mint tavaly tavasszal. A háborús kontextusban új értelmet nyert szám jelentőségét mindenesetre az is mutatja, hogy Tom Odell márciusban elutazott Romániába, hogy ukrajnai menekültek előtt is eljátssza azt.

Háborús TikTokok, milliós nézettségek

A fentiek után még hosszan lehetne folytatni a sort, ha a sokakhoz eljutó és/vagy nagy hatású, háborús TikTok-kontentekről (úgynevezett „WarTok”-okról) és egyéb videókról beszélünk, ott van még

• Alex Hook, a Donyeckben állomásozó ukrán katona, aki már az invázió előtt virálissá vált, ahogyan teljes harci felszerelésben moonwalkolt,
• vagy a fiatal lányok, akik azután is épp úgy táncolva playbackelnek, miután bevonultak az ukrán seregbe, csak már katonai ruhában teszik ezt, és időnként arról is posztolnak, hogy épp páncélozott önjáró löveggel lövöldöznek,
• meg az amerikai és ukrán arcok sora, akik a telefonjuk előtt ülve próbálják meg elmagyarázni napról-napra, sőt időnként óráról-órára, hogy mi történik épp Ukrajnában, miközben milliós követőtáborokat gyűjtenek,
• és a Washington Post oknyomozása, amiben kizárólag a TikTokra feltöltött videók segítségével tudták követni az Ukrajna felé közeledő, hivatalosan nem háborúba készülő orosz csapatok mozgását az invázió előtti hetekben.

Ugyanakkor nemcsak ezen példák alapján érvelnek sokan amellett, hogy valami egészen új online hadviselést és világszintű háborús tapasztatalatot jelent az, ahogy emberek milliói dokumentálják, posztolják és nézik a háborút percről percre azon a kínai telefonos alkalmazáson keresztül, amit sokáig csak zenére tátogó-táncoló tinédzserek platformjának tartottak.

A platform jelentőséget mutatja, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy beszédében maga is segítséget kért tiktokos tartalomkészítőktől a háború befejezéséhez, a Fehér Ház pedig dedikált Zoom-meetinget tartott 30 befolyásos TikTok-influenszernek a háborús helyzetről.

Azt is sokan felemlegetik, hogy amíg az Instagram világszinten jelenleg 1,452 milliárd felhasználóval rendelkezik, addig a TikTokot a tavaly ősszel közölt hivatalos adatok alapján „csak” 1 milliárd ember használja, a New York Times mégis arra jutott, hogy

sokkal több háborús tartalmat osztanak meg a TikTokon, és az egyes háborús videók ott lényegesen nagyobb nézettséget is generálnak.

A háború első kilenc napjában az Instagramon a #Ukrainewar hashtag 125 ezer posztban szerepelt, a legnépszerűbb ilyen témájú videók pedig néhány tízezer megtekintésig jutottak. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban a #Ukrainewar hashtaggel ellátott videók közel 500 millió megtekintést gyűjtöttek össze a TikTokon, a legnépszerűbb háborús tartalmak pedig közel egymillió lájkot kaptak itt. Ezen túl, a háború online megjelenését is monitorozó, brit Centre for Information Resilience interaktív háborús térképéről (ahol a kutatók a különböző platformokról származó, de verifikált háborús videókat katalogizálják földrajzi hely/dátum/tartalom alapján), is azt állítják a készítők, hogy a videóik többségének a forrása a TikTok.

Miért más a háború, ha a TikTokon nézzük?

Nem számít kifejezetten újszerűnek, hogy egy háborút sokan azonosítanak azzal a legújabb kommunikációs csatornával, amin keresztül hirtelen sokan követik annak eseményeit. Ahogy a spanyol polgárháborút a professzionális fotóriportokkal, a vietnámi háborút a tévés közvetítésekkel kötik össze sokan, úgy nevezik gyakran a „kábeltévés háborúnak” az első iraki háborút, és az első CNN/Fox/YouTube-háborúnak a másodikat. De említhetnénk példaként az arab tavaszt is, ami sokak emlékezetében összeforr a korai közösségi médiával, azaz a Twitter és a Facebook szerepével.

Most Susann Sontage nagyhatású, Regarding the Pain of Others (magyarul A szenvedés képei) című könyve alapján a New Yorker magazin cikke a háborús közvetítés új állomását látja a telefonképernyőkön keresztül követett WarTokokban.

A magazin szerzője, Kyle Chayka hosszan érvel amellett, hogy a TikTokon megosztott háborús borzalmak „alaposan átjárták a kollektív tudatot”, ennek okait pedig a tiktokos tartalomfogyasztási sajátosságokkal magyarázza. Ehhez fontos tudni, hogy a TikTok nyitóoldalán az úgynevezett „For You” (magyarul „Neked”) fülön nem kronologikusan és nem az alapján jelennek meg a tartalmak, hogy kiket követ a felhasználó, hanem egy, az adott ember tartalomfogyasztási preferenciáit relatíve hamar kitanuló algoritmus összeállítása szerint.

A TikTok ebben az aspektusában lényegesen különbözik a Facebooktól és a Twittertől, de a YouTube-os videónézegetési szokásokhoz is nehéz hasonlítani ennek a platformnak a használatát. Nemcsak a videók rövidsége miatt, hanem azért is, mert ez egy remix alkalmazás, ahol mindenféle népszerű zenéket, rövid hangrészleteket lehet könnyen rávágni saját tartalmakra, különböző mozgó- és állóképekből lehet egyszerűen montázsokat csinálni.

Az app ráadásul ösztönzi arra a felhasználóit, hogy egymás tartalmait felhasználva is gyártsanak újabb és újabb kontentet: lehet a videókkal duettezni, lehet kommentekre videóban reagálni (úgy, hogy a reakcióvideó megjelenik a kommentfolyamban), és sok feltöltött videó hangsávja használható külön, újabb videókra rávágva is. Ez a felépítés azt eredményezi, hogy maga az app nemcsak megjelenési felület, hanem az ott kialakuló mémek és trendek jelentik azt a kontextust, amiben a megosztott tartalmak értelmet nyernek. Chayka szerint a WarTokok egyrészt azonnali és közvetlen bepillantás lehetőségét nyújtják, másrészt újfajta személyességgel hatnak:

„a TikTokon az ukránok a nézők számára nem annyira távoli áldozatoknak, mint inkább olyan online társaiknak tűnnek, akik ugyanazokat a hivatkozásokat ismerik, ugyanazt a zenét hallgatják és ugyanazokat a közösségi hálózatokat használják, mint ők. A klipek tartalma és a digitális terek, amelyekben fogyasztják őket, olyan intimitást teremtenek, amely a fotóriporterek munkáiból néha hiányzik.”

Dezinformációs veszélyek, orosz szankciók

Épp a személyesség érzését (vagy annak illúzióját) megteremtő TikTok-sajátosságok azok, amik miatt ezen a platformon speciális dezinformációs veszélyekkel kell szembenéznünk a szakértők szerint. A Harvard egyetem kutatóinak egy csoportja az orosz invázió kezdete óta figyelemmel követi és katalogizálja az Ukrajnáról szóló diskurzust az Egyesült Államokban legnépszerűbbnek számító online platformokon, így a TikTokon is. Ők arra jutottak, hogy a TikTok különösen nagy kihívást jelent a nézők számára, ha a valóság és a fikció megkülönböztetéséről van szó, az általuk azonosított problémák között szerepel, hogy

• a TikTok-on népszerűek az álnevek, ami megnehezíti annak megállapítását, hogy ki a posztoló, hol tartózkodik, és hogy a videó tartalma eredeti/valódi-e;
• a TikTok-videók megosztásának időpontja nem jelenik meg egyértelműen a nézők számára a mobilalkalmazásban, a felhasználó számára ajánlott videók között;
• a TikTok beépített videószerkesztő eszközkészlete lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy félrevezető módon manipulálják a videót és a hangot is;
• a mémek, a paródia és a szerepjátékos videók mind gyakori műfajok a platformon, ha ehhez hozzávesszük a szarkazmus/irónia gyakori megjelenését és azt, hogy nemzetközi trendek esetében kulturális és nyelvi gátak is akadályozhatják a megértést, akkor olyan tartalmak is félrevezetővé válhatnak, amelyek az eredeti célközönségük számára könnyen dekódolható, egyszerű vicces tartalmak voltak;
• a Tiktokon megosztott tartalmak között a lopott vagy újra közzétett klipek az eredeti tartalom mellett jelennek meg;
• bár a TikTok is azt ígéri, hogy eltávolítja a dezinformációt és szűri a potenciális félretájékoztatást az ajánló algoritmusából, de más közösségi médiaplatformokhoz hasonlóan ennek az irányelvnek az alkalmazása nem következetes.

A Harvard kutatói szerint ugyanakkor az pozitívum, hogy a TikTok kialakítása miatt a Facebookhoz és a Twitterhez viszonyítva jóval ellenállóbb az olyan taktikáknak, mint amikor sok (adott esetben robot) felhasználó összehangolt interakcióival próbálnak meg egy-egy témát vagy tartalmat virálissá tenni. A platformon nehezen tudnak nagy csoportok együttműködni, hogy befolyásolják, mi jelenjen meg a „For You” ajánlásában az egyes felhasználóknál.

Az orosz propagandával és az onnan származó állami álhírekkel, dezinformációval szembeni védekezés jegyében a TikTok felfüggesztette Oroszországban a szolgáltatásait. Ezek az intézkedések ugyanakkor egyes értelmezések szerint többet árthatnak, mint amennyit használnak. Egyrészt azért, mert bár az orosz felhasználók most már nem tölthetnek fel videókat és nem indíthatnak élő adásokat a platformon, de az általuk feltöltött régebbi tartalmak (beleértve az államilag támogatott médiaszolgáltatások videóit is) online maradhattak. Másrészt azért, mert az orosz felhasználók most csak az oroszországi fiókok által feltöltött régi videókat láthatják, vagyis még inkább el lettek vágva azoktól az információktól, amik a putyini államon kívülről származnak.

Óvatosan a címkézéssel

Ahogy arra az Atlantic cikke felhívja a figyelmet, bármennyire is jól cseng a „világ első TikTok-háborúja”-ként hivatkozni az orosz invázióra, messze nem annyira pontos, frappáns vagy célravezető ez a megnevezés, mint amennyire elsőre annak tűnhetett. Egyrészt azért, mert a háborúk között biztosan nem ez az első, amit a TikTokon közvetítenek és/vagy követnek nagy tömegek. Benjamin Strick, a Centre for Information Resilience igazgatója számos korábbi, hasonló példát felsorolt, szerinte

• már a líbiai és szíriai polgárháborúk idején is széles körben elterjedt volt ennek a platformnak a használata;
• gyakran használták a TikTokot az azerbajdzsáni katonák a hegyi-karabahi háború idején is;
• rengeteg helyszíni felvétel jelent meg itt a tálibok 2021-es, erőszakos afganisztáni hatalomátvételéről;
• és akkor is ellepték a háborús tartalmak a TikTokot, amikor tavaly tavasszal Izrael Gázát bombázta.

Másrészt, bár világszinten sokan fogyasztottak háborús tartalmakat a TikTokon, főleg az invázió első, legintenzívebb heteiben, egyelőre nem kimutatható, hogy magának a platformnak mekkora hatása van arra, ahogyan az emberek látják, dokumentálják, megítélik vagy épp megélik magát az orosz-ukrán háborút.

Az Atlantic szerzője, Kaitlyn Tiffany szerint bár igaz lehet, hogy ez az első háború, amelyet az USA-ban is összehangoltan néznek a TikTokon, és ez a háború globális értelmezésére is hatással lehetne, fontos figyelembe venni azt, hogy az amerikai felnőttek többsége nem a TikTokról tájékozódik.

Egy tavalyi közvélemény-kutatás alapján az amerikai felnőtteknek kevesebb mint a fele, 48 százaléka állítja, hogy gyakran vagy időnként követi a híreket a közösségi médián keresztül, és mindössze 6 százalékuk használja rendszeresen hírforrásként a TikTokot.

Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy minden trend időszakos, így a WarTokok népszerűsége is mulandó, ráadásul a TikTok algoritmikus működése alapján egyénenként is nagyon változó, hogy egy-egy felhasználó lát-e egyáltalán háborús tartalmakat, és ha lát, akkor azok milyenek, akkor világossá válik, hogy nem lehet egy nagy, univerzális, tiktokos háborúképről beszélni. Ez az app nagyon is egyéni háborús tapasztalatokat generál minden egyes felhasználója számára, már csak ezért is érdemes az ukrán-orosz háború 21. századiságát, online/digitális természetét egy, a TikTokra korlátozottnál lényegesen tágabb perspektívából vizsgálni, ahogy arról korábban írtunk.