Lemondott, de így is főszerepben maradhat Kurz Ausztriában

Hűtlen kezelés, megvesztegetés, kenőpénzeken keresztül befolyásszerzés, manipulált közvélemény-kutatások – súlyos vádak robbantak az osztrák belpolitikában az elmúlt hetekben, ami kettétörheti Sebastian Kurz karrierjét is. A kancellári posztról Kurz ugyan egy hete lemondott, de az ügy ezzel nincs elintézve:

az ellenzék vizsgálóbizottságot indít annak felderítésére, milyen piszkos ügyek köthetők még Ausztria eddigi legfiatalabb kancellárjának hirtelen felfutásához, a gazdasági és korrupciós ügyészség pedig Kurz mentelmi jogának felfüggesztését kérte.

Az exkancellár még évekig járhat a bíróságokra az ügy miatt, aminek még az Ibiza-botránynál is súlyosabb következményei lehetnek. Egy szerdai házkutatáson például lefoglalták az ügyben érintett közvélemény-kutató telefonját és számítógépét – amiről a hírek szerint pár napja még minden adatot törölni akart. Sőt, csütörtökön kiderült, hogy a kancellári hivatal azt tervezte, minden egy évnél régebbi emailt és naptárbejegyzést törölnek Kurz munkatársainak emailfiókjaiból.

A kancellária partizánakcióját ugyan a kormánykoalíció pártjai leállították, azonban Kurz Osztrák Néppártja (ÖVP) és a Zöldek közötti viszony a stabil parlamenti többség ellenére is „vékony jégen jár” az új kancellár szerint. Alexander Schallenberget hétfőn iktatták be a hivatalába, az eddigi külügyminiszter Kurz egyik legfontosabb bizalmasának számít. Olyannyira, hogy egy szerdai tévéinterjúban hangsúlyozta:

„Ha a kormányprogram folytatását akarjuk így kifejezni, akkor igen, mondhatjuk úgy is, hogy a Kurz-rendszer marad.”

Kurz közben pedig nemcsak a pártelnöki, de az ÖVP frakcióvezetői posztját is megtarthatja magának, így lemondása után is komoly befolyással bírhat az osztrák belpolitikára – annak ellenére, hogy maga is kiemelte: „nem lesz árnyékkancellár”.

Kozmetikázott kutatások, kamu hirdetések

Már júniusban arról írtunk, hogy Kurz lába alatt igen forró lehet a talaj, tavasszal ugyanis hamis tanúzás miatt indult nyomozás a kancellár ellen: emojikkal teletűzdelt sms-ei alapján úgy tűnt, információkat hallgathatott el egy parlamenti meghallgatáson. A nyári botrányban ugyan lemondott az állami vagyonkezelő holding vezetője és Kurz bizalmasa, Thomas Schmid, azonban kitartottak mellette koalíciós partnerként a Zöldek, és az ellenzék sem állt egységbe a kancellárral szemben. A mostani ügyben viszont már maga a kancellár került a célkeresztbe.

Október elején a Gazdasági- és Korrupciós Ügyészség (WKStA) nyomozói több mint százoldalas házkutatási paranccsal érkeztek az Osztrák Néppárt székházához és a kancellári hivatalhoz. Az ügyészség hűtlen kezelés, megvesztegetés és kenőpénz elfogadásának gyanújával nyomoz, az ügy tíz gyanúsítottjának egyike pedig maga Sebastian Kurz. Ahogy arról már írtunk, két szálon folyik a nyomozás:

• Az első gyanú szerint 2016-ban a néppárti irányítású pénzügyminisztérium közpénzen olyan manipulált közvélemény-kutatásokat rendelt meg és jelentetett meg az Österreich című bulvárlapban, amelyek Kurz és az Osztrák Néppárt politikai céljait szolgálták. Ebben az időszakban ívelt fel az akkor még külügyminiszterként dolgozó Sebastian Kurz karrierje a pártban.
• Másrészt pedig a pénzügyminisztérium hatalmas mennyiségű hirdetést vásárolt az Österreich kiadójánál, de ezek nem voltak megfeleltethetők a tárca tevékenységének. A gyanú szerint a hirdetésekkel a néppárti minisztérium igazából csak megvásárolta a jogot arra, hogy beleszóljon a lap szerkesztésébe – eszerint így születtek a Kurzot és a Néppárt felívelését ünneplő cikkek az Österreichban és a médiacsoport más felületein.

Kurz mellett gyanúsított lett az ügyben többek között a már említett Schmid, aki korábban a pénzügyminisztérium kabinetfőnöke is volt, Wolfgang Fellner, az Österreich médiacsoport kiadója, Sophie Karmasin közvélemény-kutató, Johannes Frischmann, a kancellár szóvivője, Gerald Fleischmann médiatanácsadó, valamint Stefan Steiner, az Osztrák Néppárt vezető tanácsadója is.

Mind az Osztrák Néppárt, mind az Österreich médiacsoport határozottan tagadta a megfogalmazott gyanút, és Kurz is azonnal tagadott minden ellene felhozott vádat. A kancellár a botrány kipattanásakor azzal próbálta hárítani a gyanút, hogy 2016-ban se pártelnök, se pénzügyminiszter, se kancellár nem volt, és semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy érintett volna az ügyben.

A múltat végképp kitörölni

A napokban viszont őrizetbe vették egy közvélemény-kutató cég alkalmazottját, Sabine Beinschabot bizonyítékok megsemmisítésének gyanújával. Beinschab Research Affairs nevű cége gyakran végzett kutatásokat az Österreichnak, és igen szoros kapcsolatban állt a gyanú szerint korábbi kollégájával, Sophie Karmasinnal is – akiből később Kurz kormányában, az ÖVP színeiben miniszter is lett.

Beinschabról pénteken írta meg a Standard, hogy

a telefonjának keresési előzményei szerint szeptember 30-án megpróbálta törölni az iPhone-jában és az iCloud felhőjében tárolt adatokat – mindössze két nappal azután, hogy az első hírek megjelentek az ügyben indított házkutatásokról az osztrák sajtóban.

Az október 6-i házkutatás előtt pedig a WKStA nyomozói szerint „nagy valószínűséggel” törölte is több csetbeszélgetését, amelyeket az Österreichot kiadó Fellner-család tagjaival, Karmasinnal, vagy éppen Schmiddel folytatott. Sőt, az ügyészség szerint a közvélemény-kutató munkatársa a házkutatás előtti órákig kommunikált Kurz szóvivőjével, Johannes Frischmannal, aki a gyanú szerint megkötötte az alkut a napilappal és a közvélemény-kutató céggel is.

Csütörtökön pedig az ellenzéki szociáldemokraták (SPÖ) birtokába jutott egy levél, amit a kancellári hivatal munkatársainak küldött Bernd Brünner, a kancellári hivatal főtitkárságának vezetője.

Brünner arról írt, hogy november 10-én törölni fogják a hivatal munkatársainak egy évnél régebbi emailjeit és naptárbejegyzéseit – és amelyeket ezekből esetleg a munkatársak megtartanának, azokat egyénileg archiválják.

Kai Jan Krainer szociáldemokrata képviselő szerint ez Ausztria 1945 utáni történetének „valószínűleg legnagyobb adatmegsemmisítő akciója” lett volna, amivel szabotálni akarták a Kurz elleni parlamenti vizsgálóbizottság munkáját. Az ügy miatt még a kormánykoalíció pártjai is közbeléptek: az ÖVP és a Zöldek képviselői felszólították a kancelláriát, hogy gondoskodjanak a nyomozáshoz szükséges adatok megőrzéséről.

Olyan határokat lépett át, amiket kancellár eddig soha

Míg október 8-án Kurz arról beszélt, hogy esze ágában sincs lemondani, 24 órával később mégis megtette: a kancellár azzal indokolta lemondását, hogy így akarta elkerülni a hónapokig tartó káoszt és patthelyzetet, amit egy bizalmatlansági indítvány benyújtása okozott volna. „Egy ilyen helyzetnek nem szabad személyes érdekekről, pártérdekekről vagy politikai taktikáról szólnia” – mondta Kurz, aki hozzátette: „A hazám fontosabb számomra, mint a személyem.”

Persze elképzelhető, hogy a kancellár a hazaszeretet mellett a pártpolitikai érdekeket is átgondolta lemondásakor, hiszen a Zöldek azt üzenték neki, „teljesen világos, hogy így nem maradhat tovább valaki hivatalban”. Werner Kogler zöld alkancellár egyenesen „alkalmatlannak” minősítette Kurzot, és ultimátumot adott neki: ha nem teszi meg a szükséges lépéseket, és nem adja át a kormányrudat egy „feddhetetlen személynek”, akkor a bécsi parlament keddi rendkívüli ülésén az összes többi párt bizalmatlansági szavazást fog kezdeményezni vele szemben.

Másrészt pedig szerepet játszhatott a közvélemény is, a kutatások szerint – már ha a botrány után hinni lehet ezeknek Ausztriában – ugyanis elindult lefelé az Osztrák Néppárt népszerűségi mutatója. A Standard napilap felmérésében a Néppárt az augusztusi 31 százalékról 27 százalékra csúszott vissza, a két évvel ezelőtti választások eredményéhez képest pedig 10 százalékpontot vesztettek népszerűségükből, azaz körülbelül minden negyedik szavazó elpártolt Kurzéktól.

Ezzel a Néppárt egy szintre került az ellenzéki szociáldemokratákkal (25 százalék), míg a botrányok eddigi legnagyobb nyertesének az Osztrák Szabadságpárt mondható (21 százalék). A kutatást végző Market intézet vezetője, David Pfaffhofer szerint az FPÖ mostani támogatóinak közel harmada még az ÖVP-re szavazott 2019-ben. „Most ismét az a helyzet, ami utoljára tíz éve fordult elő: három közepes méretű, 20-30 százalék körüli támogatottságú párt versenyez egymással” – mondta Pfaffhofer, azaz a Néppárt visszagyengült oda, ahonnan Kurz kirántotta még 2017-ben.

Ezzel párhuzamosan az eddigi legfiatalabb kancellár botránya Ausztria utcáin is forró téma. „Nagyon csalódott vagyok, hogy ilyet egy – most már volt – kancellár megtehet, és így bemocskolódhat. Nem gondoltam volna” – mondta egy járókelő az osztrák köztévé riporterének az ügyről. Egy idősebb férfi pedig úgy fogalmazott:

„Tulajdonképpen egy hihetetlenül eredményes politikai rendszert épített fel, de úgy tűnik, a fiatalkori túlzott bátorsága miatt olyan határokat lépett át, amelyeket nem kellett volna.”

Nem akart kancellár lenni, de Kurzért bevállalta

A 35 éves Kurzot saját javaslatára az 52 éves külügyminiszter, Alexander Schallenberg váltotta a kancellári poszton. A láncdohányos konzervatív politikus Bécsben, majd Párizsban tanult jogot, karrierjét pedig Ausztria brüsszeli uniós képviseletén kezdte a kétezres évek elején. 2006-ban csatlakozott a külügyminisztériumhoz szóvivőként, majd 2019-ben az Ibiza-botrány utáni szakértői kormányban nevezték ki külügyminiszterré.

Persze felmerülhet kérdésként, hogy mit is keresett egy szakértői kormányban egy pártpolitikus – pláne úgy, hogy pozícióját Kurz 2019 szeptemberi visszatérésekor is megtarthatta. Kinevezésekor viszont elsősorban tényleg szakmai kompetenciája játszott szerepet, Schallenberg ugyanis az Oe24 portréja szerint egy tipikus diplomata, akit nem is érdekelt igazán soha a belpolitika.

„Jó hírneve van a diplomáciai világban. Társaságkedvelő és olvasott. Beiktatása után az ország nemzetközi megítélését is szeretné újrafényezni. Igen jó érzéke van a bonyolult feladatokhoz is”

– ajnározta az új kancellárt a Kurzhoz nagyon lojális Österreich online kiadása. Schallenberg főleg a közel-keleti konfliktusok, Irán és Afrika iránt érdeklődik – a kancellárságra viszont még a beiktatási beszédében is úgy hivatkozott, mint amire soha sem készült, és nem is kívánta volna magáénak igazán.

Kurz viszont maga jelölte ki utódjául Schallenberget – és úgy tűnik, nemcsak diplomáciai érzéke miatt, hanem azért is, mert az új osztrák kormányfő lojalitása elődje iránt megkérdőjelezhetetlen. „Természetesen szorosan együtt fogunk dolgozni” – mondta beiktatása után Schallenberg, a Kurz ellen felhozott vádakat pedig hamisnak nevezte.

Az ÖVP teljes mértékben besorolt a néppárti Schallenberg mögé, és alapvetően a koalíciós partner Zöldek is elégedettek az új felállással, hiszen ők sem akartak lemondani a kormányzásról. Számukra az elsődleges szempont az új költségvetés elfogadása és a kormányzat nagyszabású ökoszociális adóreformtervének folytatása volt, benne az országos tömegközlekedési bérlettel és a károsanyag-kibocsátási adóval.

A pártok közötti bizalom viszont igen törékeny lett az elmúlt napokban: Schallenberg is arról beszélt egy pénteki interjúban, hogy bár a türkiz-zöld koalíciónak stabil többsége van a bécsi parlamentben, az együttműködés „vékony jégen jár”.

„Ha egyikünk a másik lábára lép, akkor mindannyian a hideg vízbe esünk” – mondta az új kancellár, aki ígérete szerint nemcsak a Zöldekkel, de az ellenzéki pártokkal is keresni fogja a párbeszéd lehetőségét.

Turbó fokozatban az iratmegsemmisítők?

Az ellenzék viszont tovább folytatná a botrány felgöngyölítését: szerdán döntöttek arról a szocdemek, a liberális NEOS és a Szabadságpárt képviselői, hogy parlamenti vizsgálóbizottságot állítanak fel az „ÖVP-vel kapcsolatban álló természetes és jogi személyeknek a szövetségi kormány szervei által nyújtott előnyök” ügyében.

„Úgy halljuk, hogy az iratmegsemmisítők teljes gőzzel dolgoznak, ezért gyorsan kell lépnünk”

– mondta a szerdai sajtótájékoztatón a vizsgálóbizottság FPÖ-s vezetője, Christian Hafenecker. A testület nemcsak Kurz most felbukkant ügyeit vizsgálná ki, de egyenesen 2014-ig mennének vissza, hogy feltárják, hogyan jutott Sebastian Kurz köre az Osztrák Néppárt ifjúsági szervezetéből a kancellárságig és vezető posztokig. A novemberben induló bizottság azt szeretné, ha már 2022 első felében le tudnák zárni a vizsgálatot. „Ez attól is függ, mennyire együttműködő a Néppárt, és hogy mennyire gyorsan és hiánytalanul adják át az aktákat és a dokumentumokat” – mondta a szociáldemokraták részéről Kai Jan Krainer.

A vizsgálóbizottság mellett a szocdemek bizalmatlansági indítványt is beterjesztenek majd a türkiz-zöld koalíció pénzügyminiszterével, Gernot Blümellel szemben, aki a botrányokban való érintettsége ellenére nem mondott le a hivataláról. A szabadságpártiak pedig az egész kormányt mondatnák le egy másik bizalmatlansági indítvánnyal – igaz, valószínűleg sem ehhez, sem Blümel megbuktatásához nem tudja megszerezni az ellenzék a Zöldek támogatását.

Az árnyékból így is Kurz irányíthat

Közben pedig Kurz ugyan lemondott a kancellárságról, de a Néppárt vezetése továbbra is az ő kezében van, sőt: a párt parlamenti képviselői a leadott szavazatok száz százalékával választották meg az ÖVP új frakcióvezetőjévé. Igaz, az exkancellár valószínűleg elsősorban a pártelnökséggel – és az ellene zajló bírósági eljárással – fog foglalkozni, míg a napi parlamenti ügyeket a helyettesére, August Wöginger eddigi frakcióvezérre bízza majd.

Bár Kurz hangsúlyozta, hogy ő „nem lesz árnyékkancellár”, azaz nem fogja bábként mozgatni az utódjaként beiktatott Schallenberget, az új kancellár mégis többször is fontosnak tartotta hangsúlyozni a folytonosságot. Erre utalt a cikk elején már idézett nyilatkozatával a kormányprogram és a Kurz-rendszer folytatásáról az osztrák köztévének adott interjújában.

Kurznak pedig a Néppárt élén mindenképpen továbbra is széleskörű befolyása lehet az osztrák politikára: hiába szólalt fel a napokban több befolyásos tartományi vezető is az exkancellár ellen, az ÖVP Kurz alatt olyannyira központi irányítású lett, hogy egyszemélyben dönthet a pártprogramról, vagy éppen a választási lista összeállításáról. Hogy ebben lesz-e változás, és komolyabb belső küzdelem, az a Kurz elleni ügyek további menetétől is függhet.

Schallenbergnek mindenesetre kell még dolgoznia azon, hogy saját jogon tekintsenek rá a párt egyik vezetőjeként. A Standard által rendelt felmérés szerint a válaszadók kétharmada úgy gondolja, Schallenberg csak Kurz strómanja az osztrák kormány élén, egyedül a néppárti szavazók egy része tartja az exkülügyminisztert valódi kormányfőnek. De nem is várnak sokat a közvéleményben az új kancellártól: egy, a beiktatása után néhány órával készült felmérés válaszadóinak kevesebb mint fele bízik abban, hogy Schallenbergből jó kancellár lesz, és csak 14 százalékuk bízik meg benne teljesen.

A Süddeutsche Zeitung pedig arról írt, hogy ugyan a Kurz lemondása utáni első parlamenti ülést kedden már az új kancellárral tartották meg, Schallenberg szinte ugyanazt a rutint hozta, mint elődje: alig figyelt a plenáris ülés alatt, folyamatosan a mobiljában pötyögött, amikor pedig a liberális NEOS vezetője az ügyészség házkutatási parancsának kinyomtatott példányát átadta neki, azt csak simán a padlóra dobta. Igaz, az új kancellár diplomáciai érzékére vall, hogy később ezért bocsánatot kért.