A koalíciós társ és saját pártja buktathatta meg Kurzot, hétfőn már hivatalba is lép arisztokrata utódja

Sebastian Kurz kancellár szombati lemondását cincálja, elemzi, a lehetséges háttérsztorikkal értelmezi az osztrák sajtó, ezekre mindjárt rá is térünk, de előbb a konkrét fejlemények, mert vannak azok is.

• Miután Kurz péntek este még arról beszélt, hogy nem fog lemondani, majd szombaton ezt mégis megtette (az ilyen következetlenséget persze ne pont Magyarországról kérjük számon ezekben a napokban), azonnal megnevezte utódját:. az eddig főleg a migrációs ügyekben elég keményvonalasként ismert külügyminiszterként szolgáló Schallenberget, aki pár perc gondolkodás után el is fogadta a felkérést.
• Vasárnap az ÖVP – zöld kormánykoalíció pártjainak frakcióvezetői mellett Van der Bellen államfő már fogadta is Schallenberget, és bejelentette, hogy hétfőn kinevezi őt Ausztria következő kancellárjának.
• Van der Bellen emellett szózatot intézett a néphez, melyben bocsánatot kért az emberektől a politika nevében. Mint mondta, „nincs minden rendben”, hiszen a kancellár házkutatásához, végül pedig Kurz lemondásához vezető botrány miatt az emberek bizalma súlyosan megingott a politikában.

A Schallenberg-kormány tehát gyorsan feláll, a koalíció és a miniszterek maradnak (a külügyek új vezetőjét szintén hétfőn nevezik majd meg és ki), látszólag minden megy tovább, csak Kurz lép hátra, és lesz mostantól az ÖVP új frakcióvezetője. Ezzel lényegében a kisebbik koalícióstárs Zöldek követelése teljesül, ők hangoztatták erőteljesen, hogy az ÖVP-vel együtt akarnak kormányozni a továbbiakban is, de ez csak akkor lehetséges, ha Kurzot egy „feddhetetlen személy” váltja.

Ez megvalósult, azonban Kurz is utalt rá a lemondásakor, hogy a hátba szúrást nem fogja elfelejteni a zöldeknek, főleg nem Werner Kogler zöldpárti alkancellárnak. A koalíciós feszültségek tehát feltehetően erősödni fognak, főleg, hogy valójában az sem volt egyáltalán biztos, hogy a két párt együtt folytatja. Szombaton a zöldek már a pártprogramok konkrétumokba menő összeegyeztetéséről tárgyaltak két ellenzéki párttal, a szocdemekkel és a többnyire újgenerációs liberális pártnak címkézett NEOS-szal. Ennek a majdnem-koalíciónak azonban nem lett volna többsége, így ha nem is feltétlenül koalíciós társként, de valamilyen formában meg kellett volna egyezniük a radikáljobbos Szabadságpártat vezető Herbert Kickllel. Velük a szövetségi szintű együttműködés főleg a szocdemeknek „vörös vonal” lett volna, és ez házon belül már náluk is belső feszültséget keltett.

Hogy mégis maradt a koalíció, az Kurz hirtelen lemondásán és Schallenberg kinevezésén múlt, amit a Zöldek is elfogadtak. Kurz környezetéből most azt kommunikálják, hogy ez személyesen Kurz döntése volt, a kancellár feláldozta magát, hogy a személye az elkövetkező hónapokban ne legyen túl nagy tehertétel pártja, illetve a koalíció felett. E verzió szerint ő szombatra virradóra döntött arról, hogy lemond, és azonnal kereste is Schallenberget, akit ugyan megrendített a felkérés, de döntési kényszerben volt, és pár percen belül igent mondott a felkérésre.

Valójában azonban Kurz még szombaton napközben is egyeztetni próbált a folytatásról a zöldekkel. Az pedig, hogy erre mégsem volt esélye, az jelentős részben saját párttársain, az ÖVP régi motorosain és tartományi vezetőin múlhatott, legalábbis a sajtóinformációk szerint. Eszerint Kurz túl sok mindenkin lépett túl erővel az elmúlt években, mostani botránya, a közvélemény-kutatásokon keresztüli, kifizetésekkel olajozott illegális médiabefolyásolás, a hivatalával való visszaélés vádja, a házkutatások, a parlamenti vizsgálóbizottság előtti hazugsággyanús kijelentések pedig az ÖVP meghatározó figurái szerint már túl sok volt együtt, ami a párt jövőjét is fenyegetheti – főleg, hogy a várakozások szerint a nyomozás során még további ügyek derülhetnek ki a sokáig az „európai politika csodagyerekének” tartott Sebastian Kurz hatalomgyakorlásáról.