Egy hét alatt feje tetejére állt a lengyel politika

2021. augusztus 13. – 16:04

frissítve

Egy hét alatt feje tetejére állt a lengyel politika
„Szabad média, szabad emberek, szabad Lengyelország” – transzparens a lengyel médiatörvény módosításának megszavazása elleni demonstráción Krakkóban 2021. augusztus 10-én – Fotó: Jakub Wlodek/Agencja Gazeta/Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Ha tényleg van valami abban, hogy a magyar politika gyakran a lengyel kulcsfolyamatokat követi, most csak kapkodjuk a fejünket a „varsói gyors” után, hogy mégis mi várhat ránk. Csak az elmúlt egy héten, Lengyelország előbb elrántotta a volánt a pénzek visszatartásával fenyegetőző EU elől, aztán szétszakadt a jobboldali kormány, az ellenzéki reménykedők már Kaczyńskiék bukásáról fantáziálnak, majd botrányos parlamenti szavazással nekidurálták magukat, hogy elvegyék tulajdonosától a legnagyobb független televíziót. Médiaháború, elfogyó többség, amerikai bemorculás: ha valamikor, most eléggé érdemes figyelni arra, mi történik Orbán legközelebbi szövetségesénél.

Kívülről váratlan koalíciós szakadás után a lengyel alsóház, a szejm szerdán megszavazta a médiatörvény átírását, amivel általános nézet szerint a legnagyobb független hírtelevízió, az amerikai kézben lévő TVN-csoport lengyelországi sugárzását akarják ellehetetleníti. A „média repolonizációja”, vagyis a külföldi tulajdonhányad csökkentése és a kormányközeli lengyel növelése régi terve, követelése, saját bázisának szóló ígérete volt a kormányzó Jog és Igazságosság Pártnak (PiS), és tettek is már nagyobb lépéseket ebbe az irányba: a Polska Press vidéki laphálózatát az állami olajipari társaság, a PKN Orlen vette meg néhány hónappal ezelőtt, ami némileg emlékeztetett a magyar megyei laphálózat Mediaworksbe való bekebelezésére.

A lengyel kormány, Orbán Viktor legfontosabb európai szövetségese egyébként is azt ígérte választóinak, hogy a budapesti utat fogja követni. A két jobboldali párt az EU-s jogállamisági ügyektől az új európai jobboldali blokk megteremtésének taktikai lépéseiig láthatólag egy sor dologban együtt mozog – Orbánék a Fidesz számára kínos szexuális botrányok után többek között Lengyelországból vették át az ott régebb óta erős anti-LMBTQ témát, míg Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a gyermekvédelminek mondott magyar melegellenes pedofiltörvényre rímelve hangsúlyozza, hogy a gyermeknevelésbe nincs senkinek beleszólása a családon (és a kormányon, egyházon) kívül.

A lengyel politikai térkép azonban színesebb, és a pálya a médiaháború, az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének a meggyengítése ellenére is kiegyenlítettebb a magyarnál, de a varsói kormánynak is sokkal kevésbé biztos a pozíciója, mint Budapesten a kormányzó kétharmadnak. A magyar nyilvánosságban sokáig kissé elhomályosult, hogy a ténylegesen továbbra is Jarosław Kaczyński által uralt PiS valójában koalíciós kényszerben kormányoz, és koalíciós társai időnként szeretik magukat önállóbbnak mutatni mondjuk a KDNP-nél.

Egységes helyett széteső jobboldal

A 2019-es választásokon azért a kisebb pártok ott sem mérették meg magukat önállóan, a PiS listájáról lett 18-18 képviselője a centristább, gazdaságilag liberálisabb Egyetértésnek (Porozumienie) és az ideológiai kérdésekben Kaczyńskiéktól jobbra álló, euroszkeptikus Szolidáris Lengyelországnak. Azzal viszont, hogy a PiS-nek a 460 fős szejmben csak velük együtt lett meg a szűk, ötfős többsége – a felsőházban pedig szűk ellenzéki többség van –, a koalíciós kispártok ázsiója máris felértékelődött.

Az Egyetértést vezető Jarosław Gowin először a 2020. májusi elnökválasztás előtt mondott le a miniszterségről, arra hivatkozott, hogy nem ért egyet a levélszavazás járvány miatti bevezetésével. Egy új koalíciós megállapodással fél évvel később miniszterelnök-helyettesként tért vissza a kormányba, mérsékelt volt felé a bizalom, főleg, hogy többször kiszólt a jobboldali kánonból. Kritizálta az abortusztörvény szigorítását is, de hogy a kormányoldalon nem szent a béke, azt az is jelezte, hogy júniusban négy képviselővel kilépett és új szervezetet alapított a pártbéli ellenfele, de úgy, hogy közben a koalícióban maradt: az új törpepárt első dzsemboriján maga Kaczyński is felszólalt – sokak szerint a háttérből végig ő mozgatta a szálakat.

Mateusz Morawiecki miniszterelnök, Jarosław Kaczyński (Jog és Igazságosság), Jarosław Gowin (Egyetértés) vezetője és Zbigniew Ziobro (Szolidáris Lengyelország) a koalíciós megállapodás aláírása után Varsóban 2020. szeptember 20-án – Fotó: David Zuchowicz/Agencja Gazeta/Reuters

A PiS most ismét Gowin képviselőtársaira vadászik, és komoly oka van rá, ugyanis már a kormányzás folytathatósága a tét. Az Egyetértés képviselőit a párt vezetői szerint miniszteri posztokkal, választókerületeikbe célzott támogatásokkal győzködi a nagyobbik kormánypárt, hogy csatlakozzanak inkább a PiS frakciójához.

A héten ugyanis Gowin bejelentette pártja kilépését a koalícióból, amivel nyomban új fejezet nyílt a lengyel belpolitikában.

Ha önálló röppályára állnak a szatellitpártok

Talán némileg meglepő, hogy a koalíció Gowin miatt kerül kritikus helyzetbe, ugyanis a másik kis társutas, a Szolidáris Lengyelország pártot vezető Zbigniew Ziobro van régóta híresen rossz viszonyban a miniszterelnök Morawieckivel. Ziobro markánsan jobboldali pártja puhánysággal, az EU-nak adott túl sok kompromisszummal szokta vádolni a PiS-t, erre legutóbb a lengyel igazságszolgáltatási rendszert érő brüsszeli kritika adott apropót. A lengyel bíróságok többkörös politikai átalakítása az Európai Bizottság és az Európai Bíróság szerint is sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, a luxembourgi ítéletnek azonban Lengyelország nem akart engedelmeskedni, és a varsói alkotmánybíróság általában is megkérdőjelezte az Európai Bíróság joghatóságát. Erről részletesen itt írtunk.

Ez a konfliktus az Európai Unió alapműködését érinti, Brüsszel ebben semmiképp nem akar engedni, és Magyarország mellett a lengyeleknek is meglebegtették, hogy a helyreállítási alapra beadott tervüket talán mégsem fogják elfogadni. Bár a lengyel kormánypárti politikusok és kinevezettjeik eleinte teljes mellszélességgel beleálltak a konfliktusba, a hétvégén Kaczyński már jelezte a kompromisszumot: mostani formájában megszüntetik azt a bíróságok feletti felügyeleti tanácsot, ami a konfliktus középpontjában állt, vagyis engednek Brüsszelnek. Az igazságügyi tárcát vezető Ziobro emiatt nekiment a PiS-nek is, miközben megemlítette, hogy van élet az EU-n kívül is, nem kell mindenáron kompromisszumot kötni.

Szakítás mégsem vele, hanem Gowinékkal következett, méghozzá a „lengyel megállapodás” néven emlegetett gazdasági csomag miatt. A jóléti osztogató, családpolitikai hangsúlyú élénkítő pakk (adóküszöb-emelés, nyugdíjkedvezmények, többletforrások az egészségügyre és a lakásvásárló családoknak adott, a magyarországihoz hasonló támogatások) a PiS szerint új lendületet adna az európai összehasonlításban éveken át hasító, de most gondokkal küzdő lengyel gazdaságnak. Ezt részben a magasabb keresetűek és a vállalkozások pluszadóiból állná a szociálpolitikájába sok baloldali elemet beemelő PiS, amit Gowin nem fogadott el – a konfliktus vége, hogy kedden menesztették a kormányból, ami gyakorlatilag a pártjával kötött koalíció végét is jelentette.

Jön a kisebbségi kormányzás?

Az Egyetértés 13 képviselője nélkül nincs többé többsége az Egyesült Jobboldalnak, és főleg ellenzéki oldalon a napokban most arról megy a találgatás, hogy mi következik, van-e esély például előrehozott választásra 2023 előtt. A jobboldali kormánypárt előtt most nagyjából a következő lehetőségek állnak:

  1. megpróbálják a kisebbségi kormányzást, egyéni alkukkal biztosítva az alkalmi többséget;
  2. beveszik a koalícióba a volt rockénekes Paweł Kukiz pár éve még hangosan rendszerellenes, alacsony támogatottságú mozgalmát, plusz megvesznek további néhány képviselőt;
  3. bevállalják az előrehozott választást – vannak, akik szerint ezt az opciót Jarosław Kaczyński is betervezte.

A PiS támogatottsága stabil (a teljes népességben 36% körül van), de Donald Tusk visszatérése óta a fő ellenzéki erő, a Polgári Platform (PO) is javul a közvélemény-kutatások szerint, most 10 százalékponttal vannak lemaradva a PiS-től. A volt miniszterelnök 2014-ben váltott az európai porondra, jelenleg az Európai Néppártot vezeti, idei visszatérését a lengyel belpolitikába is pártjában nagyon várták, de a közvélemény egésze már nem annyira lelkes. Az elmúlt években nagyon megzuhant PO az ellenzék vezető helyét már visszavette Szymon Hołownia új erőként berobbanó Lengyelország 2050 nevű mozgalmától, de most még az ellenzéki térfélen kell megennie a riválisait, mielőtt szembeszáll Kaczyńskiékkal.

Donald Tusk volt lengyel miniszterelnök a lengyel médiatörvény módosításának megszavazása elleni demonstráción a szejm, a lengyel parlament épülete előtt Varsóban 2021. augusztus 10-én – Fotó: STR / NurPhoto / Getty Images

Gowin talán már a Kaczyński utáni időkre készülve fog most újra oldalt váltani, amivel nagy szívességet tehet az ellenzéknek, hiszen mostantól a PiS-nek a felsőház után az alsóban sem lesz alapból többsége. Csak az homályos egyelőre, hogy a PiS vajon azért vállalta-e be a koalíció felbomlását éppen most, mert az Egyetértés a készülő médiatörvénnyel sem értett egyet.

Milyen szép tévé, kár lenne, ha megvenné egy drogkartell

A PiS ugyanis éppen döntő csapást próbál mérni a legnagyobb, még nem általuk kontrollált televízióra. A média „repolonizációja”, nemzeti kézbe vétele legalább 2017 óta téma a párt környékén, ahol súlyos problémának gondolták, hogy az írott sajtó jelentős része német, a televíziós piac pedig amerikai kézben van. A vidéki újságpiacon megtett lépések után azonban most sokkal nagyobb fába vágják a fejszéjüket: a legnagyobb független tévét, a TVN-csoportot vennék ki eddigi tulajdonosa, az amerikai Discovery kezéből.

A TVN24 hírtévének többmilliós nézettsége van, fontos ellensúlyt jelentenek a Lengyelországban is lebutított kormánypropagandát toló, elvileg közszolgálati médiával szemben (Tuskot az állami tévé ellenzékieket szívesen hazaárulózó műsoraiban időnként csak „für Deutschland” jelzővel illetik, máskor „Oppositionsführer”-nek hívják). A televíziós hírpiac még így is túl plurális a PiS számára, és talán az is aggasztja őket, hogy a TVN-t birtokló Discovery jövőre egyesül a CNN mögött álló WarnerMediával, ami alapján lehet, hogy nem számítanak különösebben a jobboldali narratíva erősödésére a csatorna hírműsoraiban.

Az aktuális törvénymódosítás lényege, hogy a tévécsatornáknak az elfogadása után nem lehet az Európai Gazdasági Térségen kívüli tulajdonosa. A PiS a hasonló német és francia szabályozással érvel, és különféle külföldi hatalmakat emleget, akik szerintük a médián keresztül próbálnák befolyásolni például „a Covid-vakcinákról szóló lengyel vitát”. Máskor kínai, orosz, vagy akár latin-amerikai drogkartellek lehetséges behatása elleni megelőző intézkedésként próbálják tálalni a tervet, de a gyakorlatban nem sok embernek van kétsége afelől, hogy a törvénymódosítás kifejezetten a TVN-re van szabva.

Amerika visszainteget

Kedden egy sor lengyel városban tüntettek, de a szejm másnap napirendre vette a törvénymódosítást, és megszavazta azt – váratlanul botrányos körülmények között. Az ellenzék előbb meglepetésszerűen benyújtott egy halasztást szeptemberre, hogy addig ne is tárgyalják a törvényt, és ezt a szejm elsőre elfogadta. Ekkor azonban a kormánypárti házelnök jogászokkal konzultált, majd egy állítólagos technikai hibára hivatkozva új szavazást rendelt el. Azonnali botrány, az ellenzék kormánypárti államcsínyt és börtönt érő nyílt csalást kiáltott, de a megismételt szavazáson már megfordult az állás – három képviselő voksával Kukiz pártjából, akik azt állították, hogy elsőre csak tévedésből nyomtak mellé.

Ezután maga a „lex TVN” is átment, 228 igennel a 216 nem ellenében. A törvény még az ellenzéki többségű felsőház elé kerül, de ott hiába fogják várhatóan leszavazni, ez könnyen lehet, hogy csak időhúzásra lesz jó: ha a PiS-nek az újbóli alsóházi szavazáson sikerül 231 igent felmutatnia, tesznek egy lépést afelé, hogy a legnagyobb független televíziós csatornát jelenlegi formájában ellehetetlenítsék.

A médiatörvény megszavazása után az Egyesült Államok nevében Antony Blinken külügyminiszter rögvest tiltakozott és jelezte, hogy az ügynek súlyos hatása lehet a kétoldalú kapcsolatokra. A TVN a legnagyobb amerikai befektetés volt Lengyelországban, és mint most Washington nem finomkodott arra utalni, a döntés a jövőbeli amerikai befektetéseket is befolyásolhatja. Állítólag még a Lengyelországban állomásozó amerikai csapatok Romániába telepítése is elhangzik az informális fenyegetések között, de erről persze nincs megerősítés, és nem is tűnik túl valószínűnek, hiszen Vlagyimir Putyin orosz elnök mégiscsak nagyobb prioritás annál, hogy az egyik legfontosabb európai NATO-szövetséget érdemben meggyengítsék egy mégannyira fontos tévés koncesszió miatt.

Azt, hogy miért kockáztat ekkorát Kaczyński, miért nyit egy újabb külpolitikai frontot a permanens EU-s konfliktusok mellé, most még csak találgatni lehet.

Úgy tűnhet, hogy egy hirtelen váltással az idáig konfliktusosabb magyarországi médiapolitikát kezdi követni, de valójában egy olyan súlyos konfliktust vállal most be önként, amire Orbán soha nem kényszerült – mint a Visegrad Insight írja az elemzésében, a magyar miniszterelnök sokkal inkább a szalámitaktikát követve számolta fel fokozatosan vagy domesztikálta a független sajtó nagyját. Lengyelország tényleges vezetője talán úgy gondolja, hogy az EU nem fog a szokásos ejnye-bejnyén túl fellépni amerikai érdekek miatt; talán a saját törzsszavazóinak játszik, és megméri, hogy a renitens koalícióstársaktól megszabadulva képes-e még összerántani az övéit az egy a tábor, egy a zászló jegyében, mondjuk egy 2022 tavaszi előrehozott választásra.

Több forgatókönyv is van még arra, hogy a legnagyobb közép-európai független hírtelevízió hogy menekülhet meg, de a szerdai szavazás után lehet, hogy a lengyel kormánypolitika sem otthon, sem a nemzetközi színtéren nem lesz teljesen ugyanolyan pozícióban ezután, és az amerikai Közép-Európa-politika alakulása Magyarországon is fontos lehet. Nem biztos, hogy többet kell belelátni egy jelképnél, de a Fehér Ház éppen a múlt héten nevezte meg új nagykövetjelöltjét Varsóba: Marek Brzezinskit, akinek a PiS állítólag hónapokon át próbálta megfúrni a kinevezését. A Demokrata Párthoz közel álló jelölt apja nem más, mint a történelem egyik legnagyobb hatású nemzetbiztonsági főtanácsadója, a lengyel származású Zbigniew Brzezinski, aki a keleti blokkban különösen aktívan képviselte az emberi jogok és a békés beavatkozás amerikai doktrínáját. Ez az, amit a magyar és a lengyel külpolitika valószínűleg ma is a legkevésbé szeretne.

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!