Ha Orbánt diktátornak nevezik, nem bánjuk, mondja Kovács Zoltán az Arte másfél órás Orbán-dokumentumfilmjében

„Helló, diktátor” – Jean-Claude Juncker öt évvel ezelőtti mondatával kezdődik az a dokumentumfilm Orbán Viktor és az Európai Unió kapcsolatáról, amit nemrég mutattak be a német-francia Arte csatornán. Bár Juncker egy tavalyi interjúban arról beszélt, hogy csak poénkodott, és igazából tiszteli a magyar miniszterelnököt, Michael Weich „Hallo, Herr Diktator” című dokumentumfilmje nagyon is komolyan vette az idézetet.

Orbánt a film az Unió „kvázi-diktátorának” nevezi, akinek senki nem állhat az útjába

– és ha nem vigyáznak az európai vezetők, a jövőben „Orbán Viktorok” vehetik át a kontinens irányítását.

Hármat előre, kettőt hátra

Már hatalomra kerülése után, 2010-től kezdve konfliktusos volt Orbán kapcsolata a különböző európai intézményekkel, többek között az Európai Bizottsággal is. Viviane Reding 2010 és 2014 között volt a Bizottság alelnöke, amikor szót emelt például az új alkotmány és az új médiatörvény ellen – emiatt gyakran támadta itthon is a kormánypárti média különböző összeesküvés-elméletekkel.

Reding szerint a 2011-ben aláírt alaptörvény jelentős, megdöbbentő és példátlan visszalépés volt a jogállamiság szempontjából: „Korábban senki sem tudta volna ezt elképzelni.” Az uniós intézményeknek viszont nem voltak meg az eszközei a kormány elleni fellépéshez – Martin Schulz szerint viszont nem is nagyon akartak mit kezdeni az uniós vezetők a magyar miniszterelnökkel.

„Olyanokat, mint Orbán Viktor, nem lehet megállítani szép szavakkal” – mondta Schulz, aki 2012-től 2017-ig volt az Európai Parlament elnöke. Szerinte Orbán mindig kiválóan alkalmazta a „hármat előre, kettőt hátra”-módszert, és így mindig egy-egy lépéssel tovább tudta növelni mozgásterét.

„Orbán a politikai szürkezónákban érzi a legjobban magát, ahol azt csinál, amit csak akar – de mindig hagy egy kiskaput magának, amin keresztül egy-egy problémás jogszabály esetén mondhatja azt az uniós vezetőknek, hogy »ezt igazából nem is úgy értettük«, »nem ez volt a szándékunk vele«”

– mondta Schulz, aki szerint fontos lépés volt a Sargentini-jelentés megszavazása, mert a jelentésben egyértelműen leírták: Magyarországon sérül az uniós jog, és sérülnek az uniós alapelvek is.

Lépésről lépésre a diktatúra felé

Többek között a média szabadságának leépüléséről is beszámolt a film, amiben megszólalt Arató András, a Klubrádió ügyvezetője, és Lukács Csaba, a Magyar Hang újságírója is. Arató szerint a Médiatanács politikai okok miatt nem hosszabbította meg a Klubrádió szerződését a 92,9-es budapesti frekvenciára, ezért kell most pályázaton újra megszerezniük azt – az erről szóló döntéseiket viszont nem is kell nagyon megindokolniuk, hiszen általában formai okokra hivatkoznak.

Lukács Csaba pedig a Magyar Nemzet megszüntetéséről, és a Magyar Hang elindulásáról beszélt a filmben.

„Minket nem börtönöznek be, mint az újságírókat Törökországban, és nem is végeznek ki minket, mint Oroszországban. Azt írhatunk, amit akarunk, de gazdasági és politikai nyomás alatt vagyunk”

– mondta Lukács, utalva arra, hogy a Magyar Hangban (az egészoldalas kormányhirdetéseket futtató Népszavával ellentétben) egyáltalán nem hirdet az állam, a lap nyomtatását pedig egyetlen magyarországi nyomda sem vállalta, ezért Szlovákiában nyomják azt. Lukács szerint komoly probléma, hogy a kormány nem hajlandó válaszolni a sajtó kérdéseire – erről mi is írtunk korábban –, és szerinte Magyarország ugyan „ma nem diktatúra, de lépésről lépésre afelé haladunk”.

Ilyenek Minszkben történnek, nem az Unióban

Szintén fontos uniós alapelvnek számít az egyetemek szabadsága is: szó volt a filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül zajló eseményekről, és részletesen foglalkoztak a Közép-Európai Egyetem elüldözésével is. Fodor Éva, az egyetem professzora szerint megdöbbentő volt, ahogy elbántak a CEU-val, hiszen korábban nem utalt semmi jel arra, hogy a kormánynak baja lenne az egyetemmel: „20-25 éve működtünk teljesen legálisan az országban, az Oktatási Hivatal mindig akkreditálta a tevékenységünket, és soha nem érkezett panasz a munkánkra.”

Michael Ignatieff, a CEU elnöke pedig arról beszélt, hogy az 1930-as évek óta nem volt példa arra, hogy elüldözzenek egy egyetemet egy európai országból. „Az egészben a legijesztőbb, hogy az európai vezetők semmit nem tettek ez ellen. Semmit. Ne értsen félre, jól vagyok, és a CEU is köszöni, jól van. Ez nem rólunk szól, hanem az egyetemek szabadságáról Európában.

Ilyenek Minszkben történnek, nem pedig annak az Európai Uniónak az egyik tagországában, ami értéknek tartja az akadémiai szabadságot, az emberi jogokat, és még sok mást. Feldühít, de nem a CEU miatt, mert a CEU túléli ezt is. De amit ez elmond Európáról, az nyugtalanító és lesújtó”

– mondja Ignatieff. „Több európai vezető is meglátogatta a CEU-t ebben az időszakban, és mondták, hogy »együttéreznek a helyzetünk iránt, mi is tiszteljük az akadémiai szabadságot«. Meg sem tudnám számolni, hány ilyen találkozónk volt, de egy sem vezetett semmire” – tette hozzá a rektor.

Szerinte a legszomorúbb a helyzetben az, hogy ha valaki a CEU-n akar tanulni, annak el kell hagynia Budapestet, mert „nem dolgozhat szabadon a hazájában”. Bár az Európai Bíróság októberben kimondta, hogy uniós jogot sért a lex CEU, szerinte az ítélet elkésett: „Ahogy az angol mondja, a megkésett igazság az megtagadott igazság – bár ebben nem hiszek, mert a jog uralmának győzelme mindig jót jelent. De a valóság az, hogy Orbán győzött: mi már elköltöztünk Budapestről, és ez elkeserít minket.”

Vő, papa, jóbarát

Orbán politikai győzelmei mellett a filmben szó van a miniszterelnök környezetének meggazdagodásáról is: „Sehol nincs olyan kiterjedt hálózata a korrupciónak az EU-ban, mint Magyarországon, ez a rendszer pedig a kormányból, és az uniós forrásokat elosztó ügynökségből áll” – mondta a filmben Hadházy Ákos, aki elkísérte a stábot Felcsútra is. Utóbbi nemcsak a miniszterelnök, de az elmúlt tíz évben látványosan meggazdagodott gázszerelő, Mészáros Lőrinc otthona is, akinek cégei sorra nyerik a közbeszerzéseket – és aki gyakran bízza meg a munkálatok jelentős részével Orbán Viktor apjának, id. Orbán Győzőnek a cégét, a Dolomitot is.

„Így kerül a német polgárok pénze az uniós projekteken keresztül először Mészároshoz, majd Orbán apjához és Orbán családjához”

– mondta a független országgyűlési képviselő. Több közbeszerzésen is kiemelkedően szerepelt a miniszterelnök családja az apján kívül vején, Tiborcz Istvánon keresztül is. Azonban hiába vizsgálta az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF az egykor Tiborcz tulajdonába tartozó Elios ügyeit, csak a magyar ügyészség járhat el az ügyben – Polt Péter legfőbb ügyész szerint pedig nem is minden korrupció, amit annak érzünk.

„Az EU-nak fel kéne fognia végre, hogy Orbán és bandája bűnözők, és így kellene őket kezelni” – mondta erről Magyar Bálint, az SZDSZ egykori politikusa, aki maffiaállamnak nevezte Orbán Viktor rendszerét. Szintén keményebb uniós fellépést várt a filmben Hadházy mellett megszólaló német zöldpárti EP-képviselő, Daniel Freund is.

Martin Schulz szerint viszont hiába indult a Sargentini-jelentés megszavazása után eljárás Magyarország ellen a hetes cikkely ügyében, az erről szóló eljárás innentől már az Európai Tanács állam- és kormányfőin múlik. 2017-ben Lengyelország ellen indult hasonló eljárás – ott Orbán élt a vétójával, így valószínűleg ha Magyarország ügyében tárgyalnának, a varsói kormány is megvétózná a hetes cikkely alkalmazását. „Amíg ez a helyzet, addig azt csinál, amit akar. És ő ezt pontosan tudja.”

Schreck beköltözött az Unióba

„Ez egy olyan színjáték, amiben a díszlet demokratikus, de a szereplők nem demokraták” – mondta a filmben Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, aki szerint a magyar belpolitikai konfliktusokat a magyar választóknak és a hazai ellenzéknek kell megoldania, és ő maga is dolgozik azon, hogy ez megtörténjen.

Viszont az Európai Uniónak is meg kell erősítenie a saját immunrendszerét ezekkel a kihívásokkal szemben, mert ha a tagállamok azt látják, hogy egyes vezetők úgy rombolhatják a közösséget, hogy közben a maguk számára osztják ki az uniós forrásokat, akkor ebből egy destruktív tendencia is kialakulhat, „és Orbán Viktorok fognak felnőni az Európai Unióban”, mondta Karácsony.

Iványi Gábor, akit a civil szervezetek elleni fellépések kapcsán látogattak meg az Oltalom Karitatív Egyesület hajléktalanszállóján, szintén keményebb fellépést várna el az uniós vezetőktől: „Az EU-nak egyértelművé kéne tennie, hogy nem vállal közösséget szalonnácikkal, szalonrasszistákkal, akik most az intézkedéseikkel egy csomó ember életét lehetetlenítik el” – mondta a metodista lelkész, aki szerint a kormány tevékenysége „a kereszténység meggyalázása”:

„A keresztény az azt jelenti, hogy »mint Krisztus«. A politikai kereszténységnek Magyarországon semmi köze a Bibliához. Embertelen – ez nem keresztény, hanem minden szinten, minden módon embertelen.”

A filmben a hazai szereplők mellett megszólaltak külföldi újságírók is: a német Die Zeit brüsszeli tudósítója, Ulrich Ladurner szerint Orbánnal egy rém (németül: Schreck) költözött be az Európai Unió addig békés közösségébe, ami csak most ismeri fel igazán, milyen veszélyt jelent a magyar kormányfő az Unióra: „Ez egy politikai harc, ami még hosszú évekig eltarthat – és még csak most vagyunk az elején.” Paul Lendvai bécsi újságíró pedig vezérdemokráciának nevezte Orbán rendszerét – utóbbiról írt új könyvében Körösényi András politikai elemző is, aki nemrég adott a Telexnek interjút az autoriter hatalomgyakorlás és a demokratikus felhatalmazás keveredéséről.

Nem maradt ki a filmből a magyar kormány reakciója sem: Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő elmondta mindazt, amit a kormányzat ilyenkor el szokott mondani – például hogy „mindenki tudja, hogy Magyarországon a médiaszabályozással minden rendben van”, „Soros György magát tette politikai szereplővé”, és „nálunk szabadabb a sajtó, mint bárhol Európában” – viszont egy mondatát érdemes külön kiemelni, amit Jean-Claude Juncker diktátorozására utalva mondott:

„Ha [Orbánt] diktátornak nevezik – nem bánjuk, együtt tudunk élni ezzel.”