A magyar főváros nagyon könnyen értékesíthető, de a légi különadó súlyos hatással van az ország GDP-jére

A számok azt mutatják, hogy Budapesten, amely most a negyvenedik legforgalmasabb repülőtér Európában, nem sikerült még teljesen visszaszerezni az összes Covid előtti utast; úgy hetvenöt százalékos lehet a kapacitáskihasználtság. Ennek persze sok oka lehet, a háború közelsége, az extraadók, a magas energiaárak. Sajnos úgy tűnik, hogy a háború egyelőre velünk marad, de talán azokban a tényezőkben, amelyekben még visszaesés látszik, vagyis az orosz járatok mellett az interkontinentális (amerikai, kínai) forgalom visszaépítésében, lehetne előre lépni. Hogy látja, milyenek az esélyek?

A háború valóban beárnyékolta az elmúlt időszakot, de a légi forgalomra nem ennek volt a legerősebb hatása. Természetesen néhány járatot törölni kellett, Oroszország és Ukrajna kieső forgalma hiányzik, de én a diszkontjáratokra figyelnék jobban. Meg kell érteni, hogy egy mai diszkont-légitársaság nem a keresletet elégíti ki, hanem maga teremti azt. Ezeknek a cégeknek limitált számú gépük van, oda repülnek, ahol jobban lehet a géppel keresni, és az utasok követik őket. Itt jön be a képbe a légitársaságok különadója. Emellett is sok tényező alakítja az utasszámot, egészségügyi korlátozások, szankciók, az emberek fizetőképes kereslete, de szerintem a különadó a legfontosabb negatív hatás. Közvetlenül csökkenti a székkapacitást, és ez rossz, mert a kieső utasszám súlyos GDP-hatással jár az egész országra.

Ez biztosan így van, és valóban volt abban valami döbbenetes, hogy amikor a versenytárs városok és országok mindenféle kedvezménnyel építik, csábítják vissza a korábbi forgalmat, addig mi adóemeléssel riasztunk. Ám, ha a két kulcsfontosságú fapados, a Wizz Air és a Ryanair számait nézem, ezek a cégek ma már több repülőt állomásoztatnak Budapesten, mint korábban. Ez nem ellentmondás?

Erről mi csak annyit tudunk konkrétan, amit a légitársaságok mondanak, hogy többet nőttek volna, ha nincsenek ilyen extraterhek. A Ryanair vezére ebben elég sarkosan fogalmazott, de nem ő az egyetlen, aki ezt így gondolja. Szinte mindannyian azt mondják, igen, visszaléptünk, elhalasztottunk bővítéseket, megváltoztattuk a terveinket. Azt érezzük, hogy nehéz addig járatokat és célállomásokat visszaépíteni, amíg egy légitársaság húsz euróval többet tud keresni egy utassal, ha egy másik célállomásra üzemel, ahol nincs ilyen adó.

Tudom, hogy ön a budapesti menedzsment vezetője és nem a repülőtér tulajdonosait összefogó cég vezetője, de örülnék, ha kommentálná a magyar kormány azon szándékát, hogy a Budapest Airportot meg szeretné vásárolni, vagy fogalmazzunk úgy, hogy visszavenné. Ez mennyire reális? Biztos vagyok benne, hogy ismeri a tulajdonosai gondolkodását. A magyar kormányzati ajánlat elfogadása csak ár kérdése, vagy a külföldi tulajdonosok hosszú távú célja, hogy itt maradjanak?

Erre csak a magyar kormány tud válaszolni. A repülőtér tulajdonosainak – ahogyan azt nyilvánosan is kijelentették – hosszú távú céljaik vannak, és fontos számukra e jól teljesítő, kiváló minőségű légikikötő folyamatos fejlődése és fejlesztése.

Viszont ön ismeri a cégnél a legjobban a magyar repülőteret, a magyar viszonyokat. Bevonják a tárgyalásokba?

Nem, határozottan nem. Mi irányítjuk a repülőteret, a tulajdonosok pedig birtokolják.

A működtetés viszont már biztosan az ön területe. A magyar kormánypárti média néha intenzíven támadja a repülőteret, aztán mintha hirtelen lecsillapodnának ezek a támadások. Hogyan befolyásolja ez az életüket?

A repülőtér sikeres, ezt nem csak a számos díj mutatja, noha ezek egyértelmű és objektív bizonyítékok, hiszen független felméréseken alapulnak. A repülőtér nemzetközi szinten is kiválóan megállja a helyét, és a régió, illetve egész Európa legjobbjai közé tartozik. De biztos vagyok benne, hogy mint mindennek, ennek is van oka és célja. Mi azonban tényleg üzemeltetünk, követjük a stratégiánkat, ezzel foglalkozunk, és úgy gondolom, hogy fantasztikusan jó a repülőtér, amit üzemeltetünk. Ha támadni akarnak valamiért, akkor mindig meg is fogják tenni.

Akkor az ilyen jellegű koncentrált kritika nem befolyásolja az életüket?

Nem, egyáltalán nem.

Elfogadom, hogy a napi munkában ez nem igazán zavaró. De ennek a kérdésnek van egy másik aspektusa is, a fejlesztések. Gondolhatok a városi vonatkapcsolatra, vagy a parkolási fejlesztéseikre, itt már fontosabb a kormányzati hozzáállás. Az sem zavaró, ha nem érkeznek meg az illetékes hatóságoktól az engedélyek, ha állnak az ügyek?

A vasút kérdésében valóban szeretnénk előrehaladást elérni. Az nemcsak a repülőtérnek, de Magyarországnak is fontos lenne. Teljes mértékben támogatjuk, de a kötöttpályás összeköttetés kiépítése nem a repülőtér hatáskörébe tartozik, hanem a kormány felelőssége. Hozzátenném, hogy ugyanez vonatkozik a repülőtérhez vezető közúti kapcsolatra is, amely sürgős felújításra szorul. A Budapest Airport világviszonylatban is vezető repülőtérnek számít, de nincs megfelelő közúti összeköttetés és nincs vasút, ez sajnálatos.

És igen, a terminál előtt tátongó lyukkal természetesen veszítettünk, hiszen már félúton jártunk egy nagy kapacitású, jó minőségű parkolóház építése felé, amikor meg kellett állnunk. Rövid távon most megvagyunk azzal, hogy visszaépítjük parkolónak, de a következő néhány évben egyre több parkolóhelyre lesz szükségünk, különösen, ha nem lesz vasút.

Ilyen helyzetekben csak várnak a támogatóbb környezetre, vagy azért lobbiznak, esetleg jogi akciókat kezdenek?

Természetesen van, amikor lépünk, és itt ne is csak a kormányzatra gondoljon. A XVIII. kerületi önkormányzat tervezett adója ellen is gyűjtöttünk érveket, és a Kúria ugyanígy látta ezt a kérdést. Ha egy kerület megadóztathat minket, akkor mi akadályoz meg egy-egy települést abban, hogy más nagy céget, a BMW-t, az Audit vagy a Suzukit megadóztassa. Ez nagyon vékony jég. Tehát amikor azt látjuk, hogy igazságtalanul bánnak velünk, nem habozunk bírósághoz fordulni, és számos folyamatban lévő bírósági ügyünk van, ezekben természetesen igyekszünk megvédeni az érdekeinket és a jogainkat.

Ha már érintettük a fejlesztéseket, mik a rövid, illetve középtávú terveik? Azt hallottam, hogy az egykori 1. terminál is bevonható lenne a diszkont-légitársaságok kiszolgálásába, de a 3. terminál munkacímű fejlesztésük is napirenden van.

Egy elemben rögtön korrigálnám: mi soha nem mondtuk, hogy az 1. terminál „fapados” terminál lenne. Ez nem jelenti azt, hogy egy diszkont-légitársaság a későbbiekben esetleg ne használhatná majd. Mi eleve ugyanolyan minőséget tervezünk, akár charterjáraton utazik valaki, akár diszkont-légitársasággal, akár első osztályon vagy üzleti osztályon. Egy repülőtéren az utas az utas. Az alapszolgáltatásnak is nagyon jó minőségűnek kell lennie, és ha valaki ennél többet szeretne, arra vannak különböző lehetőségek.

De visszatérve a kérdésére, igen, újra szeretnénk nyitni az 1. terminált. A régi terminálnak körülbelül két és fél millió utasa volt, amikor működött, mi ezt négy és fél millióra növelnénk. Egy örökségvédelem alatt álló, hetvenhárom éves épület, egy új és modern utasmóló a legújabb technológiával felszerelve egészen különleges élményt ad majd. Jelenleg a T1 újranyitásához szükséges engedélyeket várjuk. További terminálkapacitás-bővítés nélkül a magyarországi turizmus növekedése nem folytatódhat. Ezért arra kérjük a hatóságokat, hogy minden szükséges engedélyt adjanak meg, hogy a turizmus továbbra is növekedhessen.

És a 3. terminál?

Összetett, hosszú távú tervünk van, amit a legjobban egy térképen tudok megmutatni. A valóság az, hogy ha a jelenleginél jóval több, akár harmincmillió utas mellett is fenn akarjuk tartani a minőséget, ahhoz bővíteni kell a repülőteret, vagyis több terminálkapacitásra van szükségünk. A hosszú távú terveink körülbelül 2030-ig visznek el minket, és lehetővé teszik, hogy hatékonyan megduplázzuk a repülőtér kapacitását. Épülne egy multimodális közlekedési csomópont is autóknak, taxiknak, vasútnak, buszoknak. Lenne egy többszintes parkolóházunk, illetve egy új szállodánk.

Amit 3. terminálnak hívunk, az valójában nem lenne elkülönülő rész a mai 2. terminálhoz képest, így nevezhetnénk akár terminál 2 plusznak is, de ez tényleg hatalmas projekt. Ha a következő öt évet nézzük, akkor erre és más repülőtéri projektekre körülbelül egymilliárd eurót fordítunk. Az ország egyik legkomolyabb építkezése lesz, és ez nagyon bonyolult munka, mert közben fennakadás nélkül működtetnünk kell egy forgalmas repülőteret. A bővítési tervek kidolgozásával és megvalósításával jelenleg is egy kijelölt csapat foglalkozik.

A fejlesztéseknek akkor van értelmük, ha növekszik az utasforgalom. De mitől fog nőni? Gondolom, nem ez a legfontosabb eleme, de az orosz–nyugati forgalomban lehet valamilyen hídszerepe Budapestnek? Természetesen nem szankciósértésre, de például a Budapest–Belgrád járatokra gondolok.

Szerintem Budapest mindig jól fog menni, és nemcsak Budapest, hanem egész Magyarország is. Aki eljön ide, vagy itt él, és éjszaka átmegy egy Duna-hídon, mindig azt fogja érezni, hogy ez a világ legszebb városa, és szerintem tényleg az. Vagyis a város és az ország nagyon könnyen „értékesíthető”. Tehát, ha sikerül növelni a kapacitásunkat, akkor azt hiszem, a többi már könnyen jön. És persze nagyon aktívak is vagyunk. Megyünk Kínába, megyünk Észak-Amerikába, évente több száz találkozót szervezünk a desztinációk növelése érdekében, amivel valójában a magyar GDP növekedését is próbáljuk elősegíteni. Ahogy az emberek rendelkezésére álló jövedelem is nő, ők is többet fognak utazni.

Próbáltam néhány kritikus véleményt is összegyűjteni, hiszen biztos vagyok benne, hogy egy repülőtér mindig tud jobban működni. Kritikaként hallottam például, hogy Budapesten a schengeni határon kívülről érkező utasoknak nagyon lassú az útlevél-ellenőrzése. Sokszor csak két, maximum három fülke van nyitva, és az útlevél-ellenőrző automaták is vagy működnek, vagy nem. Hogyan látja ezt a helyzetet?

Fejlődni valóban mindig lehet, sőt kell is; mi is mindent mérünk, az összes várakozási időt, amikor valaki a check-in sorban áll, vagy az utasbiztonsági ellenőrzésnél, a csomagfelvételnél, és költséges intézkedésekkel teszünk azért, hogy javítsunk, ahol kell. Az, hogy mire van szüksége az utasnak, idővel változik is; már csak ezért is követnünk kell a trendeket, az igényeket. Úgy gondolom, hogy a Repülőtéri Rendőrség határőr kollégái fantasztikus munkát végeznek. Az útlevél-ellenőrző automaták informatikai rendszere is az övék.

De ezek az automaták tényleg nem szoktak működni.

Nem sokat tudok erről, ezt a kérdést valóban inkább nekik kellene feltenni. Ráadásul változás is várható, mert az EU új belépési rendszert hoz létre, ahol regisztrálni kell mindenkit, aki a schengeni övezeten kívülről érkezik. Az EU ezt a változtatást fokozatosan elhalasztja, én most azt gondolom, hogy megvárják a párizsi olimpiát, de utána bevezetik, és ez nagyon nagy változás lesz. Ennek megoldása érdekében szorosan együttműködünk a rendőrséggel, például Budapesten tizenhat új fülkét telepítünk közösen, amelyek ráadásul mindkét irányban tudnak működni. Egyébként a nem schengeni beléptetés digitalizációján már dolgozunk a rendőrséggel közösen, hogy biometrikus azonosítással tudjuk beléptetni az utasokat.

Van egy olyan, nyilván erősen szubjektív tapasztalatom is, hogy Budapesten mintha többet kellene várni a csomagokra.

Van néhány elem egy repülőtéren, ami nem a mi közvetlen irányításunk alatt áll, de persze mi vagyunk a repülőtér; ami itt történik, az a mi ügyünk is, hiszen minden a mi reputációnkat is érinti. A budapesti repülőtér nagyon hatékony repülőtér. Az utas leszáll a gépről, és öt perc múlva már a poggyászkiadóban van. Ezt csak arra mondom, hogy a poggyászok nemzetközi összehasonlításban nem jutnak be lassabban, de az utas hamarabb érkezik a helyszínre, ezért úgy érzi, hogy többet kell várnia. Természetesen ez csak egy része a magyarázatnak; van, amikor valóban tovább tart a várakozás, mint kellene, és én naponta kapok jelentést arról, hogy mikor, mennyi ideig kell várni. Ezeknek a számoknak a javításán is folyamatosan dolgozunk.

Említette, hogy vannak egy repülőtéren olyan elemek, amelyek kívül esnek a hatáskörükön, de persze mégiscsak ezek is befolyásolják egy repülőtér megítélését. Nekem két ilyen mindenképpen eszembe jut. Ha egy utas megérkezik Budapestre, ne az legyen az első benyomása, hogy lehúzzák például a valutaváltásnál vagy a taxival. A taxis helyzet szerencsére rengeteget javult, azt meg tudták oldani.

Igen, a taxival voltak nehézségeink; a Covid vége felé olyan alacsony volt a taxisok száma a fővárosban, hogy hétvégente, főleg este, egyszerűen nem jöttek ki a repülőtérre a sofőrök, mert jobban kerestek a városban, így valóban volt hiányunk. Most elég stabil a helyzet, de azért a nyár ismét kihívás lesz. A taxis hiénákat pedig már évekkel ezelőtt kitiltottuk innen, vagyis ez a „lehúzás” repülőtéri viszonylatban megszűnt. A forinthoz jutást pedig azzal segítjük, hogy ATM-eket helyezünk el, illetve itt is végzünk számításokat, például az elfogadható átváltási marzsok tekintetében.

Beszéltünk már a speciális adókról, de egy pillanatra még visszatérnék a XVIII. kerület helyi adójára. Hogy érzik, megnyugodhatnak, vagy még folytatódik ez a konfliktus?

A Kúria meghozta az ítéletét, de én is hallottam a médián keresztül, hogy a XVIII. kerületi polgármester meg akar próbálni egy újabb verziót. Ha sikeres lett volna ez az adó, akkor azzal Magyarország turizmusát is sújtották volna. A repülőtér sok embert foglalkoztat, sok adót szednek be tőlünk. Szerintem ez az adó nagyon rossz dolog lenne. De azt is sejtem, hogy valóban lesz még ebben a történetben egy fejezet.

Hogyan látja most a munkaerőpiaci helyzetet? Magyarországnak nagyon feszes a munkaerőpiaca. Önök tudnak megfelelő munkaerőt felvenni, vagy ez probléma? Igaz, arról is olvastam, hogy elég magas volt önöknél a béremelés.

Október környékén már azt tapasztaltuk, hogy a munkatársainkat nagyon sújtja a magas infláció, így akkor tízszázalékos, azóta pedig újabb hétszázalékos béremelést kaptak. A tavaly tavaszival együtt ez összesen harminc százalék. Ez egyfelől valóban jelentős emelés, de azt is tudom, hogy sok ember számára ez így is nehéz időszak. A Covid idején és most is a cégünknek és a munkavállalóinknak kölcsönösen kell segíteniük egymást. De persze az is érthető, hogy az emberek mindig nagyobb fizetést szeretnének; soha nem tudunk mindenkit boldoggá tenni a bértárgyalások során. De egyelőre úgy érzem, hogy olyan embereket tudunk toborozni, akikre szükségünk van, és ezt az is segíti, hogy a repülőtér megítélése nagyon pozitív. Ugyanakkor a teljes ökoszisztémában már vannak hiányjelenségek.

Végezetül egy személyes kérdéssel zárnám a beszélgetést: hallottam, hogy Kanadában, Calgaryban folytatja. Összességében hogyan érezte magát az elmúlt években Magyarországon, és mi lesz az új feladata Kanadában?

Valóban, a feleségemmel, a három gyerekünkkel és a kutyánkkal Calgaryba készülünk. A Calgary Repülőtér-üzemeltető Társaság vezetője leszek. A városnak két repülőtere van, egy kisebb és egy nagyobb. Ez Kanada egyik fő repülőtéri csomópontja. Vegyes érzelmeim vannak, tizennyolc évig voltam itt, a gyerekeim minden tekintetben magyarok, most megnézzük, hogy hogyan érzik magukat egy másik, számukra ma még idegen országban. De a kötődéseinket biztosan megtartjuk. És természetesen el tudom képzelni, hogy visszatérünk, mert Magyarország tényleg nagyon jó hely.