A szélerőműpiacon sem az számít, amit a kormány mond, hanem az, amit csinál

Orbán Viktor kormányfőnek alighanem kevés mondatát idézik gyakrabban, mint azt, hogy „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”. A szélerőműpiacon ez a kifejezés azonban kissé kétfenekű: Magyarország elvileg bővíti a szeles kapacitásait, de a gyakorlatban mintha mégsem ezt tenné. Sőt, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt héten látványosan beszólt a szélerőművek telepítésére.

Ezért megkérdeztünk állami és magánpiaci szereplőket arról, mit jelenthet a miniszter kijelentése, várható-e szakpolitikai változás. A magánfejlesztők szerint óriási baj van, semmi sem indult el az új szélfejlesztésekből, az állami beszélgetőpartnereink viszont sokkal több pozitívumot láttak a piac alakulásában.

A hazai energetikai szakemberekkel folytatott beszélgetéseink összességében arra utalnak, hogy

a kormány valóban nem fog kihátrálni a vállalásaiból – de úgy tűnik, a szélerőműpiac beindulását sem kifejezetten szeretné.

Ne tegyük tönkre a gyönyörű tájat

Szijjártó Péter július 24-én Bukarestben a Transzatlanti Energia- és Klímaügyi Együttműködési Partnerség (P-TECC) rendezvényén arról beszélt, hogy a nukleáris ipar, a napenergia-ipar és az autóipar átállása a három fő pillére Magyarország hosszú távú gazdasági növekedésének, mellette pedig utalást tett arra, hogy a kormány nem akarja tönkretenni „országunk gyönyörű tájait” szélerőművekkel.

A hazai energetikai szakemberek felhördültek a megjegyzéstől, hiszen az áram árának extrém mozgásai épp az elmúlt hetekben mutatták meg, hogy mekkora kárt okozott Magyarországnak az egyoldalú megújulóenergia-fejlesztés, és a napenergia mellett mennyire szükség lenne szélerőművekre is. Az történt ugyanis, hogy amikor a naperőművek termeltek, alacsony, olykor mínuszos ára volt az áramnak, de este, amikor a kánikulában mentek a lakossági légkondik, eszelős magasságokba szökött.

Magyarországon sokáig egyáltalán nem voltak szélerőmű-fejlesztések, és a helyzet ma sem túl fényes: a teljes magyar szélkapacitás jelenleg mindössze 330 megawattot tesz ki, szemben a napenergia-kapacitások 6700 megawattjával. Az unió felé azt vállaltuk a Nemzeti Energia és Klímatervben (a NEKT-ben), hogy 2030-ra legalább 1000 megawattig fejlesztjük a kínálatot, egy márciusi kormányrendeletből viszont az derült ki, hogy a szélerőműveknek egyetlenegy, 670 megawatt betáplálására alkalmas csatlakozási pontot adnának, azaz a különbséget a kormány egyetlen új csatlakozási pontra, koncentráltan szeretné kiadni.

Vagyis a terv szerint épül majd egy minimum 670 megawattos projekt, amit akár több cég szélerőművei is kitölthetnek, de más projekt egyelőre nem kaphat új csatlakozási pontot. Állami energetikai forrásaink szerint annak nincs akadálya, hogy a magánszektor a meglévő csatlakozási pontokra fejlesszen, a magánszektor szerint viszont ennek hatalmas korlátai vannak, mert hiába az unió felé hangoztatott szlogenek, a hatóságok mégis mintha arra játszanának, hogy ne adjanak zöld utat.

A Másfélfok cikkében Magyar László, az Energiaklub megújulóenergia-szakértője arról írt, idén tavasszal többször is le kellett terhelni a Paksi Atomerőművet, amikor túl sok volt a napenergia-termelés. Az elenyésző hazai szeles kapacitás jelenleg alkalmatlan arra, hogy kiegyenlítse a naperőműves termelés hullámvölgyeit, és Magyar szerint ez akkor is így lesz, ha sikerül 2030-ra elérni az 1000 megawattra bővítést, hiszen addigra napenergiából 12 ezer megawattot szeretne elérni a kormány. A szakember szerint érdemi kiegyenlítést a jelenlegi szeles kapacitás tízszeresével (3300 megawatt) lehetne elérni. Úgy tűnik, hogy a piac finanszírozna is ilyen fejlesztéseket, de az elégtelen hálózati befogadás és a túl szigorú szabályozások ezt nem teszik lehetővé.

Senki sem fejleszt gőzerővel

A 670 megawattos koncentrált csatlakozási lehetőséggel összefogott projekt fejlesztőire az energiahivatal oldalán lévő adatbázisban bukkantunk rá, erről a Telex külön cikket is írt. Itt csak megismételjük, hogy a Kapuvár-közeli Vadosfáról elnevezett csatlakozási pont fejlesztési lehetőségeit két cég nyerte el.

A mogyoródi Green Energy Investhor Zrt. 499 megawatt kapacitást fejleszthet, a cég főtulajdonosa a Central European Opportunity Magántőkealap. A magántőkealapok egyik lényege, hogy elrejthetik a befektetőiket, de az publikus, hogy az állam által is feltőkésített alapot az Equilor Alapkezelő kezeli. A Tiborcz Istvánhoz kötődő Gránit Bank 2022-ben szerzett többségi tulajdonrészt az Equilor Befektetési Zrt.-ben, a hasonló nevű alapkezelő viszont nem lett az övé, sem a tulajdonában lévő BDPST-csoporté. Az Equilor Alapkezelő, a magántőkealap, az Equilor Befektetési Zrt. és a BDPST Zrt. azonban mind ugyanarra a Pasaréti úti címre van bejegyezve.

A másik nyertes, a tatabányai Euronergy Arrabona Kft. 196 megawatt kapacitást fejleszthet.

A két cég engedélye együtt meghaladja a már sokszor emlegetett 670 megawattot, a teljes engedély összesen 695 megawattról szól. Szerettük volna megkérdezni a cégeket a terveikről, de a Green Energy Investhor cégadatbázisban megadott emailcíme vélhetően nem működik, visszajöttek a levelek.

A legfurcsább elem a történetben viszont az, hogy a szakma nem látja, hogy a nyertesek gőzerővel belevágtak volna a munkába. Akadt olyan szakértő, aki arra tippelt, hogy a szereplők arra játszanak, hogy eladják külföldieknek a megszerzett kvótákat (más néven erőműfejlesztési lehetőségeket).

Hivatalosan persze van idő, csak 2029. december 31-ig kellene megvalósulnia az új kapacitásnak, de az iparágban ez nem számít soknak, sőt, ehhez a dátumhoz már ma is aktívnak kellene lenni. A rendkívül szigorú hazai engedélyeztetés ugyanis hosszú idő, és a szereplők csak az engedély birtokában tudnak bankhitelt felvenni. Ha megvan a forrás, már meg tudják keresni a technológiák gyártóit, akik megmondják, hogy mikor tudnak szállítani, az előleg kifizetése után pedig már lehet utat, alapokat építeni, kábeleket fektetni és a csatlakozási pontnál fejleszteni.

Lehetetlen engedélyt szerezni

Beszéltünk olyan szakemberekkel, akik azt mondták, hogy nagyon szívesen fejlesztenének, de képtelenség haladni. A piac úgy látja, hogy ma szinte lehetetlen az engedélyek megszerzése, azt ugyanis sokféleképpen meg lehet tagadni, például ha az érintett terület jó minőségű termőföldet vonna ki a mezőgazdaságból, ha tájsebet ejtene, vagy ha nemzeti parkhoz lenne közel. A szakma szerint viszont a legégetőbb probléma az, hogy a Honvédelmi Minisztérium a különböző radarok és repterek miatt gyakorlatilag semmilyen projekttervet nem támogat. Pedig elvileg lennének ötletek, hiszen a már meglévő csatlakozási pontokra is lehetne fejleszteni vagy technológiát váltani (azaz ha egy naperőmű már kapott engedélyt, akár szélre is válthatna), de a honvédelem egyelőre hatékonyan blokkolja a fejlesztéseket.

A hivatalos procedúra során a hatóságok rögzítik, hogy a szélerőművek építési engedélyezési eljárásába az egész ország területén be kell vonni a honvédelemért felelős minisztériumot mint szakhatóságot. A szakhatóság a kérelmeket egyedileg vizsgálja, vagyis nincsenek olyan távolságok, objektív paraméterek, amelyek segítenek abban, hogy valaki engedélyt szerezzen. A honvédelmi válasz pedig mindig ugyanaz. A benyújtott koordinátajegyzék, valamint a tervezett szélerőművek építménymagassági paraméterei alapján a minisztérium rendre azt állapítja meg, hogy a tervezett szélerőművek a Magyar Honvédség által üzemeltetett légtérellenőrző rendszer működésében megengedhetetlen mértékű képességcsökkenést okoznának.

Vagyis érkezik egy nem hivatalos elutasítás, ami a legrosszabb a fejlesztőknek, hiszen a vélemény nem minősül szakhatósági állásfoglalásnak, azaz bíróságon nem támadható meg.

Úgy viszont értelemszerűen senki nem mer egy forintot sem elkölteni, hogy a Honvédelmi Minisztérium nem támogató. Márpedig a tárca nem az, főleg, ha a bürokraták vérszemet kapnak az olyan negatív kormányzati megnyilvánulásokból, mint Szijjártó Péter feljebb idézett nyilatkozata.

Az állami oldal szereplői a háttérbeszélgetések során mindezt nem így látják. Abban egyetértenek, hogy valóban vége azoknak az időknek, amikor még bárki, akinek volt egy darab földje csatlakozási lehetőség nélkül, akármilyen megújulóenergia-projektbe (jellemzően napba) belekezdhetett, aztán majd szívjon a hálózat. A háttérbeszélgetések alapján a kormány értelmes irányokba terelné a fejlesztőket.

Ez azt jelentené, hogy ahol vannak ki nem használt csatlakozási pontok, ott megindulhatnának a fejlesztések. Vagyis annak ellenére, hogy a szélerőművek engedélyezésének vannak objektív előírásai, a magánfelek közötti polgárjogi szerződéseket nem kell külön bejelenteni, összeállhatnak a szereplők, és a napos erőművek mellé lehet akkumulátort (tárolást), szélerőművet, de akár fosszilis erőművet is fejleszteni.

Mindegyik opciónak ugyanaz a célja: amikor a naperőmű gőzerővel termel (reálisan a délelőtt tíz és délután négy óra közötti időszakban), lefoglalja a csatlakozási pontot, az ezen kívüli időszakban pedig a tulajdonos szeles, gázos vagy akkumulátorban tárolt villamosenergiát táplál be a rendszerbe. A becslések alapján az abszolút egyidejűség (vagyis amikor maximálisan ki lehet használni a naperőművet, de szél is van) 3 százalék körül mozog. Egy év 8760 óra, ebből körülbelül 1300 óráig lehet a naperőműveket használni, 2500 óráig a szélerőműveket, a kettőt egyszerre pedig nagyjából 200–300 órát.

Forrásaink szerint az is fontos, hogy ma már egyre többet tudunk a menetrendezésről, vagyis napban és szélben is több a tapasztalat, jobbak az időjárás-előrejelző programok. Egyik beszélgetőpartnerünk szerint a nap és a szél amúgy is nagyon eltérő fejlesztői attitűdöt igényel. A szélerőmű üzemeltetése komoly energetikai szakma, a naperőmű viszont inkább egy „egyszerű ingatlanbiznisz”. A nappaneleket – nagyon leegyszerűsítve – csak le kell pakolni, a szélerőmű ezzel szemben egy forgó gép, komolyabb szakértelmet és több karbantartást igényel.

Az is különbség, hogy a naposok körülbelül 15–18 százalékos eltéréssel tudják tartani az előre leadott menetrendet, a szelesek még nem tartanak itt, nekik ebben is nehezebb dolguk van.

Szijjártó Péter megjegyzése azonban továbbra sem illeszkedik a képbe. A miniszter nem arról beszélt, hogy a szélerőművek elcsúfítják az országot, de ha létező csatlakozási pontra épülnek, akkor gyönyörűek; Szijjártó minden erőműnek hadat üzent, a szélerőmű ugyanolyan csúnya, ha vadonatúj és akkor is, ha régi csatlakozási pontra termel.

Mit mond a piac?

A magánpiaci fejlesztők szerint viszont nem érdemes ugyanazokkal a paraméterekkel helyszínt keresni a napra és a szélre (hiszen ezek ritkán esnek egybe), ráadásul ott van az a már említett probléma is, hogy ma alig lehet megfelelő helyszínt találni. A háttérbeszélgetéseink arról is beszámoltak, hogy a Beled, Himod és Mihályi között lévő vadosfai alállomás sem biztos, hogy könnyen feltölthető szélenergiával, mert alig marad szabad terület a közelben lévő katonai létesítmények (Győr–Pér repülőtér, pápai légibázis, kupi radar) miatt. (A minimálisan ajánlott védőtávolság 40 kilométer, de a piacon azt hallani, hogy az objektumoktól távolabb eső szélerőműveket sem szokták támogatni.)

A tornyok valóban magasak, a 130 méteres alapműre jön még egy 90 méteres lapát, ez összesen 220 méter. Ha a koncentrált 670 megawattos fejlesztést elképzeljük, akkor Győr-Moson-Sopron megyében tényleg lenne egy félhold alakú terület, amit teljesen megtöltenének a turbinák.

Az egész kérdés tehát olyan, mintha Magyarország vállalt volna valamit az EU felé, mert muszáj volt, de Orbán Viktor közben sem szerette meg a szélerőművek látványát. Emiatt forrásaink szerint újabban még azt is elutasítják, ha valaki egy már meglévő szélparkot szeretne modernizálni.

Természetesen nem kizárt, hogy a szakma egyszer feléled. Ma viszont egyelőre olyan a helyzet,

mintha Magyarország arra játszana, hogy azt mondhassa, hogy az állam megfelelt az ígéreteinek, de a magánszektor olyan béna, hogy az képtelen a jogszabályoknak megfelelő fejlesztésekre.

Pedig ha az állam tényleg rá merné bízni a magánpiacra, hogy fejlesszen és finanszírozzon, ha hagyná a befektetőket, hogy ők maguk vállaljanak kockázatot, vélhetően a fejlesztők nem is kérnének állami támogatást, olyan jól lehet most a napsütéses időn kívül megtermelt hazai árammal keresni. Talán akkor azt is elfogadná a kormány, hogy a Szijjártó Péter által említett nap, atom, elektromos autónál hatékonyabb kombináció, ha mindez széllel is kiegészül.