Orbán energiafüggetlenségről és zöld jövőről beszél, de tenni alig tesz érte

Orbán Viktor évértékelője hagyományosan fontos esemény a magyar kremlinológiában, ebből lehet ugyanis valahogy kimazsolázni, hogy a független sajtónak gyakorlatilag sosem válaszoló miniszterelnök éppen mit tart kiemelendőnek Magyarország és a világ eseményeiből. Ezért is érdekes, hogy Orbán ezekben a politikailag vészterhes időkben fontosnak érezte, hogy zöld átállásról, napelemekről beszéljen, és arról, hogy ezek hogy vezethetnek Magyarország enrgiafüggetlenségéhez.

Kár lenne azonban Orbán Viktor vagy a Fidesz zöld fordulatáról beszélni, mert ahogy azt a Telexnek nyilatkozó szakértők elmondták, a kormány tettei továbbra sem errefelé mutatnak, és az Orbán által belengetett nagy energiafüggetlenségben sem a „zöld átállásnak” szán akkora szerepet a kormány. Ráadásul amit a miniszterelnök az energiafüggetlenségről mond, az egyszerűen érthetetlen és értelmezhetetlen.

Cikkünknek ettől függetlenül nem az a célja, hogy fact checkeljük a miniszterelnököt, hiszen, amint látni fogjuk, Orbán kijelentéseiben kevés ellenőrizhető adat van. Ehelyett kontextusba helyezzük mindazt, amit a miniszterelnök zöld átállásról, energiafüggetlenségről mondott, és összevetjük azzal, amit a kormány energiapolitikai terveiről tudni lehet.

Függetlenség, önellátás, szuverenitás

Orbán Viktor évértékelőjében két erős állítást is tett Magyarország energiafüggőségéről, és annak belátható időn belüli végéről:

• „Hölgyeim és uraim, a zöld átállás Magyarországnak épp kapóra jön, két legyet üthetünk egy csapásra. Élhetőbb lesz az országunk és kiszabadulhatunk a Monarchia szétesése óta gyötrő energiafüggőségünkből is.”
• „A tartalék erőműveinket hamarosan felépítjük, villamosvezeték-hálózatunkat már összekapcsoltuk a szomszédainkkal, a földgáz-összeköttetésünk is csak Szlovénia felé hiányzik, karnyújtásnyira, vagyis néhány évre vagyunk az energiafüggetlenség állapotától.”

A Telexnek nyilatkozó energiaügyi szakértők egyöntetűen úgy látják, hogy a miniszterelnök összekever vagy felcserél két nagyon eltérő dolgot: az energiafüggetlenséget és az energia-önellátást. Nem is akármilyen energiáét, hanem az önellátást villamos energiából. Azok a dolgok ugyanis, amiket Orbán említ, energiafüggetlenséghez nem vezetnek el, ahhoz viszont talán egy darabig igen, hogy az ország tartósan több áramot termeljen, mint amennyit felhasznál.

Érdemes gyorsan átvenni, hogy mi is ez a két fogalom. Az energiafüggetlenség az lenne, ha Magyarország nem függne energia vagy energiahordozók importjától. Az energiafüggőségről nagyon sok szó esik Európa-szerte Ukrajna orosz inváziója óta, amikor mindenki rádöbbent, hogy általában az egész kontinens, és kiemelten pár ország milyen elképesztő arányban függ energiafelhasználásában az orosz földgáztól és kőolajtól. Az EU határozott lépéseket tett az orosz gázfüggőség megoldására, és mára radikálisan vissza is tudta szorítani ezt a függőséget, részben azzal, hogy máshonnan vesz gázt, részben azzal, hogy visszaszorította a gázfogyasztását, leginkább a villamosenergia-fogyasztásának javára.

Magyarország függősége az uniós átlag feletti: az Eurostat adatai szerint az ország az általa felhasznált energia 64 százalékát importálja, míg az EU-s átlag 62 százalék. Lantos Csaba miniszter korábban arról beszélt, hogy a magyar energiarendszer 76 százalékban függ az importtól, szembet az uniós átlag 70 százalékkal. Ez gazdasági és politikai szempontból is problémás, főleg, mivel ennek a nagy része orosz kőolaj- és földgázimport. Lantos Csaba energiaügyi miniszter korábban arról beszélt, hogy energetikai szuverenitásra van szükség. Ez azonban ugyanolyan nehezen értelmezhető, mint az Orbán Viktor által emlegetett energiafüggetlenség. Ezt a függőséget teljesen ledolgozni nem lehet, hiszen Magyarországon egyszerűen nincs elég a szükséges energiahordozókból.

Ami elérhető, az az önellátás villamos energiából. „A mi tervünk az, hogy megépítjük Paks II.-t, Paks I. üzemidejét meghosszabbítjuk, és szélsebesen felépítjük a kisebb-nagyobb naperőműveinket” – mondta Orbán beszédében, később hozzátéve még a „tartalék erőművek” megépítését, ami vélhetően a három betervezett CCGT gázerőművet takarja. Ha felépül Paks II., még működik Paks I., üzembe állnak a gázerőművek és felépülnek mindazok a naperőmű-kapacitások, amik már most megkapták az engedélyeket, akkor szakértők szerint tényleg elképzelhető pár olyan év, amikor Magyarország alapvetően villamosenergia-exportőrré válik.

Ez azonban nagyjából addig tarthat, amíg a két paksi erőmű párhuzamosan működik, ami pár, optimistább esetben nagyjából 10 évet jelenthet. Utána viszont megint nagyobb mennyiségben szorulhat áramimportra az ország.

Felmerül viszont a kérdés, hogy a villamosenergia-önellátás egyáltalán elérendő cél-e. Szakértők szerint ez önmagában nem igazán erős energiapolitikai prioritás, különösen az unióban évek alatt tudatosan kiépített egységes árampiacon. Magyarország összeköttetése a szomszédos országok villamosenergia-hálózatával, ahogy azt Orbán is megállapította, elég jó, így ha az ország áramigénye nagyobb, mint amennyit meg tud termelni, viszonylag könnyedén be lehet szerezni külföldről a szükséges árammennyiséget.

Ez manapság úgy néz ki, hogy tavasztól őszig Magyarország a sok napelem miatt napközben több áramot állít elő, mint amennyire szükség van, naplemente után viszont behozatalra szorul. Ezen lehetne javítani az áram tárolásával, amiről a miniszterelnök is beszélt, bár az a nagyjából 400 MW ipari tárolókapacitás, amire a kormány már kiírt pályázatot, csak egy paksi blokk megtermelte energiát képes eltárolni pár óráig. Így ez sem oldja meg annyira ezt a problémát, mint ahogy a miniszterelnök gondolja vagy szeretné. Az persze kérdés, hogy milyen áron adja napközben és veszi este az áramot az ország, de szakértők szerint messze nem biztos, hogy megéri az önellátásra törekedni.

Főleg nem azon az áron, hogy a gázfüggőségnek még jobban kitesszük az országot azzal, hogy három gázerőművel egészítjük ki a rendszert. Ezeknek a kormányzati kommunikáció szerint a fő céljuk a napelemekből származó, ingadozó kínálat kiegyenlítése, de potenciálisan alaperőműnek is bevetnék őket, például amikor Paks I. reaktorait egy időre le kell állítani.

Mivel Magyarországnak nincs ipari szinten értelmezhető mennyiségű földgáztartaléka, ebből az energiahordozóból mindenképpen behozatalra szorul az ország. Ezt most vagy Oroszországból tudjuk biztosítani, vagy a Földközi- és Északi-tenger irányából, az onnan érkező LNG-vel, ami szintén drága, és olyan konfliktusokhoz vezethet, mint ami nemrég Horvátországgal bontakozott ki vezetékügyben.

A gázerőműveknél tehát semmi sem testesíti meg jobban, hogy miért és mennyiben mond ellent egymásnak az energiafüggőség csökkentésének és az áramönellátás növelésének célja.

Arról nem is beszélve, hogy persze Paks is orosz üzemanyagkazettákkal működik, de még ha nem azzal menne, azokat is mindenképpen meg kellene venni valahonnan.

Megbokrosodott naperőművek

„A gazdaságban azt látjuk, hogy a zöldenergia korszaka már nem kopogtat az ajtón, hanem berúgta azt. A jövő a zöldenergiáé, meg persze azoké, akik gyorsan és észszerűen tudnak átállni” – mondta Orbán Viktor, amit később követtek a fent már idézett kijelentések arról, hogy a zöld átállás hogy vezet az ország energiafüggetlenségéhez.

De mire gondol Orbán Viktor, amikor zöldenergiáról beszél? Naperőművekre – amikből, mint mindjárt tárgyalni fogjuk, tényleg elég sok van Magyarországon, jóval több, mint amennyivel a kormány korábban tervezett 2024-re – és az atomerőművekre, mert mint azt kifejti a miniszterelnök, „a világ már belátta, hogy nukleáris energia nélkül nem lehet lejönni a fosszilis energiahordozókról, Brüsszel pedig beletörődött, hogy az atomerőműveket is zöldenergia-termelőknek kell nyilvánítani előbb-utóbb”. A kérdést, hogy a nukleáris energia zöld-e, nem nyitnám ki ebben a cikkben, abban viszont nincs vita, hogy semmi esetre sem megújuló.

Ami megújuló, az a napenergia, amiről a miniszterelnök így fogalmaz: „Naperőmű-fejlesztési programunk úgy vágtat, hogy időnként egy megbokrosodott lóra emlékeztet, lassan nekünk kell visszafognunk és megzaboláznunk. Minden tervet és rekordot megdöntöttünk. Már több mint 5600 megawatt napelemes kapacitással rendelkezünk, és 255 ezer olyan háztartás van Magyarországon, amely családi minierőművet működtet. Az energiafogyasztás 15 százalékát már napelemekkel állítjuk elő. Lantos Csaba miniszter úr a végén még tényleg csodát tesz.”

Tény, hogy a kormány minden tervét túlteljesítette a napelemek telepítésével kapcsolatban: a 2019-ben az Európai Bizottságnak megküldött Nemzeti Energia és Klímatervben a kormány azzal számolt, hogy a napenergia-kapacitás 2024-re éri majd el a 3255 megawattot, az 5600 megawatt kapacitást pedig e szerint a dokumentum szerint csak valamikor 2029-ben értük volna el. Ez egyrészt a napelem-támogatási program sikerét mutatja, másrészt a kormány ügyetlenségét abban, hogy jól becsülje fel a saját lépéseinek gazdasági hatását.

Mindenesetre azt mindenképpen el kell mondani, hogy a napelem-forradalom, ahogy Lantos Csaba szeret fogalmazni, valóban lezajlott, Magyarország pár év alatt sereghajtóból a top 3-ba került a napelemmel előállított áram részarányát tekintve. Hogy ez mennyire köthető az energiaügyi miniszterhez, vagyis igaza van-e Orbánnak, hogy „Lantos Csaba miniszter úr a végén még tényleg csodát tesz”, az kérdés, hiszen a nagy növekedés részben már lezajlott vagy már lendületet kapott, mire a kormány megalakította az elkülönített energetikai tárcát.

Aztán befékezték

Hogy merre tart a napelem-forradalom, azt kormányzati dokumentumok, valamint szakértői előrejelzések alapján nem olyan nehéz megmondani. Az állami terv szerint nagyjából annyival nőne 2030-ra a napelem-kapacitás, amennyi engedélyt már ki is adtak naperőművek telepítésére. Ha teljesül a célkitűzés, 12 000 MW kapacitás lesz hét év múlva az országban, ebből már felépült 5600, és még 5000 MW telepítésére adtak már ki engedélyt.

Ennél nagyobb bővülés viszont egy ideig nem várható, mert háztartási méretű kiserőművek (HMKE), vagyis a háztetőkre szerelt napelemek robbanásszerű terjedésének a szakértők szerint egy időre várhatóan vége lesz.

2024-től már nem lehet szaldó elszámolással üzemeltetni napelemeket, vagyis nagyon leegyszerűsítve a dolgot, a napelemmel rendelkező háztartások nem vehetnek ki annyi áramot a hálózatból télen, mint amennyit betápláltak nyáron. A nagyon kedvező elszámolás kivezetése nem a kormány döntése volt, az EU írta elő, hogy a szaldós elszámolásnak vessenek véget a tagállamok, és alakítsanak ki olyan rendszereket, amik jobban ösztönzik a háztartásokat arra, hogy annyi energiát termeljenek, amennyit el tudnak fogyasztani vagy tárolni.

Az viszont már a magyar kormányon múlik, hogy az árat, amennyiért a jövőben átveszi az áramot a napelemektől, úgy határozta meg, hogy a rezsicsökkentett áramárak mellett a napelem csak nagyon hosszú idő után hozza vissza a háztartásnak a befektetett pénzt. Aki már elkezdte építeni vagy beadta az engedélykérelmét 2023 szeptembere előtt, az 10 éves haladékot kap a szaldós elszámolásos rendszerben, de még ezzel együtt is azt tapasztalni a háztartási napelemek piacán, hogy a már befutott, elkezdett beruházásokon kívül új megrendelések nem igen futnak be.

Éppen ezért arról is hallani, hogy egyes napelemes cégek elküldték a saleses kollégákat, mert egyszerűen nem volt már dolguk. A kormány kiírt egy új pályázatot, amelyben napelemre és tárolókapacitásra lehet pályázni, és az Energiaügyi Minisztérium szerint már több mint 25 ezer ember jelentkezett is erre, de az általunk megkérdezett szakértők szerint arra lehet számítani, hogy a nagy boom után jelentős lassulás jön a háztartási napelemes piacon.

Ahogy az ipari méretű naperőműparkoknál is, a kormány ugyanis egy nemrég megjelent rendeletben kimondta, hogy a hálózat túlterheltsége miatt a 0,5 MW feletti, ipari méretű napelemparkok nem kaphatnak csatlakozási pontot, vagyis nem kapcsolódhatnak fel a hálózatra. Ez azt jelenti, hogy egyelőre az sem látszik, hogy a már engedélyt kapott 5000 MW új naperőmű-kapacitás mikor épülhet fel és csatlakozhat a hálózatra. Ez valóban megzabolázás – bár a miniszterelnök talán nem erre utalt, amikor arról beszélt, hogy a kormánynak kell visszafognia a megbokrosodott naperőmű-fejlesztést, hanem arra, hogy 2022 őszén a kormány bejelentette, hogy egy ideig az újonnan csatlakozó HMKE-ket nem lehet majd rákötni a hálózatra, szintén a hálózat túlterheltsége miatt. Ezt a korlátozást viszont az Energiaügyi Minisztérium ígérete szerint az esetek 93 százalékában feloldják.

Noha a szélenergiával kapcsolatos tiltásokon lazított ugyan a kormány, továbbra sem lát abban akkora lehetőséget. Lantos Csaba miniszter szerint legfeljebb 1000-1500 MW szélerőmű-kapacitást lehet gazdaságilag racionális módon telepíteni az országba. Az EU-nak a kormány azt ígérte, hogy a jelenlegi, 330 MW kapacitást 1000 MW körülire tornázza fel 2030-ra, a már említett rendelet alapján viszont ezt egy gigaberuházással szeretnék letudni, szélerőműveknek ugyanis egyetlenegy, 670 MW betáplálására alkalmas csatlakozási pontot adnának. A geotermiát szeretné jobban kiaknázni a kormány, bár annak inkább a távfűtésben lehet nagyobb szerepe, és még egyáltalán nem biztos, hogy Magyarországon van a föld mélyén olyan gőz, amivel áramtermelő turbinákat is lehet gazdaságosan hajtani. A biomassza-biogáz okosabb felhasználása mellett nagyjából ennyi megújuló lehetőség van jelenleg Magyarországon.

A középmezőnybe tartunk

Felmerül a kérdés, hogy Magyarország „zöld átállása” nemzetközi összehasonlításban mennyire tűnik jelentősnek. Azt kell mondanunk, hogy hiába lehetne Orbán Viktor szavaiból arra lehetne következtetni, hogy nálunk hamarosan már az ég is zöld lesz,

energiatermelésben a megújuló energia arányát tekintve Magyarország inkább az uniós rangsor végén kullog.

2022-ben az unióban Magyarországon volt a második legalacsonyabb a megújuló energia aránya az áramfogyasztásban, mindössze 15 százalék. A teljes energiafelhasználást (vagyis a közlekedést és a fűtést is) beleszámolva pedig szintén nagyjából 15 százalékos volt 2022-ben Magyarországon a megújulók aránya, amivel hatodikok voltunk az EU-ban (olyan országokat megelőzve amúgy, mint Belgium, Hollandia és Luxemburg).

A legújabb, 2023-ban frissített Nemzeti Energia és Klímatervben (NEKT) már azt tűzte ki célul a kormány, hogy 2030-ra 29 százalékra növeli a megújulók arányát az összenergia-felhasználásban és 31 százalékra a villamos energiában. Vagyis

7 év múlva a magyar kormány ott tervez tartani, mint 2022-ben az európai középmezőny aljába tartozó országok.

A relatíve gyenge helyezésben egyébként benne van az is, hogy sok európai ország versenyelőnnyel indul Magyarországgal szemben, mert több hegyük és azokról lezúduló folyójuk van, így jobban ki tudják használni a vízenergia adta lehetőségeket. Ezért van az is, hogy az egész Balkán veri Magyarországot megújuló energiában. Szakértő forrásunktól úgy hallottuk, hogy az EU nem tartotta elég ambiciózusnak a magyar tervet, és próbálta elérni, hogy 33-34 százalékra emelje a 2030-as megújulós céljait, de a kormány erre nem volt vevő.

Azt tehát nem mondhatnánk, hogy Orbán Viktor kormánya annyira kiemelten fontosnak vagy elkerülhetetlennek tekintené a zöld átállást, esetleg akkora lehetőséget látna benne, mint ahogy ez a miniszterelnök beszédéből látszott. Lehet, hogy Orbán azt tapasztalja, hogy a zöldenergia berúgta az ajtót, de a kormányt – tervei és tettei alapján – ez inkább arra késztette, hogy próbálja csillapítani a kedélyeket és elintézni, hogy a berendezés többi része épségben maradjon. Az pedig, hogy az ország villamos energiában független legyen, egy olyan célnak tűnik, amit nagy erőbedobással el lehet érni, de egyáltalán nem biztos, hogy érdemes.