Jogállamban elképzelhetetlen lett volna, ahogy Varga Juditék megrendelték a Ryanair megleckéztetését

A kormány kontra Ryanair-sagában már jogerős ítélet született: nemcsak a Fővárosi Törvényszék, de a Kúria szerint is jogsértő volt az a 300 millió forintos büntetés, amit a Ryanair légitársaság kapott a kormányhivataltól a fogyasztók állítólagos megtévesztése miatt.

Egy ilyen hírnek van egy pozitív olvasata: ha a kormány jogsértően lép fel, de a független magyar bíróságok ezt ki merik mondani, akkor van itthon is a cégek előtt reális jogorvoslati lehetőség. Ugyanakkor a történet rávilágít egy rettentően kellemetlen dologra is. Arra, hogy hazai politikusok, ha nem tetszik nekik egy külföldi cég, vizsgálatokkal, büntetésekkel fenyegetőzhetnek, majd a fenyegetésekből valóban célzott intézkedés születik. Végül a magyar kormány tagjai, akár az igazságügyi miniszter vagy a főispán is, a bizonyos szempontból mégiscsak alájuk tartozó intézmények és bíróságok ügyeiben minősíthetnek, orientálhatnak, de még arra is van példa, hogy előbb tudnak egy döntésről, mint az intézkedés címzettje.

Ez a fajta politikai megrendelés és nyomásgyakorlás a hatóságok és a bíróságok munkája felett semmiképpen sem szerencsés gyakorlat, főleg ha aztán kiderül, hogy megalapozatlan volt az egész.

A kormány a 2022-es választások után hamar rájött arra (vélhetően persze korábban is tudta), hogy a nagy választás előtti, adó-visszatérítés formájában véghez vitt osztogatásnak egyáltalán nem volt meg a pénzügyi alapja. Üres volt a kassza, de mivel a „lakossági megszorítások” kifejezést igyekezett kerülni, a cégeket, ha lehet, elsősorban a külföldi cégeket, támadta meg mindenféle különadóval. Más kérdés, hogy ezek zöme persze így is a lakosságon csattant. Ez történt a légitársaságok esetében is: az extraprofitadókról szóló 197/2022. (VI. 4.) kormányrendelet bevezetett egy új adót, vagy „hozzájárulást”, amely 2022. július 1-től a Magyarországról induló légiutas-forgalmat terhelte.

A légitársaságoknak, illetve a földi kiszolgálóknak (ennek még lesz jelentősége) a Magyarországról (belföldről) induló utasok száma után kellett megfizetni az adót. Mindez országonként volt megfogalmazva, de nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az adó utasonként 3900 forint lett, ha az utasok Európába utaztak, a tengerentúli utazásokat pedig utasonként 9750 forint adó terhelte.

Adó, különadó, átterhelhetőség, fapadosak

Mindjárt rátérünk az ügyre, de egy pillanatra rögzítsük, hogy mivel nem foglalkozik ez a cikk. Véletlenül sem az adó kivetéséről, annak moráljáról írunk – korábban egyébként ezt megtettük.

Az állam természetesen mindig vethet ki adót, ez az egyik alapvető funkciója, forrásokat gyűjt a közös céljainkra. Az adó természetesen annyiban mindig egy „intézményesített rablás”, hogy az államnak joga van bárkire rámutatni, azt mondani, hogy ennyi és ennyi pénzt kérek tőled, és joga van ezt a parancsot, vagyis ezt a pénzügyi követelést behajtani. Ha kell, végül erőszakszervezettel is elvonni a magánszemélytől vagy a cégtől a forrást, erre vannak végrehajtók, adónyomozók, rendőrök.

Bizonyos követelményeket azért szeretünk megfogalmazni az adókkal kapcsolatban: az adó ne legyen visszamenőleges hatályú, érthető és valid legyen az indokolása, tiszta a szabályrendszere, és ne motiváljon rosszul.

Nem is az a kérdés – bár maga ez a vita talán szándékoltan is abba az irányba ment –, hogy áthárítható-e az adó az utasokra. Igen, áthárítható, a kérdés inkább az volt, hogy milyen időtávban megvett és mikor felhasznált jegyek esetében hárítható át. Végül talán azt is érdemes leszögezni, hogy a fapados légitársaságoknál nagyon is van mit keresnie a fogyasztóvédelemnek, mert egészen botrányosak azok az árazási gyakorlatok, fenyegetések, ahogyan ezek a cégek üléskiválasztásra, fizetős check-in-re, nagyobb poggyászra ösztönöznek.

A kormány kontra Ryanair csörte

Mindenesetre megjelent a rendelet 2022. június 4-én, ami után a Ryanair és a kormány heves kommunikációs párbajba kezdett. Az mindig veszélyes, bár a „kenyeret és cirkuszt” kedvelő nagyközönségnek szórakoztató is, amikor két erős ember, két igazi krakéler találkozik a kocsmában. Michael O'Leary, a Ryanair vezérigazgatója ebben a sztoriban többször is bevadult, idiótának, ostobának és hibbantnak nevezte Nagy Márton nemzetgazdasági (akkor még gazdaságfejlesztési) minisztert. A miniszter azzal válaszolt, hogy bárcsak akkor is ilyen gyorsan születnének meg a légitársaság válaszai, amikor a magyar állampolgárok fordulnak hozzá ügyfélpanasszal. A Ryanair folytatta, úgy vélte, hogy ez nem extraprofitadó, hanem rablás, és mindenféle eljárást helyezett kilátásba, bocsánatkérést követelt, fenyegetőzött.

A fő kérdés azonban az időzítés, a timing lett. A 2022-es nyári szabadságokra, az utazásokra a családok előre készültek. A Ryanair azzal szembesült, hogy június 4., azaz a rendelet előtt már elég sok utas megvette a július 1. utáni utazásaikhoz is a jegyét. A Ryanair nem szerette volna ezek után úgy befizetni az adót, hogy ő azt nem tudja behajtani az utasokon.

Az lett a döntése, hogy megkérdezi az összes ilyen utast, hajlandó-e ezt az adót (a legtöbb esetben gyakorlatilag 10 eurót) megfizetni, és akkor ezzel az összeggel is beterhelik a kártyákat, vagy visszaadják a teljes összeget és az utasok nem repülnek. Mindez viszonylag gond nélkül megtörtént.

A Ryanair tehát az áthárítást választotta, mire Nagy Márton és Varga Judit igazságügyminiszter nem is nagyon burkolt fenyegetéssel azt mondta, hogy emiatt elindul egy közigazgatási, fogyasztóvédelmi eljárás. Bár a Ryanair nagyon prüszkölt az adó ellen is (később erre is visszatérünk), de valójában igenis vannak ilyen típusú adók a világban, talán éppen ezért is rögzítette a légitársaság az általános szerződési feltételeiben (ÁSZF), hogy az adó átterhelhető.

Arról, hogy a Ryanair áthárítja az adót az utasokra, a Telex írt elsőként. Amikor a Fővárosi Kormányhivatal fogyasztóvédelmi hatóságként eljárt, erre a Telex-cikkre hivatkozott, amely miatt Varga Judit 2022. június 21-én soron kívüli vizsgálatot indított. A miniszter elég határozottan megfogalmazta várakozásait („elvárásait”) is a vizsgálatról:

„A Ryanair hozzáállásának meglesz a következménye.”

Hamarosan, augusztus 8-án a hivatal ki is mondta, hogy az ÁSZF szerint a már megvett jegyek esetében az áthárítás szabálytalan volt, és 300 millió forintos bírságot szabott ki. A hivatal felszólította továbbá a céget, hogy tartózkodjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól, és ne tévessze meg a fogyasztókat az adóval kapcsolatban.

A Kormányhivatal érvelése az volt, hogy nem a légitársaság kapott adót, hanem a földi kiszolgáló cégek, vagyis nincs mit áthárítani, ebben állt az állítólagos megtévesztés. A Ryanair a határozattal szemben a Fővárosi Törvényszéken közigazgatási pert indított, és sikerrel is járt, mert a bíróság hatályon kívül helyezte a kormányhivatali bírságot. A Fővárosi Kormányhivatal a Kúriához fordult felülvizsgálatért, amely fenntartotta a Fővárosi Törvényszéknek a Ryanair részére kedvező ítéletét. A Kormányhivatal eredetileg közzétette a határozatot, azonban az jelenleg már nem elérhető. Ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék ítélete és a Kúria döntése is elérhető, és csak részben tartalmaz kisatírozott részeket.

Aki elbogarászna bennük, annak segítünk, ez az oldal a forrás. A Fővárosi Törvényszék ítélete 105.K.703.078/2022/26., a Kúria Ítélete Kfv.37603/2023/9.számmal érhető el az anonim határozatok között.

Az első, vagyis az augusztus 8-i bírságról szóló határozatot a kormányhivatal augusztus 8-án 9.00-kor írta alá.

A Ryanair még nem is értesült a döntésről, de Varga Judit igazságügyi miniszter reggel, 10 perccel a döntés után már posztolt is a Facebookon a döntésről.

A bírósági iratokból kiderül, hogy a kormányhivatal határozata a Ryanairt képviselő ügyvédek elektronikus ügyfélkapujára csak 10 óra után érkezett, egyértelmű volt tehát, hogy a miniszter előbb értesült a döntésről, mint maga az eljárás alá vont. Sőt, vélhetően az aláírás előtt megkapta már a tervezetet az igazságügyi miniszter, hiszen pár perc aligha volt elég annak áttanulmányozásához és a Facebook-poszt elkészítéséhez. Az iratokból kiderül, hogy a Ryanair jogászai, Okányi Zsolt és Bibók Péter ügyvédek, a CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP hazai irodájának színeiben szerették volna ezt a kérdést is tisztázni az ügyben, de a bíróság inkább elkerülte Varga Judit tanúkénti meghallgatását. Azokban a cikkekben, amelyek egykoron belinkelték Varga Judit túl gyors Fb-posztját, már nem elérhető az egykori bejegyzés.

A bíróság elmeszelte, a kormány tovább harcolt

Az ügyben elsősorban az a kérdés merült fel az eljárások során, hogy ki volt az adóalany. Egy jól megírt adóintézkedés ugyanis tartalmazza azt, hogy ki a célszemély, mi az adó kivetésének alapja, a mértéke, milyen kedvezmények, mentességek párosulnak hozzá. Ennél az adónál az elnevezés is arról szólt, hogy a légitársaságok hozzájárulásáról van szó, ők végzik az utaztatást, de a rendelet azt írta elő, hogy a földi kiszolgálók szedjék be az adót, vagyis ez kicsit olyasmi volt, mint amikor az idegenforgalmi adót a szállóvendégek fizetik, de a szállásadók szedik be.

A földi kiszolgáló (ground handling) cégek magyar bejegyzésű cégek, tőlük az államnak könnyebb adót beszedni, mint a nemzetközi légitársaságoktól, de a bíróságok később úgy ítélték meg, hogy ez technikai elem: ugyan a földi kiszolgálónak kell bevallani az adatokat, befizetni az adót, de valójában a légitársaságok adják az adatokat, és ők fizetnek.

Szintén vitatott pont volt, hogy az ÁSZF alapján áthárítható-e az adó az utasokra, de már ott „megbukott” a kormányzati álláspont, hogy a bíróságok úgy vélekedtek, a hivatal nem is foglalkozhatott volna az ÁSZF-ekkel.

A kormány (Nagy Márton és Varga Judit) harcias fenyegetései után megszületett 300 milliós bírság mindenesetre egyáltalán nem ment át a bíróságokon. A közigazgatási perben első fokon Huber Gábor tanácsa a Tölgyfa utcai közigazgatási bíróságon hatályon kívül helyezte a bírságot. Ám ekkor is történt egy jogállamban furcsa kommunikációs hadjárat.

Azok a politikusok, akik az érintett hivatalok működéséért felelnek, Varga Judit, Sára Botond, Budapest Főváros Kormányhivatalát vezető főispán és Kupeczki Nóra, korábbi fogyasztóvédelemért felelős helyettes államtitkár azonnal úgy nyilatkoztak, hogy a bíróság döntésével az Igazságügyi Minisztérium nem ért egyet. A szövegek itt és itt úgy szóltak, hogy

„a kormány nem enged, tovább harcol a Ryanairrel”.

Magyarországon az amúgy is jellemző, hogy mindenki nyilatkozik folyamatban levő ügyekről is, ráadásul ha az egyik oldalon egy kormányhivatal harcol, természetesen joga van végigjárni a lehetséges bírósági utat.

Vagyis nem az a furcsa, hogy jogorvoslati kérelmet kért a kormány, de azért az, hogy az igazságügyi miniszter, akinek vannak jogosítványai a bíróságokkal kapcsolatban, vagy a főispán, aki a kormányhivatalt vezeti, jóslatokat fogalmaz meg az eljárás kimeneteléről, és az ítélettel szemben megjegyzéseket tesz, egészen furcsa. Az Igazságügyi Minisztérium egy állami vezetője a Fővárosi Törvényszék döntését igazságtalannak tartja?

A kormányhivatal mindenesetre valóban felülvizsgálatért fordult a Kúriához, amely 2024. január 23-án döntött a Ryanair légitársaság és a Budapest Főváros Kormányhivatala mint fogyasztóvédelmi hatóság közötti perben.

Megállapította, hogy téves volt a kormányhivatal azon jogi álláspontja, hogy nem a légitársaság, hanem a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezet minősült az adó alanyának. A bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes határozata az ÁSZF joghatását érintette, ahhoz a kormányhivatalnak nincs köze, egyszerűen túlterjeszkedett a hatáskörén.

Varga Judit az egész ügyben nem lett tanú, forrásaink szerint nem is biztos, hogy értette, hogy milyen szerepet vitt az ügyben. Végül is, akár azt is mondhatjuk, hogy működött a jogállam, nem kellett valamilyen nemzetközi bíróságig vinni a célzott bírság ügyét.

Alkotmánybíróság és legfrissebb fejlemények

Ugyanakkor, hogy még egy jogi érdekességet behozzunk, ugyanennek az ügynek volt egy másik ága is, egy alkotmánybírósági panasz. Ha valaki alkotmányellenesnek ítél egy jogszabályt, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul. Jelen esetben a Ryanair nemcsak a büntetést szerette volna megúszni, de a jogrendszerből is szívesen kigyomlálta volna az adót.

Ez a része a pereknek remekül dokumentált, jól követhető a neten. Az Alkotmánybíróság honlapján a IV.1568/2022 ügyszám alatt érhető el minden irat. Az Alkotmánybíróság végzése mindent összefoglal, itt a 2023. április 18-i végzés.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése értelmében elutasította, hogy foglalkozzon az üggyel, mert van egy hazai jogszabály, amely szerint adóügyekkel nem foglalkozhat. Ez pontosan így szól: „mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül.”

Ez azért emlékezetes és érdekes szabály, mert akkor született, amikor a Fidesz-kormány 98 százalékos adót szeretett volna kivetni azokra, akik szerinte jogtalanul gazdagodtak végkielégítésekkel a szocik alatt. Ezt a szabályt a Fidesz szerette volna elfogadtatni. Más kérdés, hogy az AB akkor megtalálta a módját, hogy elmeszelje a 98 százalékos adót, de a Fidesz cserébe alkotmánymódosítással szűkítette a jogköreit.

Az AB azóta nem fér hozzá az adók alkotmányossági vizsgálataihoz. A Ryanair mindenesetre az adószabály hatályba lépése után fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte az adó alaptörvény-ellenes volt, nem volt elég idő a felkészülésre, visszaható elemei is voltak. Mint láttuk, az AB elutasította az ügyet, de a vizsgálat arra jó volt, hogy a Ryanair bizonyosságot szerzett afelől, hogy az AB is a légitársaságot látta az adó alanyának.

A kormány azóta rendbe rakta a légiadót. Készített egy új törvényt, amelybe konkrétan beleírta, hogy az adó alanyai a földi kiszolgáló cégek, és az adókivetést zöld köntösbe bújtatta. Vagyis annak mértékét meghagyta, csak átalakította olyan szempontok alapján, mint az adott repülő mérete, kibocsátása. Ez annyiban jobban is beleillik a nemzetközi gyakorlatba, hogy az ilyen adók máshol is inkább zöld megfontolásúak.

Az azonban semmiképpen nem illik bele a nemzetközi gyakorlatba, hogy a kormány tagjai rámutatnak egy megbírságolandó cégre, vagy főleg az nem, hogy előbb értesülnek a rá kimért bírságról, mint maga a cég, és még le is buknak azzal, hogy hamarabb posztolnak a Facebookon, minthogy az eljárás alá vontnak kézbesítenék a határozatot. Kerestük a kormányhivatalt, érdeklődtünk, hogy már visszautalták-e a pénzt, jár-e ilyenkor valami kamat, maradt-e egyéb jogorvoslat számukra, de ezekre a kérdéseinkre nem kaptunk választ.