A kormány lépései sem segítettek tavaly a halódó vállalatfelvásárlási piacon

Ha február, akkor már megjelennek az előző év tranzakciós (M&A – merger and acquisitions), vagyis vállalatfelvásárlási összefoglalói. Mint látni fogjuk, 2023 kifejezetten gyenge év volt itthon és a világban is, ennek ellenére nagyon sok izgalmas trendet is lehetett látni. Az EMIS-CMS, az Allen&Overy, a LSEG (londoni börze) és az IMAP (International Mergers and Acquisitions Partnership) elemzéseiből szemezgettünk.

Két év zuhanás és mélypont

Kezdjük pár számmal! Az Allen & Overy 2023-as globális M&A Insights jelentése szerint 2023-ban világszerte tovább csökkent az M&A-aktivitás. 2023-ra ugyanis 2650 milliárd dollárra esett vissza a globális M&A-tranzakciók összértéke, miközben 2022-ben még 3420 milliárd dolláron állt, 2021-ben pedig még 5580 milliárd dolláron tetőzött a piac. Az IMAP (Capstone Partners) tanulmánya szerint

az M&A-tevékenység valószínűleg ezzel elérte a mélypontját, a megkérdezett összes tanácsadó többsége a 2024-es ügyletek mérsékelt növekedésére számít.

A Londoni Értéktőzsde adatai szerint a magyar M&A-ügyletek értéke is durván visszaesett 2023-ban. A 2022. évi több mint 3,24 milliárd dollárról és 89 ügyletről 2023-ban 156,68 millió dollárra és 67 ügyletre csökkent. (Később látni fogjuk, az egyes adatok nem feltétlenül érnek össze, eltérő, hogy ki milyen ügyleteket számol, vagy melyeket, melyik évre könyveli el.)

Sahin-Tóth Balázs, a budapesti Allen & Overy Kádár Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje szerint mindenesetre a kifejezetten alacsony 2023-as értékből túl nagy következtetéseket nem kell levonni, hiszen a nagy 2022-es Vodafone-ügylet a maga 1,783 milliárd dollárjával éppen az előző év elé csúszott, a várhatóan még nagyobb Budapest Airport tranzakció pedig 2024-re tolódott. Ugyanakkor mindenképpen van egy visszaesés, akit érdekel a folyamat, megtalálhatja a 2023-as, a 2022-es és a 2021-es elemzésünket is.

A 3D uralta a trendeket

A magasabb kamatok és a geopolitikai kockázatok miatt tavaly kockázatosabb és drágább volt céget venni, jobban szétnyílt az olló az eladók és a vevők árelképzelései között. A private equity fundok menedzserei „bevarrták a zsebeiket, de a biztonság kedvéért rá is ültek a kezeikre” – fogalmazott egy beszélgetőpartnerünk.

Három nagy trend, vagyis a 3D mentén azért voltak és alighanem lesznek is még ügyletek. Ezek a digitalizáció, a dekarbonizáció, a deglobalizáció. A három húzóágazat közül a digitalizáció (vagyis egyre inkább a mesterséges intelligencia) volt a csúcs. A dekarbonizáció (megújuló energia) szintén fontos irány maradt, például itthon is nagyobb tranzakció volt, hogy a kínai CMC naperőműves cég, az MVM-nek adott el két kaposvári blokkot, 100 MW kapacitással. A deglobalizáció pedig azt jelentette, hogy sokan hazavitték a kritikus üzleteiket.

A globális tranzakciós piac majdnem fele eleve az Egyesült Államok, ha ott trend, hogy próbálnak autóipari beszállítást, félvezetőgyártást hazatelepíteni a cégek, akkor az meghatározó az egész piac számára.

A tanácsadók elmondása alapján fontos trendek voltak még ezek mellett:

• A kínaiak továbbra is szívesen jönnek Magyarországra, bár ők jellemzően nem céget vesznek, hanem zöldmezős beruházásokba fognak. Értik a magyar kormány működését, amely örömmel is fogadja őket, ismerős nekik a közeg.
• Az Öböl menti olajállamok úgy szórják a pénzt, mintha nem lenne holnap, a fél világról dolgoznak is oda a tranzakciós szakemberek.
• Oroszországnak viszont immár egyáltalán nem lehet dolgozni a nyugatiaknak, pedig több nyugati cégnek elkelne a segítség a szakszerű kivonulásban.

A legnagyobb üzletek

Nézzük meg kicsit alaposabban is a magyar piacot, ahol volt azért pár érdekes üzlet 2023-ban. Az előbb említett (LSEG) magyar tranzakciós számokhoz képest az EMIS máshogyan kalkulált 2023-ra (például más időpontot vett a tranzakciók hivatalos zárásának), de az szembetűnő, hogy a tranzakciók zömében a magyar állam bukkan fel, kevesebb volt a tisztán piaci adásvétel. Az EMIS összesítése alapján a top 5-ös tranzakció a következő volt. A top 5 tranzakció sorrendben:

1. Vodafone Hungary (távközlés)

Részvények mennyisége: 100 százalék

Vevő: magyar állam (Corvinus), 4iG Nyrt.

Ár: 1,64 milliárd euró

2. A PPF Telecom eszközei (távközlés)

Részvények mennyisége: 50 százalék

Vevő: e& (Egyesült Arab Emírségek)

Ár: 600 millió euró (EMIS-becslés)

3. A PPF Telecom eszközei (távközlés)

Részvények mennyisége: 25 százalék

Vevő: PPF (Csehország)

Ár: 400 millió euró (EMIS-becslés)

4. A VIG-csoport biztosítói (biztosítás)

Részvények mennyisége: 35 százalék

Vevő: VIG Austria

Ár: 272,2 millió euró (EMIS-becslés)

5. Erste Hungary (bank)

Részvények mennyisége: 15 százalék

Vevő: Erste Group (Ausztria)

Ár: 231,2 millió euró

Voltak azért emellett is piaci lehetőségek, így emlékezetes volt, hogy a Dunaferr borzalmas helyzetét jó beszállási pontként használhatta ki az indiai Liberty-csoport, de ez a tranzakció a rossz anyagi helyzet miatt értékben nem volt magas.

Riasztó tényezők

Ami pedig a jövőt illeti, akár mondhatjuk azt is, hogy van ok az optimizmusra, hiszen az infláció csökkent és a banki finanszírozás már nem annyira drága. A private equity cégek örökre nem vonulhatnak passzivitásba, az IMAP is növekvő aktivitást vár tőlük, de az tény, hogy a nyugati típusú befektetők nem rajonganak Magyarországért,

• ahol az állam kipécézhet külföldieket (kereskedelmi láncokat, Ryanairt, reptérüzemeltetőt) és háborúzhat velük;
• ahol mindenféle minisztérium megvétózhatja a tranzakciókat, és
• ahol a napenergia-piacon az államot elővásárlási jog illetheti meg.

A probléma ugyanaz, politikailag motivált hadjáratok, önkényes, testre szabott intézkedések, kiszámíthatatlanság. Mindez a tanácsadókat is nehéz feladat elé állítja, hiszen Magyarországon nem könnyű feladat elmagyarázni a külföldi befektetőknek, hogy miért van a külföldi befektetésekre két párhuzamos szabályozási rendszerünk, amely a pénzügyi szektorban rögtön három, vagyis Rogán Antal (mint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszterként is eljáró Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter) és Nagy Márton (Nemzetgazdasági Minisztérium)”, illetve egy szakmaibb szerepben Matolcsy György (Magyar Nemzeti Bank) is keresztbe feküdhet egy-egy dealnek. A témát részletesen is boncolgatja a Jalsovszky Ügyvédi Iroda blogbejegyzése. Az írás nagyon érdekes, mert azt is taglalja, hogy az a vállalatfelvásárlási szakma, amely már a kezdetektől fogva „mérsékelt lelkesedéssel” fogadta ezt a kormányzati szabályrendszert, hogyan védekezhet, milyen kiskapukat találhat.

Mindenesetre aki eurómilliókat költ el átvilágításra, jogászokra, szerződésekre, az nem szeretné azt, hogy a folyamat végén egy magyar bürokrata piros lámpát villantson, vagy az állam bejelentse, hogy köszönöm a munkát, de akkor inkább én venném meg a napparkot.

De miért rontja az állam ezt a piacot?

Igazán a beszélgetőpartnereink sem tudják pontosan, hogy a jogi bizonytalansággal valójában miért pusztítja a magyar állam a tranzakciós piacot. Pletykák szintjén ugyanakkor több magyarázata is volt például annak, hogy miért vezették be napelemparkoknál az elővásárlási lehetőséget.

Az egyik magyarázat szerint a NER-ben vannak napparktulajdonosok. Ha ők ki akarnak esetleg szállni, kínos lenne, ha egyből az állam venné meg drágán az erőműveiket (ennyit azért tanult az állam a Mátrai Erőmű ügyéből). Így jobb az a konstrukció, ha az eladó hoz egy (kamu) külföldi vevőt és az állam csak belép, hogy segítsen nemzeti tulajdonban megtartani az értékes megújuló kapacitást.

A másik magyarázat szerint az állam (MVM) szeretne jó sok megújuló kapacitást venni, elvárja, hogy meghívják a tenderekre, de még egy plusz opciót is kiépített magának. Ha nem az ő ára volt a legjobb, ő is megadhatja a legjobb árat. Vagyis persze így az MVM-nek nagyon indulnia sem kell, csak megvárja a tender végét. Hiszen ha az ő ára nyerne, neki jobb, ha a második áron viheti el a portékát.

Akárhogyan is van, a piac nem örül ennek, a bizonytalanságot senki nem szereti. Márpedig a jövőben ha valaki letárgyalná a szerződést, utána az államnak még nagyjából négy hónapja lesz arra, hogy eldöntse, hogy beszáll-e inkább ő. Ráadásul nem is egy, hanem négy állami szerv – az MVM, az Energiaügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő – folyhat bele az egyedi ügyekbe, ami csak tovább lassítja a tempót.

A kínaiak otthonosan mozognak a magyar politikai viszonyok közt

Ami pedig a kilátásokat illeti, Sahin-Tóth Balázs az egészségügyi és gyógyszeriparban növekvő M&A-aktivitást vár 2024-ben, tekintettel arra, hogy olyan gyógyszerek szabadalmi védettsége szűnik meg, amelyek mintegy 200 milliárd dollár forgalmat generálnak.

A valóban magánpiaci M&A-szegmens itthon ázsiai fókuszú lett. A kínai befektetők számára ismerősebb a magyar közeg, azt a típusú központosított működést, ahogy a magyar kormány dolgozik, jól ismerik otthonról, tudják kezelni. A kínai ügyfelek politikai stabilitást, jogi stabilitást, pénzügyi megtérülést remélnek (az első és a harmadik meg is van), de természetesen nekik is nagyon fontos a pozitív fogadtatás. Természetesen egy holland, francia, német cég is be tudja indítani a kormányzati kapcsolatot, de azért van, aki ilyenkor elriad. A kínaiakról viszont azt hallottuk, hogy szeretik a magyar politikai viszonyokat, szakmailag felkészültek, nagy nemzetközi jogi csapatokat versenyeztetnek, több ügyvédi irodával is dolgoznak.

A korábbi évek M&A-cikkeiben mindig izgalmas téma volt, hogy mennyire mennek a hazai cégek külföldre, most azt tapasztaltuk, hogy ebben sem volt annyira aktív időszak. A megszokott nagy vevők (Mol, OTP, MVM, 4iG) tavaly nem annyira vásároltak, sőt, az OTP épp kijön Romániából, de azért az ingatlanosok továbbra is nézelődnek a lengyel, a román, a cseh, a szlovák, illetve a szerb piacon. Kormányzati szándék továbbra is van ennek támogatására, de forrás elsősorban akkor lesz, ha valahogy túl leszünk a reptér megvételén – vélték a tranzakciós szakemberek.