Nem ijedtek meg a külföldi cégek a magyar protekcionizmustól: nőtt az M&A piac

Magyarország duplázott, 2019-ben még csak 530 millió dollár volt a megvalósult vállalatfelvásárlási (M&A) tranzakciók összértéke, 2020-ban pedig már 1,13 milliárd dollár. Pedig a Refinitiv adatai szerint a 3,64 ezer milliárd dolláros globális M&A tranzakciós piac szűkült, főleg a 10 milliárd dollár feletti gigaügyletek piaca esett vissza.

Január-február a megelőző naptári év folyamatainak kiértékelésére is alkalmas időszak, több nagy nemzetközi cég, az említett Refinitiv mellett az EMIS és az Allen & Overy ügyvédi iroda is összesített. A fő trend alapján a covid előbb lefagyasztotta a tranzakciós szektort, egyszerűen felálltak a folyamatban levő tárgyalások asztalaitól a felek és elég nehezen is ültek vissza, de azóta már elindult a felívelés is.

CEE-tranzakciók

Ha a részleteket is vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy valójában talán nem maga a magyar piac pezsdült fel, de volt több olyan nagy nemzetközi ügylet (az Aegon biztosító eladása és a Goodman ausztrál cég ingatlan-portfóliójának értékesítése), amely regionális ügyek megdobták a számokat.

A régiónkban amúgy az ICT (informatikai és távközlési dealek), az ingatlan adásvételek és a gépipar volt a három legnagyobb tranzakciós szektor.

Az EMIS országjelentése szerint, ha csak Magyarországot nézzük, a következő volt az öt legnagyobb tranzakció (az értékeket részben közölték a felek, részben az EMIS becsült):

1. Aegon (biztosító, 549,5 millió euró), vevő: VIG (Ausztria),
2. New York Palace (ingatlan, 168,5 millió euró), vevő Covivio (Franciaország),
3. Nyolcelemű naperőmű-portfólió (energetika, 66 millió euró), vevő: Green Source (Ausztria),
4. Netrisk (biztosítás-közvetítő, 55 millió euró), vevő: TA Associates (Egyesült Államok),
5. Goodman logisztikai csomag (ingatlan, 168,5 millió euró), vevő GLP(Szingapúr).

Milyen lett a piac?

Sahin-Tóth Balázs, az Allen & Overy Budapest vezető ügyvédje szerint a megváltozott környezetben az eladók és a vevők alkupozíciója is módosult. Ha nehezebb árazni, ha kiszámíthatatlan, hogy a koronavírus miként befolyásolja az adott cég jövőjét, az árcsökkentő, vagyis a vevőnek kedvez. Ugyanakkor az eladók résen voltak, nekik a legnagyobb „fejfájásuk” az volt, hogy ne költsenek el feleslegesen sok pénzt, illetve ne veszítsenek reputációt a később meghiúsuló értékesítési folyamatokkal.

„Vagyis csak olyan ügyekbe kezdtek bele, ahol a covid mellett is reális volt az eladás. Ezért az eladók, amennyire csak lehetett az elállási feltételeket visszaszorították, vagyis olyan feltételeket hirdettek, hogy az eladások aláírása és a végső zárás között már ne sétálhassanak el a vevők.”

Protekcionizmus

Mindez érthető, de közben a járvány több országban, így Magyarországon is kiváltotta a hatóságok szigorúbb ellenőrzését is. A gazdaságvédelem jegyében fokozott figyelemmel nézték a hatóságok, hogy mire készül a külföldi vevő. Olykor a Magyar Nemzeti Bank, máskor a Belügyminisztérium, majd a bevezetett Palkovics-jóváhagyás miatt az ITM is ellenőrizhette azt, hogy az adott ügylet kockázatos-e.

Ez azért volt rossz a piacnak, mert ha van olyan intézmény, amelyik megtilthatja a tranzakciót, mert az nemzetbiztonsági kockázatot tartalmaz, ráadásul indokolásnak elég annyi, hogy „nemzetbiztonsági titok”, akkor szinte bármit meg lehet tiltani.

Az általunk elért piaci szakemberek mégis azt mondták, hogy egyelőre nem tudnak olyan dealről, amit megakadályozott volna az ITM, nem érezték, hogy a „NER” visszaélne ezzel a passzussal és magának mazsolázná ki az értékesebb portékákat, de azért ideiglenes zavarokat már okoz a fokozott védelem.

Ahol Kusturica a fő M&A-s

Kis pénz, kis foci, nagy pénz – nagy foci. Egy adott gazdaságra mindig jellemző, hogy miről szól a legnagyobb tranzakciója. Oroszországban mindig nagy olajcégek, olajmezők dollármilliárdos tranzakciói vezetnek, ez az idén is így volt. Albániában egy feltörekvő, sok benzinkúttal rendelkező család, a Kastratiak gondoltak egy nagyot, megvették a tiranai repteret, ez volt a top-ügylet. De a legérdekesebb talán Bosznia-Hercegovina esete. Emir Kusturica szerb-francia író-zenész-filmrendező a Nobel-díjas Ivo Andrić írónak szeretett volna emléket állítani az Andrićgrad településsel és turisztikai látványossággal. Itt olvasható egy vonatkozó indexes cikk. A projekt elég viszontagságos lett, de tavaly a boszniai szerb állam 7,6 millió euróért megvette a projekt kétharmadát, ott ez volt a fő sztori. Más országokban jól láthatóan megérkezett a megújuló energia, sok volt a nagy napenergiaügylet a vezető tranzakciók között, és jól látható, hogy a térség elkezdte érdekelni Szingapúrt is, elég sok ügyletben tűnt fel vevőként a gazdag állam.

A biztosító eladása még nem zárult le

Például a tavalyi év legnagyobb eladása, az Aegon magyarországi, lengyelországi, romániai és törökországi vagyonkezelési, biztosítási- és nyugdíjüzletágainak eladása összesen 830 millió eurós üzlet volt, de ennek ránk eső részénél, vagyis a magyarországi dealnél több hatóság engedélyre is várni kell még.

Láthattuk, hogy az EMIS 549,5 millió eurót „allokált” Magyarországra, vagyis messze a magyar cég volt a legértékesebb a csomagon belül, de úgy tudjuk, hogy a tranzakció még nem zárult le. Az eladót (ez a holland Aegon-csoport) az Allen&Overy képviseli, a vevőt (az osztrák Vienna Insurance Groupot) pedig a Wolf Theiss.

Mi azt hallottuk, hogy a felek már novemberben aláírták a szerződést, de a BM amely a nemzetbiztonsági kockázattal bíró iparágakat (például fegyvergyártást, kritikus infrastruktúrát, bankokat, biztosítókat) engedélyeztet hosszabbítást kért és a számára rendelkezésre álló 60 nap után újabb 60 napig vizsgálódik.

A vevő ismert itthon

Ugyanakkor itt azért aligha van nagy tét, mert, ha van ilyen, akkor a VIG a legjobb típusú vevő,

• egyrészt nagyon kockázatot nem jelenthet, hiszen egy osztrák tőzsdei cégről van szó,
• másrészt itt van már egy ideje a magyar piacon, az MNB folyamatosan felügyeli,
• harmadrészt olyan probléma sincs, hogy túl nagy lenne a vásárlás után a piaci pozíciója, mert bár három biztosítója is volt a csoportnak már itthon (Erste, Union, Vienna Life), de a háromnak együtt (immár egységes Union néven) sem volt dobogós a piaci részesedése.

A tranzakció szempontjából inkább az kellemetlen, hogy menet közben jött be a BM ellenőrzési joga, ráadásul az MNB és a BM gyakorlatilag ugyanazt ellenőrzi le külön-külön.

További nagy ügyek

A biztosítós deal mellett további nagy regionális tranzakció volt a Goodman ausztrál cég egymilliárd dolláros közép-európai ingatlanvagyonának értékesítése, illetve a svéd SVEA megközelítőleg 19 milliárd forint névértékű követelés-portfóliójának értékesítése a szintén svéd Intrum részére.

Ezek bonyolult eladások voltak, mert ilyenkor társaságok, ingatlanok, bevásárlóközpontok, bérlői szerződések is gazdát váltanak, amihez a harmadik feleknek is hozzá kellett járulniuk.

Vannak kifektetők

Tavaly lehetett erősebben érezni, hogy a magyar cégek már nemcsak célpontként, de vásárlóként is felbukkannak a régióban, itt írtink erről az Indexen,

A magyar magáncégek (Mol, OTP, Wing, Indotek, Futureal) vettek bankokat, ingatlanokat, olajmezőket. Nos, a folyamat a covid alatt is folytatódott, de immár mintha a magyar állam különböző egységei vásároltak volna.

Az EMIS összeállításában látszik, hogy Csehország legnagyobb tranzakciója az Innogy helyi cégének az eladása volt, a 800 millió eurós üzletben a magyar állami MVM volt a vevő. Lengyelországban pedig 1,3 milliárd euróért vette meg az MNB alapítványi vagyonát kezelő Optima-csoport érdekeltsége a Globe Trade Center nevű céget. Ezzel több országban is szerzett irodákat, kiskereskedelmi egységeket és fejlesztési területeket.