A traktorok már Berlinben vannak, és a parasztfelkelés végleg betehet Olaf Scholznak

Legfontosabb

2024. január 8. – 17:30

A traktorok már Berlinben vannak, és a parasztfelkelés végleg betehet Olaf Scholznak
Gazdás érkeznek traktorral a Brandenburgi kapuhoz, hogy tiltakozzanak az üzemanyag-támogatások tervezett csökkentése ellen 2023. december 18-án – Fotó: Michele Tantussi / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva
  • Németország-szerte traktoros tüntetéseket tartottak hétfőn, ami várhatóan egész héten tart, és szerdától egy vasutassztrájk is jöhet hozzá.
  • A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a német alkotmánybíróság nem engedte meg a kormánynak, hogy hitelből egészítse ki a költségvetést, ők így a gazdákat is érintő megszorításokba kezdtek.
  • A költségvetéstől függetlenül nagy az elégedetlenség a német kormánnyal, főleg, amiért a német gazdaság tavaly recesszióba került, és várhatóan idén sem tud kimászni onnan.
  • A kormány helyzetét nehezíti, hogy a koalícióban részt vevő zöldek és liberálisok pont egymással ellenkező elképzelések szerint kormányoznák az országot, és folyamatosan keresztbe tesznek egymásnak.

Elfoglalt belvárosok, lezárt autópálya-felhajtók, traktoros felvonulások – hétfőn Németország-szerte több száz kisebb vagy nagyobb kormányellenes megmozdulást tartottak és tartanak, ezek pedig várhatóan egész héten folytatódnak majd. A Brandenburgi kapu környékét több száz traktor foglalta el, a lezárások miatt pedig felmerült, hogy az iskolák átálljanak az online oktatásra. A tiltakozások a közlekedés mellett a gazdaságot is durván érintik, többek között az emdeni Volkswagen-gyárat le kellett állítani, mert a dolgozók nem értek be a munkába.

A tüntetéseket a gazdák szervezték és ők is adják azok magját, de sok helyen csatlakoztak hozzájuk a fuvarozó cégek, és szolidaritásukat fejezték ki a vendéglátásban dolgozók is. Szerdától péntekig ráadásul várhatóan a vasutasok is sztrájkolni fognak, amivel még inkább megbéníthatják az országot. Az eseménysorozatot jövő hétfőn egy nagy berlini tüntetés zárhatja majd le. (A tüntetéseket sokszor a résztvevők hívják parasztfelkelésnek, mi is innen vettük a nevet. A kifejezés az 1524-es németországi parasztfelkelésekre utal, amelyek nagyon hasonlóan zajlottak a pár évvel korábbi Dózsa-féle parasztfelkeléshez.)

Költségvetési szerencsétlenkedés

A német gazdák még decemberben kezdtek tüntetni, amikor kiderült, hogy a kormány a költségvetési hiányt az agrárszektor néhány adókedvezményének megvonásából tervezi betömni. Az akkori tervek szerint két korábbi előjogot töröltek volna el. Eddig ugyanis a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban:

  • nem kellett gépjárműadót fizetni a traktorok és egyéb tehergépjárművek után;
  • és vissza lehetett igényelni az elfogyasztott dízel után fizetett adó nagy részét is (ezt a kitételt agrárdízelnek hívják).

A német koalíciós kormány ezt a két kiváltságot decemberben eltörölte volna, az agrárszektor tiltakozását látva viszont januárban már visszakozott, a gépjárműadó-mentességet továbbra is engedélyezték, az agrárdízel adómentességét pedig csak több lépcsőben, 2026-ig törölnék el. A gazdáknak viszont ez sem elég.

A német koalíciós kormány szerencsétlenkedése onnan indult, hogy még tavaly december elejére sem tudtak megegyezni az idei költségvetésről. A kormány egy része ugyanis legszívesebben hitelt vett volna fel, és mínuszos költségvetést csinált volna idénre, ezt viszont a német alkotmány a Covidhoz hasonló vészhelyzeteket leszámítva tiltja. Ennek megfelelően a 2024-re kidolgozott költségvetést a német alkotmánybíróság november 15-én alkotmányellenesnek nyilvánította, így az év végéig maradt idő, hogy valahonnan szerezzenek bele 60 milliárd eurót.

Hosszú és kemény huzavona után végül december 13-án sikerült megegyezni egy olyan költségvetésről, amely nem számol új eladósodással, így az alkotmánynak és az alkotmánybíróságnak is megfelel. Ezzel viszont komolyan csökkenteni kellett egyes minisztériumok költségvetését, megvágták a Scholz-kormány gazdaságfejlesztési programját, és néhány megszorítást is bevezettek – így a gazdákra vonatkozó két változást is.

A költségvetéssel kapcsolatos nézeteltérés miatt tavaly év végén majdnem szétesett a német kormány. A jobboldali liberális szabad demokraták (FDP) még a tagságukat is megkérdezték, hogy kilépjenek-e a koalícióból, végül a tagok 52 százaléka a maradásra szavazott, úgyhogy minimális többséggel, de egyelőre a maradás mellett döntöttek.

Ki merre kormányozza a hajót?

A konfliktus mögött azonban egy nagyon mély gazdaságpolitikai, amögött pedig világnézeti konfliktus áll.

Ugyan első ránézésre a koalícióban lévő német liberálisok és zöldek is polgári liberális pártok, valójában homlokegyenest ellenkező elképzeléseik vannak arról, hogyan kellene kormányozni Németországot, és főleg mit kéne kezdeni a német gazdasággal.

Az FDP szavazótáborának magját kis- és középvállalkozók, szállodatulajdonosok, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek és egyéb szabadfoglalkozásúak adják. Ők nem szorulnak rá a segélyekre és nem foglalkoznak a minimálbérrel, viszont szeretnék, ha kevesebb adót kellene fizetniük, kevesebb adminisztratív terhük lenne. Az FDP ennek megfelelően a klasszikus neoliberális elképzelésekhez hasonló politikát támogat, amelynek középpontjában a kisvállalkozók és a jól keresők adócsökkentése áll.

A Zöldek viszont ennek pont az ellentétét szeretnék: ők megadóztatnának mindent, ami környezetszennyező, az így beszedett pénzt pedig egyrészt a szegények támogatására, másrészt a zöld átállásra költenék. Álláspontjuk szerint ez utóbbi sikeres megvalósítás esetén olyan gazdasági növekedéshez vezetne, amivel mindenki jobban járna. A koalíciót vezető szociáldemokraták álláspontja a két elképzelés között, de inkább a zöldekhez közelebb van.

A Scholz-kormány ezért már megalakulása óta olyan, mint egy hajó, amelynek kormányát Christian Lindner liberális pénzügyminiszter folyamatosan jobbra, Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter pedig folyamatosan balra rángatja. A durva nézetkülönbségek már a koalíciós tárgyalások alatt, és a koalíciós szerződésben is látszottak, ez utóbbiban végül egyszerre ígérték meg az adócsökkentéseket, és a gazdaság zöld átállásának állami finanszírozását – amit a valóságban persze nem nagyon lehetne egyszerre megvalósítani.

Az elmúlt két évben a kormányt segítette, hogy a koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború miatt nem kellett tartaniuk magukat az alkotmányban rögzített adósságfékhez, vagyis hitelből tudták finanszírozni a zöldek és a szociáldemokraták gazdaságpolitikai programját, miközben nem kellett érdemben adót emelniük. (A némethez hasonló zöld gazdaságfejlesztési programot valósítanak meg amúgy az Egyesült Államokban is, csak ott rengeteg hitel felvételével.)

A hajókormány kétirányú rángatása tavaly novemberben az alkotmánybíróság döntéséig valamennyire működött, mostanra viszont ott tartunk, hogy mindkét oldalnak le kellett mondani tervei egy részéről: Scholz 200 milliárd eurós gazdaságfejlesztési programját 160 milliárd euróra vágták vissza, az FDP korábbi ígéreteivel ellentétben pedig adóemelésekre volt szükség.

Olaf Scholz német kancellár, Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter és Christian Lindner pénzügyminiszter érkezik egy sajtótájékoztatóra a német szövetségi kormánykabinet kétnapos ülésének végén Mesebergben 2023. augusztus 30-án – Fotó: Sean Gallup / Getty Images
Olaf Scholz német kancellár, Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter és Christian Lindner pénzügyminiszter érkezik egy sajtótájékoztatóra a német szövetségi kormánykabinet kétnapos ülésének végén Mesebergben 2023. augusztus 30-án – Fotó: Sean Gallup / Getty Images

Ezzel párhuzamosan a német kormánypártok népszerűsége szinte páratlan mélyponton van. Míg a 2021-es választásokon még összesen a szavazatok 52 százalékát szerezték meg, most együttesen csak a szavazatok 30-35 százalékára számíthatnának. Ennek egy sor oka van a kormányon belüli vitáktól kezdve a bevándorlás kezeléséig. A legfontosabb azonban a német gazdaság rossz állapota.

Rottyon Európa legerősebb gazdasága

A német gazdaság a 2008-as válság után a fejlett országok többségéhez képest példásan teljesített: a GDP stabilan növekedett, miközben az államadósság csökkent, és sokkal több terméket adtak el külföldre, mint amennyit bevittek az országba. A siker legfontosabb tényezője a német ipar jó teljesítménye volt: a németek egy csomó magas technológiájú terméket gyártottak, amit külföldön el tudtak adni.

A koronavírus-járvány környékén azonban valami elromlott. A járványt a németek még viszonylag jól átvészelték, de aztán 2022 végén ismét recesszióba csúsztak, azóta tavaly egy 0,5 százalékos mínuszt hoztak össze, és a fejlett országok közül egyedüliként várhatóan idén is zsugorodni fog a gazdaságuk. Részben a német gazdaság gyengélkedése miatt volt tavaly a magyar gazdaság is mínuszos, hiszen ők a legfontosabb exportpartnerünk.

Annak, hogy a német gazdaság miért áll ilyen rosszul, egy sor oka van, arról pedig még a szakértők is vitatkoznak, hogy ezek közül melyik mennyiben felelős a válságért. Ami biztos:

  • Németország korábban (Magyarországhoz hasonlóan) az oroszoktól vásárolta a földgázt, és amíg a világpiaci árak alacsonyan voltak, addig a német ipar is tudott erre számítani. 2021-ben aztán kilőttek a világpiaci árak, majd az orosz-ukrán háború kitörése és az Északi Áramlat felrobbantása után a németek nem tudtak több olcsó gázt venni Oroszországtól. Ezért elkezdtek sokkal drágábban Norvégiából, Hollandiából, Kuvaitból és más helyekről földgázt vásárolni, ami miatt a gyártási költségeik durván megugrottak.
  • A németek leállították az utolsó atomerőműveiket, ami miatt áramból is sokat kell külföldről importálniuk, ez szintén hozzátesz a magas energiaárakhoz.
  • Az Európai Központi Bank kamatemelése visszafogta a befektetéseket, miközben az infláció miatt egész Európában csökkent a lakosság fogyasztása.
  • A német ipar motorja hagyományosan az autógyártás és az elektronikai eszközök gyártása, a koronavírus-járvány után azonban nagyon durván visszaesett az új autók eladása Európában.
  • Közben Kína technológiailag elkezdett felfejlődni a Nyugathoz, a kínai autók ma már felveszik a versenyt a német, japán és amerikai autókkal, ami tíz éve még nem történhetett volna meg. (Ezt mutatja, hogy a BYD szegedi gyárának építése is.)
  • A német gazdaság korábban rengeteget exportált (főleg gépeket és elektronikai eszközöket) az Egyesült Államokba és Kínába, közben most Európa mindkét nagyhatalommal kereskedelmi háborúba keveredett. A kínaiaknak a technológiai fejlődésük miatt, az amerikaiak pedig Biden gazdaságfejlesztési programja miatt egyre kevesebb szükségük van a német termékekre.

Scholz és Robert Habeck gazdasági miniszter a gazdaság problémáit azzal próbálta (volna) megoldani, hogy a 200 milliárd eurót adnak a zöldnek nevezett gazdasági ágazatok fejlesztésére, amelyek aztán megint versenyképesek lettek volna a nemzetközi piacokon. Ez a próbálkozás azonban részben pont azon bukott el, hogy az FDP, majd az alkotmánybíróság megakadályozta, hogy hitelből fejlesszék a gazdaságot, ami így nem tudni, mikor tud megint növekedő pályára állni.

A problémákért egyébként sok közgazdász szerint elsősorban nem a jelenlegi, hanem az előző vezetés tehet: Merkel ugyanis a gazdasági növekedés idején igyekezett minden konfliktussal járó reformot, és pénzbe kerülő beruházást megúszni. Ezzel akkor jó számokat lehetett elérni, hiszen a gazdaság növekedett, miközben az államadósság csökkent, a feladatokat viszont csak görgették maguk előtt. Ezek pedig mostanra ütköztek ki, amikor egyszerre kellene közülük többnek nekiállni.

A kormány ellen mennek

A német lakosság ezt azonban nem így látja, és a legtöbben a jelenlegi kormányt, azon belül is Robert Habeck zöldpárti gazdasági minisztert teszik felelőssé a nehézségekért. A zöldek hatására ugyanis több olyan intézkedést is hozott a kormány, ami rövid távon pluszköltséget jelent a családoknak, miközben a gazdaság zöld átállásának előnyeit még nem nagyon lehet látni. (Ebben persze a bulvársajtónak is szerepe van, amely szereti Merkel baklövéseit is Habeck nyakába varrni).

Ha most vasárnap lennének választások, Merkel pártja, a kereszténydemokrata CDU 31-34 százalékot kapna, vagyis egyedül annyit, amennyit a kormánykoalíció három pártja együtt. Második helyen ráadásul a szélsőjobboldali AfD végezne 23 százalék körüli eredménnyel úgy, hogy Kelet-Németországban szinte minden választókerületet megnyernének.

Gazdák traktorjaikkal elzárják a 9-es szövetségi utat Koblenz közelében 2024. január 8-án – Fotó: Thomas Frey / DPA
Gazdák traktorjaikkal elzárják a 9-es szövetségi utat Koblenz közelében 2024. január 8-án – Fotó: Thomas Frey / DPA

Ezek a pártok most igyekeznek is felkapaszkodni az utakat megbénító traktorokra, és kihasználni a kormánnyal szembeni elégedetlenséget. Mind a CDU, mind az AfD szolidaritásáról biztosította a tüntetőket és az agrárdízel adómentességének megtartása mellett szólalt fel – ami ellenzékből persze nagyon könnyű lépés.

A kormánypártok eközben arról beszélnek, hogy a gazdák minden más szektorhoz képest így is rengeteg állami és uniós támogatást, előjogot, könnyítést és kivételt élveznek. Szerintük ráadásul felmerül a veszély, hogy a tüntetéseket szélsőjobboldaliak saját céljaikra használják majd fel. Ez részben igaz, hiszen a tiltakozók között ott van a parlamenti és a parlamenten kívüli szélsőjobb is, azonban ez ez érvelés lehet, hogy csak olaj lesz a tűzre felháborodott tüntetőknél.

Azt, hogy a tüntetéssorozatnak mi lesz a vége, most még nem lehet látni. A német lakosság többsége ma nagyon kritikus a kormánnyal, és nagyvárosokban felvonuló traktorok látványa sokakban azt az érzést keltheti, hogy Scholzék elveszítették a talajt a lábuk alól. Érdemes viszont abba is belegondolni, hogy a Brandenburgi kapu előtt felvonuló 200 traktor sokkal látványosabb, mintha kétszáz ember állna csak ott, viszont nem feltétlenül jelent sokkal több embert.

Tüntetések márpedig Merkel idején is voltak, aki – a világ legtöbb kormányához hasonlóan – ciklus közepére rendre sokat veszített a népszerűségéből, hogy aztán a ciklus végére mindig visszaszerezze azt valahogy. Kérdés, hogy a jelenlegi német kormánynak lesz-e egyáltalán lehetősége ezt megpróbálni, vagy a következő napok eseményei után nem akarják majd így folytatni.

Christian Lindner és az FDP valószínűleg már ezerszer megbánta, hogy két éve koalícióra lépett a zöldekkel és a szociáldemokratákkal, ha tehát csak a szabad demokraták hangulatán múlna, lehet, hogy holnap feloszlana ez a kormány. Egyetlen dolog tarthatja őket vissza: az, hogy a legutóbbi választáson még 11 százalékot elért pártjuk elveszítette szavazói nagy részét, most 5 százalék körül mérik az FDP, így az egy előrehozott választáson ma ki is eshetne a parlamentből.

Bárhogy is alakul, Németország nehéz és izgalmas napok, hetek és hónapok előtt áll.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!